Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-02-26 / 9. szám

68 VADÁÍZ- ÉS VKRSKXV-LA". FKBRIÁB 26. 1873. Lótenyészintézeteink költségvetése a képviselőház előtt. Mult szombaton került a képviselőház elé ló­tenyésztésünk költségvetése ; a ház figyelmes ro­konszenvvel kiséréazt, s ez intézetek vezetése felett többször fejezé ki tetszését egyes szónokai által. A viták igen érdekesek voltak. Máriássy B. igen számitó gazdának mutatta magát, b. Simonyi pe­dig teljesen késznek a felelettel ; mig Kozma Fe­rencz miniszteri tanácsosnak alkalma nyilt magát — a miniszter rekedtsége miatt őt kérvén fel a szólásra — mint igen könnyed, világos előadásu és hatályos szónokot bemutatni. A ház nagy rokon­szenvvel hallgatá őt és többször tetszés jeleivel kiséré. Mindenekelőtt a költségbiráló bizottmány jelen­tése olvastatott fel, melynek főbb pontjai követke­zők : Alladalmi lótenyészintézetekre előirányozta­tott : 2.701,717 frt, melyből a bizottság 2.697,492 frtot ajánl megszavazásra. Megemliti továbbá, hogy az idei budget 138,309 forinttal több len­ne, mint a tavalyi, de miután a jövedelmi elő­irányzat is 102,367 forinttal több — igy a kiadás többlete csak 35,942 forint lenne. Ezen költség­többlet is azonban beruházásból ered, t. i. a deb­reczeni méntelep felállításából , melynek julius l-jén kellene életbelépni"'), s melynek folytán a mének létszáma 1670-ról 1900-ra emelkednék, a liorvát-szlavon királyságban elhelyezett 120 mént ide nem tudva. A jelen előirányzatban benne volna a fogaraei uradalom jövedelme és szükséglete is, s felvételét ajánlja a bizottmány, bár ezzel éppen nem praejudicál annak, hogy a ménes az idén vagy a jövő évben állittas;ék-e fel, minek meg­vitatását a rendkívüli kiadások tárgyalására tartja fenn. Egyébiránt pedig az előirányzott rendes bud­getet, részletes és tüzetes vizsgálat után, válto­zatlan elfogadásra ajánlja, csak a lótenyésztési jutalmak felemelését nem találja indokoltnak. (A *) Kérdés, hogy Debreezenben vagy másutt fog-e felállíttatni, miután Debreczeu, előbbi Ígé­rete ellené.e most difficilisnek mutatkozik, hdgy segédkezet nyújtson a kivitelben. szerk. aligha ép karokkal eresztett volna ki ölelése kö­zül magunkat is, bajónkat is. Pár óra múlva lecsillapult a zivatar, s ismét szélcsend lett, ugy hogy Norderney láttávolára ér­ve, eveznünk kellett, ha még az nap ott akarunk lenni. En éppen a fedélzeten ültem és olvastam, midőn 10 lábnyira tőlünk két dolphin-hal tűnt fel. Rögtön ugrottam a kajütbe puskámért, de mire feljöttem, már eltüutek, s azután csak lőtá­volon kivül mutatkoztak. Többször kísérlettem meg ezen delphin-fajra, mely 8 lábnyi nagyságra nő meg, a vadászatot, valamint a kard-balra is, me­lyek 24' láb hosszúságúak, de bár sokan vannak, soha sem lőhettem egyet is. A mi pedig a fókákat illeti, attól félek, hogy azok nem sok idő múlva teljesen kipusztulnak, legalább az Északi-tenger ezen részéből — ha sza bad lesz öregét, apraját az év minden szakában lőni, vágni, fogni. Olyan zátonyok, melyeken ez­előtt 20 évvel még százával tanyáztak, most vég­kép e'kagyatvák, s nagy ritkán téved oda egy pár tengerikutya. Végre több órai evezés után elértük a kikötőt esti 8 nyolez órakor, előbb felhúzván a fóka-zász­lót, mint jelzőt, hogy tengerikutyák vannak a hajón. Természetesen sok vendég esődült ki né­zőnek. Ismerőseim már azt hitték, hogy odave­szünk, miután a délelőtti roppant vihart Ők is látták. Teljes 60 óráig voltunk oda. Ezen, különben nem nagyon fáradságos vadá­szatot minden vadásznak igen ajánlhatom, mint valami ritka és kellemes kirándulást, melynek szép eredménye is szokott lenni. H. L. miniszter 5000 forintot kér magán- és községi jó fedező mének aubventionálására, mi bizonyára szaporította volna ezek számát s úttörő lett volna az állami mének kevesbbitésére. Szerk.) — A következő összegek megszavazását ajánlja költség gyanánt : Lótenyésztési központi igazgatás . 27,624 frt Ménes-birtok gazdaságra . . . 816,162 „ Ménesekre 710,789 „ Méntelepekre 1.085,217 . Lóversenyek 28,000 „ Lótenyésztési jutalmak .... 15,620 „ Tenyészanyag vásárlására . . . 14,080 „ Összesen . 2.697,492 frt fedezet: Ménes-birtok gazdaságokból . . 1.382,124 frt Ménesekből 3 71,120 „ i Méntelepek fedezési dijai . . . 216,430 „ Összesen . 1.969,674 ff. A bizottmány jelentésének felolvasása után fel­szólal : Máriássy Béla. A pénzügyi reformok szükségét a ház elismervén, ezeknek kivihetöségét csak ugy tartja lehetségesnek, ha azon tételeknél, melyek­nél valamit meggazdálkodni lehet, a lehető meg­takarítással jár el a ház. Nagy súlyt fektet ugyan ő is mind gazdászati mind védelmi tekintetben a lótenyésztésre, de helytelennek tartja a méntele­peknél a kezelést, mert azon financziális, sőt juridikai axiómát tartja, hogy a ki valamely tárgy­nak hasznát veszi, egyúttal annak költségeit is fedezze. Az által hogy az állam méneket ad ki használatra, azon egyesek, a kik ezeket gazdasá­guk emelésére használják, minden lónál legalább 50 frt előnyben részesülnek. Természetes tebát, hogy leginkább ezeknek kellene járulni a méntele­pek tartásának költségéhez. Nem tartja a kezelést czélszerünek továbbá azért mert mig az egyesek­nél egy lónak tartása legfelebb 300 — 3 70 forintba kerül, addig az államnál az belekerül 670 fo­rintba. E tekintetben két módon liiszi megkímélhetni a költséget. Az egyik mód volna az, hogy az állam hozzon be ez irányban helyes gazdasági rendszert, vagyis ne költsön többet, mint a mennyit magá­nosok költenek. A másik mód, mely szerint e bajon segíteni lehet, az, hogy az állam a ménte­lepeket kiadná a megyéknek s városoknak. Segi tene e bajon különben a fedezési dijak feleme lése is. Igy az 1600 mén könnyen eltartható lenne. A kezelésre nézve nem tartja az állam kincsét veszélyeztetve az által, ha a ménlovat egy cseh őrmester helyett — a polgármesterre vagy biróra bizná az állam. Szerinte ez uton 800,000 forintot meg lehetne kímélni. Határozati javaslatot akar beadni, de reméli, hogy a minisz­ter e nélkül is megteszi a szükségee változtatá­sokat. Simonyi Lajos b. : Gazdasági szempontból is főfigyelmet érdemel kazánkban átalában az állat­tenyésztés, de főleg a lótenyésztés, annyival is inkább, mert egyik gazdasági ágban sem mutat­kozott oly előmenetel az utóbbi években, mint épen a lótenyésztésnél. Azon mód, melyet megta­karítás szempontjából Máriássy felhozott, nem megtakarítás, hanem a legnagyobb pazarlás : mert annak elfogadása egyértelmű volna azon nagy kincsnek, mely nagy költséggel, áldozattal tanul­mánynyal és fáradság által csakugyan létezik, megsemmisítésével ; mert lazánkban különösen az a nagy baj, hogy az egyesek igen kevés gondot fordítanak a lovak tartás ira ; hogy a gazdák lova­ikat és marháikat roszul tartják. Ez az egyik föoka, liogy az államnak kell tartani a méneseket ; az anyag, a massa hiányzik nem а vér, mert az meg van, hanem az erőt, és különösen a nagysá­got nem birja semmi egyéb megadni, mint a tAp, és liogy a tartás, ha a táp nagyobb adagban ada­tik, többe kerül, ez világos. Az államméneket nem lehet ugy tartani mint a Toldy lovát. (Derült­ség.) Máriássy őrmesterére megjegyzi, hogy a mé­nesek kezelését nemesik strázsamesterek, hanem kiképzett szakemberek és tisztek vezénylik. A fed ezési költség felemelését nem tartja helyesnek, mert ez által a szegényebb gazda lenne sújtva, g lótenyésztése hátra maradna. Egészen ellenkező meg­győződése van, mint Máriáasynak, s azt hiszi, Liogy a kereskedelmi miniszter hiven tegoapí na­pon tett nyilatkozatához , a lótenyésztést azon irányban fogja előbbre vinni, a melyben az eddig is kezeltetett. Megszavazza a költséget. (Élénk he­lyeslés.) RadÓ Kálmán : Nemzctgazdászatunknak egyik legfontosabb ága állami lótenyésztésünk és ezért örömmel konstatálja itt a házban, hogy azon ki tönő eredmény, melyet észlelni lehet , mióta a kormány kezébe vette az országos lótenyésztést, minden várakozást kielégíthet. E szép eredményt különösen két faktornak tulajdonítja : az állam által magánosoktól évenkint megvétetni szokott tenyész­anyag bevásárlásának és az évenként jutalmazá­soknak. És itt megjegyzi, hogy nem tudja helyeselni és nem pártolja a pénzügyi bizottság abbeli nézetét, hogy a kormány által ezen évre kért 22,000 frt helyett csak a mult évi összeget ajánlja megsza vazásra akkor, midőn takaiékossági szempontból az elóttevaló tételben lóversenyekre kért 28,000 fo­rintra nézve semmi észrevételt nem tesz. Különben ezt nem azért mondja, mintha a ver­senyeknek ellene volna, tudja méltányolni ő is ezek hasznát. — Végül kéri a kormányt, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint a méntelepeknél alkalmazott katonák oly közegek által helyettesit* tessenek, kik közvetlenül a magyar kormány alatt állanak. Elfogadja a költségvetés illető tételét. (Élénk helyeslés.) Kozma Perenez földmivelési miniszteri tanácsos : Kijelenti, hogy a földmivelési minisztérium átlát­ván annak szükségét, liogy a ménes intézeteknek gazdasági része lehetőleg polgári cselédségre bizassék, megtette az intézkedést, amelynél fogva ' most már a kisbéri urodalomban legnagyobb rész­ben polgári cselédség van alkalmazva (Helyeslés) s már a jövő év elején a bábolnai mén-birtok szintén polgári cselédséggel lesz ellátva, valamint a kisbéri állambirtcknak azon része is, melynél ma még katonai cselédség van alkalmazásban. Sokkal nehezebb ez intézkedésnek keresztül vitele Mezőhegyesre nézve, nehéz pedig azért, mert e vidéken a népességi viszony sokkal kedvezőtle­nebb — mint a Duna jobb oldalán, és mert az államnak figyelemmel kell lenni az ottani bér­lök érdekei iránt, akik folytonosan küzdenek a munkások hiányával. Ez okból a földmivelési mi­nisztériumnak az a szándoka, hogy a mezöhegyesi ménesi birtokot csak fokonként lássa el polgári cselédséggel. На а ház azt hinné, hogy ez átalakitást gyor­sabban kellene eszközölni, a minisztérium erre készséggel vállalkoznék, csakhogy ez esetben a háznak nagylelkűségére kellene apellálnia és neve­zetesen nagyobb összeget kérnie, mert az ottani laktanyai épületek, a melyek igen kevés költségbe kerülnek, családok elhelyezésére nem alkalmasak. A minisztérium nem akarta egyszerre meglepni az országot ama nagy összegek kérésével, a I melyek e czélból szükségesek, hanem ezélszerübb­nek találta négy részre osztani fel a költséget, (Élénk helyeslés) minek az az előnye is van, i hogy az egyik részen történt, és végrehajtott intézkedés kitünteti, megfelel-e tökéletesen a ezél­nak, ugy, hogy a netalán észlelt hiányt a másik résznél ki lehet kerülni. (Élénk helyeslés.) A mi a kezelést illeti, ezen intézetek anyagának kellő kezelésére oly embereket kell választani, a kik­nek szolgálat alalti tapasztalataikra épiteni le­hessen. Viszonyaink nem oly kedvezők, hogy az állam az országnak bármelyik részén azt mondhatná : én azon 4 — 500 emberrel, a kikre okvetlenül szükségem van, rendelkezem s azt minden bizony­nyal meg is kapom. De nem koczkáztathatja az állam még azt sem, liogy a lótenyésztésnél oly embereket alkalmazzon, a kik 3 — 4 hónapig talán jól érzik magukat ott, de a mint jobb munkát kaphatnak, ott hagyják az államot. E tekintetben a katonaság jelen szolgálati idejét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom