Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-29 / 5. szám

38 JANUÁR 29. 1873. tehetségünkben, sőt bátran merjük állítani, hogy nem létezik toll, mely annak másolatát hiven adni képes lenne. Nagyszerű volt a finale látványa, mint kevesbül a tér — falka és nyul között, mint merevülnek ennek inai s mint ingadozik szegény pára reménytelenségében. Elvégre is nem enged időt az elfogatásra, de tökéletesen kimerülve, oldalt esik s szörnyet hal, mielőtt a vezető eb öt elcsípné. Tizenkét év óta vadászunk falka után, sok erős nyulat tanultunk ösmerni, szebbnél szebb halalykra emlékszünk, ehhez hasonlót azonban még álomban sem mertünk volna képzelni. A mándoki falkavadászat naplójában kereszttel van megjegyezve a deczember 18-ka. Eredeti esemény fűszerezte máskor a vadászatot. Csinos futam után nyulunk egy lyukba menekül, s a falkának három legszenvedélyesbike utánna bújik. Kettő közülök rövid idő múlva visszatér, mig harmadikát hasztalanul várjuk. Azon meggyőződésre jutván, hogy a nyilasok egyikébe szorult, ásó, кара és lámpa után küldtünk. Öt óra lehetett, esteledni kezdett. Sokáig, igen sokáig ástunk és működtünk, végre esti 10 óra tájban sikerült a beszorult ebet egyik szük nyilásból kihúzni és megmenteni, mig a nyul tán a lyukban létezhető íókakoma prédájává lőn. Hogy az ily vadászkaland növeli a szenvedélyt s kellemes emléket hagy maga után, ahhoz, ugy hiszszük nem kell commentár. Ismét más alkalommal a Tiszába szoríttatott nyulunk s már a középig jutott, honnét azonban, nyomon követve a falka által, félhold alakú kört csinálva, ismét visszahozatott, lomposan s nedvesen folytatván útját, de megszáradni nem volt ideje, mert elfogatott. Számtalan ilyen, vagy ehhez hasonló jeleneteket és eseményeket volnánk képesek közölni, ámde magáról a falkáról sem akarunk megfeledkezni s erről véleményünket nyilvánítani. Akként kezdjük, hogy nem szokásunk meggyőződésünk ellen, ex offo, előzékenységből, vagy illem folytán, dicsérni valamit, mi rosz. A mándoki falka egy németországi, a volt lepsényi s részben a nagymibályi falkából eredve s összeállítva, nem mondható ugyan egyenlőnek, mert a legkissebb s legmagasb között 2 — 3 hüvelyknyi külömbség is létezik, tekintve azonban az eredményt, a halalyk nagy számát, mint igen jónak bizonyult. A hiba, ha egyáltalán annak nevezhető, abban rejlett legfeljebb, hogy egyenetlenek lévén, a szimat fölvétele nem tőrtént egy és ugyanazon másod perezben, a mennyiben a falka egy része kissé lassúbb lévén, nem érkezett ugyanazon pillanatban az elvesztett nyomra. Különben igen nehéz falkát megítélni, ha nem vadászunk vele folytonosan egész őszi idény alatt s nagyonis tévúton van illető, ki azért mert journalière a falka, vagyis mert egy nap jobban, másikán kevésbé felel meg kötelességének, rögtön pálezát tör felette. Mi egyszerűbb, mint éppen ennek okát megmagyarázni. — Vannak ugyanis napok, de hetek, midőn scent valóban nem létezik s a falka liasznavehetlenné válik, mert hajtani egyáltalán képtelen. Egy hírnévvel biró, renomirt falkának a tehetetlensége mint véletlen magyaráztatik, nézetünk szerint azonban, a mint igen rosznak kell egy falkának lenni, mely ha jó szimat van, kötelességének eleget nem tesz, ugy mesebeszed az, hogy szimat hiányában jó falka létezzék. A mándoki falka körülbelől ötvenszer vadászván, majdnem ugyanannyi halalyvel számolt volna be, lia a schooting-sportra különben megfizethetetlen sürü cserjésekbe nem menekülnek az illető nyulak. Veszteni alig veszitett három nyulat az egész saison alatt, ezeket is mal-á-propos egy közbeeső út által, melyen rendesen nincsen szimat, vagy az utolsó pillanatokban egy erős run után, midőn scent mindinkább kevésbül. Szóval a mándoki aalka ma jó, jövőre kitűnő lehet, midőn uj nevelés és friss ivadékok által ugy nagyságra mint lsebességre haudieappirozve lesz. S ezzel „áment" mondunk a falkavadászat idényének, s mi sajnosan tesszük azt. Ki a lefolyt őszön a mándoki falka után vadászott, ki a nemes falkatulajdonos szives vendégszeretetét élvezni tanulta, ki az ifjú három Eorgách grófnak bizalmat ébresztő barátságát élvezhető, s ki végre a minden tekintetben képzett és müveit ház úrnőjének s a kelkmdús házi kisasszonynak igen becses társaságában tölthető a vadász-saison pillanatokká olvadt napjait, az habár megelégedetten, de sajgó szivvel mond Istenhozzádot Mándoknak, miért is a jelenvolt összes vendégek és falkavadászok érzelmét tolmácsolva, igaz őszinte köszönetet nyilvánítunk mindazon élvezetek halmazáért, melyekben részesülni alkalmunk volt. Chief Baron Rákosi rókafalka. Hétfőn, január 20-àn. A versenytértől a kőbányai temetőig rövid sebes kill. Tlmrn-Taxis herczegnő vendég. B. Simonyi Lajos szürkéje egy árokugratásnál hátsó lábaival az elsőkre ugorván, patkójával jobb elöszára izmát vágá el. A kancza gyógykezelés alatt van. Szerdán, jan. 22-én. Vadászat Megyer körül. Róka lyukba ment. Végül megjelent a királyné is. B. Simonyi ismét elbukott, de baj nélkül. Szombaton, január 25-én a rákosi falka ismét vadászott. Találkozója a palotai 8-as rejtnél volt. A nádasból ugrasztott róka ismerhette már a vadászat e nemét, hogy nem tréfa dolog, mert ugyancsak megoldotta a kereket s valóságos racingpace-ben kellett őt követni. A futás különben nem sokáig tartott; ő belőle is kifogyott a szusz, s szorultságában egy útba eső hid padlata közé bujt. Innen azonban a padlókat felszedve, kiugrasztották, s rövid futam után a kopók elfogták. Jelen volt a király О Felsége, gr. Andrássy külügyér, Sir Buchanan s vagy 20 urlovas. A rUdersdorfi rókafalka-vadászok (Märkische Jagd) majd megjárták a múltkor oderaij Frankfurt I környékén à la Curtius. B. Oppenheim s 5—6 j vendége vadászott az ebekkel, már egy fél óráig kergetvén a rókát, a kutyák szemre hajtották i egy meredek hegyre fel, midőn a tetőre érve, hirtelen a róka is meg a teli hanggal hajtó kutyák is egy mélységbe gurultak, a lovasok pedig csak nagy nehezen tudták megfékezni lovaikat a száz láb mélységű meredély szélén.. . . Egy perczig ; ijesztő csend volt a mélységben, csak egy-egy kutya vonitásától megszakítva, a másik perezben azonban már ismét tele hanggal üldözé róka komát a kopó-sereg, s el is fogták. A kutyáknak — kutyabajuk se lett. A galga-vidéki agarász-egylet 1 a jövő agarászati idényre négy versenyt rendez, ! melyek következő sorrendben fognak megtartatni : 1873. október 26-kán és következő napokon egy szuka kölyök-agár-verseny, dij 100 frt. Ennek befejezése után kan kölyök-agár-versetiy, dij 100 frt. 1873. november 16-án elegy-agárverseny, dij 250 forint. Futhat minden idejű és nemű agár. 1874. január 4-én elegy-agárverseny, dij 100 frt. Hatvan, 1873. jan. 24. K. G., e. j. (A jan. G. és 7-ki galgai agarászat eredményét már lapunk 3-dik számában közültük, ugy szintén Szúnyog ismételt győzelmét is. Szerk.) bőséggel vitatta, az utóbbi valószínűségét pedig nem akarta nekem elhinni. W.. Forró égövröl levén szó, nem állhatjuk meg, bogy az oroszlán-vadászatnak *egy kissé különös módját el ne mondjuk, melyet a leghitelesebb forrásból merítettünk. Valamelyik tudományos akadémia ugyanis azon, tagadhatlanul nagy horderejű kérdést tűzte ki pályadijazásra, hogyan lehetne a kártékony duvadakat nagyobb mérvben kipusztítani ? - Mire Dél-Afrikából а következő egyszerű módot ajánlottak: Nálunk — igy ir a pályázó — ha valamely sivatagban az oroszlánok igen megszaporodtak, azt teszik, hogy a sivatag homokját megfelelő rtagyságu szitákon — átszitálják, a mikor a szitában csak az oroszlánok maradván, ezeket könnyű : zerrel lebunkózzák. Meg kell próbálni. Több izben kétségbe vonták Dr. Ploger nézetét, mely szerint a vetési Varjll az értelem azon fokával bir, hogy a rovarokat a fákról lerázza. Brehm is megfigyelé ezt és „Illustrirtes Thierleben" ezimü munkájában meg is emlékezik róla. En is elmondom tehát ez iránti tapasztalataimat. Tavaly, májusban már azt hittük, hogy nem lesz cserebogár, de egy szép napon, váratlanul mint a mennykőcsapás, milliárdnyi tömegű bogár jelent n.eg s borzadálylyal néztünk eléje gyümölcsfáink meg! semmisítésének. Ekkor, mintha csak az ég küldte j volna oltalmunkra, ezer meg ezer vetési varjú jött nyomába, s fekete köpeny gyanánt fedé a kerteket és a tájékot. Eleinte nem tudtam mire magyarázni a dolgot s már puskámhoz akartam nyúlni, miután csibéimet és apró kacsáimat féltettem tőliik, de csakhamar megváltozott e rosz véleményem ; láttam ugyanis, hogy a varjuk minden ágat leszedtek, és serény ide s tova repülésük által az ágakat meg-megrázogatták, miáltal a cserebogarak a földre pottyanván, a varjuk azután alant szépen megosztozkodtak rajtuk. Demárwádák, Tudvalevőleg Afrikában a sivatagok oázain és a szomszédterületeken a szárnyas-vadat csak golyóval lőhetni, miután a göbeesszemek a borzasztó bőségben még mielőtt a czélt elérnék, rendesen elolvadnak ; én ezzel homlokegyenest ellenkező esetet észleltem itt a hidegebb égöv alatt. 1871 telén, W. városka szomszédságában ugyanis mi vadászok a nyulakat csak őzpostával lökettük, miután oly vastag jégkéreggel voltak bevonva, hogy a göbeesszemek rendesen visszapattantak. — S mégis megtörtént, hogy egy kis városunkon átutazó művész az első eset lehetőségét nagy szóVegyes, Mai számunkkal küldjük szét az idei pesti versenyek programmját, melyekben ha netán némi kis változtatás lenne, azt majd annak idejében közölni fogjuk. * * * A carousselre az előkészületek kissé lassan mennek. Gr. Török s vele az egész tervezet, jelmezés, felszerelés — biz zum letzten Fuchsswanz — mi»it mondani szokás, megvolna mintázatban urak és hölgyek számára, a lovak szerszámzata és a fogatok diszitésére, hanem ami я legfőbb : a sok jelentkezett lovas nagyobb része n ég nem jelent meg a gyakorlatokon. 32 úrlovas és 8 delnő szükségeltetnék; mxinapig azonban alig 10 úr és 2 hölgy lovagol. Pedig mig mindannyian meg nem jelennek, hogy magok és paripáik nagysága, szine és iskolázottsága szerint beosztani lehessen, — a jelmezeket sem lehet csináltatni. Egyátalában nem lehet addig semmiféle költséges előmunkálatokat tenni , mig csak a legkisebb kétség férhet ahhoz, mintha e vállalat megakadhatna. Pedig igen-igen sok a tenni való és kevés az idő. Február közéjéig aligha lesz valami az előadásból. Mindamellett délután 1 órától 4-ig most mindennap élet és vidámság honol a lovarda különben komor falai közt. Urak és hölgyek mint nézők kedélyes társalgásban foglalnak helyet a nagy terem estrádáján, mig lenn a porondon gr. Török ezredes vezényli stentori hangon a kis lovas cavalcadokat. Katonás és kedélyes öreg ur, fiatal szinben és fiatal szivvel. Mindenki szereti. Délután 1-töl 3A2"ig a kis-quadrillben részt veendő 8 delnő lovagolna, mindeddig azonban csak Thurn-Taxis herezegnö és Károlyi-Csckonits Margit grófné jelentek meg lóháton. Váratnak még