Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-04-15 / 15. szám

104 A

PRIL 15. 187 4. Kerestetik egy jó kinézésű, erős, telivér kancza, mely legalább 17 0 font vadászsuly alatt könnyen menjen. Leirása s ára szóval vagy Írásban e lapok szerkesztőjével tudatandó. Eladó, LACHESIS, telivér k., a. The Cure a. Lady Louisa — a. Touchstone, fedezve Kettledrum által, 1200 frtért eladó. Elszállítható Nagy-Szaláncz fedezési állomásról bármikor. A kancza egészséges s minden hibától ment. A vételösszeg a chlumetzi ménesigazgatósághoz küldendő be. Eladó angol telivér ménló. Egy gr. Kinsky Oktávián méneséből származó, idősebb sötétsárga angol telivér, hágatásra igen alkalmas ménló, 500 frtért kapható a futaki uradalomban Báes-Bodrogli megyében, miután a ménes vérének felfrisitése kívántatik. A futaki uradalom igazgatóságától. 1. sötét pej, herélt, 8 éves lángi eredet, 16,1 magas. 2. sötétpej herélt, 8 éves polgárdi eredet, 16, magas. Mindkettő americainben jár egymás előtt, sebes járásuak; — hozzávaló szerszámok és csinos, igen erős tollú americainnel együtt jutányos áron eladók. Bővebben Lits Gyula úrnál, üllői ut 10. sz. Egy derék ménesfiiestert ajánlhatnánk, ki különösen a tenyésztés körül, valamint kocsilovak betanításáról jó bizonyitványokat[mutatkat fel. Mint tenyésztő a tavali világkiállításon kitüntetést is nyert. Ezenkívül állatorvos is. Istállómesteriil ajánlkozik egy volt katona, ki a lóidomitás és betanításban is jó bizonyitványnyal bir. Többet szóval vagy Írásban e lapok szerkesztője. Verseny-szótár.* Munka (Travali) az, mely által valamely lovat a szükséges versenyképességre előkészítik. E bárom szó : gyakorlás, előkészítés és munka, synonymek. A gyakorlás képezi a munka első pházisát s szoktattat a tulajdonképi munka kibirására. A munka a legfőbb tényező, mely dönt a versenyló sorsa fölött. Lehetetlenség annak értékét előbb megállapítani, mig az bizonyos fokig munkálat alatt nem volt. Ekkor világlik ki, minő lábai vannak, s nyerhetni kétségtelen tudomást vérmérsékének minő sége felől. Az elökészités (proportion) végre mind ama módszert jelzi, a mi által a ló, rendes, természetes állapotából versenylóvá alakul át, vagy a mi által természeti tulajdonságait hatványozni lehet. A munka a versenyló kikészítésének második szaka, a midőn belsőleg kitisztittatván a megkívántató gyógyszerekkel, fokozatosan vezettetik be naponkinti gyakorlás által egy közepes állapotba, mely sem pihentség sem fáradság: az egészség teljes egyensúlyába s képesittetik az utósó kísérlet kiállására. Ez a futamok ama mozzanata, mely az idomitásnál fokozatosan növeltetik. Oly munka ez, melyet sok ló nem képes kiállani. Ellenben ama lovak, melyek üdék s szivósak s a munka hátrányukra nem válik, jogosan megérdemlik a versenyló nevet. Egyébiránt a fődolog tudni , melyik kategóriába sorozható egyik vagy másik ló, amit egy utósó átalános kisérleti közös futam (Trial) állapithat meg határozottan. (Folytatása következik.) fáiásiAPii?. érkező hirek mindinkább meggyőznek. Egy észak-keletről kiinduló s hetekig tartó fagyos szél. mely egész hazánkig hatott, s mely épen a hosszúcsőrüek húzás ideje közé esett, mindinkább nyugat felé tereié az északnak húzódó vándormadarak nagyobb részét; igy történt, hogy a különben legjobb szalonka-vadászó helyeken is váratlanul kimaradt tömegesb megjelenésük. Ikaros-Berény és környékén mindössze vagy 160 szalonka lövetett egy csapat urvadász által, kik közt: id. Inkey István, ifj. Inkey István urak. gr. Festetich Pál, gr. Zichy István, gr. Bolza József, Kund Jenő, Kund Béla és Inkey Zsigmond urak voltak, felváltva IharosBerény, Böhönye, HOSSZÚVÍZ stb. helyen. Br. Prandau jószágain s a szlavóniai szokott helyeken is sokkal kevesebb volt az idén a szalonka, mint más években. Biztos számokkal azonban nem szolgálhatunk. Gödöllőn, mint hallottuk, a mult liéten 60 liajtóval és 15 vadászszal próbáltak szalonkavadászatot, de bár a legjobb helyeken kisérték meg, 3 db szalonkánál többet nem is láttak. * * * Sárszalonkák sokkal állandóbban maradtak, ahol egyszer megjelentek. Még oly kisebb réteken, s nagy városi zaj és mindent felkutató vadászok által járt területeken is, mint a gyáli rét (Pest és Palota közt) a némedi, ócsai turjányok, fölös számmal voltak martius közepe óta, s a pest-külvárosi vadászok szép számmal hoztak haza. A király-utczai feketemacska vendéglőse A., a zerge-utezai kompánia, a városligeti mexicói Ringelspiel és a lövölde tulajdonosai stb. gazdag aratást tettek. Hogy minő volt a Balaton s más nagy tavak környékén még nem tudjuk. Kérnénk rövid apró kis tudósitásokat, egy-egy levelezési lapon. A felvidéken, Zólyom- és Gömörben mint halljuk, sok helyen már fészkelnek is, sajnos csak az, hogy a húrosrigókkal házaló tótok ezeket is elfogdosták a kirakott hurkokkal. A napokban 10—12 ily házaló érkezett a Felvidékről nagy mennyiségű szalonkával, mely mind hurokban fogatott. A tót legény százával állitja fel a szalonkák által kedvelt harasztos helyeken lószőr-hurkait, s félrevonulva leül, mig az élelmét kereső szalonka abban, többnyire nyakára burkolódottan fogva marad. Nem is megvetendő kereset ez, levén az erdei szalonka párja mostanában 3 frt Pesten. A szalonkaidény végén. Hogy mily abnormalis volt az idén hosszucsőrű vendégeink húzása, arról az utólag beA mult téli vadászatok Francziaországban. Egyszer-másszor közöltünk már rövid tudósitásokat »Belle France« lősportjáról is, s most folytatjuk azt. Távolról sem teljes e közlemény, s csak úgy bönge'szve, a legérdekesebbet szemeltük ki; de egy pár statistikai adat s egy gár nagyobb vadászat lőjegyzeke elég világot vethet az ottani vadászatra, hogy gyaníthassuk, miszerint van ott ele'g jól kezelt vadasterület. Csodálatos volna csak az, hogy mennyi ott a farkas és vaddisznó, ha nem tudnók a franczia journalismus előszeretetet a farkas-históriák iránt. Meglehet, hogy ez szaporitja fel őket. Ezek teszik a »Ch. 111.« legérdekesb közleményeit, s mi is megkezdhetjük talán velők közléseinket. Y i e n n e departementben oly mennyiségben garázdálkodtak az idén a farkasok, mint soha azelőtt és pedig különösen a Moliére erdőben, továbbá a Charroux-erdöben s a Pyroix fenyéres partjain űzték vérengző mesterségüket. Ez utóbbi helyekről a következő történetkét írják az Ch. I.-nak: »Egy odavaló bérlő az éj kellő közepében rendkívüli zaj által ébresztetett fel. Az ablakhoz sietvén, a hold teljes világánál tisztán láthatá, a mint egy farkas megragadá egy ebét háta közepén s azt tovavonszolni iparkodott. A bérlő puskája után siet, tüzel, de elhibázza a fenevadat ; mire ez a lövés által egy cseppet meg nem ijesztve, zsákmányát odahagyja, de mindjárt egy más

:k ebre veti magát, mely egy kocsiszín mellett kuporgott; ezzel aztán farkas-mester nem várva be az uj töltést, kereket oldott. Az első eb is megdöglött, oly erővel mélyeszti a fenevad fogait a szegény állat liátába. Feltűnő jelenség különben, — mondja egy ottani vadász — hogy a farkasok ez idén különös elkeseredéssel támadnak az ebekre; a helyett hogy a szárnyasokat és birkákat fogyasztanák, most csupa doggékat és juhászkutyákat falnak fel. Valószinü, hogy az előbbiekre is rákerül a sor, ha őrzőik elpusztultak. Mindenesetre meg kell vallanunk — mondja a »Ch. I.« — hogy a mostani farkasok eljárása nincs egészen híjával az eszélynek. Egy másik különösség még az is, hogy a farkasoknak gondjuk van, miszerint zsákmányuk feje s gyakran a bőr is sértetlen maradjon. Valószínűleg, hogy lehetségesitsék a tulajdonosoknak szegény ebeik felismerését. Ez mindenesetre gyengéd figyelem a farkasok részéről, de ez nem gátolandja meg a gazdákat, hogy irtóháborút ne intézzenek ellenök. * Seine et Oise. A napokban Argenteuil környékén egy farkas ejtetett el, elég sajátságos körülmények között. M. G. argenteuili birtokos nejével egy emberi lakásoktól távol eső erdőcskébe ment fát gyűjtendő. Alig lehettek egy negyedóráig munkájok mellett, midőn a nő ismételt ugatást s zajt hallott, mely két kutya veszekedése által látszott előidéztetni. Odasietett s csakugyan látta örző-ebiiket kétségbeesett viadalban egy farkassal. Ekkor kiáltásra fogta a dolgot, hogy férjét oda csalja. Ez idő alatt a kutya bátran s erősen viaskodott a farkassal s majd föléje került, majd legyíiretett ez által. Azon pillanatban, midőn férje fejszével kezében érkezek, a kutya és a farkas, anélkül hogy egymást eleresztenék, egy árokba gurultak; esés közben a farkas nyaka két fatörzs közé szorult, az eb pedig föléje került. M. G. ekkor fejszéjét nejének adván, iparkodott egy fahusánggal a farkast fixirozni. A nő azután, a nélkül, hogy a kutya élete is veszélyeztetve lett volna, három fejszecsapással véget vetett a farkas életének. * C o r r é z e. Mintegy 3 kilométernyire Grauliére helységtől, de még ennek területén van a Blanchcfort nevü régi urodalmi erdő, mely ez idő szerint több birtokos közt oszlik fel. 1873. deczember 19-én M. X. . . . ez erdőbe ment azon szándékkal, hogy szalonkára (?) vadászand, s egyedül kis vörhenyes görbe lábu borzebétől kisérteté magát. A mint a halmokra ér, melyek Toujoux falut környezik, azaz az erdőnek elejéig, a borzeb egy sövénybe nyomul, de azonnal kijön s a vadász lábai közt keres menedéket, mert két erős farkas jön ki nyomában. M. X. . . . bevárja őket, ámbár nem igen van tisztában, mit keilend tennie. Fegyvere csak göbecscsel volt töltve. A két farkas tiz lépésnyire közeledik hozzá, vagy talán még közelebb is lehettek. M. X. . . . csaknem egyszerre süti el két csövét a két fenevadra. Az egyik rögtön ott maradt, azt sem mondta : befellegzett; a göbecstöltés fejébe fúródott s egyszerre véget vetett neki. A második farkas elmenekült, de halálra lehetett sebesitve, mert igen erős sebvért hagyott maga után. M. X. . . . egyedül lévén, nem kereshette fel a második vadat; de Perpesac szomszéd község