Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-27 / 47. szám

NOVEMBER 27. 1872. délyes mulatság az idei évre is kecsegtetett volna mindnyájunkat : mégis mintha gyásztor megünneplésére gyűltünk volna össze, annyira kedvetlenül jelentüuk meg kedves házi urunk meghívójára. Feladatunk ugyanis az volt, hogy az oly gyönyörű mulatságokra alkalmat szolgáltató szép vadállomány kiirtására segédkezet nyujtsunk, mert noha a nemes gróf szép ajánlatot tett a község vadászterületének kibérléseért, az mégis fele árért néhány polgárembernek adatott ki. — Ot napi vadászatunk eredménye 1250 darab volt, közte 73 db őzvad, közel 800 fáczán, 100 szalonka a többi nyul ; 200 db befogott fáczán külön adatott el. Nem szükséges kiemelnem az általam előre megjósolt rosz hatását uj vadásztörvényünknek, mely minden községben a lármázó egyéneknek ujabb alkalmat szolgáltat a nyugodtabb többséget majorizálni és a község érdekét mellőzve, saját kedvét és mulatságát keresni, holott, ha a vadászat kibérlése obligatorius volna, bizonyára többet hozna a község pénztárába. Lábodon november 11-én kezdődtek meg az őszi vadászatok, hol azonban a rosz, esős idő beállta miatt csak 6C0 darab esett egy nap alatt, az ide mellékelt lőjegyzék szerint.*) A lábodi község vadász-területét sikerült bérbe venni, mit azonban leginkább annak tulajdonítok, hogy még a vadásztörvény szentesítése előtt sikerült saját határomban a három utolsó év leforgása alatt egy nagy helyet ugy bekertelni, hogy fővadamnak nagyobb része az ősz folytán te lett zárva és igy a község erdejében nagy vad nem levén, vérmes reményük jóval alább szállott. — Ezen vadaskert oka annak, hogy az utolsó években eredmény nélkül töltém Lábodon a szarvas-idényeket. — Szerencsés viszontlátásig, őszinte barátja gr. Széchényi Pál. Hasonló rosz liireket hallunk a galgóczi és pöstyéni fáczányosról, tót atyánkfiai ugy bele Ízleltek a fáczánliusba, hogy nem lehet velök boldogulni. A vadfáczános körüli községi erdők és földek vadászati joga fejében elég szemtelenek voltak GOO frtot kérni, pedig egész határukban egy pár nyúlon és egy sereg varjún kivül egyéb se tenyész. Ez olyan zsivány-divat most, mint midőn az alföldi szegénylegények zsarolták a mezei birtokost. A vadászni- ugy tudjuk szivesen megadta volna ennek felét, s a községnek bizonyára jó lett volna iskolára vagy más közszükégletre, de a fáczánliusból zsebelő parasztok győztek ; s most a tenyésztő kénytelen lesz szépen tenyésző fáczányosait kilövetni. A községeknek aztán persze: se pénz, se posztó. Igy pusztulnak vadastereink egymásután, mig végre egynek se lesz semmije, s aztán süthet vadpecsenye helyett — cserebogarat. *) Nem kaptuk ; kérnénk mentől előbb. SZERK. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. kopaszát, Mándoki falka-vadászat. Azok után, miket a pesti és kolozsvári, nemkülönben gr. Hunyady Imre falkavadászatairól olvasni alkalmunk volt, mi is megkísértjük a fennt czimzettnek főbb momentumait e lap hasábjain közzétenni. Terjedelmes volna, lia a rendesen vezetett naplónak másolatát s igy a vadászatokat egyenkint kivánnók közölni, miért is bevezetés gyanánt itt kezdjük, hogy a falka tulajdonossá, gr. Forgách Kálmán, ez év tavaszán szerezvén meg a 30 darabból álló „karriere meute"-et, annak székhelyéül szabolcsmegyei egyik uradalmát, Mándokot jelölé ki; minél helyesebb és szerencsésb választást nem tehetett, tekintve azt, liogy 22000 holdnak birtokosa itt, mihez még a nemes szomszédok is körülbelöl ekkora terjedelmű terrenumot bocsájtottak szabad rendelkezésére. Olly mennyiségű tér ez, hogy bár hány napja legyen is a vadász idénynek, ugyan annyi külön meetet lehet eleve határozni. Jobb vidéket, kitűnőbb talajt, változatosb vadász helyiséget alig találhatunk. Itt egy több ezer holdnyi sikság, amott lejtős homok dombok; itt ritkás őserdők, amott egy szőllöhegy. Itt a táblákat környező sánczolatok, amott egy akácz sövényzet. Itt egy meredek ravin, amott vizes árok. Mi kell tehát egy falkavadásznak több, mint ha lovára ülve mindezen akadályokon áthaladni alkalmas módjában van. Előgyakorlatait a falka September havában kezdé meg, a rendes vadász idény pedig Octoberben vette elejét. A falka tulajdonoson s az ifjú házi urakon kivül, névszerint László, Sándor és István grófok, (első mint falkanagy,) következők vadásztak s vadásznak jelenben is a szivesen látás fol}tán: gróf Szirmay Vincze és György, ifj. gróf Lónyay Menybért és Gábor, gróf Pejacsevich János huszár hadnagy, báró Horváth Gedeon, Czobel István, gróf Pécby Szilárd, ifj. Lónyay Albert huszárhadnagy, Semsey Jenő, Jármy Imre, gróf Sztáray Béla, Ketzer Miklós, Captain Stuart Stanley s több mások. De majd elfeledve, nagy hibát követtünk volna el, a mennyiben nem egyszer volt már szerencsénk a ház kisasszonyát Margit grófnőt is társaságunkban lovagolva üdvözölhetni, ki szenvedéllyel követi Rosette és Coquette nevü paripáin a falkát, mig bizonyos távolságra gróf Szirmay Vinczéné és Fischer Ilona bárónő egy Hencke készitette remek járműben követik a vadászat menetét, mindig úgy irányozva fogatjokat, hogy lehetőleg közel láthassák a ruu-t, miért is egy minapi vadászat alkalmával azon még alig előfordúlt eset adta elő magát, hogy egy rég erejét vesztett füles a kerekek közt keresvén menedéket, a kocsiban ülök által részesült a halaly utpkó kenetében, s igy igen természetes bogy a sporting Lady-k voltak azok, kiket az ildomot értő huntsman Vogt Károly a nyúl fülével megtisztelni sietett. Azt hisszük, hogy mióta a világ áll, nem létezett nyúl melly nagyobb szerencsével ; dicsekedhetett ; mert gyöngéd nök karjában végezni hattyúdalát : csak is emberi lénynek competentiája, de nem egy vadDak, melly. 345 még a praedestinatio elvén sem számithat illy rendkívüli finisch-el szenderülni át a jobblétre. A falka rendesen négyszer vadász betenkint s mai napig barminczhárom vadászatnak 30 halaly az eredménye. Számos oly run nek voltunk szemtanúi, melyek mindegyike megérdemlené, hogy élénk színekben ecseteljük azok számára, kiket a falka-vadászat nem 'divatból vagy hiu ambitióból, de valósággal érdekel ; ámde nem akarunk igen hosszadalmasok lenni, és a „Vadászlap" félivét ezáltal igénybe venni, miért is a Hubertusra szorítkozva, csupán az e napi vadászat folyamát közöljük. Vasárnap nov. 3-án (Hubertus.) Találkozó Szent-Márton. Jelen voltak gróf Szirmay Vincze és Gyögy, gr. Forgách Margit, gróf Forgách Kálmán, Ketzer Miklós, ifj. gr. Lónyay Menyhért és Gábor, gr. Forgách László, Sándor és István. Több órai hasztalan keresés után hangzott végre a „She bo !" A Tisza töltésen átmenve, Zsurk-felé tartott a nyul, de kis idő múlva megfordulván, ismét átment a töltésen, melynek szélén baladva, a Láptövis felé vévén útját, a Zsején erdőbe igyekezett, hol már a halajyt reményiettük. Mily nagy volt azonban csodálkozása a társaságnak, midőn a falka mindig s mindig tovább hajtott és a nyul még sem volt látható. Az eszenyi révnél, bol nagy lármával, épen sok szekér kelt át a Tiszán, öszszegázolván az utat, megromlott a scen

f, s 3 percznyi check állott be ; már desperálni kezdtek néhányan az eredményen, midőn az öreg Lucy ismét hangott adott, s ismét lassan de biztosan haladt a falka a kaszállóig. Ez időben már alkonyodni kezdett. A kaszálón át jobb iramot kezdtek a kutyák s egy tarlóra érve már igen sebesen haladt a falka, honnét derék szögben jobbra fordulván a nagy-kigyós tónak és egy nádoson át hozta vissza a fent emiitett kaszállóra a fülest, mely még néhány száz lépést futván, elfogatott. Annyira bealkonyodott már ekkor, hogy a vezéreb is alig volt látható. Vadászat idő tartama 82 perez. Nem leend tán egészen érdektelen, ha a vadász urak istállóiból, úgy a turf színpadjáról mint egyébkint is ösmeretes lovaiknak egynémellyikét fölemiitjük, többi közt pedig különösen ezeket : gróf Forgách Kálmán Probier Mamselle-jét s Y. Rotlischildot, gr. Forgách Lászlónak Boulotte nevü irlandi kanczáját, Pandorát Deutseber Micheltöl és egy szürke kanczát Bois Rousseltöl. Gr. Forgách Sándornak ösmeretes gyönyörű kanczáját Lucziát és Honestát, mindkettő Voltigeurtől. Gróf Forgách Istvánnak Belle Helenejét, a 3éves Freischütz-öt és Flyert, az első Rothschild, a két utóbbi Elland ivadéka. Ifj. gr. Lónyai Menyhértnek Birinkáját Italiántól. Fátyolt, Marthát, egy irlandi kanczát, Babért Adonistól, Miss Mollyt Little Harry után s Lyzzit Loiterertöl. Gr. Lónyay Gábornak Csendőr és Cecilia nevü paripáit; gr. Szirmay Vinczének hatalmas bárom vadász lovát Quemet-tet, Patrick-ot és Borost, melynek, mindegyike a tulajdonos 180 fontjának daczára, könnyedén száguldanak a falka után, Czobel Istvánnak szép Juliette-jét, báró Hor-