Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-04-08 / 14. szám

ÁPRIL 8. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 99 Tanúság pedig a fentebbiekből az, hogy hi­bás azon nézet, hogy a tavaszi • szalonkahuzás nyolcz nappal József nap előtt s után tart; s hogy a szalonka a szokott időben megjelen; mert az az időjárástól, s ugylátszik nem csak az itteni, de a déli tartományok időjárásától is függ, a minthogy a húzás e tavaszon Vajszkán csak mart 26-án kezdődött, s 31-én teljes szám­ban mutatkozott; de egyszerre kizöldülvén a füzesek, ha hűvös idő nem álland be, a húzás is egyszerre megszünend. Z. Balogvölgy, 1874. april 1. A szalonkák még eddig soha nem észlelt későn kezdtek mutatkozni, s rendkívül gyér számmal ; az elsőt martins 29-én láttam esti húzáson. S ezt is a száraz völgyön, hol végettök pár napot tölték. Két izben vizslával vadásztunk, de igen keveset talál­tunk, aggatékra c-sak kettő került, öt esti húzáson csak két lövés történt, de eredmény nélkül, s össze­sen csak öt darab húzott, ha ezt húzásnak lehet nevezni; mert hangot csak egy adott, az is csak czippentett, s csak egyszer; soha sem tapasztaltam, hogy tavaszi húzáson a szalonka hangot ne adjon. Időnk rendkívül szeles, a talaj száraz, az idény ma­holnap végét éri — fájdalom — alig van kilátás jobb eredményre, hacsak védszentiink, Szent-Hubert cso­dát nem mivel. Az idény végével bővebben, ha ugyan lesz miről irni. A sárszalonkázás s kacsázás ered­ményét megirandom. Balogvölgyi. Csallóközből irják: Az idei szalonkahuzás hason­lít az 1856-ik évihez, a mikor szinte csak nagypén­tekenjelentkeztek tömegesen; Oculi,Laetare,Judica kevesett hozott a konyhára; Cseklészen az idén nagy-csütörtökön jelentek meg; — mintha összebe­széltek volna, hogy csak igen rövid pihenést tartva, a húsvéti ünnepeketa hegyeken, szerelmi tanyájukon töltendik. — Nagypénteken reggel táviratoztunk gróf Esterházy Antal uram, és fia Mihálynak Po­zsonyba, a hosszúcsőrüek megjelenését tudatva, kik is azonnal Cseklészre rándulva, délután 2 órától 6-ig 10 darabot lőttek; az esti lesen kettő lövetett; öröm volt nézni a Lancasterből tett gyönyörű lövé­seket. — És így az esteli kedélyes megelégedéshez csak K i p k e alezrdes ur, grófom elmaradhatlan házi és vadászbarátja hiányzott, kit e hó 30-án ki­sértek örök nyugalmára; 65 éves kora mellett fá­radhatatlan és mindig az utolsókig kitartó Vadász volt, napi élményeit a legkisebb részletekig elmesélte estve, és már mint szokás, ha hibázott, mindég talált valamit mentségére, vagy egy ág volt akadálya^ vagy a sertevad zavarta, vagy a kutyája ásitozott, vagy balra nézett mikor a szalonka jobb felől búzott, és ki tudná ezerféle mentségét elsorolni; a boldogúlt hiány .r a társaság sok ideig érezni fogja. Nagypéntek rám nézve szerencsétlen nap volt, szépen hibáztam, és már előre képzeltem a héring fej feltalálását, azonban nagy-szombaton a fővadász, Lutter úrral még egyszer inegkisérlettem a hering­elodázását. Délután 3 órakor tehát kimentünk és két óra múlva már két hosszúcsőrü lógott a tarisz­nyámon, jeléül hering helyett a a húsvéti bárány­nak. Cs. J. fJAJ ti»®!?« Az Oxford és Cambridge-i csolnakverseny mart. 29-én a szokásos szombati napon megtörtént, s ugyancsak a Themse szokott helyén, a Putney-től Mortlakeig terjedő ang. mfdön. — Az idő nap­fényes, de hideg s igen szeles volt, s nagy hullámo­kat vert a Themsén, mi a cambridgeiek mélyebben merülő csolnakának kellemetlen volt, sőt egy kissé féltették hogy elmerül, mint 1 859-ben. Nézőség mint mindig, tömérdek, s a folyam telve bajókkal. Jelen voltak a walesi hg, a mecklenburgi nhg, Lord Dud­ley stb. 11 órakor ültek be az evezőcsapatok (8 — 8 ifjú, 9-dik a kormányos) a hajókba, s pár percz­czel később, amint egyenlő vonalban haladtak el a birák előtt, jel adatott az indulásra. Cambridge a sorshúzás utján neki jutott midlessexi oldalon eve­zett, s néhány gyors évezőcsapással vezetővé vált 40-es strockeal, míg Oxford 36-ossal haladt. Egy mfcl után Oxfordot hosszú evezése közelebb hozá Cambridgekez, melynek evezőcsapásai ezalatt szin­tén 36-ig szálltak alá, s mindinkább megközelité a 3/i hosszal előljáró vetélytárst, végkép azonban nem birá beérni, sőt evezőcsapasai 34-re szálltak alá, míg Cambridge ezután mindvégig rendes 36-os sírokban haladt, s jó három csolnakboszszál előzte meg versenytársát a czélnál, roppant checr s taraczk­durrogás közt. Cambridge világoskék színe tehát most negyedszer győzött egymásután. Idő 22 perez és 3 5 mdp. Tavai csak 19 p. 36 mdp. volt; 1872­beu 21 p. 14 mdp. Fogadás 3 : 1 Cambridgere ke­vés volt; mert Cambridge győzelmét biztosnak tar­tották ; látszott az előgyakorlatokon és az utolsó napi próbaevezéseken; Cambridge mint egy szív egy kéz dolgozott, oly erővel és pontossággal mint a gőzgép, mig^ellenfelénél sok kívánni való volt. — Este nagyszerű ebéd volt a Criterion restaurantban Piccaclillyben, melyet kedélyes társalgás fűszerezett. V E G Y E § e A kisbéri angol telivér csikók árverésére — mint magánúton hallottuk — a kormány külföldi vevőket is szándékoznék beereszteni. E végből a mult héten az orsz. lótenyésztési bizottság tagjait vélemény­adásra szólitá fel írásban apr. 20-ig. Megerősíti e hirt a »Földmiv. Érdekeink« legutóbbi száma, mely szerint e véleményadásra az orsz. központi lóte­nyésztési bizottmány elnöke: b. Wenckheim Béla, továbbá gr. Szápáry |lván, Korizmics László, gr. Zichy Nándor, Hidegbéty Antal, b. Ambrózy Lajos, Jankovich József, b. Bánffy Albert, Bárczay András, Yojnics Jakab és Appel Gusztáv bizottsági tag ura­kat kérte fel. * A bécsi nevezések szokásosan igen gazdagon ütöttek ki. Legerősebben mégis a handicapok, e sokat kárhoztatott s sokat pártfogolt futamok ; melyek átlag 30 nevezést hoztak. * W * Jönnek a handicapperek nehéz napjai. A sopro­nyi polgárdij teherszabására nézve (1. lapunk 11. számában) azt mondja Rohan Lajos hg a Sport­blatt utóbbi számában: »Hogy Iván, kit Franc Magon egyenlő teher alatt megvert, a legköze­lebbi handicapben még is nehezebben lett ter­helve ; hogy Aspirantnak a vele egyenlő korú Bar-lc-Duc mellett 20 fonttál többet kelle vinnie — nem egyedül álló tények a mult évből, me­lyekre hallgattam , mert azt hittem , hogy eléggé feltűnő a dolog maga is, miszerint handicapjcink végre valahára komoly részrebajlatlansággal ke­zeltessenek, miiléikül megszűnik általános érde­kük, s csak mulatság lesz belőlök néhány sport­men számára. A sopronyi ez évi első tehcrszabásból azonban látom hogy minden szépen a réginél maradt. A mi Princessin Caroline-iink, ki csak nagy biztatással nyerhetett tavai a legrosszabb lovak ellen egy eladóversenyt, s minden, csak félig jól megrakott versenyben helyett se kapott: most az 1 évi különbségért Jack in the Greentől 1 fon­tot, Lanschütztől 2 évért 2 fontot kap, tehát ko­rát nem tekintve jobbnak tartatik mint e két mén, kik kortársaik közt mindig a legjobbak közé szá­míttattak. Y. Buccaneer, ki pedig ha 10 fonttal többet visz is megverheti, ennek daczára könyebb terhet visz , valamint a többi vetélytárs is. Pia, mint egy nagy istálló vezénylője, nem csatlakoz­tam azokhoz, kik a handicapeket elvből kárhoz­tatják , de az ily események után csakugyan nem sok jót várhatok a handicapektől.« — No's jövő vasárnap Sopronyban meglátjuk — ha Prin­cess Caroline indul, vájjon nem lepi-e meg a han­dicapperek bonne vetett bizalmát igazolva — egy győzelemmel kétkedő gazdáját ? A bécsi I. oszt. császárdijra a nevezések april 15-én záródnak, mire figyelmeztetjük versenyló­tulajdonosainkat. •ÍF " * t Stuller Ferencz, a közbeesülésii öreg úr, 1848 — 49-ben pénziigyministeri titkár utóbb a nemzeti Casino pénztárnoka, apr. 6-kán 68 éves korában. f Világosvári Bohus János f. hó 5-én Pesten 25 éves korában. >K Az Union-Club hivatalosan tudatta a napokban a pesti Lovar-Egylettel, hogy a kérdésbe tett állam­dijjakat az Union saját vagyonából fedezi; s egy­úttal elismerő köszönetet szavazván a pesti és bécsi Lovaregyleteknek, tudatja, hogy a [poroszországi versenyeken részt vehetnek a magyar és osztrák versenylótulajdonosok is. * * Gr. Renard lovait lljest hg 50,000 tallérért vette meg, azon kikötéssel, hogy Amáliát és Union-t az idei versenyek után visszaadja. Waisen­knabe-nál, Swet Katie utolsó fiánál, gr. Renardné kikötötte, hogy mint a megboldogult gróf főkedven­cze, még az ő színeiben fusson az idén; a többi már mind a hg Hohenlohe-Oehringen veres-fehér színeit viselendi. W * Brémában az idén nagy állatkiállitás, s egyúttal versenyek is lesznek. A lókiállitásra sok díj vau kitűzve, s a versenyekre is néhány magas díj. A kiállítási és börzedij mindegyike 10,000 márk, a brémai hölgyek is 2000 márkot adtak e dijra. * Gr. Goetzennel a mult csütörtökön a berlini Tattersall lovaglópályáján a paripa hátravágta magát, mely alkalommal az öreg merész lovas annyira megütötte fejét, hogy eszméletlenül vit­ték ki a lovardából. Remélik azonban, hogy nem lesz komolyabb következménye. * " * A liverpooli nagy akadályversenyre vonatkozó­lag beszélik még utólag, bogy a Baltazzi testvé­rek és Captain Matcbell közt egyenetlenség tá­madt közvetlen a versenyek előtt s hogy ennek következtében a szövetség köztük megszűnt. A kapitány csak későn vette volna észre, hogy nem Disturbance, Furley vagy Defence vannak hivatva a versenyt megnyerni — hanem Reugny, mi a szövetség fogadásaiban zavart okozott. Maga Mr. Richardson, a hires lovas is kijelenté, hogy többé nem lovagol a kapitánynak. * Reugny egy sokat igérő, SZÍVÓS S akadályver­senylónak jól termett franczia ló. Fould Ede ur nevelte Tarbes mellett, ap. Minos a Reine Blanche I a hires Barontól, melynek ivadékai tavai a leg­| szebb győzelmeket aratták. Reugny az 187 0-diki háború alkalmából küldetett át mint 2éves An­gliába s mérsékelt áron adatott el lord Ailesbu­rynak, kinél szépen futott, s kitől Captain Mat­cliellkez kerülve, steeplechasernek idomíttatott. Mr. Richardson az egész futás alatt, az utolsó akadályig a 2-dik sorban maradt vele, s csak mi­dőn látta, hogy legerősb ellenfelei, köztük a pálya háromnegyedéig Furley is, egymásután maradnak el, vágtatott el Chimney Sweep és Merlin mellett az első helyre, melyet könnyen meg is tartott aztán. A franczia lovak tartóssága ez által ujabb bizonyítékot nyert. * * * Brigantine a liverpooli versenyek utolsó^napján még egyszer indult, de megint nem kapott he­lyet. Tekintve azt, hogy nálunk elsőrangú aka­dályversenyló volt tavai, következtethetjük, hogy versenylovainkat nem igen magasra becsülhetjük. * * Lord Rossmore, testőrségi tiszt, a windsori tiszti akadályversenyben elbukott, s két heti kinos szen­vedés után kimúlt. A királyné nagyon szivére vette az eseményt s napról napra személyesen megláto­gatta a beteget. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom