Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-11 / 25. szám

JUNIUS 11. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 195 A dámállományból, melynek *|з-йа tiszta fehér lapátos, csapos és suta vadból áll, 1864 óta ej­tetett vagy elveszett 16 dbig, az 1871. évi állo­mány remélhetőleg ez lenne : 4 öreg lapátos, belőle 3 fiatalabb villás „ 5 csapos „ 20 ünő (öreg) „ 1 meddő, 8 éves ünő. Szaporodásban remélhető 20 dbig = 60 db. Fővadunk, mely ugyan folyvást jó tápnak, tél­ben jó szénának, vadgesztenye és zabnak örvend, súlyban mégis igen változik. A csapos szarvasok átlag 136, a villások 148, a 6-os és 12-ösök pedig 150 — 220 font között változtak súlyban, zsigerelve és agancson kivül értve a súlyt. A lelövetés golyóval történt, részint barkácsolva, részint hajtva. Lelőtt öreg dámbakjaink 100 fonton felül vol­tak, a súlyt itt is ugy értve, mint a szarvasok­nál. Fő- és rőtvadunk husa, ha magunknak nem kell, 24 kron, csuhástul 30 kron adatik el fon­tonkint és bármennyi lenne, igen bőven kelne. Czikkem czélja éppen nem az, bogy valakinek tanácscsal szolgáljak, hanem а „V. és V.-lap" egyik számában K. és L. grófoktól olvastam, hogy szarvaskertet alakitanak, bátorkodám tehát ennek prognosticumaként az itteni vadaskert tör­ténelmét vázolni. Igen szerencsésnek érezném magam, ha oly te­kintélyek mint Beauregard, a esákberényi, a ghy­mesi, a tatai, a gödöllői vadasterek tisztelt fel­ügyelői, czikkemet ama szempontból : miben hibáz­tunk ? mit legyen a vadtenyésztő teendő ? birálatuk és vadászbonczkésük alá bocsátva, hibáinktól maga­mat és mindenkit óva, figyelmeztetni, útba igazitani szíveskednének. Errando discimus ; de ha egymást nem oktatjuk, évről évre meglesz a roppant költ­ség és csekély eredmény. Irta 1873. májusban a prágai kertben az öreg vadász. (Beküldetett.) A napokban tartá „Az idegen vadas­teriiletek kizsákmányolására alakult felső-magyar­országi részvénytársulat" ez évi közgyűlését, s ez okból van szerencsém tiszt, szerk. urnák társulatunk lefolyt évi működéséről egyetmást elmondani, már csak elismerésül is azon szép „titulaturákért", mikkel bennünket néha becses lapjában megtisz­telni szíveskedett. Mi ugyan nem igen kedveljük a titulaturákat, — dcmocratieus világban élünk, de ha már az orvadász, gányó, pecsenyevadász etb. ilyen ezimzéseket ránk alkalmazni méltózta­tott, elviseljük azt is mint — a szabad sajtó kinövéseit ; mainapság szokva kell lenni az ilyen­hez, s az aristocraták lapjától nem várhattunk egyebet. — Szerencsére ez uton a szabadelvű sajtó is tudomást vett rólunk, s a gyakori megbeszélés folytán mindinkább kitűnt, hogy egyletünk semmi egyébb, mint egy uj nagy eszmének {t. i. bogy a birtok — lopás) előharezosa, s ezóta szerencsénkre tünedezni kezd azon régi táblabírói nézet ujabb törvényszékeinknél is , mintha a vadorzás nem volna egyéb — lopásnál. Pedig elmondhatom, hogy társulatunk jobb mint hirneve, vagy az utóbbi időkben az alsób néposztály pénzkezelési gond- i Laptulajdonosok : a szerkesztők jainak megkönnyebbítésére „mit höchster Fructi­ficirung" alakult börzetársulatok. No de térjünk a dologra. „Társulatunk az ujabb vadásztörvénynyel egy idő­ben alakult ; az idő kedvezőnek látszott. Alapsza­bályaink ugyan nincsenek jóváhagyva a minis; terium által — mint a miskolczi kiházasitási egyleté, de azért ez nem hátráltatja industrialis működésűnket, mely szép darab földön virágoz a felső megyékben. Meghatározott székhelyünk sincs ugyan, de ez üzleti terrenumunk bizonytalan voltánál fogva — érthető ; könyvezésünk sincs rendben, mint sok uj részvénytársulatnál, de igy legalább jövedelmünket sem tizedelheti Kerkápoly ur hada. A mi mult évi üzletünk eredményét illeti, megle­hetünk vele elégedve. Vadászataink legalább is oly jók voltak, mint a felvidéki urak legtöbbjei­nek nagy személyzet és töméntelen kiadással összekötött vadászatai, s a mellett, mit talán feles­leges emlitenem, kiadásaink tetemesen kevesbek voltak. Az igaz, hogy társulatunknak socialis hely­zeténél fogva vadászatait inkább csak szerény módon, mintegy a titok leple alatt kell gyakorolnia, s e részben nem tarthatunk lépést az Erdődy, Esterházy, Pálffy grófok pompás vadászataival, dc az eredmény annál meglepőbb. Mig amazok vadá­szatai, hírlapok által mintegy előre kitrombitáltatnak s néha hetekig tartanak, addig társulatunk rész­vényesei lehetőleg láttatlanul iparkodnak abban résztvenni, s arezbőrük nem kis hátrányára, kény­telenek azt „kinruszszal" feketitni. Aztán rendesen csak az ünnepeket és vasárnapokat szentelhetik e nemes passziójuk gyakorlására, miután hétközna­pokon a vágásokban vagy a szénégető kemenczéknél vannak elfoglalva. Más részről azon előnyben vagyunk, hogy nem függünk a vadászszemélyzet jó akaratától, mint egy­némely urak ; s helyismereteink annyira terjednek, hogy mindig jobban tudjuk hol keressük a vadat, mint saját tulajdonosa. Azon titokzatszerü homály, melybe vadászatainkat leplezzük, csak fokozza annak hevélyét minden ke­délynél mely a regényesség iránt fogalommal bir,s leg­inkább csakis ezért tartjuk még ez elavult szokást, miután személyes bóztonságuukra nézve nem igen szükséges titkolóznunk. A vadászszemélyzet ugyanis — amennyiben nem tartozna maga is részvénye­seinkhez, egy pár izben nyert „beható capacitálás folytán annyira megjuhászodott, hogy szívesen kitér előlünk ; mit is használna nekik, ha bepanaszolná­nak bennünket? Hála a humanitás szellemének, járásbíróságaink túlemelkedtek a törvény szigorú betűin. Tisztelt szerk. ur csodálkozik tán, hogy a vadá­szatról, mint nemes passzióról beszélek, miután saját véleménye s mások gyanusitásai folytán is talán azt liiszi, hogy vadászataink főrugóját szeny­nyes pénzszerzés képezi. Biztosithatom azonban uram, hogy ez nem áll ; mi csakugyan passzióból vadászunk ; hogy e mellett a kellemessel a hasz­nost is összetudjuk kapcsolni s meglehetős részvény­obztalékot adni — ez egyedül kevés költséget igénylő üzleti manipulatiónknak tulajdonitható. Az osztalék nagyságát szabadjon elhallgatnom, nehogy magas helyeken szemet szúrjon, s még jövedelmi adót követeljenek rajtunk. E dividenda még nagyobb is lehetett volna, ha eredménydus vadászataink mellett a kevés üzleti költséget veszszük tekintetbe ; de itt is, mint oly sok más társulatnál, az igazgató tanács egyes tagjai (pozsonyi és nagyszombati vendéglősök) csak a maguk hasznát tekintik, s a beszállitott vadat nagyon olcsóra taxálják. Az utolsó közgyű­lésen már iuditványoztatott is, hogy helyettök más fogyasztók kerestessenek fel, s elvileg az indit­í vány el is fogadtatott, de egyelőre nem vihető ki, Felelős szerk. : Keve József. mert részvényeseink nagy része financziailag az igazgatótanácsosoknak le van kötelezve. A veszteség, mit a részvénytársulat ez évben üz­leti anyagban szenvedett, csekélységnek mondható, mert néhány begymászó boton kivül, melyek egy pár erdőkerülő hátán törettek össze : csakis egy rövid kurtály, löporos-tülök és vadászkés elveszté­séből állnak. Ezeket részvénytársulatunk egyik még fiatal tagja, az elejtett vad feltörésénél meg­lepettetvén a vadász által — ott felejtette, s később a helyre nem birt rá akadni. Valami nagyobb verekedés, vagy emberhalál az idén nem történt. S ezzel, midőn jelentésemet bezárnám, szabadjon reménylenem, hogy szerk. ur e társulatról, melynek elnökéül magamat vallani szerencsés lehetek, kissé több elismeréssel szíveskedik megemlékezni ; igy kivánja azt a felvilágosultság demokratikus szel­leme. Tisztelettel Fáczányos Tóni, favágó és elnök. Y © g y © §. Lótenyésztésünk érdekében a földmivelési minisz­ter hosszabb körrendeletet bocsátott ki a törvény­hatósághoz. Azon törvény, mely a hadsereg lóál­lományának kisajátítás utján való kiegészítését rendeli, a 8 §-ban azt is rendeli, hogy a hazai lótenyésztés lehetőleg megóvassék s a tenyészpéldá­nyok az állítási kötelezettségnél kivételt képezzenek. A miniszter most fölhívja a törvényhatóságok figyelmét az ügyre s részletes utasításokat ad arra nézve, mely tenyészállatok mentendők fel az állítás alól, minő eljárás követendő s általában mily intézkedések szükségesek, hogy a nálunk eddig még gyakorlatban nem volt lókisajátitásuál ugy az állam, mint a tenyésztők érdeke megóvassék. (Alkalmilag teljesen közöljük). * * * Game Cock, mint halljuk, Prágából, hol az 1000 aranyért futni akar, Hamburgba is el szándékozik menni s aztán őszig pihenni. * * -34 A „Sportblatt" szerkesztősége julius 2-től kezdve „Der Halbzüehter" czim alatt egy heti lapot fog kiadni, mely mintegy összekötő kapcsul fog szol­gálni a telivér és fél vér-tenyésztők közt, s külö­nösen ez utóbbiak számára a telivér-tenyésztésbó'I vont hasznos ismereteket fogja terjeszteni. A lapot a „Sportblatt" előfizetői minden árfelemelés nélkül kapják. * * # Gr. Pálffy János bajmóczi erdeiben egy derék medve ejtetett el a mult héten, mint a „P. Ll."­nak irják, mely З 1^ mázsát nyomott s a marha­tenyésztőknek sok kárt okozott. 44 44 44 A nagykőrösi nagy erdőben pedig farkasvadá­Szatot tartottak f. hó 7-én, miután a ragadozók a legelő marhák közt nagy kárt okoztak. Elejtetett sgy farkasd és egy nőstény; a kan roppant pél­dány volt. A vadászat előtt pár nappal még egy csikót vágtak le e ragadozók. * * 44 A „Debrecen" czimü vidéki lap közelebbi szá­mainak egyikében olvassuk, hogy egy ottani pe­csenyevadász a magas fűben süldőnyulat vélvén mozogni, rá lőtt az eleven tárgyra s egy kilencz éves gyermek jajdult föl a lövésre, mely életve­szélyesen megsebesült. * * * Ámbár Párisba a mult vasárnapi „Grand Prix" nyertese iránt távsürgŐDyöztünk, válasz lapunk bezártáig nem érkezett. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer. 2 fehér, 1 fehér, 2 fehér, 6 fehér, Hirdetések egyedül L А X G LIPÓT és társa nemzetközi hirdetési irodájában für tl o-u t с z a 1. s z á in alatt vétetnek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom