Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-24 / 25. szám

178 ^VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJ US 16. 187 4. senyezhetnek. Ezt csak szakemberek (»pro­fessionals«) teszik, kiknél az athleticismus élet­feladat és kenyérkereset. Bennünket ez annál kevésbbé érdekel, mivel a »Vadász- és Ver­senylap« ezen rovatában csak dilettánsok sportjaival van dolgunk, — s mivel másodszor : magyar bonunkban még távol van azon idő­szak — ba ez valaha eljön — melyben az atbletika oly önálló- állásra vergődött, hogy életpályát nyit majd szegényebb sorsú ifjaink­nak. Egy nem rég alakult atbletikai clubb — a londoni bank-segédek clubbja (»Private Banks Cricket and Athletic Club«) a mult pünkösdi ünnepek alatt tartotta megnjntó meetingjét. A versenytér a fővárostól valami húsz angol míldnyi távolságban, közel egy vasúti állomás­hoz igen kies tájékon fekszik. A fiatal clubb­nak sikerült a versenytért tizennégy évre meg­szerezni. Az egylet elnöke (Lord W.) egy »pa­vilion« felállításához egy igen szép összeggel hozzájárult. Az egyes versenyek és egyéb atb­letikai gyakorlatokra igen számos nevezések történtek. A viadal — mind rendezésre mind a dijjak minőségére nézve — igen fényes kez­detnek mondható. A viadal intézőinek pedig sikerült közel kétezer belépti jegyet forgalom­ba hozni! Egy kitűnő katonai zenekar sem hiányzott, — a programúi utolsó darabja pe­dig — a verseny — nem a zene-programmé, — szokás szerint a dijjak átadása volt, mely ünnepélyes szerepet egy előkelő hölgy szives volt átvenni. Igy folyt le egy csak tegnap ke­letkezett, szerfölött sok pénzzel nem rendel­kező egylet első viadala, mely máris virágzó jövőnek bizton nézliet elébe. Bátorító és tanulságos azokra nézve, kik a polgári élet hasonló pályáiban, érezve egy fér­fias időtöltés hiányát, az atbleticizmus nemes tüzét kívánnák nálunk is baráti körökben éleszteni! Egy kis vállalkozó szellem, egyetér­tés és kitartás csakhamar ily szép eredmény­hez vezet. A jutalom pedig el nem maradhat. Es ez nem mindig a dijakban rejlik. Térjünk vissza »ideális« viadalunkhoz, mely­nek a »Vadász- és Verseny-lap« olvasói képe­zik nézőségét. A versenytér kellő rendben van. A »distanc­czölöpök«, a kötelek és korlátok szakértő ke­zek által fölállítva, helyükön vannak. Diszes közönség foglalja el a nézőtért. Emelvényeken, kocsin, lóháton és gyalog. Az intézők némi megelégedéssel szemlélhetik tevékenységük si­kerét. Egy szépen betöltött nevezési lajstrom, jó sportot igérő programúi, szebbnél szebb di­jak, harsogó zene és a club zászlaja, mely ki­hivólag lobogtatja az egylet színeit, ki ne sze­retne atkleta lenni? (Folytatjuk.) Viator. Varjak harcza egy daruval. Valahányszor a lakhelyem körül elterjedő lá­posokban csatangoltam, mindig feltűnt az ott se­regenkent tanyázó varjak sajátságos magaviselete; ugy hogy nem egyszer feltettem magambam e zsákmánysovár madarakat egyszer közelről meg­figyelni. Azonban óvatosságom daczára még eddig mindig észrevették közeledésemet és eliparkodtak. De a minap végtére bizonyossá vált gyanúm, hogy formális rabló-hadjáratokat szerveznek. Történt ez pedig igy: Egy nagy vizpocsolya mellett álltam, melyből számos, rövid füvei benőtt kerek sziget emel­kedett ki. — A hely, melyről az egészet megfi­gyeltem, néhány füzbokor által volt megvédve, melyeknek ágait óvatosan széthajtva, az észrevé­tetés veszélye nélkül kisérhettem mindent figye­lemmel. A varjuk az apró szigeteken olyformán fog­laltak helyet, hogy a pocsolya közepén terülő na­gyobb száraz területet egészen bekerítették, s ez volt egyszersmind azon pont, melyre támadásaikat irányzák. Majd az egyik, majd a másik varjú reb­bent fel, majd többen egyszerre, hangos károgás­sal végig repültek a térségen s különösen annak közepére dühös csőrütéseket intéztek felülről lefelé. Ott egy darupár fészke volt, melyet a láposokon tett vándorlásaim közben már előbb is észre­vettem. A költő darut a varjak támadásai nagyon nyug­taianiták. Valahányszor egy közeledett, villám­gyorsan felemelkedett s erőteljes csőrütéssekkel el­kergeté a tolakodót; de ennek mindig sikerült futás által elkerülni a veszélyes ütéseket. Most egyszerre az egész varjusereg mozgásba jött. Han­gos károgással mindinkább közeledtek az ostro­molt helyhez s már a legközelebbi apró szigete­ket is elfoglalták. Most a legbátrabbak szaladva és ugrálva uj támadást kezdtek, mig az egyik végre azon a térségen foglalt helyet, melyen az ostromlott fészek volt; s azon pillanatban midőn a daru épen más részen volt elfoglalva, a fészekre veté magát. De meglakolt érte: mert a daru meg­fordulván, nem maradt ideje dühös ellenfele elől menekülni, a mely hegyes és éles csőrével oly erős csapást mért reá, hogy hanyatt a vizbe bu­kott. A küzdelem mindig élénkebb lőn. A daru a fészek közepén állt, s szárnyait lebbentve s éles sivítással forgatá fegyverét, a varjak által joggal rettegett csőrét, ugy hogy ezeknek lehetetlen volt a legcsekélyebb előnyt is kivívni. Most újra fel­rebbent az egész sereg; mindig újra meg újra fo­kozott hevességgel csapott le egy-egy varjuraj a fészekre, mig a daru dühének tetőpontján kinyilt csőrrel és hangosan fújva és sipítva a legtola­kodóbb varjak egyikét kiszemelve azt messzébb is üldözte. — Ez volt a végzetes pillanat. Győzelmi károgás hangzott s a rablócsapat só­váran a fészekre veté magát, s néhány pillanatnyi veszekedés után a legerősebbek a tojásokat el­czipelték. A küzdelem egy ideig még a levegőben folytattatott, az egyik varjú a másiktól a nya­lánkságot elragadni iparkodván, mig végre folyto­nosan lárma és veszekedés közt az egész csapat szemeim elől eltűnt. Később a fészektől jó távol, a fűben egy egészen fris tojáshéjat találtam. En­nek tompább végén egyetlen kerek nyilás látszott. kívülről a legcsekélyebb sérülésnek sem volt nyoma, s a varjúnak az egész tartalmat e kis nyíláson kellett kiszívnia. Mily módon volt képes a madár e jókora tojást elragadni, annyi irigy társa elől megvédeni s egész idáig elhozni, az még ma is talány előttem. Ezután ismét a fészek felé forditám tekintete­met. A daru búslakodva állt ennek szélén. Olykor­olykor vizsgálva nyujtá csőrét a fészekbe, s va­lahányszor meggyőződött, hogy a bátran, de idő­szerűtlen kifakadása által ügyetlenül megvédett tojások közül egy sincs helyén, hosszú nyakát függélyesen fölfelé vetvén, kesergő panaszkiáltást hallatott. Most egyszerre zúgás hallatszott a lég­ben : a másik daru is közeledett. Ez is oda állt társa mellé a fészek szélére s szintén keresztül­vizsgálta azt. Azután leeresztett szárnyakkal és behúzott nyakkal álltak egymással szemben, mig hosszabb idő múlva zajtalanul felemelkedtek és a zajgó tenger felé vették röptüket. A »G.« után. egye s. t B. Piret de Bihain Lajos, altábornagy, cs. kir. kamarás stb. 1819-ben született; apja br. Piret de Bihain Lajos szintén altá­bornagy volt, anyja Zsombolyi Csekonits Erzsé­bet. Korán a katonasághoz lépett, s a 48. 59., 66-ki háborúkban kitüntette magát. Óriás termetű, vitéz és mindig derült ke­délyű őszinte katona és conzervativ ma­gyar volt; a sportnak nagy kedvelője és pesti rókafalka vadásztársulat tagja. Pár nappal ezelőtt Ő Felsége a kassai hadtest parancsnokává nevezte ki. Nőtlenül halt el. Két testve'rje : Eugen és Béla, Az előbbi al­tábornagy és Albrecht főiig főudvarmestere ; az utóbbi mint ezredes kilépett a hadi szol­gálatból s b. Orczy Leontinát birja nőül. Minden ismerősének őszinte sajnálata követi a derék katonát korai sírjába. Lady Patroness, a Nemzeti e's Derby nyertese, — mint Richter ur tuclósit — olajba festve, nemsokára megörökítve lesz ecsetje által a jövő számára. " X Az ötös bizottmány legutóbbi gyűlésének hatá­rozata szerint az idén csak három, de kitűnőbb kancza vásároltat il§ Angliában , melyek megszer­zésére — báró Ambrózy Lajos ő méltósága szives utmutatása mellett — Mr. Cavaliero a na­pokban utazott el Angliába. Ezenkívül a Carni­val mellett volt próbamén hely tt, mely egyéb funktióra alkalmatlan volt, egy norfolki félvér mén vásárlása határoztatott, mely a Pest és kör­nyékem nehéz tehervonó kanczák fedezésére szol gáland. X * X A londoni kristálypalotában f. hó 11-kén eb­k'állltáS nyittatott meg, melyre sok látogató jött minden oldalról. Á kiállított árúk drágasága hal­latlan. Majd minden osztályban találhatni ebeket, melyekért 2000 font strl. (20,000 frton felül) kérnek; 5000—10,000 frt közönséges ár. Hanem, mint a lapok irják, ily árakat még az angolok is sokainak. x x- x­Különös betegsége a halaknak fordul elő most Eszakamerikában, Wisconsinban: a tó és folyami halakat egyaránt valami ragály lepi meg; millió számra döglenek el és fedik a viz felszínét. A nagyító üveg alatt láthatni, hogy húsúkat apró élősdi állatkák rontják meg, melyek a trichinekhez ha­sonlitnak s melyek elhalásukat okozzák. * "' * Házimacska és házinyúl korcsa. Alsó-Austriában, Welsben, egy ottani gazdánál, a nőstény házi macskával egy kan házinyúl bagzott, s a pároso­dás következménye egy ivadék lett, melynek eleje macska formájú, hátulja pedig a házinyúlé, igen kifejlett ugró tehetséggel; az egész állat, nagyban emlékeztet a kengurura. * Beküldetett Csáthy Károly könyvkereskedésé­ből Debreczenben : »Erdő erdő, SÜrÜ erdő« Varia­tions sur un théme hongrois par G. Pávay; ára 80 kr. E közkedvességü zenemű alig 3 hó alatt három kiadást ért. * * * Egy sziiietett angol nyelvmester, ki e pályán

Next

/
Oldalképek
Tartalom