Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-29 / 5. szám

38 JANUÁR 29. 1873. tehetségünkben, sőt bátran merjük állítani, hogy nem létezik toll, mely annak másolatát hiven adni képes lenne. Nagyszerű volt a finale látványa, mint kevesbül a tér — falka és nyul között, mint merevülnek ennek inai s mint ingadozik szegény pára reménytelenségében. Elvégre is nem enged időt az elfogatásra, de tökéletesen kimerülve, ol­dalt esik s szörnyet hal, mielőtt a vezető eb öt elcsípné. Tizenkét év óta vadászunk falka után, sok erős nyulat tanultunk ösmerni, szebbnél szebb halalykra emlékszünk, ehhez hasonlót azonban még álomban sem mertünk volna képzelni. A mándoki falkavadászat naplójában kereszttel van megjegyezve a deczember 18-ka. Eredeti esemény fűszerezte máskor a vadásza­tot. Csinos futam után nyulunk egy lyukba me­nekül, s a falkának három legszenvedélyesbike utánna bújik. Kettő közülök rövid idő múlva visszatér, mig harmadikát hasztalanul várjuk. Azon meggyőződésre jutván, hogy a nyilasok egyikébe szorult, ásó, кара és lámpa után küldtünk. Öt óra lehetett, esteledni kezdett. Sokáig, igen sokáig ástunk és működtünk, végre esti 10 óra tájban sikerült a beszorult ebet egyik szük nyilásból ki­húzni és megmenteni, mig a nyul tán a lyukban létezhető íókakoma prédájává lőn. Hogy az ily vadászkaland növeli a szenvedélyt s kellemes em­léket hagy maga után, ahhoz, ugy hiszszük nem kell commentár. Ismét más alkalommal a Tiszába szoríttatott nyulunk s már a középig jutott, honnét azonban, nyomon követve a falka által, félhold alakú kört csinálva, ismét visszahozatott, lomposan s nedve­sen folytatván útját, de megszáradni nem volt ideje, mert elfogatott. Számtalan ilyen, vagy ehhez hasonló jelenete­ket és eseményeket volnánk képesek közölni, ámde magáról a falkáról sem akarunk megfeledkezni s erről véleményünket nyilvánítani. Akként kezdjük, hogy nem szokásunk meggyőződésünk ellen, ex offo, előzékenységből, vagy illem folytán, dicsérni valamit, mi rosz. A mándoki falka egy németor­szági, a volt lepsényi s részben a nagymibályi falkából eredve s összeállítva, nem mondható ugyan egyenlőnek, mert a legkissebb s legmagasb között 2 — 3 hüvelyknyi külömbség is létezik, tekintve azonban az eredményt, a halalyk nagy számát, mint igen jónak bizonyult. A hiba, ha egyáltalán annak nevezhető, abban rejlett legfeljebb, hogy egyenetlenek lévén, a szimat fölvétele nem tőrtént egy és ugyanazon másod perezben, a mennyiben a falka egy része kissé lassúbb lévén, nem érke­zett ugyanazon pillanatban az elvesztett nyomra. Különben igen nehéz falkát megítélni, ha nem vadászunk vele folytonosan egész őszi idény alatt s nagyonis tévúton van illető, ki azért mert jour­nalière a falka, vagyis mert egy nap jobban, másikán kevésbé felel meg kötelességének, rögtön pálezát tör felette. Mi egyszerűbb, mint éppen ennek okát megmagyarázni. — Vannak ugyanis napok, de hetek, midőn scent valóban nem léte­zik s a falka liasznavehetlenné válik, mert hajtani egyáltalán képtelen. Egy hírnévvel biró, renomirt falkának a tehetetlensége mint véletlen magyaráz­tatik, nézetünk szerint azonban, a mint igen rosz­nak kell egy falkának lenni, mely ha jó szimat van, kötelességének eleget nem tesz, ugy mesebeszed az, hogy szimat hiányában jó falka létezzék. A mán­doki falka körülbelől ötvenszer vadászván, majd­nem ugyanannyi halalyvel számolt volna be, lia a schooting-sportra különben megfizethetetlen sürü cserjésekbe nem menekülnek az illető nyulak. Vesz­teni alig veszitett három nyulat az egész saison alatt, ezeket is mal-á-propos egy közbeeső út által, melyen rendesen nincsen szimat, vagy az utolsó pillanatokban egy erős run után, midőn scent mindinkább kevésbül. Szóval a mándoki aalka ma jó, jövőre kitűnő lehet, midőn uj neve­lés és friss ivadékok által ugy nagyságra mint lsebességre haudieappirozve lesz. S ezzel „áment" mondunk a falkavadászat idé­nyének, s mi sajnosan tesszük azt. Ki a lefolyt őszön a mándoki falka után vadászott, ki a nemes falkatulajdonos szives vendégszeretetét élvezni ta­nulta, ki az ifjú három Eorgách grófnak bizal­mat ébresztő barátságát élvezhető, s ki végre a minden tekintetben képzett és müveit ház úrnőjé­nek s a kelkmdús házi kisasszonynak igen becses társaságában tölthető a vadász-saison pillanatokká olvadt napjait, az habár megelégedetten, de sajgó szivvel mond Istenhozzádot Mándoknak, miért is a jelenvolt összes vendégek és falkavadászok érzelmét tolmácsolva, igaz őszinte köszönetet nyilvánítunk mindazon élvezetek halmazáért, melyekben részesülni alkalmunk volt. Chief Baron Rákosi rókafalka. Hétfőn, január 20-àn. A versenytértől a kőbá­nyai temetőig rövid sebes kill. Tlmrn-Taxis her­czegnő vendég. B. Simonyi Lajos szürkéje egy árokugratásnál hátsó lábaival az elsőkre ugorván, patkójával jobb elöszára izmát vágá el. A kancza gyógykezelés alatt van. Szerdán, jan. 22-én. Vadászat Megyer körül. Róka lyukba ment. Végül megjelent a királyné is. B. Simonyi ismét elbukott, de baj nélkül. Szombaton, január 25-én a rákosi falka ismét vadászott. Találkozója a palotai 8-as rejtnél volt. A nádasból ugrasztott róka ismerhette már a va­dászat e nemét, hogy nem tréfa dolog, mert ugyancsak megoldotta a kereket s valóságos racing­pace-ben kellett őt követni. A futás különben nem sokáig tartott; ő belőle is kifogyott a szusz, s szorultságában egy útba eső hid padlata közé bujt. Innen azonban a padlókat felszedve, kiug­rasztották, s rövid futam után a kopók elfogták. Jelen volt a király О Felsége, gr. Andrássy kül­ügyér, Sir Buchanan s vagy 20 urlovas. A rUdersdorfi rókafalka-vadászok (Märkische Jagd) majd megjárták a múltkor oderaij Frankfurt I környékén à la Curtius. B. Oppenheim s 5—6 j vendége vadászott az ebekkel, már egy fél óráig kergetvén a rókát, a kutyák szemre hajtották i egy meredek hegyre fel, midőn a tetőre érve, hir­telen a róka is meg a teli hanggal hajtó ku­tyák is egy mélységbe gurultak, a lovasok pedig csak nagy nehezen tudták megfékezni lovaikat a száz láb mélységű meredély szélén.. . . Egy perczig ; ijesztő csend volt a mélységben, csak egy-egy kutya vonitásától megszakítva, a másik perezben azonban már ismét tele hanggal üldözé róka ko­mát a kopó-sereg, s el is fogták. A kutyáknak — kutyabajuk se lett. A galga-vidéki agarász-egylet 1 a jövő agarászati idényre négy versenyt rendez, ! melyek következő sorrendben fognak megtartatni : 1873. október 26-kán és következő napokon egy szuka kölyök-agár-verseny, dij 100 frt. Ennek be­fejezése után kan kölyök-agár-versetiy, dij 100 frt. 1873. november 16-án elegy-agárverseny, dij 250 forint. Futhat minden idejű és nemű agár. 1874. január 4-én elegy-agárverseny, dij 100 frt. Hatvan, 1873. jan. 24. K. G., e. j. (A jan. G. és 7-ki galgai agarászat eredményét már lapunk 3-dik számában közültük, ugy szin­tén Szúnyog ismételt győzelmét is. Szerk.) bőséggel vitatta, az utóbbi valószínűségét pedig nem akarta nekem elhinni. W.. Forró égövröl levén szó, nem állhatjuk meg, bogy az oroszlán-vadászatnak *egy kissé különös módját el ne mondjuk, melyet a leghitelesebb forrásból merítettünk. Valamelyik tudományos akadémia ugyanis azon, tagadhatlanul nagy hord­erejű kérdést tűzte ki pályadijazásra, hogyan le­hetne a kártékony duvadakat nagyobb mérvben kipusztítani ? - Mire Dél-Afrikából а következő egyszerű módot ajánlottak: Nálunk — igy ir a pályázó — ha valamely sivatagban az oroszlánok igen megszaporodtak, azt teszik, hogy a sivatag homokját megfelelő rtagyságu szitákon — átszitál­ják, a mikor a szitában csak az orosz­lánok maradván, ezeket könnyű : zerrel lebun­kózzák. Meg kell próbálni. Több izben kétségbe vonták Dr. Ploger néze­tét, mely szerint a vetési Varjll az értelem azon fokával bir, hogy a rovarokat a fákról lerázza. Brehm is megfigyelé ezt és „Illustrirtes Thierle­ben" ezimü munkájában meg is emlékezik róla. En is elmondom tehát ez iránti tapasztalataimat. Tavaly, májusban már azt hittük, hogy nem lesz cserebogár, de egy szép napon, váratlanul mint a mennykőcsapás, milliárdnyi tömegű bogár jelent n.eg s borzadálylyal néztünk eléje gyümölcsfáink meg­! semmisítésének. Ekkor, mintha csak az ég küldte j volna oltalmunkra, ezer meg ezer vetési varjú jött nyomába, s fekete köpeny gyanánt fedé a ker­teket és a tájékot. Eleinte nem tudtam mire ma­gyarázni a dolgot s már puskámhoz akartam nyúlni, miután csibéimet és apró kacsáimat fél­tettem tőliik, de csakhamar megváltozott e rosz véleményem ; láttam ugyanis, hogy a varjuk min­den ágat leszedtek, és serény ide s tova repülésük által az ágakat meg-megrázogatták, miáltal a cserebogarak a földre pottyanván, a varjuk azután alant szépen megosztozkodtak rajtuk. Demárwádák, Tudvalevőleg Afrikában a sivatagok oázain és a szomszédterületeken a szárnyas-vadat csak go­lyóval lőhetni, miután a göbeesszemek a borzasztó bőségben még mielőtt a czélt elérnék, rendesen elolvadnak ; én ezzel homlokegyenest ellenkező esetet észleltem itt a hidegebb égöv alatt. 1871 telén, W. városka szomszédságában ugyanis mi vadászok a nyulakat csak őzpostával lökettük, mi­után oly vastag jégkéreggel voltak bevonva, hogy a göbeesszemek rendesen visszapattantak. — S mégis megtörtént, hogy egy kis városunkon át­utazó művész az első eset lehetőségét nagy szó­Vegyes, Mai számunkkal küldjük szét az idei pesti ver­senyek programmját, melyekben ha netán némi kis változtatás lenne, azt majd annak idejében közölni fogjuk. * * * A carousselre az előkészületek kissé lassan mennek. Gr. Török s vele az egész tervezet, jel­mezés, felszerelés — biz zum letzten Fuchsswanz — mi»it mondani szokás, megvolna mintázatban urak és hölgyek számára, a lovak szerszámzata és a fogatok diszitésére, hanem ami я legfőbb : a sok jelentkezett lovas nagyobb része n ég nem jelent meg a gyakorlatokon. 32 úrlovas és 8 delnő szükségeltetnék; mxinapig azonban alig 10 úr és 2 hölgy lovagol. Pedig mig mindannyian meg nem jelennek, hogy magok és paripáik nagysága, szine és iskolázottsága szerint beosztani lehessen, — a jelmezeket sem lehet csináltatni. Egyátalá­ban nem lehet addig semmiféle költséges előmun­kálatokat tenni , mig csak a legkisebb kétség férhet ahhoz, mintha e vállalat megakadhatna. Pedig igen-igen sok a tenni való és kevés az idő. Február közéjéig aligha lesz valami az elő­adásból. Mindamellett délután 1 órától 4-ig most min­dennap élet és vidámság honol a lovarda külön­ben komor falai közt. Urak és hölgyek mint nézők kedélyes társalgásban foglalnak helyet a nagy terem estrádáján, mig lenn a porondon gr. Török ezredes vezényli stentori hangon a kis lo­vas cavalcadokat. Katonás és kedélyes öreg ur, fiatal szinben és fiatal szivvel. Mindenki szereti. Délután 1-töl 3A2"ig a kis-quadrillben részt ve­endő 8 delnő lovagolna, mindeddig azonban csak Thurn-Taxis herezegnö és Károlyi-Csckonits Mar­git grófné jelentek meg lóháton. Váratnak még

Next

/
Oldalképek
Tartalom