Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-05 / 46. szám

NOVEMBER 5. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA? 339 Körültekintés a budapesti vadas-piaczon. Az idei öszi szalonkaidény nagyon is szegény. Október elején hoztak innen-onnan vagy száz da­rab erdei szalonkát, de azóta alig látható egy-két darab a piaczon. Különben, csodálkozásunkra, most, október végén, ajánlgatnak itteni vadhúskereske­dőknek és restaurantoknak bosszúcsőrüeket Cseh-, Morva- és Stájerországból, de oly méreg-drágán, hogy a legszenvedélyesb inyenczek — még a „ bankdús" időkben is visszariadtak volna ily drága falatoktól. Mostanság, a „bankbús® napokban pe­dig az olcsó ezalonka sem kelendő ; megjárja már a tapsifüles beneze is. * * * Szaktudós egyéniségek, kik tudni akarják, miért „röpül magasan a daru®, persze azt állítják, mi­szerint száraz, meleg októberi napjaink riasztották vissza vándorainkat. Egy gonosz bécsi élczlap azon­ban elárulja, hogy a világkiállítás igazgatója Bécs felé csalogatta ez utolsó vándor sereget, hogy „Massenhafter Fremdenbesuch" által pótolja a hiányt, mit a foreigner-ek okoztak eddigi kimaradá­sok által. * * * A szalonka-vándorhad apraja, alja, söpredéke, névleg: sárszalonka, (sc. major és gallinago) se­lyem- vagy szorszalonka (sc. gallinula), a tringa pugnax fajhoz tartozó fütyölő-, kardozó-, gulipán-, fekete- és a többi szalonka-, szinte vagy meg­fogytak vagy másfelé fordultak. Mult években számtalan volt a komisz kis szalonka mennyiségi­leg ; ez idén szintén számtalan, mert oly kevés, bogy azt számokkal jelezni nem érdemes. Hiszszük, lesz oly vadász а „Vad.- és Verseny-lap® olvasói között, ki mondani fogja, „nem áll", mert „ö" is „lőtt" vagy „látott® egész sereg szalonkát; de ké­rem, mi a fővárosban, hová közel- s messziről kül­denek ha van „sok", tudjuk, hogy most „kevés" a szalonka, mert nem küldenek sehonnan. A szalonka-had vándortársai : bibicz, gyöngy­vér,- s arany-lile, szélkiáltó (Tringa arenaria, Goj­zer), — elmaradt fürj, haris, stb. csak egyes pél­dányokban fordulnak elő. * * * Fővárosunk pesti Dunapartjáu ez évi szeptem ber 19-én jelent meg az első erdei-szalonka. A korán idekerült boldogult hulláját, egy kúnsági harmadfél mázsás „esirkés-aszony" hozta honi Bá­belünk gyomra részére, s eladta a „sneffet," egy ösmerősünknek, két váltó florénusért. A história érdekében ideiktatjuk, ez érdemes asszony be­csületes nevét : Csacska-Bajzák Erzsikének hijják a bájost. — Hogy ki lőtte a szalonkák eme leg­első mártirját, sajnálatunkra ki nem puhatolhat­tuk. A nehézkes Erzsike »32 vadászának« egyi­kétől vette azt ; s miután a 32 vadász egytöl­egyig mind kálomista, a szentjére nem emlékszik. (Kérem ez a 32 vadász nem stylisztikai mythosz, banem élő és puskázó panazt-nemes valóság. Szol­gálunk majd taktikai és stratégiai adatokkal, több ily vadászbandáról, ha tetőzik.) * Bizony szomoritó, hogy ez idén egy kúnsági kontárvadász áldozatja előzte meg a „hisztorikus budai első szalonkát," de ennek is rájöttünk az okára. A budai elpárolgott „Burger-uralom" ide­jében, volt az ős fővárosnak egy „fö-fö-erdésze." Természetes, hogy a „fő-fö" cseh, és igy igen élelmes ember volt. Erdészünk még a Krach előtti hónapokban elpártolt nemes Budavárosától, s stellungot vett egy Bécsben alakult, Erdélyben letelepedett „Waldausbeutungs" részvény-társulat­nál, s nemes Buda városa megsiratta föerdészét, (lásd az illető közgyűlési protokollumot). — О ugyan a napokban ismét visszakerült, mert az „ Auebeutungs-Banda" a nyáron szintén — mint minden а mi Bécsből ideszármazott, — össze­kracholt , és erdészünk mint afféle szerencsés vajaskenyér, ismét belepottyant, más csehek hiá­nyából üresedésben tartott állomásába, de későn érkezett már, hogy az első „szalonkát" aviziroz­hassa; e( ha Budán nincs cseh-erdész, — nincs „hisztorikus első szalonka." (Maradozók.) Vagy két-három nap óta melan­cholikus esős időket élünk, s ime minden irány­ból hoznak egyenkint elejtett erdei szalonkát. Ma október 30-án, vagy harmincz darab scolopax ho­zatott piaezunkra a közel vidékről. * * * Hazánkban számtalan variansokban találhatók vadruc-zák, a nyárutó óta máig, — respectábilis sokaságban voltak piaezunkon képviselve. A se­reg nagyját az Ízletes nagy, vagy tökerueza ké­pezte. Volt aztán 8 van most is elég csörgő-, kabinos-, czigány-, nyilfarkú- és kontyosrueza. — Télidön a Dunán elég szemtelenül a lánczbid alatt is evező jegesruezát e napokban találtam két pél­dányban a piaczon ; pedig saisonja még mesz­sze van. Szárcsa, sokféle búvár és buktár, nemkülön­ben más, nem szorosan konyha-vizivad, volt szintén szép számban. Vadrucza pedig most is százakra menő osztályokban szállíttatik Szegedről s Buda­pestről Bécsbe s Prágába. * * Vadlúd már szeptember elején jelent meg a piaczon s azóta mindig található csekély szám­ban. Föltűnt több izben egy, minálunk ritka, a r Lilik"-hez hasonló vadlúd-varians. Nagysága egy­harmaddal kisebb a közön'éges vadludnál, csőre igen rövid, feje kicsiny, tollazata: a háton habos, felváltva fekete, szürke és fehér csikókkal, — begyén szép félhold-alakú fekete csikókkal ke­resztezett folt, csillogó szürke alapon. Lövetési vidék : Szeged környéke. Több példánya ez igen szép külsejű vadludnak, egy ösmerösüuk által Bécsbe küldetett, hol az effélét jobban megbecsü­lik, s meg is fizetik. « * Császármadár már évek óta ritka madár, pedig a finom konyha legizletesb falatja. A piaczon so­hasem, finomabb restauránsoknál csak néha-néha található. Hogy mégis élvezhetjük e ritka madár gastronomikus tulajdonait, csakis a királyi posta­intézetnek köszönhetjük. Erdélyt és fővárosunkat összekötő postavonatok érdemes „postásai," egye­dül hozzák mihozzánk a császármadarat. A ki te- I hát belőle enni akar, keresse fel a császármadár­conductorokat. * * * A tulajdonképeni fogolyidény már rég elmúlt s csak azért emiitjük, hogy el ne fc-lejtsük, mert nagyon is rövid, meg szegény is volt. Paraszt­vadászfogoly alig volt található. — Nagyobb va­dászatok eredménye ritkán jelent meg a piaczon s igy a nagy meleg daczára, ezerre menő fogoly szállíttatott Csth- és Morvaországból mihozzánk, melyből fele a hosszú uton elromlott. Gróf Fes­tetich Pál egyizben vagy 200 darabot, gróf Bat­thyányi Elemér 100, Kund Béla ur több izben szintén annyit, a ráczkevei uradalom circa 500, a zselézi vagy 200 darab foglyot árusitott el a budapesti piaczon. Most, október havában igen gyéren küldenek a Kunság és az alföld „zsoldos pa­raszt-vadász bandái" foglyot a pesti piaezra, el­lenben Soprony és Pozsony nagyobb mennyiség­ben. Cseh- és Morvaország foglyait — ott is ke­vés — Bécs fogyasztja, s mi nekünk alig jut majd belőle. Október 20-áu a pesti Dunaparton a lánczbid és görögtemplom közti részen, lecsapott egy tudja isten honnan ide tévedt — fogolyfalka. Három darab a vigadó előtti kis sétányba röppent, hol a vasrácsozaton egyik agyonzúzta magát, a másik kettő pedig elkábultan hagyta magát kézzel meg­fogni. E kettőből egy még él, s Hangi ur, a vi­gadó kávésa birtokában van. A görög templom előtti kis sétányon meg ennek az eltévedt falká­uak egy része neki-röpült a távirda-sodronyok­nak, hol négy darab halva hullt le, a maradék délnek kanyarodott, s eltűnt. — A távirdasodro­nyokon halált lelt foglyok sebjei mind egyenlők voltak : nyakbőrük ugyanis a fejnél köröskörül el­szakadt, s egész a begyig visszatolódott. A vas­rácson elveszett fogoly feje pedig olyannyira össze volt zúzva, hogy az agyvelő fedetlenül tá­tongott. Példa a fogoly repsebességéuek hatal­mas voltáról. * * * Fürj — nem tudhattuk meg milyen volt a nyáron, az eredmény kevés volt, mert a nagy me­leg, az ugy is hamar romlandó madár szállítását lehetetlenné tette. Más években nagy számban még október végén is a piaczon megjelenő mara­dozó-fürjek ez idén egészen elmaradtak. Haris, pipiske s efféle aprólék, — igen kevés volt. * & Vadgalamb piaezunkon igen ritka madár, a mi két okból sajnálandó. Először jó falat, másodszor lelövése azért is kívánatos, mert torkos természete több gabonát fogyaszt, mint amennyit megér egész nemes familiája. Persze könnyebb lőni lusta­röptü ruczát, mint nyílsebes galambot ; alkalmasint itt fekszik a dolog bibéje. M e г с u r. (Folytatás következik.) A znióváraljai haltenyészde. (Jaeger József m. kir. közalapitv. főtiszt jelentése.) (Folytatás.) Weuinger ur csak pisztráng és Saibling-féle hal tenyésztésével foglalkozik, vállalata még egészen uj, mivel ezt csak 1869. évben kezdette meg, te­hát csak két évvel előbb, mint mi Zniováralján. Üzlete oly alapokra van fektetve, mint azt Ei­nödenben láttam. О is oly drága haltenyésztési há­zat épitett, és szintéu égetett agyagból készitett, üveg rudacskákkal betakart tenyészládákat hasz­nál. Vállalata azonban az által tér el az einöde­nitöl, hogy nagymennyiségű hideg vizzel rendel­kezhetik, s azért tenyésztavait is nagyobbakra készíthette. Weninger az első évi ivadék etetéséve' a halte­nyésztők által bevett eddigi szokástól egészen el­tér, mintjiogy ö nem haszrfúl igen apróra zúzott borjuvelőt, hanem e helyett marhatüdőt, melyet hosszúkásán mint a tészta-metéltet vagdaltat, ezt azután tűznél keményre megszárítva, mint a bur­nótot mozsárban összetöreti, ily alakban zacs­kókba elrakva, halaeskáit ezzel eteti. A velővel etetést pedig azért mellőzi inkább, mivel ha a velő több nap alatt el nem fogyasztatik, elromlik, és az ily romlott velővel etetett halak elhalnak, a tú­róval etetést pedig csak akkor alkalmazza, ha halacskái már idősebbek. Első tekintetre lehetett észre venni, miszerint vállalatának kecsegtető jövője lehet, mert halai nagyobbak és frisebbek, mint Einödenben, s bogy mesterséges haltenyésztése mennél többet jövedel­mezhessen, Weninger egy 30 holdnyi nagy tavat, a hozzá tartozó erdővel 30,000 frtért örök áron megvett. Weninger már a mult évben kivánta két éves halait abba a nagy tóba ereszteni, négy éves korukban pedig kifogni, és eladni s igy vetnényli müveletét jövőben folytathatni. Ily eljárás mellett azt kívánja elérni, miszerint két éves halai két éven át а nagy tóban felnőjenek minden ápolás nélkül, mivel ott elégséges táplálékot találnak, holott ha mint rendesen kis tóban tartatnak és kézből tápláltatnának, kétévi etetésük sokba ke­rülne és vállalata nem sokat jövedelmezne. Értesülvén, hogy Ischl közelében úgynevezett Salzbach és Kaltenbach telepitvényekben igen jó alapra fektetett mesterséges haltenyészdék létez­nek, azonnal siettem azok nlegszemlésére. A hely­színén a két tenyészdét megvizsgáltam ; vizök nagy bőségben van, hat foknyi hideg és kristálytiszta A két tenyészde tulajdonosai jómódú pór embe­rek éi a haltenyésztésben igen tapasztalt egyének. Beszéd közben emiitettem előttük, hogy ay einö­deni és theisendorfi haltenyészdéket is meglátogat­tam, mire mindegyik azt válaszolta, hogy tanul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom