Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-17 / 52. szám

DF.CZKMRER 17. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 387 a fekélyes részt éles késsel kivágni, és a sebet pa­pirliamuval behinteni. Veszettség. Ez ugy jelentkezik, mint a giliszta-be­tegség, de egy-két nap mulva a beteg nyugtalanul kezd futkosni ; levegőbe kapkod, viztől és elébe tar­tott fényes tárgyaktól irtózik. Ilyenkor okvetlen el­zárandó a kutya s rövid lánczra, szájára pedig ko­sár teendő. Ha néhány nap mulva a beteg száján veres hab mutatkozik, nyelve kilóg s kék, farka be­húzott, akkor kiütött rajta a veszettség, és miután ezen betegség ellen gyógyszer nem létezik, az ebet mihamarább agyon kell lőni. Bolha és tetii. Ezek bolhapor használata által ki­irtandók. * * * Vadnyaló (sózó) készítése. Szarvas, dámvad, zerge és őzek részére készítendő nyalókhoz az erdőben egy alkalmas, — ha lehetsé­ges viztől nem távol fekvő — tisztás vagy rét vá­lasztandó, melynek közepére 3" vastag fából 2 — 3 • láb kiterjedésű 12" mélységű vályog rakassák, ennek aljából a föld vagy 3 — 4 hüvelykre ki legyen ásva. Ebbe finomra rostált sárga agyag 4 hüvelyk vastagságra erősen beveretik, arra 1 hüvelykre só­és füszerkeverék szórandó ; erre most 1 hüvelyknyi agyag, mely utóbbira ujolag egy réteg só- és füszer­keverék, és igy felváltva mindaddig, mig a vályog meg nem telik. A fenn emiitett sókeverék a következőkből áll, u. "m: 50 font qrölt kősó, 1 font főnigel-mag, 4 font ánismag, 1 font koriander, 3/ 2 font badiángyökér. Mindez finoman megtörve, hozzá 2/ t font füge-gyö­kér szeletekre vagdalva. Ezen kellékek jól összeke­verendők. Végre a nyaló közvetlen közelében álló 4 — 6 da­rab fába a földtől 5 — 6 láb magasságra furt lyu­kakba 2 lat kámfor osztandó fel, valamint néhány fekete bors is, miáltal a vad szaglása ingereltetik. (Mutatvány az » 1874-dik évi Erdészeti zseb-nap­tárc-ból). Körültekintés a külföldi sport mezején. Francziaországban és Belgiumban is feléledt ez őszön a falkavadászat, és igen élénk volt. A chan­tilly kopók falkanagyja, Duc d'Aumale ugyan hát­ráltatva volt eddig a Bazaine-per miatt a falka vezérletét átvenni, de az orleansi hg, a párisi grófnő, és kitűnő lovasnak tartott veje, Nemours hg egész csapat előkelő fiatalságot vonzanak magukkal, valahányszor vadászatra megjelen­nek. — Hasonlóan fényesek az Aguado marquis vadászatai, ki már a császárság idejében meg­kedveltette környékén a aport e nemét, s kinek kas­télyudvarán a legjobb társaság gyűl össze. — Belgiumban két kopófalka működik. Waereghem mellett Boulez ur vezényel egy nyulfalkát; az Ardennekben pedig a környék nemessége vadász felváltva egy nyul- és rókafalka után. Ez utóbbit ő felsége Lipót, a belga király tetemes összeggel se­gélyzi évenkint, s a társaság tagjai közé tar­toznak Croy és Ossuna hgok, két Le Ligne, Arenberg Károly hg és a belga sport legelőbbke­lőbb tagjai. Ellenben a Spaa környékén létezett Equipage megszűnt, mióta ott a játéktermek be­zárattak. Déli Francziaországban a régi jó hirnevü paui va­dászatok folynak, s Mr. Jerry nov. 22-röl tudósítja a »Field«-et, elragatatással jegyezve meg, hogy Angliában aligha volt valaha felségesebb cubbing­saison és több róka. Leirja egy kitűnő sport-nap­jukat, mely alkalommal a rókavadászok neveze­tességei közül Mr. Postot, Mr. Lindamot s Mr. Fane-t emeli ki. A meet 10 kilométernyi távra volt a tarbessi úttól, s rövid keresés után egy erős rókára bukkanván, 50 pereznyi széditö sebes »run«-re nyilt alkalom, midőn a végre is kimerült rőtfi, hősies küzdelem után a falka áldozatává lön. | Egy franczia sportsman e »brillians« futamra szintén azt jegyzé meg, hogy ez s left nothing to be desired. « * * * Németországban 6—7 kopófalka működik, s mind­járt az elsők közé számíttatik a Berlin keleti és nyugati részén vadászó két falka. Az egyik a királyi, melynek falkanagyja maga Károly hg, s mely hetenkint kétszer vadsertésekre vadász. Néha 100 lovas is megjelen e vadászatra. A kopók kitűnően hajtanak; egy az, hogy jók is, más az, hogy az idén a Grünewald lakóit is jól megtraini­roztatták, s most jobban futnak. A múltkor egy ily gubanezos, miután igen jó runt adott, mégis megsokalta a tréfát, s midőn a kutyák nem akar­tak lemaradni róla, visszafordulva, kemény csa­tát kezdött velők, mig az odaérkező helyettes falkanagy, Armin kapitány, leszúrta azt. A mult héten ünnepélye volt e falkának, mert falkárja Sa­lomon 25-ik szolgálati évét és 800-dik vadá­szatát tartá vele. — A berlini második falka rókákra vadász, gr. Amim Zichow vezénylete alatt. Meklenburgban Oertzen ur, a passionatus tenyésztő tart egy nyulfalkát ; Westphaliában a Nassaui hg, Brandenburg tartományban gr. Lehndorff-Steinort vadász csak 6 pár nyulkopóval, s azt mondja, hogy soha életében nem élvezett jobb futásokat és biztosabb hallalykat mint e kis falkával; Posen nagyherczegségben (litváni különös fajta kopók) és Pomeraniában is van egy-egy falka, ez utóbbi gr. Borcke-Stargordt birtokán. * * * Angliában is elmultak már a fox-hunterek aran­juezi szép napjai. Kivül ködös, fagyos lég, zúz­mara ; belől — födél alatt — nyájas kandalló melege, mely mellett a kedves családi vagy ba­ráti kör édesden cseveg a sportsmanek legkedve­sebb idényéről, az őszi rókavadászatokról, fól-föl­idézve azoknak érdekesebb mozzanatait. Vannak, i kik nemcsak a tűzhely parazsa mellett beszélge­tik el élményeiket, hanem felebaráti szeretettel közlik azt a lapok hasábjain. De ugyan mit is tehet most mást a rókavadász, ha egyszer már beállott a holt idény ? Igen, holt idény, mert mi volna más ! ? A mint Carneval ö nagysága közeleg, a rókavadász ellenszenvvel vonul előle vissza, kárhoztatva őt fagyos magaviseleteért, s boszan­kodva azon, hogy Hubertus ő szentségével illő egyességre nem lépett, még néhány heti lágy időt engedve a »Tally ho«-ra. Fájdalom, most már a »full cry« csak édes álom zenéjének viszhangja­kint csöng a vadász fülében. Egyébiránt ez idén Angliában sem lehet panasz kora tél miatt, mert még november vége felé is zaklatták a lompos­farkút. Igy egy rókavadász igen kedvesen emlé­kezik vissza a »Field-«ben whiteharti élményéről, hol is az összegyűlt kis társaságnak egy teljes óráig tartott kitűnő élvezetet nyújtott egy vén ravaszdi, árkon-berken meghurczolva a »run«-ért élő-haló vadászokat, kik között Mr. Framp­tont, Mr. Clarkét és a Best testvéreket emliti föl. »Kill«-el nem dicsekszik ugyan, de hát a fö­czél a »good gallop« volt. Pychley Woodlandról is nagy lelkesedéssel ir egy foxhunter. E szerint nov. 20-kán Bartn Seeg­ravenál volt a találkozás. Egy cserjésből csakha­mar sikerült kizaklatni a rókát, mely aztán ugyan­csak próbára tette mind a lovasokat, mind a fal­kát egyhuzamban kilencz és fél mértföldnyi táv­ra, mig végre barlangját elérve, megmenté vi­torláját. Mr. Trelawny rókafalkája 22-én produkálta ma­gát. A meet Slade-on volt s rendkívül festői ké­pet nyújtott, mint a tudósító megjegyzi. A nap is kedvező volt : magas szimat északnyugot felöl. Miután a falkatulajdonos Ízletes reggelivel látta el vendégeit, kiindultak a rejthez. Róka koma épen honn volt, s rögtön vitte az irháját egy domb felé. A hunterek rövidvágtatva utána föl a domb­nak s le a völgybe, melynek mentén berek nyúlt el, hová a róka bevette magát. A falka szimatot vesztvén, a további zaklatással föl kelle hagyni. Ekkor egy második rejtet kutattak föl, honnan egy már ismeretes, többször menekült róka surrant ki, s hét mértföldnyi pompás »run«-re nyújtott kedvező alkalmat s egyetlen cheek mellett a »kill« diadalát is élvezhette a társaság. Igen érdekesen irja le a »Field« egyik munka­társa Viator ama vadászati élményeit, melyekben négy napon részesült. Ugyanis nov. 17-kén Eve­rett ezredes társaságában a wardour-castlei meetre kompareált, hol Arundell lordnál a legszivélyesb vendéglátást tapasztalták. Villás reggeli után lóra ültek s a vidám kürt-zene в a falka heves csaho­lása nemsokára jelzé, hogy lábra kerekedett a róka. Tiz pereznyi futam után azonban szimat­veszteség miatt az üldözés abban maradt. Egy másik rejtből újra egy róka pattant elő, mely husz pereznyi futamot nyújtott, de ez is menhe­lyet talált az astleyi erdőben. Majd Wardourtól délnyugotnak, egy pompás vén rókát zaklattak föl, melyet másfél óráig szakadatlanul űzött a falka, de biz a ravaszdi ezúttal nem számolt be vitorlájával, mert a völgyben elérte barlangját s eltűnt szem elől. Másnap Block Dog Woodsnál volt a találkozó, melynek érdekességét a megjelent számos lady emelte, s kárpótolták a vadászhevélyt nem nyúj­tott pénteknapot, mely jelentéktelen futamokkal »kill« nélkül ért véget. No de bő kárpótlást nyújtott a nov. 20-iki »grand hunting«. Nagy társaság gyűlt össze a westmins­teri őrgróf özvegyénél. Lady Theodora Grosvenor­nál, ki leányával The Towers pompás kastélyban rendkívül szívélyes vendégszeretettel fogadta a társaságot, körülbelöl 400 vendégre teríttetvén Íz­letes reggelire. Ott voltak a többi nevezetességek közt Arundel lord nejével, Pembroke lord, Mr. Stamford nejével, Mr. Du Boulay nejével, Mr. Chapman, Mr. Barton, Everett ezredes nejével s számosan mások. — Tizenkét óratájban verték föl az első rókát, mely szép futam után csak annak köszönheté bundája megmentését, hogy egy, a keeper által eddig föl nem fedezett barlangba su­hant be. Egy másik róka már több mulatságot nyújtott a nagyszámú mezőnynek, s 50 pereznyi futam után már-már »kill«-re volt kilátás, azon­ban ezer szerencséjére Reinecke urnák, a vasúti vonat ép akkor érkezett meg a gillinghami állo­máshoz, midőn ö a töltésen átcsapott s igy az üldözés folyama ép a válság perezeiben sza­kadt meg. Tudósitó nagy lelkesedéssel irja, hogy a bájos delnők közül Lady Folkestone és Lady Theodore Grosvenor folyvást a mezőny élén lovagoltak. A negyedik napi meet Heytesburyn volt, hol mintegy hatvan tagból álló mezőny képződött Heytesbury lordnál, kinek vendégszeretete mi ki­vánni valót sem hagyott fönn, de a remélt szép fu­tamokat megbiusitá részint a csekély szimat, ré­szint a nyulak sokasága. — Viator ur mindamel­lett is legszebb vadásznapjai közé számítja e nem minden emotio nélkül töltött időt. Egy angol gentleman Corfu szigetéről közelébb irt levelében arról értesit, hogy a lővadászat Al­bániában az idén meglehetős volt. A Roppa völ­gyében öt óra alatt ö maga 31 szalonkát ejtett el. — A vadkan még addig nem igen jelenkezett ama vidéken, hol ő tanyázott. Jobbnak látják — úgymond — jelenleg még régi tartózkodási helyü­kön vesztegelni, a Santa Quaranta, Butriuto és Livatatsia nagy mocsárai közt felrengve, mig a nagyobb hidegek — melyek négy-öt nap lefor­gása alatt már várhatók — ki nem szorítják őket enyhébb tájra. Örömmel emlékezik a gentle­man ama körülmény felöl is, miszerint nov. 18-dika óta Albania másodrangú hegyei már hótól fehér­lenek, mert e körülmény az, mely rőtvadat a völ­gyekbe alákergeti — puskahegyre. W. J. Macdonald (canadai senator) pedig britt Columbiából értesiti a »Field­«et ottani vadászati élményeiről, említvén, hogy ott a sportsmann nem szűkölködik hevélyben, mert csakúgy dúskálhat a szarvasok, foglyok s vizi szárnyasok közt ; a ha­lászatkedvelő pedig rakásra fogdoshatja a fel­séges lazaezot, pisztrángot. Bezzeg nem ily elégültséggel ir egy Indiában időző tiszt, ki szörnyen kikél a polgári szolgálat­ban álló sportsmanek ellen, nagy keserűséggel pa­naszkodva, hogy ezek a tigrist egyre pusztítják In­diában, úgyhogy a szegény katonatisztnek utójára semmi sem marad. Vajha — úgymond — a »pol­gáriak« e visszaélése ellenében erélyes óvást tenne a kormányzóság. (Talán ha e szenvedélyes tigrisvadászon állana, még egy kis »tigris-tenyészdet is létre jöne kerületében.) «» Г Т-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom