Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-05 / 46. szám

NOVEMBER 5. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA? 339 Körültekintés a budapesti vadas-piaczon. Az idei öszi szalonkaidény nagyon is szegény. Október elején hoztak innen-onnan vagy száz darab erdei szalonkát, de azóta alig látható egy-két darab a piaczon. Különben, csodálkozásunkra, most, október végén, ajánlgatnak itteni vadhúskereskedőknek és restaurantoknak bosszúcsőrüeket Cseh-, Morva- és Stájerországból, de oly méreg-drágán, hogy a legszenvedélyesb inyenczek — még a „ bankdús" időkben is visszariadtak volna ily drága falatoktól. Mostanság, a „bankbús® napokban pedig az olcsó ezalonka sem kelendő ; megjárja már a tapsifüles beneze is. * * * Szaktudós egyéniségek, kik tudni akarják, miért „röpül magasan a daru®, persze azt állítják, miszerint száraz, meleg októberi napjaink riasztották vissza vándorainkat. Egy gonosz bécsi élczlap azonban elárulja, hogy a világkiállítás igazgatója Bécs felé csalogatta ez utolsó vándor sereget, hogy „Massenhafter Fremdenbesuch" által pótolja a hiányt, mit a foreigner-ek okoztak eddigi kimaradások által. * * * A szalonka-vándorhad apraja, alja, söpredéke, névleg: sárszalonka, (sc. major és gallinago) selyem- vagy szorszalonka (sc. gallinula), a tringa pugnax fajhoz tartozó fütyölő-, kardozó-, gulipán-, fekete- és a többi szalonka-, szinte vagy megfogytak vagy másfelé fordultak. Mult években számtalan volt a komisz kis szalonka mennyiségileg ; ez idén szintén számtalan, mert oly kevés, bogy azt számokkal jelezni nem érdemes. Hiszszük, lesz oly vadász а „Vad.- és Verseny-lap® olvasói között, ki mondani fogja, „nem áll", mert „ö" is „lőtt" vagy „látott® egész sereg szalonkát; de kérem, mi a fővárosban, hová közel- s messziről küldenek ha van „sok", tudjuk, hogy most „kevés" a szalonka, mert nem küldenek sehonnan. A szalonka-had vándortársai : bibicz, gyöngyvér,- s arany-lile, szélkiáltó (Tringa arenaria, Gojzer), — elmaradt fürj, haris, stb. csak egyes példányokban fordulnak elő. * * * Fővárosunk pesti Dunapartjáu ez évi szeptem ber 19-én jelent meg az első erdei-szalonka. A korán idekerült boldogult hulláját, egy kúnsági harmadfél mázsás „esirkés-aszony" hozta honi Bábelünk gyomra részére, s eladta a „sneffet," egy ösmerősünknek, két váltó florénusért. A história érdekében ideiktatjuk, ez érdemes asszony becsületes nevét : Csacska-Bajzák Erzsikének hijják a bájost. — Hogy ki lőtte a szalonkák eme legelső mártirját, sajnálatunkra ki nem puhatolhattuk. A nehézkes Erzsike »32 vadászának« egyikétől vette azt ; s miután a 32 vadász egytölegyig mind kálomista, a szentjére nem emlékszik. (Kérem ez a 32 vadász nem stylisztikai mythosz, banem élő és puskázó panazt-nemes valóság. Szolgálunk majd taktikai és stratégiai adatokkal, több ily vadászbandáról, ha tetőzik.) * Bizony szomoritó, hogy ez idén egy kúnsági kontárvadász áldozatja előzte meg a „hisztorikus budai első szalonkát," de ennek is rájöttünk az okára. A budai elpárolgott „Burger-uralom" idejében, volt az ős fővárosnak egy „fö-fö-erdésze." Természetes, hogy a „fő-fö" cseh, és igy igen élelmes ember volt. Erdészünk még a Krach előtti hónapokban elpártolt nemes Budavárosától, s stellungot vett egy Bécsben alakult, Erdélyben letelepedett „Waldausbeutungs" részvény-társulatnál, s nemes Buda városa megsiratta föerdészét, (lásd az illető közgyűlési protokollumot). — О ugyan a napokban ismét visszakerült, mert az „ Auebeutungs-Banda" a nyáron szintén — mint minden а mi Bécsből ideszármazott, — összekracholt , és erdészünk mint afféle szerencsés vajaskenyér, ismét belepottyant, más csehek hiányából üresedésben tartott állomásába, de későn érkezett már, hogy az első „szalonkát" avizirozhassa; e( ha Budán nincs cseh-erdész, — nincs „hisztorikus első szalonka." (Maradozók.) Vagy két-három nap óta melancholikus esős időket élünk, s ime minden irányból hoznak egyenkint elejtett erdei szalonkát. Ma október 30-án, vagy harmincz darab scolopax hozatott piaezunkra a közel vidékről. * * * Hazánkban számtalan variansokban találhatók vadruc-zák, a nyárutó óta máig, — respectábilis sokaságban voltak piaezunkon képviselve. A sereg nagyját az Ízletes nagy, vagy tökerueza képezte. Volt aztán 8 van most is elég csörgő-, kabinos-, czigány-, nyilfarkú- és kontyosrueza. — Télidön a Dunán elég szemtelenül a lánczbid alatt is evező jegesruezát e napokban találtam két példányban a piaczon ; pedig saisonja még meszsze van. Szárcsa, sokféle búvár és buktár, nemkülönben más, nem szorosan konyha-vizivad, volt szintén szép számban. Vadrucza pedig most is százakra menő osztályokban szállíttatik Szegedről s Budapestről Bécsbe s Prágába. * * Vadlúd már szeptember elején jelent meg a piaczon s azóta mindig található csekély számban. Föltűnt több izben egy, minálunk ritka, a r Lilik"-hez hasonló vadlúd-varians. Nagysága egyharmaddal kisebb a közön'éges vadludnál, csőre igen rövid, feje kicsiny, tollazata: a háton habos, felváltva fekete, szürke és fehér csikókkal, — begyén szép félhold-alakú fekete csikókkal keresztezett folt, csillogó szürke alapon. Lövetési vidék : Szeged környéke. Több példánya ez igen szép külsejű vadludnak, egy ösmerösüuk által Bécsbe küldetett, hol az effélét jobban megbecsülik, s meg is fizetik. « * Császármadár már évek óta ritka madár, pedig a finom konyha legizletesb falatja. A piaczon sohasem, finomabb restauránsoknál csak néha-néha található. Hogy mégis élvezhetjük e ritka madár gastronomikus tulajdonait, csakis a királyi postaintézetnek köszönhetjük. Erdélyt és fővárosunkat összekötő postavonatok érdemes „postásai," egyedül hozzák mihozzánk a császármadarat. A ki te- I hát belőle enni akar, keresse fel a császármadárconductorokat. * * * A tulajdonképeni fogolyidény már rég elmúlt s csak azért emiitjük, hogy el ne fc-lejtsük, mert nagyon is rövid, meg szegény is volt. Parasztvadászfogoly alig volt található. — Nagyobb vadászatok eredménye ritkán jelent meg a piaczon s igy a nagy meleg daczára, ezerre menő fogoly szállíttatott Csth- és Morvaországból mihozzánk, melyből fele a hosszú uton elromlott. Gróf Festetich Pál egyizben vagy 200 darabot, gróf Batthyányi Elemér 100, Kund Béla ur több izben szintén annyit, a ráczkevei uradalom circa 500, a zselézi vagy 200 darab foglyot árusitott el a budapesti piaczon. Most, október havában igen gyéren küldenek a Kunság és az alföld „zsoldos paraszt-vadász bandái" foglyot a pesti piaezra, ellenben Soprony és Pozsony nagyobb mennyiségben. Cseh- és Morvaország foglyait — ott is kevés — Bécs fogyasztja, s mi nekünk alig jut majd belőle. Október 20-áu a pesti Dunaparton a lánczbid és görögtemplom közti részen, lecsapott egy tudja isten honnan ide tévedt — fogolyfalka. Három darab a vigadó előtti kis sétányba röppent, hol a vasrácsozaton egyik agyonzúzta magát, a másik kettő pedig elkábultan hagyta magát kézzel megfogni. E kettőből egy még él, s Hangi ur, a vigadó kávésa birtokában van. A görög templom előtti kis sétányon meg ennek az eltévedt falkáuak egy része neki-röpült a távirda-sodronyoknak, hol négy darab halva hullt le, a maradék délnek kanyarodott, s eltűnt. — A távirdasodronyokon halált lelt foglyok sebjei mind egyenlők voltak : nyakbőrük ugyanis a fejnél köröskörül elszakadt, s egész a begyig visszatolódott. A vasrácson elveszett fogoly feje pedig olyannyira össze volt zúzva, hogy az agyvelő fedetlenül tátongott. Példa a fogoly repsebességéuek hatalmas voltáról. * * * Fürj — nem tudhattuk meg milyen volt a nyáron, az eredmény kevés volt, mert a nagy meleg, az ugy is hamar romlandó madár szállítását lehetetlenné tette. Más években nagy számban még október végén is a piaczon megjelenő maradozó-fürjek ez idén egészen elmaradtak. Haris, pipiske s efféle aprólék, — igen kevés volt. * & Vadgalamb piaezunkon igen ritka madár, a mi két okból sajnálandó. Először jó falat, másodszor lelövése azért is kívánatos, mert torkos természete több gabonát fogyaszt, mint amennyit megér egész nemes familiája. Persze könnyebb lőni lustaröptü ruczát, mint nyílsebes galambot ; alkalmasint itt fekszik a dolog bibéje. M e г с u r. (Folytatás következik.) A znióváraljai haltenyészde. (Jaeger József m. kir. közalapitv. főtiszt jelentése.) (Folytatás.) Weuinger ur csak pisztráng és Saibling-féle hal tenyésztésével foglalkozik, vállalata még egészen uj, mivel ezt csak 1869. évben kezdette meg, tehát csak két évvel előbb, mint mi Zniováralján. Üzlete oly alapokra van fektetve, mint azt Einödenben láttam. О is oly drága haltenyésztési házat épitett, és szintéu égetett agyagból készitett, üveg rudacskákkal betakart tenyészládákat használ. Vállalata azonban az által tér el az einödenitöl, hogy nagymennyiségű hideg vizzel rendelkezhetik, s azért tenyésztavait is nagyobbakra készíthette. Weninger az első évi ivadék etetéséve' a haltenyésztők által bevett eddigi szokástól egészen eltér, mintjiogy ö nem haszrfúl igen apróra zúzott borjuvelőt, hanem e helyett marhatüdőt, melyet hosszúkásán mint a tészta-metéltet vagdaltat, ezt azután tűznél keményre megszárítva, mint a burnótot mozsárban összetöreti, ily alakban zacskókba elrakva, halaeskáit ezzel eteti. A velővel etetést pedig azért mellőzi inkább, mivel ha a velő több nap alatt el nem fogyasztatik, elromlik, és az ily romlott velővel etetett halak elhalnak, a túróval etetést pedig csak akkor alkalmazza, ha halacskái már idősebbek. Első tekintetre lehetett észre venni, miszerint vállalatának kecsegtető jövője lehet, mert halai nagyobbak és frisebbek, mint Einödenben, s bogy mesterséges haltenyésztése mennél többet jövedelmezhessen, Weninger egy 30 holdnyi nagy tavat, a hozzá tartozó erdővel 30,000 frtért örök áron megvett. Weninger már a mult évben kivánta két éves halait abba a nagy tóba ereszteni, négy éves korukban pedig kifogni, és eladni s igy vetnényli müveletét jövőben folytathatni. Ily eljárás mellett azt kívánja elérni, miszerint két éves halai két éven át а nagy tóban felnőjenek minden ápolás nélkül, mivel ott elégséges táplálékot találnak, holott ha mint rendesen kis tóban tartatnak és kézből tápláltatnának, kétévi etetésük sokba kerülne és vállalata nem sokat jövedelmezne. Értesülvén, hogy Ischl közelében úgynevezett Salzbach és Kaltenbach telepitvényekben igen jó alapra fektetett mesterséges haltenyészdék léteznek, azonnal siettem azok nlegszemlésére. A helyszínén a két tenyészdét megvizsgáltam ; vizök nagy bőségben van, hat foknyi hideg és kristálytiszta A két tenyészde tulajdonosai jómódú pór emberek éi a haltenyésztésben igen tapasztalt egyének. Beszéd közben emiitettem előttük, hogy ay einödeni és theisendorfi haltenyészdéket is meglátogattam, mire mindegyik azt válaszolta, hogy tanul-