Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-04-02 / 14. szám
A PRIL 2. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. 113 10. Márczius 4. Cbarmian Ostregertől p. k. cs. 11. Márcz. 4. Crafton Lass Palestrotól р. k. cs. 12. Márcz. 9. Catastrophe Buccaneertöl p. m. es. 13. Márcz. 20. Silly Ostregertől p. m. cs. * * * Lapunk mult számában Thalestris kimúlt csikait Voltigeurtöl származottnak irtuk tévedésből, holott azok Gladiateur-tői valók voltak. Igy persze kétszer annyi a veszteség. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Egy erős doppelpony, hibátlan, öéves, erős trapp, kellemes galopp. 400 frt. A szerkesztőnél. Eladó egy pompás négyes fogat, szögsárgák, a Caroussel próbáin be voltak mutatva. Tudakozódhatni a szerkesztőségnél: d. u. 3—5 között. Egy használható lovászmester helyet keres. Szerkesztő. A nyulkertek ügyében. Härtung Fr. megérkezett s márczius 29-én már gr. Erdődy Rudolf nowimaroffi birtokán volt, honnan márczius 31-kén Inkey ő nsgához Iharos-Berénybe Ígérkezett. Körülbelül április 10 ke körül utazik Pesten át a tiszai vidékre, és pedig ; Aczél Péter ö mlts. Arad, Ternova, Ngos Nyéky Gyula úrhoz Kurtíts, Dombegyház, Gr. Hadik Bélához, Ungvár, Pálócz, Gr. Forgách Kálmánhoz Kassa, N.-Szaláncz, j Gr. Szirmay Gyulához — Pázdits. A kik még óhajtanák, tessék ápril 10-ig bennünket értesíteni. Szerkesztőség. teleltek — még mielőtt a húzásra figyeltünk volna, a faképnél hagytak, oly annyira: hogy egy időben a havasok alján, és Bécs környékén nagyobb számban mutatkoztak ; másrészt pedig muít öszszel nagyon is kiszedtük belőlük a dézsmát, és miután nincs az a sok, mi el nem fogy, ha a szalonkáknak azon kellemes és a vadászt annyira delejezö hangjuk nem volna, igénytelenségem is azt indítványozná : kíméljük őket tavaszkor. Ad vocem Horoscop : nagy érdekeltséggel olvasom gr. L. K. ezikkeit, és megvallom — ha nem szép is tőlem — irigylem a vadászati téren tett szép tapasztalatait. Stb. stb. Valkón, 1873. márczius 24. Hu her Béla, kor. főerd. Udvari szalonka vadászatok Valkón. Márczius 14-én reggeli 9 órakor összejövetel a gyúi vadásztanyánál. О Felsége legmagasabb kíséretében voltak : gr. Bellegarde ö excja, ifj. Grünne, és b. Löhneisen szárnysegéd urak, és Benitzky Ferencz kir. kamarás és jószágigazgató ur ő méltósága. Meghajtatott a Gyű és Tóth andris-part, lövetett 13 szalonka. 15-én öszejövetel reggel 9 órakor ugyanott, jelen voltak fentebbiek, esett 6 szalonka. 17-én a kishagi vadaskertben lövetett 15 szalonka. 18-áu a Gyű és Tóth-andris-parton, uj vendég b. Wenckheim Béla ő excja, lövetett 28 szalonka. 19-én reggel az isaszeghi pagonyban, y 2 11 órakor pedig a jubarosi vágás és gyúi két hajtásban. Esett 18 szalonka. Uj vendég gr. Andrássy Gyula ő excja. 20-án a kisbaghi vadaskertben. Jelen voltak fentebbiek, eset 8 szalonka. 21-én Gyű és Tóth-andris-parton, gr. Andrássy és h. Wenckheim ő őxcjaik kivételével jelen voltak fentebbiek. Esett 3 szalonka, mind a hármat Ö Felsége lőtte. E szerint hajtóvadászatok alkalmával elejtetett 91, lesben pedig 3, összesen 94 darab szalonka. О Felsége legtöbbet, vagy is 38-at lőtt. Mint fentebbi tételekből látható, a Horoscop, legalább vidékünkre nézve lyukat kapott, nem azért : mintha ezen néhány nap alatt elért eredmény félig-meddig kielégítő nem volna, hanem : mivel az őszi idény annyira elkényeztetett bennünket, hogy a kimutatott mennyiséget csekélynek tekintjük. Igénytelen nézetem szerint az idén a szalonkák túljártak eszünkön, egyrészt mert a közvetlen itt Mltgos b. Ambrózy Lajos és Gyula urak bárosi uradalmában tartott szalonkavadászatok márczius 24-kén befejeztettek. Részt vett 5 lövész ; a 9 napi vadászat eredménye 1(52 erdei szalonka, 3 róka és 2 vadmacska. Bázos, 1873. márczius 26. Horn, erdész. A lengyeltóti és vrászlói pagonyokban gr. Festetich Pál, Kund Béla és Kund Jenő urak, a fiatal házi ur (gr. Zichy Béla) és még egy ur 4 nap alatt 179 db szalonkát lőttek. Legtöbb volt Lengyeltótiban, hol két nap alatt 119 darabból állt az eredmény. * * Gr. Zichy Béb, ez éveire nézve fiatal vadász, az utóbbi szalonka-idény alatt egy maga 85 darabot lőtt. * «• * A gácsi uradalomban az „Öreg vadász"-nál — mint szives soraiból értjük — 65 dbot lőttek márczius 2 7-ig, midőn azok fészkelését észrevévén, lövetésüket megtiltá. Téli vadászataink. Csákberény, 1873. febr. 14. Január hó 31-én lőn a vadászat befejezve főés sertevadra ; az eredmény nagyon távol maradt az előre meghatározott számtól. Az elmúlt nyáron végtére maga a méltóságos gr. is belátta, hogy a vadállomány nagyon felszaporodott, minek következtében elhatározta, bár aránylag ez is csekélynek mondható — 100 dbot lelőni. Ennek reményében már előre örültem, hogy mily sok érdekes kaland fordul majd elő, mit а „V. és V.-lap"-ban közölhetek. Azonban másképpen végződött, amint előre sejtettem ; igaz, hogy az idő már rövid is volt, mert csak deczember 23 án jött haza fővadászuram, ki gr. Breunernél volt Ausztriában fáczány- és nyulvadászaton. A véletlen ugy hozta magával, hogy a karácsonyi ünnepekben az urasági asztalt ez egyszer semmiféle vadhús nem díszítette, a mi majd hihetetlen oly nagy vadállomány mellett, és mégis ugy volt, mert grófunk hazajövetele előtt nem parancsolta előre, hogy a ház számára legyen valami lőve, miután rendesen csak maga lő mindent. — Ezen véletlen most egyszer engem részesített azon ritka kegyelemben, hogy karácsony másodünnepén nekem is szabad volt egy girare lőni, hogy csak minél előbb vadlius kerüljön az asztalra. E végből hajtóvadászatot rendezett az napra ő méltósága, de a pagonyokat csak az erdészeti személyzet kóborolta át ; a lövészek sorát pedig : gr. Lamberg Rudolf házi ur, Lamherg Ferenc és Lamberg Fülöp grófok, id. Wenkheim László és ifj. Wenkheim László báró urak, s csekélységem képezték. Az első hajtásban id. b. Wenkheim úrra jött ki egy csapat fövad ; lőtt is rá a báró úr, de ugy látszott sokkal távolabb voltak, mintsem találhatta volna. Következett a második hajtás ; elállítottam az urakat, magam pedig rosz széllel egy sarok nyilásra álltam. A pagonyt alig kezdették hajtani, midőn nagy ropogást hallék, azután csend, ismét robogás felém, gyenge törtetés, aztán csak gyenge haraszt-csörrenés, de ez már közeinek tetszett ; óvatosan lehajoltam és néztem a sürübe ; láttam, hogy egyenesen felém lopódzik néhány fövad; hamar a szivar füstre néztem, hogy merre viszi azt — a szél ; és láttam, hogy egy kissé félre, de néha egyenesen is csapja azt ; — azonnal készen volt tervem ; csak egy kis nyilást kapjak, gondolám, — azonnal lövök, mert külömben a szél elrontja a kevés sikert is. — Czélba álltam és vártam a kedvező pillanatot, fejüket és futóikat láttam, de mást — nem, karjaim már zsibbadni kezdettek, s a vadak is nagyon neszeztek felém s mozogtak, mintha viszsza akarnának törni. Ekkor pillantottam meg egy keskeny nyilason át az egyiknek vállapját élben, azzal beértem s lőttem. A lecsapot füsttől a lőjelt, (mint rendesen a hátultöltőknél) nem láthattam, de annyit mégis láttam, hogy púposán ment el. Oda siettemben láttam, hogy a golyó oldalózott egy vékony faágon, a körinölés helyén azonban több szál szőrt (Nadeln) találtam, s 10— 20 lépésnyire a csapáson az első néhány csepp vért. Ezalatt a túlsó oldalon is vigan szólt a dur, dur, dur 1, majd sipolás is hallatszott. Hamar jeleztem a csapást, és siettem a főurakhoz. Gr. Lamherg Fülöp és a két Wenkheim báró urak éppen tüzesen mesélik hogyan jött ki a vad,.... kerestünk, de híjában, mindent elhibáztak. Következett a mesterséges mentegetés, stb. Rám is került a vallomás ; elbeszéltem azt ugy, a hogyan volt. De minthogy a golyó horzsolta a fát, volt nekem is mit hallanom .... „No, mondá id. Wenkheim b. úr, nekünk m3gbocsájtható, ha elhibáztuk is a vadat, de a főerdésznek nem, mert főerdésznek minden lövésre biztosan kell találni. „Ezt a csalhatatlanságot nem fogadhatom el m. báró úr, mondám, — mert vadászuram mellett csak minden 5 — 6-ik évben juthatok egy lövéshez. Nevettek. Külömben nincs az — elhibázva, reményiem hogy meglesz. Hanem méltóságtok számára tudnék egy célszerű s talán csalhatatlan szabályt ajánlani a hibázás ellen. „No mi az?" — kérdezték. — Fizessenek — minden elhibázott lövés után 10 frtot az erdészeknek; bizonyára mondom hogy sokkal jobban fognak lőni . .. De ezt az indítványomat nem fogadták el. A többi hajtásban semmisem került lövésre, a vad mind vissza tört, s az idő már este felé közeledvén a kocsik is előálltak ; befejeztük a vadászatot, s a Gánthi, Kápolnai kőrerdészeknek meghagytam , hogy a meglőtt vadat még keressék meg, — a peczér a vérebekkel velük ment. Egy óra múlva hazajött a peczér és jelentette, hogy a meglőtt gimet már megdermedve találták. Igy kezdődött a vadászat, és kevés kivétellel illyeténképen végződött január hó 31-kén 24 darabbal. 76 darabbal kevesebb 100-nál mint meg volt határozva.
