Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-03-12 / 11. szám

88 VADÁSZ- ÉS VEIÍSENY-LA". MÁRCZIUS 19. 187 3. ezúttal eredménytelenül. Nem emlékezem, hogy völgyünkön ez idötájt valaha vizi szalonkára vadásztunk volna, most azonban oly lágy telünk van, hogy a vándormadár bát ran kora tavasznak képzelheti. A téli vadászat is e hó végén végét éri, melynek eredményét, valamint az egész vadászidény alatt lőtt vadak jegyzékét, melyek környékünkön lövettek, mihelyt adataim rend be szedhetem, tisztelt szerkesztő ur engedel mével becses lapjában közölni fogom. Balog völgyi. ... Horoscop ... T szerkesztő ur ! Azon felhívása következtében, bogy az ez évi vadállományról boroscopot állítsak föl, tudatnom kell önnel, hogy csillagász nem vagyok, astrolog még kovésbbé, és ekként a kivánt horoseopot csak azon esetre tudnám felállítani, ha b. Vay szíveskednék számomra praeceptorul idézni Wallenstein hires astrologusának szellemét, de miután ugy hiszem, erre soká kellene várnom és az ön kedvét sem akarnám megszegni, tehát próbára teszem jósolási tehetségemet, előre is kijelentve, hogy sz. Hubert igaz biveitöl távolról sem követelem, mikép csalhatatlan dogmaként fogadják jövendöléseimet, mert az előmbe tett kérdés olyanszerü, hogy arra nagyon sok tényező folyik be, mi által, mint az asszony, „változó és ingataggá" lesz s a jósolást nagyon nehézzé teszi. Véleményem szerint az 18T4. évben meglehetős szükségünk lesz a nyulkertekve, hacsak az idén kitűnően kedvező nyár és ősznek nem fogunk örvendeni. E bekövetkezhető kalamitás okának a mostani hosszú meleg őszt tartom, mely majdnem február második feléig nyúlt ki s mely idő alatt folytonosan bakzódván a nyulak, a nőstények kimerültek, s az ilyeneknek tavaszi, sőt nyárelei fiai is csenyevészek lesznek s nagy részük élte első korszakában elvész ; a baknyulak közül pedig sok lesz goenorhoes, mi aztán egész vidékek nyulállományára roppant káros befolyást gyakorol. Ez állításaim tényeken s az azokból vont következtetés tapasztalaton alapszanak. A télen poezkos nyulak előjöttéről olvastam hazai és külföldi lapokban, sőt én magam is láttam újév másodnapján Segesvártt kettőt a piaezon, egyet február 10-kén az itteni járásbíróságnál mint corpus delictit*), mely annyira basas volt, hogy pár nap raulva megfiadzott volna. Február közepén már találtak pár napos süldőt is. Tartok tőle, hogy a foglyokra nézve is káros visszhatásu lesz a lanyha tél, mert a mint sok oldalról értesültem, mar január végén sok helyen elpárosodtak. No de az ebből eredő kár ugy hiszem kiegyenlítetik az által, hogy a télen erős hideg és nagy hó nem levén, éhség miatt egy sem pusztulhatott el, s az orvmadarak áldozatául is kevés eshetett, meg aztán nem is valószínű, hogy oly korán pirosodtak volna a mult éviek is, hanem csak az öregebbek, a melyek a kissebb contingenst képezik. Az erdei szalonkákra gondolva, jóstehetségem hatalmas ingadozásba jön. Annyi tény, hogy az öszszel jöttek legnagyobb része télire megtelepült nálunk és igy kétségtelen, hogy lesz elég, és korán fognak jelentkezni, de minő conditióban lesznek s hogyan fognak húzni. Nálunk akárhogy is, de bizony soványabb kosztra lehettek szorítva, mint minőhöz télen Görögországban, Kis-Ázsiában stb. szoktak, e mellett a február második felében néhány napja beállt hideg is kissé meghúzhatta s vérüket lehiithettc, miért is félni lehet, hogy eleinte legalább, nem nagy kedvük lesz lakadalmazni, s leánynézöbe sokat kóvályogni. Sárszalonkában ugy hiszem nem lesz hiány, mert az őszön jó conditióban keltek utra s nem is kellett messze vúndorolniok, legfeljebb '•') Mellékesen megjegyezve, itt dicséretes szigorral megtartják a vadásztörvényeket. Dalmátiába, Olaszországba s a Dohrudsába. Aztán meg a száraz tél következtében sok mocsár kiszáradván, sokkal kissebb terekre lesznek szorítva, s olyan helyeken, hol tanyájukat felütik, bizonyosan nagy számban lesznek találhatók. A kacsákra és más vizivadakra nézve ugyanez mondható. Mi fog jövendöléseimből teljesülni : azt megmutatja a jövő; de legyen, a mint lesz, azt prófétai ihlettel merem állítani, hogy az én dilettáns horoskopom több valószínűséggel bír, mint, a spiritiszta urak viziói с jövendölései. Gr. Lázár Kálmán Talán ideje volna már !... (Igénytelen vélemény — az 1872. évi galgúezi s más vadászatok következtében — a magyar vadászati törvényről.) Mily nehéz dolog minden igényeknek megfelelő vadásztörvényt alkotni -. már abból is kitetszik, hogy valami példás jó vadásztörvényt Európa egy állama sem tud fölmutatni. Ignz, hogy egy általános — minden nemzet vagy állam körülményeire illő vadásztörvényt szerkeszteni Ichetlenség is, mert : államok és nemzetek — gazdászati miveltség és vérmérsékletben tetemesen különböznek egymástól, de egy tekintetben kellene, hogy a törvény szerkezete mindannyinál egyértelmű legyen, t. i a vadászattudományban, — értve ez alatt a vad tenyésztésére, óvására és hasznosítására vonatkozó törvényes szabályokat. Mert éppen azon törekvés, hogy a vadnak fajai nemesitessenek, és szaporításuk által az anyagi haszon előmozditassék : ez teszi a vadásztudománynak legfőbb feladatát, és e föladat előmozdítására volna alkotandó a vadásztörvény. * * * Igénytelen nézetem szerint, bármily törvnéy alkotásánál kell hogy vezérelvek szolgáljanak fonalul, melyre az egyes részleteket mintegy fűzni lehessen. A vadászati törvénynél három fóelvet kell szem előtt tartani. 1-szőr : Minden egyesnek érdekeit lehetőleg szem előtt tartsa és őrizze, s másnak jogait ne sértse ; 2-szor : A közös jólétet hosszú évek során át biztositsa ; és 3-szor : A benső csendet és rendet ne veszélyestesse. Az első két föltétel a nemzetgazdászatnak, a harmadik a belpolitikának ágazata ; és talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy csak oly törvény helyes, mely ily alapokon nyugszik. Ha ezen elveket sarktételek gyanánt elismerjük, ugy ismét nem csalódom talán, ha azt állítom, miszerint a vadásztörvény alkotásánál mindenkinek, ki az iránt tervez vagy határoz : belpolitikai és nemzetgazdászati szempontból kell kiindulni, — mert a magánérdekek a belpolitika nyugodt existentiájával és a nemzetgazdászattal szoros összeköttetésben vannak. Folyt is с részben jelenlétemben hosszasabb vita, mely alkalommal egy bizonyos kegyelmes ur erősen állította; „Hej — mit belpolitika! mit nemzetgazdászat !... A vadászat nem egyéb mint mulatság, punctum !" Ezen nagyúri felelettel elárulta О Exeellentiája, hogy e tárgyban éppen saját politikai állásáról nem gondolkodott, és hogy a vadásztudomány ö kegyelmessége előtt valami ignot.a provincia, melylyel ő nem vesződött, legfölebb csak annyit tartván róla „Le roi s'amuse." * * -хBaj az, mikor magas állású személyek is csak igy gondolkoznak a vadászatról, igy nem csoda, hogy az azt szabályozó törvények hozatalánál is csak mulatságos oldaláról látják azt, közgazdászatilag számba sem veszik s jószívűséggel párosult rövidlátásukban vállvonitva mondogatják : „Warum soll es Créthy-Plethy nicht gemessen — mir schmeckt's auch!" * * * Ha pártatlanul akarunk véleményezni vadász, törvényünk felett , úgy elmondhatjuk , hogy — soha törvény eredeti ezéljából jobban ki nem forgattatott mint ez •— tévesen felfogott szabadelvüség és Dépszerüség-liajliászatból. Pedig törvényt nem a pillanatnyi népszerűség rövid idjére, hanem hosszú évek sorára kellene alkotni. Azonban csak nivelláljunk! Az ilyen nivellálás igen népszerű dolog, csakhogy lassan-lassan a „lex agrariara" vezethet, mig majdnem az sem leend kielégítő ! De mi lesz azután ? . .. Mi lesz ? Hm: division, frustration, confusion!.. Sok oldalról emelnek már is szót az ellen, miszerint eddig sehol sem alkottatott oly törvény, mely teljes csendességben, észrevétlenül, egy egész ország nyers erejének fölfegyverkezését elősegítené. Mi vége lehet ennek ? Bizton áll-e igy a közcsend, az állam belbékéje ? Lehet, és adja is a jó isten, hogy ily gyászos sejtelmek sohase valósuljanak, s hogy belbékénk rendithetlen alapokon nyugodjék ; de valamely törvény alkotásánál nem egyedül a jelent, hanem a jövőt is kell meggondolni, már pedig a személyes biztonságot illetőleg, ott, hol a nyers erő fegyverrel jár, nagy bizalommal nem lehet senki ! Itt ezen országban, hol a nemzetiségek közt hiányzik az egyetértés, liol ezek elég hálátlanok — megfeledkezni arról, hogy bármi nyelven szóljanak, bármi ritus szerint, imádják az istent : csak mindig a magyar alkotmány az, melynek szárnyai és paizsa alatt élhetnek. Itt ezen országban, hol annyi ferde viszony küzd egymás ellenében, fegyver a nyers erő kezében nem-e annyi, mint a pártok hadát és véres jeleneteket előkészitni. * * * Ha nemzetgazdászati szempontból kiindulva vizsgáljuk ezen vadászati törvényt, szintén bizvást elmondhatjuk róla, hogy többet árt mint használ. Ilyen szomorú eljárásra pedig ott szükség nincs, hol fennálló jogok sértése nélkül is, a dolgok természetes folyásával, a kivánt czélt elérni lehet. Igazságtalanság volna el nem ismerni : bogy a kinek földjén szaporodik, táplálódik s nevelődik a vad, az az anyagi haszonban részesüljön is. Ez jogos kivánat s ezt védni kell ; de a második paragraphus tönkre teszi a vadtenyésztést, miután világos, hogy ily kis térségen vadat megóvni nem lehet, mivel az egyesített birtok tulajdonosai szomszédok lévén vagy kissebb vagy nagyobb birtokos területével, és szabadon vadászhatván : a határszélre kiállanak, és másnak területéről bozzájok kiváltó minden vadat szabadon lelőnek ; példa rá a galgóczi , pöstyéni, csákberényi s számtalan más esetek, melynek következtében a ki eddig tenyésztett — az is abban hagyja a háládatlanná lett fáradtságot. Mi a vadászat bérlelését illeti : ebben van e törvénynek ugy szólván legnagyobb hiánya. Nem lehet ugyan tagadni , hogy a vadászat bérbeadása a törvényben sehol sincsen eltiltva, de cz nem elég az üdvösségre ! Látjuk ezt a csallóközi, sopronymegyei és békési esetekből — hol 45 felbujtott zsellér leszavaz 40 telkes gazdát — s vele elvesztett 5—G00 forint évi bérletet, melyből 5—

G év alatt iskolát építhetne — csakhogy mindenik egy pár nyulat vagy fáezánt lőhessen. Olyanok mint a kiskorúak. Szerintem a községek ne határozhassanak a fölött, bérbe adassék-e területükön a vadászat vagy sem ? hanem legyenek törvénycsen arra kötelezve, hogy abból kibujniok ne is lehessen. A törvénynek ily józan és tiszta rendeletéből fogna éppen az anyagi haszon a volt urbéri osztáh га liáromolni, mely öt kétségtelen igazság szerint illeti, dc mely nem abból áll : hogy fegyvert tarthasson és kénye-kedve szerint lőhesse le, a mit lelőni szeretne, hanem a bérlet jövedelméből és a földjein, rétjein, szellőiben stb. a vadak által ejtett károknak becsületes és igazságos becslés mellett odaítélt megítéléséből. Minél több lesz a vad, annál nagyobb lesz a bérsomma és a kárpótlás is. A törvénynek ily rendeletéből eredne az egész országban a vadnak szaporulása ; innen az e részbeni közös értékeknek szaporítása, mindenkinek I aránylagos anyagi baszna, igy közös megelégedett-