Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-19 / 48. szám

DF.CZKMR ER 17. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 355 A gr. Károlyi, Esterházy , Breuner. Erdődy, Wenckheim és az uralkodó család féle magyarországi fáczányosok, melyekből évente 10,000 db fáczány­nál több került a pesti és bécsi piaczra, s onnan cseh fáczány czége alatt Német-, Olasz- és Fran­cziaországha : félig-meddig már halálra Ítéltettek. Az uj vadásztörvénynek köszönhetjük eme szomo­ritó jelenségeket. Az illető uradalmaknak anyagi hasznot ugy sem hajtottak fáczányaik, sőt sok helyen a vadászur évente ezereket áldozott rájuk, s igy természetes, hogy inkább fölhagynak az úgyis drága mulatsággal, mint hegy falvaik kupak­tanácsával örökös veszekedésben éljenek. Alig nyilt meg a fáczányvadászat, s piaezunk naponta el lett özönlve parasztaink által hozott fáezányokkal ; pedig tudvalevő dolog, hogy honunk­ban a paraszt nem bibelődik fáczánytenyésztéssel ; ergo : lopott jószág volt egytől egyig. Ugy házalták a gyö­nyörű pecsenyét mint a baromfit, s szemes rend­őrségünk nézte a dolgot, türelmesen, közönyösen, s nézi máig is, mert nem tagadhatja, hogy nem látta, mert máig is áll a paraszt fáczányvásár a pesti Du­naparton. Uradalmakból eddig Pestre — Ráczkeve szállított vagy 500-at, Békés 300-at, Tóth-Megyer 400, s más sok kisebb fáczányos 600 db fáczányt. A parasztfáczányok mennyiségét túlzás nélkül 1000 da­rabnál többre becsülhetjük. Eddig érkezett értesítések szerint a magyaror­szági 1873 — 74-diki fáczányeampagne igen ered­ménydúsnak fogja magát qualifikálni. Túzok már alig látható piaezunkon, pedig az utolsó években bővelkedtünk bénne ; az úgyneve­zett reznek (otis oedienemus, Dickfuss, Zwerg­trappe), mely kivált a mult évben nagyon gya­kori volt, szintén kimaradt. November hó első napján megjelent az első Trencsinsky stolicze is az első fenyvesekkel. Neki esett boldog-boldogtalan, s boldog maradt az együgyü (?) tót atyafi, mert eladta darabját 30 — 50 krral. Rögtön elpatkolt aztán őkeme észak felé, s igy remélhetjük, miszerint az egész nemes rokonság rövid idő alatt felhagy a nyirseprökereskedéssel és hoz fenyvest, a miért mi bizony haragudni nem fogunk. * Végezetül emlékezzünk meg legnépszerűbb pe­csenyénkről : a Lepus timidusról. Nem létezhetett a hétéves háború végén oly nagy mértékben össze­vagdalt, összelődözött aggastyán — pedig az ak­kori primitiv szerkezetű kovásfegyverektől kitelhe­tett volna, miután azokkal nem lehetett a kato­nát egyszerre — de kétezerre, háromszorra sem agyonlőni, csak meglyukgatni — mint a most pi­aezunkra hozott invalidus nyulak, melyek össze­vissza serétezve, lábatörötten, fejbeverve, s ismét megszabadulva — évek óta invaliduskodhattak, mig az idén — végelerőtlenedés utján valamely koczapuskás által elejtettek. Van ott fületlen, egy­szemű, sánta, háromlábú, görbehátu, s benőtt gö­bicscsel évekig elélt tapsifüles elég ; de olyan is lelhető, melyen az emlifett csonkitások együttesen egy testen fellelhetők. Hajdanta sok gondot fordítottak a czélzásra, mert az újra töltés alatt beláthatlan távolságra szaladt a hibázott vad, most tölteni s lőni semmi időbe sem kerül ; de biz nem is czéloznak már, — mert ha az első lövésre nem s a másodikra csak közel, ugy a harmadikra talán mégis talál­hatni a czélba sem vett nyulat ; s igy megtörténik, hogy egyszer, kétszer sebesített nyulak még éve­ken át tengetik szegény életüket, mig végleg egé­szen át- és át, és agyonlövetnek. Nyul volt eddig több mint amennyi kellett. Szeptember eleje óta piaezunk mindenesetre 5000 darabot látott, s a nagyobb hajtóvadászatok csak most kezdődnek. Meddig fog ez igy tartani ? — Sokáig nem ; a nyulkertek sem fognak segíthetni a félhető „nyulpecsenye-szükségen. " * * • Soraink végén nem hagyhatjuk említés nélkül ama sok keserű panaszt, melyeket a vadszállitó uradalmak tekintetnélkülisége fölött kellett meg­hallgatnunk. Több vadaskereskedö amúgy is eleget szenvedvén a vadászszemélyzet zsarolásai alatt, szer­ződés és biztositás által kényszerül 15 foknyi meleg mellett ezerékbe kerülő vadszállitmányokat el • fogadni, — pedig a vad, mire a piaczra kerül, csak a Dunának jó. Kinek használ e korai vadásza­tok által tönkrement értéke nemzeti vagyonúnknak ? Senkinek, kivéve amaz élelmes cseh vadászokat, kik uraik lőszenvedélyét felhasználva, zsarolnak s nyerészkednek. Tán nem ártana ha főuraink pár perczet ama szerződéseknek áldoznának, melyeket fövadászaik által a vadas kereskedőkkel köttetnek ; biztosithatjuk, hogy egyszeri bepillantás után, igen sok fővadász-állomás üresedésbe jönne. A dolog igen érdekes, és hasznosnak tüntetné fel magát. M er cur. A znióváraljai haltenyészde. (Jaeger József m. kir. közalapitv. főtiszt jelentése.) (Folytatás és vége.) Mikor valamennyi anya ikrái már kinyomattak, a halász ujjaival az egészet összekeveri és vagy öt perczig betakarva hagyja, mely idő alatt a fo­gamzás megtörtént és a tojások már ébrenyekké átváltoztak. Ez a müvelet az íváskor mindennap folytattatik, miután valamennyi hal ivásra egy­szerre nem kész, hanem az ivás két-három hétig is kihúzódik, s ha épen az történnék meg, hogy egy napon rendkivül sok nőstény volna elkészülve, akkor tanácsos kétezerre egymás után a kinyo­mást eszközölni, mivel nem jó, ha a hím nedve soká maradna a vizben, épen RZ is hátrányára le­hetne az ivadéknak, ha a tojások a kellőnél to­vább maradnának a hímhal nedvében. A mesterséges halászatról irt könyvekben már többször olvastam, miszerint átalában az ivásra adott vizbe előbb a halak tojásai és ezután a bim nedve vagy teje eresztessék. A gyakorlatban azon­ban azt tapasztaltuk, hogy a fogamzás jobb ered­ménynyel eszközöltetik, ha előbb a hímek teje, és csak azután a eresztetDek tojások a tálba. Eme müvelet után tálastól betakarva az ébre­nyek a 3-dik szám alatti tenyészbázba vitetnek át, melyben fenyő deszkákból készitett 12 darab, 7 láb hosszú és másfél láb széles tenyészládák az ébrenyek elfogadására készen állanak. A te­nyész ládák alsó oldal részének közepén 3 hü­velyknyi hosszú és 1 'Д küvelyknyi magas nyilás van vésve, melyre sárga rézből készitett sürü ros­tély van szegezve, hogy később a kiköltött ha­lacskák ki ne szökhessenek. A tenyészládák feneke apró kavicscsal van ki­rakva, melyen éjjel-nappal egyformán viz foly. A viz a tenyészbázba az 5-ik számú tenyésztőből a gáton keresztül foly, melyben csatorna formá­ban egy homok láda van elhelyezve, mely a viz átszivárgása által tiszta vizzel látja el a ládákba. elhelyezendő ébrenyeket ; végre a homokládákból bodzafából készült csöveken át jön a viz a te­nyészládákba és még nagyobb óvatosság végett, hogy ártalmas vizi féigek az ébrenyekben kárt ne tehessenek, az érintett csövekböli való viznek még egy tüll-féle szitán is kell átmenni. A tálban levő ébrenyek ezután kiöntetnek a te­nyészládákba ; egy tenyészládába elfér 10,000 da­rab ébreny. Az ébrenyek szine narancssárga, a meg nem fogamzott tojások az ivás utáni néhány nap múlva halavány világossárga színük által meg­ismertetnek, épen ugy elhalaványulnak a megrom­lott ébrenyek is, mi okból a haltenyésztőnek a leg­nagyobb figyelemmel kell naponként a tenyész­ládákat átvizsgálni és a megromlott ébrenyeket kis érez fogócskával kiszedni, különben a többi ébre­nyek is elromlanának. A halacskák kikelési idejére nézve a pisztráng, fajokról állíttatik, hogy 45 nap múlva szokott végbe menni ; én azonban azt állítom, miszerint a halacskák fejlődése a melegebb vagy hidegebb víztől függ, mert mint fent emiitettem, 1872-ik évben a halacskák 105-dik és 1873. évben 55-ik napon keltek ki a tojásból. A mint emiitettem, a 3-ik szám alatti tenyész­házban csak 12 darab tenyészládát lehet elhe­lyezni, melyekbe csak százhúszezer ébreny fér el, s azért, mivel szándékoltatik évenként kétszázezer vagy még azon felül, a pisztráng szaporítása vé­gett ez idén szükséges fog lenni még egy másik tenyészháznak felállítása, melyhez a 6-ik számú tenyésztónak vize fog használtatni. A halak szaporitása czéljából szükséges levén a térképen jelölt 7. (648 Dől), 8. (2176 Qol) 11. (2392 Qöl), 12. (2356 Dől) és 13. sz. (2370 Qöl) tónak kiásatása, ezekből a pisztrán­gok számára fog használtatni a 7-ik, 12-ikés 13. számú halastó, mivel ezekbe a forrásokból csak pisztráng tenyésztésre alkalmatos vizet lehet hasz­nálni, a 8-ik, 9-ik, 10-ik és 11-ik számú tavak a pontyok tenyésztésére tartatván fen,'- miután ezekben a Vricza patakbóli viz csatornán bocsát­tatik, saját forrásai a nevezett tavakban nem té­teznek és a Vricza vize, mint említve volt, mele­gebb és zavarosabb minőségénél fogva a pontyte­nyésztésre kedvező. A ngym. vallás- és közoktatási m. kir. miniszté­rium belátván, miszerint szükséges a tervezett ha lastavak kiásatása, eme műveletre az engedélyt megadni méltóztatott. A többször idézett térkép szerint a 11-ik és 12-ik számú tavak csak 1874­dik évben volnának kiásandók, hanem ezen terv változtatva lett az által, hogy a nevezett tavak már 1883-ik évben elkészíttessenek, mert a ta­pasztalás szerint szükséges a halas tavakat egy, de két évvel is előbb kiásatni, hogy a később beeresztendő halak ebbentá piáiékot találjanak. Az azokban megszaporodott mindenféle vizi álla­tok készlete, mely természetes táplálék, a halak gyarapodására előnyösebb mint akár mifsle hus. Az idei esős idők azonban a tavak körüli mun­kák befejezését igen hátráltatták, s azért is a 14­dik szám alatti ponty-tónak elkészítése csak a jövő évben lesz eszközölhető. A halas tavak elkészült gátja az idén fasorok­kal ültetvék ki, melyek a telepitvényt szépíteni és a tavakat beárnyékolni fogják. Az egész tér­ség egyelőre fasorompóval körülfogatik , mely mellett jövő évben eleven fenyves sövény fog ül­tettetni. A 7-ik szám alatti pisztráng-tó a mult évben, a 10-ik szám alatti ponty tenyésztő ez idén elké­szült, és hihetőlpg a 13-ik számú pisztrángtó is már készen van; a 14-ik szám alatti térség (most vizenyős rét,) egyelőre függőben hagyatván, an­nak egy része hihetőleg közönséges halak te­nyésztésére fog fordíttatni, hol több kis te­iiyésztavacska alkalmaztatik, mivel az a 6 kis ta­vacska, melyekben jelenleg az idei pisztrángiva­dék van helyezve, a 11-ik szám alatti jövő év­ben ásandó tó térségén léteznek, s tovább ott nem maradhatnak. A 4-ik, 5-ik és 6-ik tenyésztavak­nak jövőre szintén más rendeltetésük lévén, szük­séges leend, mint emlitve volt, az uj ivadék szá­mára a 14-ik szám alatti térség egy részét e czélra igénybe venni. A 15. sz. alatti rész uradalmi földek, a 16. szám alatti közlegelő, a 17. sz. alatti úrbéri föld. Van továbbá Znióváraljától körülbelől fél órá­nyi távolságban még olyan térség, mely szintén halas tónak használva volt, 4 1j 2 holdnyi úgyne­vezett vedzserovai tó, melynek gátja 5 ölnyi ma­gas ; a többi részét eme tónak a znióváraljai la­kosok használják. Szándékom két év múlva, mi­kor a határ rendezve és a halak nagyobb meny­nyiségben rendelkezésemre leendenek, az urada­lomra eső térségből és az emiitett 4 '/ 2 holdnyi tóból egy, legalább 30 holdnyi területü tavat ké­szíttetni, mely tavakba számo3 kétéves pisztráng és pontyhal fog he'yeztetni, és 4 éves korukban kifogatni. A halastavak mellett van alkalmazva egy haltenyésztő, kinek évi kész­pénz fizetése . . . - . , . . 420 frt, 5 öl fa á 9 frt 44 frt, egy hold föld á 8 frt és lakás . 8 frt, Összesen 475 trt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom