Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-09-03 / 37. szám
S EPT EMBE R 10. 1873. VADÁSZ É- VERSENY-LAP. 275 lapok segédszerkesztője (Sárkány János, Pest főhg Sándor u. 25.) VABátZ-fttQBV. Cserkészetek erdőn, mezőn. Az Ischl környékén nem rég tartott császári vadászatokról írják a „Jagdzeitungnak", hogy azok igen sikerültek. О felsége a császár és király egyetlen hajtásból 6 db szarvast és 4 db zergét lött. Niderhofer cs. udv. orvos, ki vendégül volt megbiva e vadászatokra, egyetlen lövéssel 2 szarvast juttatott kiteritésre. Az eisenerzi vadászatok September vége felé kezdődőek. # * * A napokban a monostori szigeten, melyet felerészben Szelestey L. ur bérelt ki a koronaurodalomtól vadászatra, 10 puskásból álló társulat gyűlt össze fogoly vadászatra, köztük Benitzky Ferencz és Fáy Béla, ez utóbbi Péczelröl, Friedl ügyvéd és Dietrich kir. fövadászat rendező Gödöllőről ; ez utóbbinak veje stb. A napi eredmény meglehetős volt s 72 db fogolyból, néhány nyul és fáczányból állt. Fogoly még több lövethetett volna, ha jó vizslák vannak. Felvidéki vadász-rajzok. II. RÉSZ. Felvidéki faj képek. Ä) A tót paraszt puskás. A gömör-zólyom-liptó-szepesi felvidéket az egyes bányász környékek kivételével, erőteljes tótajkú népség lakja, mely egészséges, izmos, vállas, s mint Gömörnek némely vidékein, mindkét nemében igen szép egyénekből áll. Ismeretes jelenség, hogy a szabadban dolgozó emberek általában erös testtel s egészséggel birnak, s a statisztika mutatja, bogy az életkor boszszára kiható foglalkozások közt a földmüvelés és pásztorkodás első helyen áll. De ezek közt is legelsők a hegylakók, mert itt a tiszta friss viz s romlatlan hegyi levegő oly tényezők, melyek az egészségre s az életkor hosszára a legkedvezőbb befolyással vannak, s ha nyavalyáktól nem egészen mentek a hegylakók, az nem a külső környezetnek vagy foglalkozásnak — a bányászatot mindig kivéve — hanem a mértéktelenségnek, kivált a túlságos pálinkaivásnak rovandó fel. Gyermekévei óta szabad ég alatt tanyáz, hajlék alá csak téli éjjeken át jut, foglalkozása akár mint földmives, szolga, pásztor, akár mint erdei munkás, fuvaros vagy vadász, a szabad levegőre utasitja, legyen az időjárás bármily forró vagy hideg, csendes vagy fergeteges, havas, esős vagy száraz, megszokta azt, s közömbösen viseli, anélkül, bogy csúzt vagy náthát kapna. A halandóság nagy ugyan, de csak gyeimekek közt s az újszülötteknek, leginkább a ki nem elégitö ápolás s a BŰrü együttlakás miatt, fele része sem éri el az ötödik évkort, a gyenge testű tehát hamar elpusztul, de a megmaradótoknak ily életmód mellett lehetetlen elpusztulni, hanem erös, edzett emberekké válnak. Találtatnak helységek, hol a katonakötelezettek közt csak elvétve találkozik egy-kettő, kire az „ Untauglich u-t kellene kimondani. Ki hegyi népünk közt többet forgolódik, az meg fogja érteni s valónak ismerendi el azon képet, melyet Erdély legöregebb vadásza a havasi oláh kecskepásztorról a „Vadász- és Verseny-lap" hasábjain feltüntetett, 8 városi lakos vagy elpuhult uri népünk előtt teljesen megfoghatlan azon SZÍVÓS egészség, mely a legnagyobb fáradalmak S sanyaruságokban szét nem roncsolódik, hanem azokat minden káros következmény nélkül kiállja. Hiányosoknak találnám ezen vadászrajzokat, ha hegylakóink ezen erös természetét meg nem emliteném в néhány példával nem illustrálnám. Az abban netán előforduló, nem eléggé salonképes s kissé nyersebb szavaimat mentse ki ama feltevésem, hogy sz. Hubert néhány el nem finnyásodott tisztelőin kivül, ez igénytelen s egyszerű csevegéseket más aligha fogja elolvasásra érdemesíteni. * * * Egy ismerős emberem, ki mint szénégető télennyáron, éjjel s nappal az erdőkben tartózkodott, egy bérfizetés alkalmával kissé felhörpentett, s hazamenet az országúton elaludt. Csikorgó téli idő volt, oly kemény hideggel, hogy az ember ha keztyü nélkül vashoz nyúlt, puszta kezét leforrázta. Egy vaskőfuvaros szomszédja meglátta s az elfagyástól féltette a részeg tót atyafit. Feltette tehát üres szekerére s hogy arról le ne csuszszék, egyéb kötelék hiányában szekérlánezával kötötte le derekát. A rázásban s döczögésben feltorlódott a részeg ember kis gUDyája s inge s a hideg vasláncz meztelen hasát s gyomratáját fogta le. Igy lekötve, csupasz hasával, hozták be félóra járásra a faluba, hol családja lakott. Másnap mi bajá sem volt s fris egészséggel ment szokott erdei munkája után. # * * Egy augusztusi forró napon a csetnekvölgyi hollókon vadásztunk. Az első hajtás alatt jégesös zivatar szakadt reánk s kényszeritett a közelben levő tanyánkra elmenekedni. Két parasztpuskásunk — bátya s unokaöcscs — elmaradott valahol, de kis idő múlva előjött az öreg s azt beszélte, hogy öescse magával czipelvén a pálinkás butykost, abból teleszívta magát s holtrészegen fekszik a záporban. О véletlenül találta meg, mert midőn feljövet egy fenyü alatt kissé meghúzta volna magát, a mennydörgés és zápor zúgása közt is furcsa döbörgést hpllott, mintha felfújt tömlőre valaki borsót peregtetne, s a mint e különös hangnak utánna nézett, hányat fekvő öcscsét találta, amint meztelen hasát a jégeső döngeti. Behúzta tehát egy fenyübokorba, de most kér, küldjünk érette, mert maga nem birja felczipelni. Két legény elhozta a meg- és leázott öcsét, s az öregnek beszédjén nem kételkedhettünk, látván a meztelen testet kiveresedve, mintha paprikával lett volna behintve. Ezen kemény legénynek sem volt semmi baja, mert a mint mámorát kialudta, még az nap estefelé velünk tovább vadászott s azután is mindig egészséges maradt. * * * A hegyi tótság kedvencz nemzeti táncza a pozabucski-táncz. Ki azt a maga eredetiségében, mint az a garami hegységekben, kivált a juhászok közt divatozik, látta s megfigyelte, az igazolandja abbeli állításomat, hogy ennél fárasztóbb tánezot képzelni alig lehet. Ütenyre a test egy lábon ereszkedik le addig, mig az ülep a lábsarkával összeér, másik ütenyre vissza kell pattanni mint aczélrugóról, s igy más és más lábon ez ugrásokat ismételnie. Nehéz és fárasztó e táncz az egyenes talajon is, de mi az ahhoz képest, mint midőn némely garami juhász órajárásra, meredek begyen fekvő juhosasára dudaszó mellett kisérteti magát, s az egész utat hetvenkedésből pozabucskit tánczolva járja meg. Hasonló kemény természetet s e mellett némely helységben feltűnő szép arezot s testalkotást találni a nőnemnél. Minden terhet a hátára vesz, з a folytonos nehéz hordás annyira erősiti derekát s izmos, de mintaszépségü ezombjait s lábait, hogy tehernek sem tekinti a félmázsás batyut. Társas vadászataink alkalmával, hol hosszabb ideig kell a begyek közt időznünk, a felszállítandó málha is sok szokott lenni, s ilyenkor rendesen egy-egy asszonyra 50 — 60 font teher podgyászoltatik fel, s ha néha egynek másnak 80 — 90 font kijut, azt is csevegve s tréfálva viszi fel a 3 órai meredek uton. Ezeket látva s hasonlókat naponta tapasztalva, nem tudunk min inkább csudálkozni, a megroncsolhatlan egészségen s erön-e ? vagy azon hidegvérüségen, melylyel a hegylakos ezen fáradságokat s sanyaruságokat kiállani szokta. (Egyébiránt fáradságnak sem tekinti mihelyt van elég enni s inni valója.) Tótságunk egyik legérdekesebb csoportja a felsögarami népség. Mellesleg legyen mondva, hogy a 6 faluval népesitett gömöri Garam, hazánk lakott völgyei közt legmagasabban fekszik s leghidegebb éghajlattal bir. E népség muukás, hazáját szereti de egyszersmind igen verekedő természetű, s szolgabírónak s csendbiztosnak mindig ad functiót ! A párbajokat s korcsmai verekedéseket, melyek az utóbbi időkben is napi renden voltak — nem ököllel, mint az angol, nem fütykössel vagy baltával mint a magyar parasztlegény vagy kanász, s nem késsel mint az olasz, — hanem többnyire birkózással, melyben mesterek, döntik el. Birkózik a gyermek, a suhanez, a férfi, birkózik időtöltésből s tréfából, a birkózik komolyan és verekedve, s e folytonos testgyakorlat erősiti s edzi izmait s képessé teszi a legfárasztóbb munkákra, de egyszeremind elbizakodottá s hetvenkedővé is teszi. Ha azután ilyen vastestű ember roszra vetemedik, nem ritkán vérengző rablóvá fajul, s a hegyi, főképpen garami népség közt igen sok zsiványkaland s rege ismeretes, melyben a főszerepet falujokbeli legény viseli. (Folytatás következik.) Bács-Bodrogh-megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Okt. 31. Kölyök-verseny O-Moraviczán. Nov. 26. Kan- és szuka-verseny Csantavéren. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. * A galgavidéki agarász-egylet a jelen agarászati idény alatt négy versenyt rendez, melyek a következő sorrendben tartatnak meg : 1873. october 26-án és következő napokon a) szuka-kölyök agárverseny, íoo frt tiszteletdíj. Ennek befejezése után b., kan-kölyök agár-verseny, dij 100 frt. 1873. november 16 án elegy-agárverseny, melyen minden idejű és nemű agár futhat 250 frt tiszteletdíjra. 1874. január 4-éu elegy-agár verseny, dij íoo frt minden idejű és nemű agárra. Nevezni egyleti jegyzőnél Hatvanban a versenyt megelőző napig — délután 4 óráig — személyesen, vagy levél utján lehet. Tét 5 frt, nem részvényes dupla tétet fizet. Hatvan, 1873. augustus 28-án. Koppély Géza, e. jegyző. A mult napokban jelentkezett pár eső után hétfőn kisérlették meg a pesti rókafalkával az első exerciciumot. A kis cob-huntingen künn voltak : gr. Sz. I., gr. B. E., gr. К. P., b. O. E., stb. Egy rókát kiugrasztottak ugyan a 8-as coverből, de teljes szimat-hiány folytán, csakhamar elvesztette azt a falka. Még mindig száraz a talaj. ? © 13f © §. A bécsi nemzetközi verseny kezdete mindkét napon (vasárnap September 21. és kedd sept. 22-én) délután 2 órára határoztatott, minta „Sportblatt" hivatalos részében olvassuk. LÓ-SZemle. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a magyar kir. államménesekböl a világkiállításra küldendő 39 db különféle fajta lovak sept. 15 én d. e. 10—12 óra közt Pesten az egyleti lovardában közszemlére felállíttatnak. A földmiv. minisztérium, illetőleg annak lótenyésztési osztálya e gyűjtemény összeállításánál nem azt tartotta fődologuak, hogy csak egy csapat szép lovat küldjön a kiállitáera, (mint azt magán-tenyésztő tebeti), hanem hogy e collectióban mindazon angol és arab telivér és félvér törzsek képviselve legyenek, nehezebb és könnyebb válfajaikban egy-egy mén,
