Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-03-05 / 10. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA™. MÁRCZICS 5. 1873. Átmegy most ezikkiró arra az időre , mikor a pótlovak kivannak tanítva, és azt mondja, hogy azokat most ki kell adni ekébe, borouába. — Ez téves állítás, mert ha a pótlovak ki vannak tanítva, a keretben maradnak, és ha uj pótlovakat kapunk, nem kell ezeket kiadni, de kiadjuk a keret legöregebb s gyengébb lovait, a fiatalokat megtartjuk a keretnél. Folytatólag kikel ezikkiró ur a kiadási rendszer ellen és ugy állítja azt oda, mintha már használható ló sem volna az egész honvédségben, mert ez a rendszer mindent tönkre tett. Nem lehet tagadni, és nem is tagadja senki, hogy bizony jobb volna az egész századot élelmezésben tartani, de lehetséges-e ez? Meg kell gondolni, hogy nem az a legjobb, a mi az egyik rész kárával a másik rész tökéletes megelégedésére történik, de az, mely a létező körülményeket tekintetbe véve, mindkét rész jogos követelményeinek megfelelni iparkodik. A kiadási rendszer iparkodik ennek megfelelni, de hogy mindamellett most még hibás, azt nem lehet, és nem is akarja tagadni senki ; de ha meggondoljuk, hogy ez egy egészen uj, még sehol sem divó intézmény, hogy senki sem szerezhetett magának tapasztalatokat ezen irányban, és csak a gyakorlat tüntethette elő e rendszer fény- és árnyoldalait, s hogy még csak most vagyunk azon helyzetben, adatokra és tapasztalatokra adott véleményt adni e részben, ha mindezt tekintetbe veszszük, el kell ismernünk, hogy a létező körülmények közt ezen rendszer jó, — és ha, a mi bizton be is fog következni, a m. kir. honvédelmi minisztérium a keretparancsnokok közül egy választmányt állítana össze, mely alapul véve az eddigi tapasztalatokat, némi változásokat hozna javaslatba, erős hitem, hogy ezen rendszer kitűnő, jó és utánzásra méltó volna, s azért nem érthetek egyet ezikkiró úrral, a ki harezképességünket vonja kétségbe ezen intézmény miatt. Tisztelt ezikkiró ur példákat hoz elő, melyekkel állítását erősíteni akarja, engedje meg, hogy én is ezt tehessem, s elmondjam, hogy miképpen működtünk — a 17. és 18. lovasszázad — és milyen eredménynyel az 18 70. September havában tartott őszi gyakorlat alkalmával. — September hó 29-én délután 5 órakor kapván a váratlan parancsot, hogy 30-án S.-A.-Ujhelyben legyünk, — 29-én este 15 órakor az osztály elindult és 30-án reggel 10 órakor S.-A.-Ujhelyben voltunk, azaz 8 mértföldet egy huzamban 12 óra alatt. A menet hegyes vidéken és éjjel történt. Október l-jén 6 órától reggel délutáni 3-ig nyeregben voltunk, gyakoroltunk és manövriroztunk Főherczeg ö fensége előtt; 2-k'.n délután elindultunk és 3-dikán délben Kassán voltunk, 4-kéu tökéletes diszben a 39. zászlóalj zászlószentelésére vonultunk ki ; az egész osztályban nem volt sánta, beteg vagy túrós hátú ló. 1871-ben három nap alatt kellett egy uj századot összeszedni, beosztani, felruházni, felszerelni és vasaltatni, negyedik nap a vaspályán Váczva indultunk, illetőleg Aszódra, a honnét azután Vácz felé meneteltünk ; a félúton vettük a tudósítást, hogy nem Vácz, de Duuakeszi az állomáshelyünk, s most irányt változtatva, 5 mértföldnyi menet után meg is érkeztünk a legjobb állapotban és baj nélkül. Azt hiszem, hogy ez a két példa eléggé tanúskodik arról, hogy lovaink nem oly kicsigázottak, mint ezikkiró mondja. De hosszabb ideig tartó fáradalmakat is kitartanak lovaink. Dunakesziben nem kíméltük lovainkat, mert itt kellett a századot begyakorolni, azonkívül kétszer mentünk Váczra, és a 3 napi táborozás alatt a 10-dik huszárezreddel és még két honvédszázaddal voltunk egy dandárban ; mindig együtt voltunk, együtt fejlődtünk, együtt rohantunk, együtt mentünk akadályokon át, de a honvédlovasság egy perczig sem ingadozott, és valamint az ütemben, ugy a rendben is mindig a huszárezreddel lépést tartott. Századomnak lovai tehetetlen zselléreklakta vidéken (a mint ezikkiró vidéküuket nevezi) vannak kiadva, de éu nem hagytam hátra egy lovat sem kimerülés végett, nem hogy félszázad maradt volna vissza, mint ezikkiró ur tapasztalta; s igy hinnem kell, hogy a zsellérlakta földön jobban tartják a lovat, mint Canaau földjén. Végre még azon indítványra térek át, mely szerint a századokat az Alföldre kellene áthelyezni és a lovakat a huszároknak kiadni. Ezen indítvány, nézetem szerint, ki nem vihető. Először, mert bármennyire is igaz hogy az alsó vidéken a terep és éghajlat kedvezőbb a lovasságra n 'zve, de másrészt vannaö roppant hátrányai is, — az elszállásolás, a roppant nagy sár nem a legkisebbek közé tartozik. Egy vidéken, a hol a lakosok száma csekély, a lótenyésztés pedig meglehetős nagy : igen bajos volna a kincstári lovak kiadása, és akkor ugyan megtörténhetnék, hogy lovaink ugy néznek ki, mint czikkiió ur azt leírja, mert a lókiadásnak jó vagy rosz sikere attól fcitételeztetik, minő arányban áll a kiadott lovak száma azon területhez vagy a lakorság számához, a melyen a lovakat kiadtuk ; mert ha én egy megyében 25 — 30 lovat kitűnően el tudok helyezni, ebből nem következtetni, hogy ott még 100-at is ki lehetne adni; ellenkezőképpen: a mi tul megy egy bizonyos számon, már rosz kezekbe jut és elromlik , ezt a századok elhelyezésénél figyelembe kell venni, mert ez egy megdöuthetlen igazság, melytől barczképességünk függ Másodszor : a kiadás a huszárnak a theoriában szép, de gyakorlatilag bajos a kivitele ; a huszár fiatal ember levén, a kinek többnyire még saját vagyona nincs, igy ö reá a kincstár lovát bizni nem lehet, apja pedig, a ki vagyonos paraszt ember, nem fog akarni idegen lovat felelősség mellett tartani, mikor neki úgyis elég saját lova van, a melyekre ő büszke, de végre most is szabad, hogy az ujoncz saját lován jöjjön a századhoz és kérdem, hányan teszik ezt? Nem tudom, megszünt-e a magyar népben a régi jó szellem e materialis, üzérkodő világban, vagy nem érti senki a pislogó lángot föléleszteni ? Ellentmondást is látok ezen javaslatban azzal, a mit ezikkiró ur czikkének elején ír, ö ugy'anazon paraszt fiának akarja a kincstári lovat kiadni, a ki saját lovait tartani, ápolni és nevelni nem tudja, mert hiszen pótlovaink nagyobb része a gazdagabb parasztok által neveltetik. Ezek voltak azon észrevételek, melyeket én tenni akartam, hozzá tevén még azt, hogy a ló kimerülésének nem mindig annak rosz tarlása az oka. Ne mondjuk tehát a lókiadási rendszert absolute rosznak és kárhozatosnak, de tőrekedjüuk ezen intézményt behatólag tanulmányozni, tapasztalatokat szerezni, és ezeknek alapján azt kellően és okszerűen javítani, mert az örökös rendszerváltozás idézi elő végre a tökéletes rendszertelenséget, a mitől isten óvjon bennünket. Pótlovaink sem roszak. és ha minden század, mihelyt egy lova fogyatékba jön, azt azonnal a vidéken vásárolt lóval pótolhatná, még jobbak volnának Végre még ide záro:n a következő kimutatást, mely a 4 évi fogyatékot kitünteti : 1869. pótlovak száma 27, ebből fogyaték 7, 1870. „ „ 1-23, „ „ 20, 1871. „ 10, „ „ —, 1872. „ 26, „ „ 1. Összesen 28, ha már most ebből leliuzzuk azon 4 lovat, melyet vállalkozóknak meg kellett fizetni, marad 24, s igy 195 ló után 4 évre elosztva jön 6 ló egy évre, s ha meggondoljuk, hogy a vállalkozónál lévő ló nagyobb területen el lévén osztva, és használatánál fogva mindenféle istállókba és állásokba beállittatik, ragadós betegségeknek jobban van kitéve, cl kell ismerni, hogy ezen fogyaték igen csekély, és igy a kiadási rendszer, legalább az én századomra, a harczképtelenné tevés befolyását nem gyakorolta. Ha ezen pár szó talán nem is tériti meg mindazokat, a kik a lókiadás ellen küzdenek, de reménylem, hogy mégis némileg meg fogja azokat nyugtatni, akik az annyiszor említett czikk olvasása után máris bonvédlovasságunk szétbomlását látták maguk előtt. A ezikkiró ur pedig engedje meg reménylenem, liogy addig még egyszer személyesen találkozunk, találkozni fogunk gyakran ott, hol honvédlovasságuuk fejlődésére, jövőjére és hírnevének szeplőtlen fenntartására egy pár őszinte szóval -nyilatkozhatunk és közreműködhetünk.*,) Kassa, 1873. febr. 25. Csáky Kálmán, honv.husz. százados. *) Mi e vitát lapunkban ezennel befejezettnek tekintjük, s igen kérjük a tiszt, értekezőket, szíveskedjenek válaszaikat a „Honvéd" vagy más katonai szakiapba áthelyezni. S z e r k. Mén©?- és Idomítás alatti lovakCaptain Blue kéthelyi istállója. Idomár : Longstaff Richárd. Lanschütz, 5é. р. т., a. Blair Atbole a. Tzaritza. Falsacapa, 4é. fek. m., a. Buccaneer a. Voltella. Herzog, 4é. sga m., a. The Duke a. Lady Bertha. Blitz, 4é. p. m., a. Ostreger a. Flytrap. Otto, 4é. sga т., a, Buccaneer a. Crisis. Jack in the Green, 4é. p. т., a. General Hess a. Queen of the May. Totalisateur, 3é. p. т., a. Oulston a. Mrs Stratton. 2é. p. т., a. Bois Roussel a. Fern. 2é. sga т., a. Buccaneer a. Merry-go-Round. 2é. sga т., a. Buccaneer a. Comma. Gr. Henckel idomító intézete. (Naklo-Tarnowitz.) Idomár.: James Waugh. Allbrook, id. р. т., a. Wild Dayrel a. Elizabeth. Libelle, 4é. p. к., a. Ostreger a. Aurora. Y. Buccaneer, 3é. p. т., a. Buccaneer a. Lava — OrlanJotól. ! Marshall, 3é. p. т., a. I. Giles a. Press Forward (Buccaneer anyja.) Condor, 3é. p. т., a. Daniel a. Iris. Jupiter

, 3é. p. т., a. I. Giles a. Aurora. Rentmeister, 3é. p. т., a. Palestro a. Progress. Professor, 3é. p., a. Lecturer a. Gaiety. ; Ellermir, 3d. p. к., a. I. Giles a. Ellen. Ilora, 3é. p. k., a. Champagne a. Mira Flora. Espagniola, 3é. p. k., a. Palestro a. Emiliana. Monfalu, 2é. sga т., a. Daniel a. Fern Leaf. Roman, 2é. p. т., a. Lecturer a. Princess Alics — Kiug Tómtól. Moses, 2é. sga т., a. I. Giles a. Lawina. Satelit, 2é. p. т., a. Salamander a. Press-Forward. Monarch

, 2é. p. т., a. Champagne a. Wawenay. Brigantin, 2é. p. k., a. Buccaneer a. Diana. Palatine

, 2ё. p. k., a. Palestro a. Last Trial. Novelle, 2é. p. к., a. Lecturer a. Gaiety. Ugyanott Saurma grófnőé: Frou Frou, 3é. p. k., a. Daniel a. Queen Mab. Az ausztriai lovar-egylet nyilv. idomitó-intézete (Bécs mellett a Freudenauban.) Idomár : George Long. „Sz. György lovag" lovai: La Giroflée, 5é. p. k., a. Ely a. July. Bim, 4é. р. т., a. Buccaneer a. Charmian. Paulinus, 3é. р. т., a. Camerino a. Pauline. Triumvir

, 3é. p. т., a. Bois Roussel a. Peeress. Birbante, 3é. sga т., a. Buccaneer a. Flytrap. Lottery, 3é. sga т., a. Buccaneer a. Lotty. Medea, 2é. p. k., a. Ostreger a. Miranda. Aschenbrödel, 2é. p. к, a. Lecturer a. Lady Elisabeth. Boulotte, 2é. sga к., a. Bois Roussel a. Charmian. Gr. Forgách László lovai: Fidget, 4é. р. к., a. Ostreger a. Miss Eleanor. Pallas, 4é. sga к., a. Buccaneer a. Star of the Vale.