Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-04-29 / 17. szám
122 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PUÍ L 15. 1874. csillapítani éhségét, s azután megint a védett helyre visszaváltani; ezért inkább az ugar mellett elhúzódó ösvényre lép rá. Azonban az ösvényt egy nagy sikos felületű kő zárja el, kétfelől pedig jéggel borított pocsolyák terjeszkednek. A követ nem látta még sohasem, holott az év minden szakában nyargalt az ösvényen ide-oda. A kövön, mely oly szép sima felülettel bir s épen nyul-magasságban fekszik, és még hozzá előbb nem is volt ott, ha csak egy pillanatra is, pihenőt kell tartania, bárhogyan fázzék is, és legyen bármilyen sietős a dolga. Lendítést vesz tehát s fent van. De a mint épen füleit hátralapitja s első lábaival látóin végig simit, hogy az emelkedett helyről körültekintést tarfson, ekkor éri el a komát a paraszt sörétje, s a szegény ördög átvált az örökkévalóságba a nélkül, liogy sejtené, bogy e kövön nyolcz nap alatt még öt vagy liat nyul fog örökre búcsút venni a sokat járt mezei ösvénytől. * * Végtére a már epedve várt hó elegendő menynyiségben bull, hogy elnémitsa a sok száraz lombot és füvet, s a nyul ismét a bokor mögé vagy épen az erdőszélre húzódik, a honnét, néhány szökéssel a rozsföldre ér. Ez ám aztán a gyöngyélet ! Az erdő, szántóföld, lápos, az árok, bokor, • minden, minden megközelíthető. A tapsi família most már az egész bosszú éjszakán keresztül minden csak kigondolható dévajságot iiz. Az egyik vetésről a masikra baktatnak, mindenütt felkáparják a havat s legalább egy pár szálat falnak. Ekkor egyszerre , épen a paraszt udvara melletti dűlőn egy csomó kalászos szalmát vagy épen káposztafejet találnak. Mit jelentbet a szalmacsomó vagy káposztafej, mely ily váratlanul a hó alól kinőtt ? Vagy valósággal közeledik már a nyár ? Örömtelten szalad tapsi neki az exoticus növénynek, majd mellette el és vissza több izben. De lassanlassan urává lesz érzelmeinek, szépen hátulsó lábaira ül s megtekinti a korai növényt vagy épen meg is kóstolgatja. Azonban csak épen erre vár a paraszt ott a csűrben, mert a meddig a nyul nem ágaskodik, attól tart, bogy a csalóka holdvilág mellett túllövi. Lassan nyúlik ki az öreg rozsdás vas, a melyet csak néhány spagát-darab fart még össze az ablaknyilásból, s a nyul ott vonaglik a havon, pirosra festve azt. A hó mind gyakrabban esik s mind mélyebbmélyebb réteggel boritja a földet. Utóljára egy buszonnégy óráig folyvást hull s oly vastagon lepi el a földet, hogy az alacsonyabb bokrok nem is igen látszanak ki alóla; de tapsi egy csöppet sem törődik a hóval; mert egy ily bokor alatt önkénytesen hagyta magát betemetni, s most oly jó melegen fekszik, hogy az elmúlt éjszaka még élelem után sem nézett. De most már elhagyta a havazás s az éhség is kezd erőt venni rajta. Mi baszna, le kell rázni a restséget magáról s a hópelyheket bundájáról. De nagyon nehezen tud előre menni a laza tömegben, melyen nem is igen lehet végig nézni. Most számítása szerint a szénás rétre kell érnie, melynek háta mögött vannak a szántóföldek, azonban a hó csak mindig mélyebb lesz, mert a szél az alacsony réten összehordta. Némi erőfeszítés után kománkra örvendetes meglepetés vár, ugyanis egy pár ugrással egy letiport ösvényen találja magát, mely a réten végig húzódván, egy rozsföldig nyúlik. Miután az ott tenyésző fü ellen sem lehet semmi ellenvetése, tapsi bálával telik el az emberek iránt, kiknek ez ösvényt köszönheti, s rávált erre. Alig ér azonban a szántóföld széléve, s az ösvény egy kis, szintén simára és keményre tiport térségben végét éri, s mig a nyul meglepetve tekint maga körül s az ösvény folytatását keresi, a katárhalom mellől, mely mellett épp most jött el, eldurran a parasztlövés, melynek hangja is elég arra, hogy idegrendsze rét életveszélyesen megrázkódtassa, mert a paraszt e kedvelt vadászmondást: »inkább több lőport s kevesebb göbecset!« kissé módosítja ilyformán : »inkább több lőport és még igen sok göbecset, s még két marokkal fojtást ráadásul.« Ha a paraszt néhány nyulat lőtt, akkor legközelebbi alkalommul elviszi a városba eladás végett, s az évszak szerint egy fél vagy egész rubelt kap darabjáért. A lesen lehetőleg mellőzi a kerülővel való találkozást ; mert ha ez mindjárt szemet búnyt is, nem akarván falubeli szomszédjaival a jó viszonj-t megrontani, mégis csak jobb látatlanban végezni a nyulölést, és egy pár quatorkát inkább maga iszik meg az ember, mint sem eltraktálja. Az eladás alkalmával azonban nem kell tartania semmitől, mert ba épen tilalom-idő nincs, senki sem tudakozódkatik tőle, honnan vette a vadat, melyet árul. Francziaország vadfogyasztása. A »Chasse Illustrée« márczius 28-iki számában egy táblázatot közöl, kimutatván azon szárnyas és egyéb vad mennyiségét, súlyát és középsulyát, mely az 1869., 1872. és 1873. években Francziaországban eladásra került. Az 187 °/i. évekből a gyászos emlékű háború miatt hiányoznak az adatok. E kimutatás oly tanulságos, hogy szükségesnek tartottuk olvasóinkkal- legalább a két szélső év eredményeit megismertetni, még pedig a főbb vadfajokra nézve. Es pedig adatott el: fáczán 1869-ben 55623 db. 1873-ban 30,664 db, évi közép suly 511 mázsa; fogoly: 1869-ben 494,430, 1873-ban 529,336 db, évi közép suly 2023 mázsa; pacsirta 1869ben 1.842,516, 1873-ban 1.477,135 db, évi közép suly 412 mázsa; szalonka 1869-ben 39,390 db 187 3-ban 42,050 db, évi közép suly 84 mázsa; fürj 1869-ben 101,522 db, 1872-ban 27,073 db, évi közép suly 64 mázsa; fenyves és rigó 1869-ben 70,201 db, 1873-ban 62,584 db, évi közép suly 43 mázsa; bibicz 1869-ben 87,452 db, 1873-ban 58,865 db, évi közép suly 132 mázsa; házi nyul 1869-ben 2.295,0,88 db, 1873-ban 2.685,798 db, évi közép suly 39,380 mázsa; nyul 1869-ben 306,291 db, 1873-ban 200,376 db, évi közép suly 7,615 mázsa; szarvas és őz 1869-ben 12,142 db, 1873-ban 7959 db, éviközép suly 3568 mázsa; vadkacsa 1869-ben 53,627 db, 1873-ban 35,349 db, évi közép suly 43 9 mázsa; gyöngytyúk 186 9-ben 7 511 db, 187 3-ban 13,416 db, évi közép suly 147 mázsa. A »Ch. I.« még következő reflexiókat fűzi a kimutatáshoz: Mi következik e kimutatásból ? az, bogy a vadfogyasztás folyvást növekedik Francziaországban; ebből következik, bogy a termelésnek is hason arányban kell növekednie, bármily eszközök alkalmaztassanak is e czélra. Érdekes még ez adat, liogy éven át 31,000,000 franc áru szárnyas s egyéb vad adatik el, hogy a városokban ezért szedett illeték 4.500,000 francra rug; e vadmennyiség összsúlya 18.525.200 kilo-t egy kilo = 2 font) tesz; a vad ára átlag 2 00 kilogrammonkint (2 mázsa) 600 fre, úgyhogy nem jön sokkal többe, mint a mészárszékekben árul jobbféle hus. Ebből folyólag mindenkinek érdekében van a vadnak nemcsak megtartása, hanem szaporodása is, s azért is »Censeo Cartbaginem esse delendam«-ként hangoztassuk: hái borút, a legkérlelhetlenebb háborút az orvadászok ellem »Ch. 111.« álffllfllA II. Meg kell — fájdalom ! — vallanunk, hogy hazánkban egyetlen egy ifjúsági gyakorlat, játék, »Ludus« (angolul »game«) sem létezik, mely gymnastikai jelleggel és egyszersmind szabályszerű szervezettel birna. Mely nem csak mulatna és érdekelne, de testgyakorlati előnynyel, egészséges, éltető s izmositó feltételeket nyújtana. Initiativánk nincs, — nem is kell. Vannak oly világszerte elterjedt játékok, melyeknek honosítása iskoláinkban könnyű volna, melyekben a sarjadzó generatió a gymnáziumi szünórák alatt gyönyörét lelné, melytőli eltiltás a tanoncára nézve, ba leczkéiben hanyag, valódi büntetés lenne. Ezen játékok, ha valamelyike — hazánk központi iskolái egyikében — szakértő kezek által bevezettetnék, fogadni merünk, hogy nem sokára a tanuló ifjúság által igazi passióval fölkaroltatnék. Példáját csakhamar más fővárosi intézetek követnék, és igy vidéki intézetek, a fővárossal vetélkedve, aránylag rövid idő múlva azt keblükben szinte meghonosítanák. Lassankint örvendetes vetélykedés származnék az egyes iskolákon belül az ifjú csapatok között, majd iskola iskolát, város várost hívná fel nyilvános párbajra. Az egyetemi ifjúság saját körében járhatna elő jó példával; több csapatra oszolva, az athletikai játékot férfiúi erő és izommal űzhetné, s néhány év múlva a gymnáziumi ifjúság soraiból már gyakorlott karokkal tölthetné meg megritkult csapatjait, E lapok olvasói bizonyára már sejtik, hogy ama kitűnő két játékról beszélünk, mely Angliában és Amerikában ifjak és férfiak között oly roppant elterjedéssel bir, s aránylag kevés év alatt nemzeti institutióvá emelkedett. Labdajáték mind a kettő; — sokban egymástól eltérő, de a játék szelleme azonos. Angliában »Cricket«, Amerikában »Base-Ball« (mondd: »Bész.Bahl«) név alatt ismeretes. Mindkettő szigorú szabályok szerint játszatik és nemcsak a tagok, az izmok, a tüdő használatát veszi igénybe, de a fej, a szem, a lélekjelenlét gyakorlását is, egy szóval anyagilag és szellemileg üditő és éltető hatású. — Azok előtt, kik Angliát meglátogatták, lehetetlen, liogy föl nem tűnt a »Cricket« általános elterjedése az ország minden részében s minden osztályában a lakosságnak. Magán- és nyilvános tanintézetek, egyetemek, a kereskedelmi, iparos, hírlapírói, tisztviselői osztályok, katonatisztek, jogászok, gazdák és clericusok külön-külön vagy egymás között »Cricket-Clubb«-okat alakitnak, melyeknek tagjai különböző szinti sapkákat vagy szalagokat öltenek ismertető jelül. A nyári idény alatt nagy a vetélkedés az egyes clubbok között, és nyilvános kihívások, nyilvános csatákban végződnek, mely békés ütközetek többnyire diszes közönség előtt vívatnak. Minden kisebb vagy nagyobb városnak és fürdőhelynek van nyilvános »Cricket« tére, mely a kisebb vagy nagyobb arányú részvét vagy pénztár szerint nagyobb vagy kisebb diszszel, pavillonnal s színtérrel van ellátva a közönség számára. Mindez csak utolsó és legmagasabb consequentiája egy, évek alatt nemzeti institutióvá vergődött passiónak. Ilyen magaslatot hamar elérni: hiu törekvés volna. De kell valahol kezdeni. Bár nehéz mindig a kezdet, — bizton reméljük, hogy — ba ott kezdjük, a hol kell, tudniillik 1 e n t, a sarjadzó nemzetség között — lehetne idővel egy erőteljes, NÉPSZERŰ, IZOMFEJLESZTŐ NEMZETI játékot nem teremteni — de felnevelni. Legyen ez vagy »Cricket« vagy az amerikai »Base Ball«, részünkről az elsőséget egynek sem adjuk a másik felett. Meg nem vetendő részlet, hogy mindakettő oly nagyon e g yszerű és olcsó áron megszerezhető eszközök segélyével játszatik ; egy pár labda, egynehány lapátféle eszköz és még egy-két egyszerű felszerelési tárgy. lm ! ez az egész gépészet
