Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-18 / 26. szám

202 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. fekiuznek a nélkül, hogy megkeményednének. De nem kis baj éri a felvert özet kisebb havakban is, ha azok teteje napfény vagy essö által meg­áztatva, keményre fagy, a nélkül azonban, hogy az öz terhét megbírná. Ily havakat Gömörben szirmosoknak neveznek, s ezek a felvert őzre leg­veszedelmesebbek. Ilyenkor t. i. a rövid futam után csontig horzsolja le gyenge futóit, s kényte­len vagy taposott ösvényre vagy he nem fagyott vizekre leszorulni, hol a leselkedő vadász vagy dűvad könnyű prédája lesz. Az 1864. tél a esetnek völgyi hegységekben eemmi rendkívüli nagy havakat nem hozott, de ezek több hétig szirmosak voltak s a deczemberi és januári vadászatokon több őzet fogtak le ko­póink mint a mennyit lövés által elejtettünk. E vadászatok egyike oly mulatságos episodokkal bir, hogy lehetetlen itt el nem beszélni. i 1864. január 5-én a Kakas holla Posztredna és Jakusova nevü pagonyaiban őzekre vadásztunk. Egy bak felveretvén a fenyvesekben, hol a hó nagy de porhanyós volt, magasabban vette futását mint menyire számoltunk, s igy elkerülte я felállí­tott lövészsort, kijutván a meglehetősen nyilt Braskova hollára, hol a hó igen szirmos volt. Lefelé tartott tehát, s leszorult a járt völgyi útra, melyen leérkezett Fekete-Lehota szélső házaihoz. Itt szemközt találkozott egy suhanczczal, ki két felezvórkázott kopót vezetett fel a vadászokhoz. Félre vágott tehát, s a falu alsó szélén folyó pa­tak medrében megkerülte a helységet s az alatta levő fürészmalraot, azután a papírgyárak mellett a n.-szlabosi malom felé tartott. A felezvórkázott két kopó utána rohant, a suhanezot ledöntötték s kissé meghurczolták, de nem messze az első gazos helyen megakadtak. A suhancz kiabálása fellár­mázta az egész falut s nagyja-apraja a sok ju­hászkutyával megindult őzet fogni, mi persze nem sikerült, mert a bak azalatt már a n.-szlabosi ma­lom mellett járt. A derék kopó, mely felverte s azon tulajdonsággal birt, hogy csak a vad legkö­zelében adott hangot, biztosan járt a szimat után s a bakot itt majd beérte. Ez megriadtan a ma­lomutczán berohant N.-Szlabosba, s a nyitva tar- i tett kapun át egyenesen a paplak udvarára, mintha az egyház emberétől akart volna oltalmat kérni. Az itt dolgozó favágók rácsukták a kaput s azt hitték, hogy fogva van, a mint az egyetlen szö- | késsel keresztülvetette magát a köfalkeritésen s a , nagy utczán Rokfalva felé eliramodott. A korcs­mából ekkor lépett ki egy jómódú, öles magas, | koriak oly furcsa fejdiszszel, mely bármely muse­umba beillenék. Valamennyi agancsár közt az őz mutatja a leggyakoribb ferdeségeket s I860 óta, a mióta t. i. e ferdeségeket nagyobb figyelemre méltatni s az előforduló eseteket pontosan fel­jegyezni szoktam, 22 db bak közül, miket fel­agancsolt állapotukban lőttem vagy lövetésöknél jelen voltam, 4 ferdeséget láttam. Az egyiknél az agancs csak két egyszerű, sima, 3 ujnyi hosszú s tollvastagságu kinövésből állott, melyekből az egyik egyenesen kiállott a koponyából, a másika a fejször közé volt lekunkorodva. Egy másik bak­nál a szarv ökölnagyságban egymásba volt cso­mósodva. A harmadik baknál az agancs három szarvat mutatott, kettő egyenes csap volt elágazás nélkül, a harmadik szabályos háromvégü volt, mint a normális hatos bakoknál. Mind a három darab vad erős bak volt. A negyedik ferdeszarvu bak egyéves fiatal volt. Ennek két félagancea egy­másba volt össze-vissza gubozva, az egyik három, a másik hat véggel. ­A legnevezetesebb s kétségkívül legpompásabb agancsos özhak a Királyhegység sunyavai feny­vesében 1866. év őszén lövetett. Ennek szarva egy nagyszerű virágcsokorhoz hasonlít s elébb a szepesi püspöki föerdész, Bögözy ur birtokában volt, azután az árvái urodalmi föerdömester, Rowland ur szerezte meg, kinél hihetőleg most is szemlél­hető lesz ! E pompás agancs viselője egy igen erős bak, még kizsigerelve is 60 fontot nyomott. Hogy az őz, ha gidó korában emberekhez ke­rül, teljesen megszelídül s kedves házi lakossá vá­lik, az ismeretes dolog. A Felvidéken több helyütt látni ily szelíd özeket. Azonban csak az ünö ma­rad meg hosszabb ideig az emberek közt, a bak mar második évében agancsaival impertinenskedni kezd, sőt idegeneknek s gyermekeknek veszélyes döféseket is aplicálhat, a miért vagy szabadon bocsájtani vagy kiheréltetni szokás ; különben há­rom éves koráig, ha addig meg nem szökik, ren­desen elsinylik. * * * Gömörben a ploszkói vasgyárak birtokosai, La tinák urak, mint szenvedélyes vadászok, ritkán vannak szelid özek nélkül. Ezek az udvarban minden állattal, még a kopókkal is barátságban élnek, bár ezek ha kivül nyomukra akadnak csak, ugy hajtják meg, mint bármely más idegen özeket, de az udvarban, még ha nyomukon érkeznek is vissza, megint a régi barátok. Volt itt többi közt egy Ami nevü fiatal ünö, mely hetenkint kétszer-három­szor mulatságból hajtatta meg magát, rendes utat falusi gazda, ki az őzet megpillantván, azon kiál- j tartva a völgy egyik oldalán fel, hol megállapo­dott s a kopókat bevárta, azután keresztül a völ­gyön annak túlsó bérczeire, hol ismét megállapo­dott, mig a kopók közelébe értek, azután iszonyú szökésekkel egyenesen haza az udvarba. tással „Aha Zerna" kiterjesztett kézzel s lábbal útját állotta. A bak lábai között rohant el, fel­bukfenczeztetvén a nagy embert s tova menekült. A ki tudja, hogy N.-Szlaboson minden udvarban legalább három komondor, vagy juhászkutya van, az elképzelheti azon nagy hü-hót, mit e bak meg. jelenése itt okozott. Az emberek egy része nem tudta, miért van e lárma, s tüzet kiabált, a ku­tyák is hol egymást, hol a nyomon érkezett ko­pót rohanták meg s igy a bak sértetlenül kijutott a faluból s az országúton Rokfalva felé elszökelt. A szemközt jövő emberektől félreugorván, ismét jobbra csapott ki a havas mezőre, s a rokfalvai malom felett a patak árkába bocsájtkozván, a kertek védelme alatt bejött Rokfalvára, hol a templom előtt a magas partok alatt megfeküdt. A jeles kopó kibontakozván a komondorok közül, csapájat ismét követte, de a he nem fagyott vizek mellett elveszítette. Körülczirkálta az egész falut, s meglelvén ismét a szimatot, itt már a harmadik fellármázott helységben beérte az özet s lefogta. Midőn a vadásztársaság leérkezett, minden faluban értesült az elbeszélt események felöl, s a bakot a rokfalvai biró csűrében felfüggesztve találta, s őrként alatta heverve a derék kopót. * * * Mind a bő táplálékot s kedvező átteletést nyújtó tölgyesekben, mind amott a zord telü magas feny­vesekben őzekből rendkívül erős példányok kerül­nek, s nevezetesen a ferde agancsu bakok gya­Mintegy hét év előtt Nagy-Szlabosou Hornbacher F. ur. is felnevelt egy özbakot kertjében. Ez két éves korában kiszökött, de másnapra visszajött. Ily kirándulást többször tett, mindig hosszasb ideig mulatván odakin a szomszédos mogyorósban. Har­madik évében egy nyár derekán mulatságos hajtás történt e bakkal. A mint t. i. ismét a szomszéd mogyorósban mutatkozott, nyomába jöttek a f.-le­hotai erdész kutyái, egy borzkores s egy fiatal kopó s a bakot meghajtották. Ez eleinte játszva ment előttük, bevárta s sebes eliramodással el­hagyta s ismét bevárta a kutyákat, mig az er­dőcske tetejébe ért. Itt elunta a dolgot s szerepet cserélt. Rohanva neki fordul a fiatal kopónak, az megijed s vonitva retirál, utána a tacskó-korcs ie, a bak meg mindenütt utánuk, mig az erdészlakba bekergette. A népes országúttal szemközt s köze­lében történt e mulasság, sok nép látta s nevette e spectaculumot. Néhány héttel ezután e bak — piros nyakravalója daczára — a jólsvai völgyön valami jóféle madár által lelövetett. Az alsóbb tölgyes vidékeken, hol sok az öz, • az az erős tilalom mellett — kivált ha az erdő legeltetésre sem használtatik — ritkán vagy soha sem háborgattatik : minden vadászati mód közül leginkább a lesjárat szokásos, s r.ak ha több darab őzre van szükség, akkor alkalmaztatik néhány hajtó. Itt nagy ritkán vadásszák az őzet kutyával s akkor is csak borzebeket használnak, melyek lassan járván a csapa után, fel nem zaklatják az egész reviert. Itt s ilyenkor láthatjuk azt, mire a fenyves felföldön soha nincs eset, hogy a haj­tott őz aránylag kis térségen forog s többször visszakerül oda, honnan fölveretett s hol társait tudja. A fenyves Felföldön ellenben, hol ritkább s kisebb csapatokban tanyáz, s hol az a marha-, kivált juhlegeltetés, a nagy havak s egyéb hátrál­tató körülmények miatt tetemesebb mennyiségre fel sem szaporítható — egyedül kopókkal lehet sikeresen vadászni. Itt ha az őz el nem ejtetik, mértföldekre megy a kopó előtt, s vissza hiába várjuk. Gyakran bámulatos nagy a távolság, med­dig a jó karban levő bak, ha nem nagy a hó, vagy nem nehéz a talaj , kitartó kutya előtt menni képes. Volt magunknak esetünk, hogy a Sztoliesna keleti részén levő Staritrg nevü feny­vesből a hajtott bak hat határon keresztül ment a Dobsina alatti Zábava csárdáig, hol a kitűnő kopók által elfogatott. A távolság egyenes irány­ban mérve, két egész mértföld. E hajtás azért is emlékezetes a csetnekvölgyi vadásztársaság előtt, mivel ezen itt szerepelt két kitűnő kopó az oláh­pataki kerülő által itt lelövetett, hogy grófi urá­tól az 5 forint lődijat, mit minden pár kopófülért kapott, felvehesse. A megindított kutyaper évek előtt sok feltűnést okozott Gömörben. de be nem fejeztetett, mert az alperes időközben megyénk főispánjának neveztetvén ki, a per az ügyvéd bá­tortalansága miatt elaludt s most is békességesen alszik. Még tovább járt egy erős bak, mely a Kakas fenyveséből reggel kiveretvén, a Csetnek s Jólsva közti hegységeken végig hajtatott s az nap dél­után a pelsöczi коп y ár on lövetett le, ugyanazon kó­pénk előtt, mely felverte. Itt a távolság egyenes irányban mérve három mértföld. (Folytatás következik.) Hogyan lehet a kan-nyulat felismerni. Miután valószínű az, hogy a nyulak szaporodására nagy befolyással van, miszerint 4—5 nőstényre egy kannál több ne jusson; sok kisebb vadásztulajdo­nos vagy vadászatbérlö azonban nyulkerteket e czélra nem csináltathat, közlök itt egy módot, mely e czélnak szintén megfelel s melyet már régóta használok. A mint a nyulvadászat ideje beáll, kivált pe­dig késő őszszel, járja be a vadász a földeket, kivált a friss szántásuakat, kutyával vagy a nél­kül. Az ily friss szántásban, kiv.,lt holdfogyta felé, a csendesenjáró vadászt igen közelre bevárja a nyul. A mint megpillantja a vadász a nyulat, ipar­kodjék annak nemét fülei állásáról felismerni. Ha mindkét füle egymáson mintegy keresztbe fek­tetve áll, ugy az bizonyosan kannyúl ; ha azon­ban a fülek kissé oldalra konyulva egymástól elállnak, ugy az nösténynyúl. Egy kevés gyakorlat után első pillanatra felis­meri majd őket a vadász, s ilymódoa а kan-állo­mányt rövid idő alatt megkevesbbitheti. „Jgdz." 4 © g y © §. Gr. Esterházy Pál ö méltósága a mult héten Pisából üdült egészségben tért vissza s a nyarat Bécs melletti Badenben fogja tölteni. Széchenyi Paula comtesset, gr. Széchényi Kál­mán ő méltsága leányát a mult napokban jegyezte el magának Salm Albert hg. A menyegző még a nyár folytán tartatik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom