Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-05-28 / 21. szám

150 MÁJUS 28. 187 4. világította tó tükre fölött. Ezeket is szivesen vett zsákmányul választá ebünk. Tisztán fénylik a juliusi nap a fellegtelen égen és rekkenöen süt le a kákával szegélyzett tóra, melyben seregesen úsznak a tókák, bosszú ezüst barázdákat vonva a kék habokban. A lövészek helyt állnak. A hajtók elszélednek, a vadászok egy része csónakokra ül, mig a többiek a parton ügyelnek. Adott jelre megkezdődik a hajtás. Süvítve repülnek a fűk, lövés lövésre durran és csacsogva esnek a sebesültek a vizbe. Partról és csónakról serényen ugrálnak ebeink a vizbe, a zsákmányt kihozandók. Igy megy ez tovább, mig a réczék csak egyenkint jelennek meg; a rendező jelt ad és ezzel vége a vadászatnak. Majdnem elfelejtők az őzek párosulásának idejét. Ennek is kell hogy élvezzük örömeit. Derült délelőttön az erdőbe tartunk, szélén megállapodunk és fa mögé rejtőzünk, tudván, hogy közelben őzek időznek. Alig fujtuk meg egypárszor az őzcsalósipot, máris ügetve jő egy pompás bakőz, megáll, szaglálódik, mintha tartana valamitől. Ujolag fujjuk meg a sipot, a kába szerelmes vakon rohan a veszély torkába — egy villámlás — egy durranás — az őzbak nem lehel többé. III. Kezdődik az ősz. Virágzó hangák fedik az erdőtalajt, ökörnyálak szállanak berek és virány fölött, mely mindkettő ismét jobban megnépesül, mert nem egy madár készül költözésre. Üzekedni kezd a jófaju szarvas. A tó kákás partján hallatja a deli bajnok messzehangzó, mélyen gurgulázó kiáltását. A túlsó parton vágytársa felel. Hogy elragadja ettől a pálmát, feléje úszik; de ez már szintén eléje megy a tolakodónak és megtámadja. Roppanva ütődnek egymáshoz szarvaik, mi messze reng az esti csendben. Feltarthatlanul küzd a két haragra lobbant állat, mignem a gyengébb, sebekkel borítva, hátrálni kényszerül. A győztes társaihoz tér és diadalérzetében kétszerte hangosabban hallatja gurgulázását. Felvirad September elseje, a kisebb vadászatok kezdetének napja. Mindennel ellátva, nem épen korán indulunk, velünk a hü foglyászeb, mely vidáman követ, mintha értené, mit jelent rá néisve a mai nap. Szép őszi napunk van. A tarlók a mezőkön ezer pókhálóval beszővék. Csakhamar nagy burgonyaföldhez érünk, melynek sajátságos szaga eszünkbe hozza minden előbb átélt mezővadászataink emlékét. Elhatározzuk, elsőben ezt kutatni át. Elől mén a kutya; nyugodt léptekkel követjük és »Előre!« kiáltással beugrasztjuk. Nagy csörtetve jelentékeny fogolyfolt repül ki a burgonya közül, két lövés hagyja el a csövet és gyorsan hozza ebünk a zsákmányt. Ily módon folytatjuk a foglyok keresését és elejtését, mig hazatérni készt az alkonyodó nap. Csendesen áll be az éj. Az égen számtalan csillag ragyog csodás tisztaságban; ebből hideg, de kellemes reggre következtethetünk, mely nem egy vadászatkedvelőt csal ki ismét a szabadba. A fák leveleit durván rázzák le az őszi zivatarok. Piros bogyók világlanak a megmaradt lombon át és nem egyet függesztett oda csalfa emberi kéz. Csábítóan piroslanak ezek a költöző fenyőrigók elé. A roszat nem sejtő madár a aabroncsra szökel, melyet ágnak tart, és mig a bogyókon lakmározik, már fogva van. A seregélyek ezrenkint repdesnek mezőkön és réteken, libuczok és varjuk kiséretében, hogy majd este felhőként szálljanak a nádasba. Útra kész minden. IV. Fagy lepi immár a vidéket. Ordítva zug a szélvész a hideg, csupasz talajon át, de csakhamar kitisztul a lég. Hófellegek szállnak éj idején az egen. Havazni kezd, a hópelyhek mindinkább sűrűbben esnek és az erdőt s az egész vidéket fehér halotti lepellel vonják be. Eljött a tél. Halvány, vereses fény a mennyboltozaton — a reggelt hirdeti. Vérvörös színben kel föl a nap az erdőszél fölött és rózsafényben tünteti elő a hó által megváltoztatott erdőt. Az ágak közt halk csiripeléssel czinegék és ökörszemek szállongnak. A szennyetlen tiszta takarón meglátszanak a vad lábnyomai. Ez itt a róka zsinóralaku nyoma, amott gyors őzek szaladtak az uton keresztül. Három vadász közéig, vizsgálva a nyomokat. Körülállják a bokrokat, három tacskót szabadítanak meg a vezetékzsinórtól és a nyomokra uszítják. A nap zsákmánya három róka, két őzbak és egy nagynehezen fölvert nyusztmenyét. A legroszabb időszak következett be a rókára. Nemcsak az, hogy szűken kell élnie, hanem még bőre végett is keresi a vadász. Rókafogókat és csalétkeket tesznek ki; ami itt nem esik a vadász zsákmányául, azt hajtóvadászaton lövi meg, melyen még nyulakra és őzekre is vadúsznak. Azonban a többi orvállatot sem hagyja békében a vadász. Midőn a fütyölő északi szél fekete felhőket hajt maga előtt és a hópelyhek mindig sűrűbben esnek, akkor veszszük kezünkbe a kipróbált kétcsövű puskát és a folyóhoz sietünk, hol a vizi szárnyasok, félve szél és vihartól, a magas part alá rejtőznek s azért könnyen elérhetők. Mindenhol élénk vadászélet, mindenhol vadászatkedv uralkodik. Igy tart ez mindaddig, mig a közelgő február véget vet a vadászatidénynek. Mi a boldog reminiscentiákon rágódhatunk, mig újra kedvező idő áll be. F. A.*) Y. A »V.- és V.-lap« ezen rovatában volt alkalmunk máris az athletikának két nagyfontosságú ágáról beszélni. 1-ször a labdajátékokról, különösen a »Cricket«-re mint ad hl etikai, társas és mulattató játékra fektetvén súlyt. 2-szor a boxolásról, melyet mint férfias és kitünőleg praktikus gyakorlatot melegen ajánlánk a tornázó és nem-tornázó közönség figyelmébe. Mai föladatunk leend 3-szor az »atbl etikai viadalok« fontosságát kimutatni, melyek nélkül az athletika fenn nem állhat, sem mint önálló, sem mint életrevaló tényező — és részvét hiánya miatt csakhamar a »kimustrált« institutiók sorába esnék. Tévedne az, ki az athleticizmus ügye mellett felszólalna, a nélkül, hogy kiemelné a viadalok éltető hatását annak létére s fennállására. És ez magától értetődik. »Competitio« igazi varázsvessző, mely az apathia fa-tuskójában is képes éltető szikrát előteremteni. Competitió minden egészséges közügy »motor «-ja. Szükségét a jelenkor napról napra jobban érzi és elismeri. A lóversenyek erre a legbehatóbb példát mutatják fel. — Mi lenne — kérdezzük — a telivér-tenyésztésből, a versenyek, a »gyep« nélkül? A »V.- és V.-lap« sport-kedvelő olvasói méltányolni fogják tételünk igazságát ez egyszerű kérdésből. — Hasonlóiag, competitió képezi alapkövét a tanügynek — bizonyítja ezt az »examen«-ek egész sora a falusi iskola padjától kezdve az államvizsgák és »szigorlatok« ijesztőleg tudós magaslatáig. — Competitió hivta életbe a kiállításokat az ipar és a képzőművészetek terén. — A drámairodalom »pályázatai« csakis competition alapszanak. — *) Kérnők a szíves beküldőt, tudassa velüuk laká8d

t- S z e T k.) Igy van ez a gazdászat és tenyésztés minden ágával. Sőt a közélet sem ment a competitio befolyásától. Példát erre a követválasztások nyújtanak. Ezek sem egyebek mint competitiók, — a különféle pártok jelöltjei között. Hát még a nyilvános gyűlések és gyülekezetek ! Hányszor válnak ezek valódi versenyterekké, hol szónok szónokkal abban látszik vetélkedni, ki fogja majd a lehető legsoványabb tárgyról a lehető leghosszabb beszédet feltálalni. Hogy visszatérjünk a sport mezejére, — a falkavadászat is csak competitió — a róka és. a falka között! He mindebből csakis azon egy következtetés vonható : hogy competitió képezi leghathatósb emeltyűjét minden vállalatnak. Részünkről tehát, ha az athletikának hasonló előnybeni részesülését kívánjuk, sőt azt a logika nevében számára követeljük, oly ügy mellett szólalunk fel, melyet előre is már nyertesnek tekintünk. Az athletikai »viadalok« a görögök és rómaiak izmosság-kedvelő idejéből szállottak le reánk. Az »isthmiai« játékok, a »pulverOlympicum« — dicsőségei közé számithatók a classikai kornak. — A görögök a viadalok iránti részvétet oly fokára emelték a passiónak hogy még a naptárt is szerintük beoszták,— »01ympias«-nak nevezvén azon évcsoportot, mely az egyes olympiai játékok között lefolyt. A középkor harczias és zavaros századai nem voltak alkalmasok az ily békés athletika ápolására. Fegyvert kelle a keresztény bajnokok s vitézek kezébe adni; — pánczélok, sisakok és pajzsok egésziték ki az akkori harczos fölszerelését. A »kor igényei« ezt igy kívánták. — Mégis találkozunk a középkorban a viadalok egy dicső és lovagias nemével, mely »Tournement«, »Tournament«, »Turnier« név alatt mindenki előtt ismeretes, s mely a legnagyobb fényre és pompára adván alkalmat, még királyokat is számithat bajnokai között. — Ezen nemes »sport«-nál, ha akarnók is, nem időzhetünk — mert pánczéllal és fegyverrel dolgunk nem lehet. Mi csak a fegyvertelen athletikai sportokkal kivánunk foglalkozni, hol vas és aczél helyett a flanell ing és könnyű czipő uralkodik. Ez pedig az athletikai viadal »modern« alakjához vezet bennünket, — a mint ez Angliában virágzik, — mint az athleticizmus legkiválóbb emeltyűje s mint az athletikai lendület, izlés és idomítás nélkülözhetlen »aréná«-ja. (Folytatjuk.) Viator. mm im A pünkösd-vasárnapi regatta. Május 24-ke'n, pünkösd napján volt a harmadik regatta egymásutáni években, — 187 2-ben az összes fővárosi egyletek küldöttei, 187 3. és 1874-ben pedig a »Nemzeti hajósegylet« által rendezve. E versenyeket egy sorozatba tehetjük, mert a rendezési fő-elvek s a működő egyének