Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-27 / 12. szám

MARTIUS! 27. 1872. vadásznak lettem elismerve. Ez oklevél ma is szobám falképeinek legbeesesbikét képezi ! Az elmúlt nyáron ismét lerándultam a simontornyaiak vendégszerető körébe s ismét egy szép vadászatban vettem részt, s dicsekvés nélkül legyen mondva, én valék a nap hőse ! Ismét a kisszékelyi vágásokban vagyunk. A délelőtti hajtások, bár szarvas mindegyikben találkozott, annyiban voltak eredménytelenek, bogy a sivitó golyók vad helyett fákba fúródtak. Tikkasztó augusztusi nap lévén, kettős ütemben siettünk egy százados tölgynek ebédlővé rögtönzött koronája alá, a hideg sült, pogácsa stb. után könnyen csúszott a savanyúvizes bor, s mindnyájan rózsás kedélylyel, de lankadt inakkal tápászkodtunk fel intendánsunk, a szakképzett G. fövadász úr „előre" jelszavára. Állásunk egy szép s hüs szálasban jelöltetett ki. Magam — alig várva hogy intendánsunk a láthatáron tul legyen, — puskámat az elfödésre rendelt tölgynek támasztva, nekiheveredtem a szép pázsitnak, s midőn a hajtókuak jeladásul szolgáló kürt megszólalt, azt én már Morpheus karjaiban a pesti redoutbéli tárogatónak képzelém ; midőn váratlanul szomszédom, gr. Széchenyi Sándor úr hatalmas golyósa óriásit du: ran ; én felocsúdva előttem látok egy kapitális szarvastehenet, alig pár hónapos borjával; a nagy mámorban alig találám fegyverem, csak úgy ülő helyzetből rálőve, basába találtam, mire összeroskadt, de a jövő pillanatban ismét felszökött, s midőn egy hatalmas ugrással egy 3—4 öles vizmosás fölött száguldana, jól irányzott balcsövemmel kamrájában találtam. — Átvizsgálva, kiderült, hogy szomszédom, a gróf, a szarvas hátgerinczét lőtte végig, olly vékonyan azonban» hogy csak bőrét súrolta végig. Nyakában egy már-már behegedt golyóhelyet is találtunk, mely csodálkozásunkat kelté fel, hogy milly erős lövésekkel menekül e vad, mig ellenkezőleg a tél folytán L. S- úr ugyanitt, erdei nyúlvadászaton 45 lépésről 2-ös göbecscsel lőtt egy szép tehenet. L. Gy. Téli vaüászataink s тайПопщппк. Balogv-ölgy, 1872. mart. 2. Téli vadászatainkat legérdekesebbeké tevék a sertevadakra tartott vadászatok ; sőt tán nem esem túlzásba, ha a vadak számarányát szem előtt tartva, e vadászatokat legeredményesebbeknek lenni állitom, — mert bármelly vidéken vadásztak reájok, mindig ejtettek közülök, sőt voltak olly vadászatok, hol egyszerre 4—5 is beszámolt bőrével. Ha e vadászatokról néha kissé túlzott is a szám, mind a mellett számitásom szerint legalább 25 — 30 darab sertevadat lőttek megyénk különböző helyein, melly eredmény, tekintve azt, hogy e vad alig pár éve honosúlt meg nálunk, mindenesetre kielégítőnek mondható. Legtöbbet ejtettek Nyúetya vidékén, melly tájon e vad legelőbb meghonosúlt. Nem hagyhatom emlités nélkül F. Gy. úrnak egy szép duplázását, ki az előtte mintegy 60—7 0 lépésre áttörtető kondából golyóval kettőt teritett le, olly jól találva őket, bogy mindkettő helyben maradt. Az itteni vadászatokon néhány özbak is lövetett, a suták kimélet tárgyai lévén. E vad elszaparodását főleg tisztelt alispánunk F. G. úrnak (ki egyike legjelesebb sportsmaneinknek) köszönheti. Medvét itt most tudtomra nem lőttek, bár egy hajtóvadászaton egy derék példány mutatkozott; ez fiatal cserjésben — hol már őzre is alig számítottak, — bukkant rá egy kerülőre, ki bár, mint mondják elég jó lövő, e váratlan találkozás által úgy meg volt lepetve, hogy a medvét alig 15 lépésről mind két csövével teljesen elhibázta. A Cselényben tartott vadászatok e télen nem igen sikerültek, bár a sertevad már itt is elszaparodott ; ejtettek is közülök egy párt, de ezeket is csak más — vagy harmadnap kicsapázás által keriték elő. Özet sem lőttek annyit mint más években, sőt apróbb vadat sem. A felvidéki őzvadászatok eredményéről nincs tudomásom ; de erről, reménylem, t. barátom Csetneki szakavatott tollából nyerünk értesítést. Környékünkön tudtomra csak a H. Coburg uradalmi erdőkben lőttek sertevadat. A berezeg jelenlétében tartott vadászatok eredménye pedig már közölve volt e lapokban. Kopó-vadászataink középszerű sikerrel folytak e télen ; nyúlra leginkább januárban volt pár sikeres vadászatunk. Rókára azonban nem vadásztunk olly eredménynyel mint ezt eleve gondoltuk, annyit sem lőttünk mint a mult télen ; de ennek az is lehet egy oka, hogy felényit sem vadasztunk miut más évekbeu. Tartottunk egy bajtóvadászatot is (hol én gyöngélkedvén jelen nem valék) a hg. Coburgtól bérlett erdőkben, de kevés sikerrel ; — csak néhány nyúl lö'vetett — melly csekély eredményt, ismerve a helyeket s tudván azt, hogy itt róka bőven van, a hajtók rendetlensége- s hanyagságának tulajdonítom. A száraz-völgyön kevés volt a nyúl ; rókára a saison elején azonban párszor sikeresen vadásztak, de a későbbi vadászatok eredményéről nem értesültem. Apróbb vadakra legszerencsésebb vadászata volt H. B. urnák a Baraczai erdőben ; ö egy napon kopók előtt 2 rókát s három nyulat lőtt, mi mindenesetre, főleg kopók előtt, igen szép eredmény. Az alsó-sajóvölgyi vadászatokról mit sem tudok, pedig szép volna, ha kedves barátom H. Z. ur, ki egyike szenvedélyesebb vadászainknak, élményeit e lapokban néha közölné ; mert igy e vidékről csak az én gyenge tollam hoz hébe-hóba egy kis értesítést, mi bizony az ő vonzó előadásának elmaradását sehogy sem pótolja ki. Vadállományunkat illetőleg, mint fentebb is jelzem : sertevad bőven van, s habár ollykor zaklatják is őket, mégis szemlátomást szaporodnak ; ugy, hogy ba valami közbe nem jő, pár év alatt megyénk minden erdősebb tájain meghonosúl. Az özekről egészen correct értesitést пега adhatok, de azt hiszem, hogy ha ez évben valami nagy mérvben nem szaporodtak is, de kipusztulásuktól sem kell tartanunk. Nyúl több volt télen mint őszön ; s ha az idő kedvező lenne a szaporulat idején — azt hiszem, jóval több lenne mint a múlt vadász-saison alatt. De megvallom, kissé aggaszt a még most is tartó zord havas időjárás , melly a marcziusi süldőknek könnyen ártalmára lehet. Lúvadat illetőleg vidékünkön a télen farkas tudtomra sehol kárt nem tett, miből azt kell következtetnem, hogy vagy nagyon megfogytak, vagy eltávoztak környékünkről. Medve itt még soha sem mutatkozott, — a Cselényben sem hallottam hogy e télen láttak volna. Róka ősszel több mutatkozott mint télen ; itt vidékünkön legkedvesebb tanyájok a berezegi tilalmasokon kivül a szutori, tamási s vályi erdők. Közelebbi erdeinkhen csak rilkán s kevés számmal tanyáznak. Madarakra nézve : császármadár itt most már leginkább csak a vályi erdőkön tanyáz ; kopóvadászatok alkalmával többször rebbentettünk közülök, de tudtomra csak egy darab lövetett. Fogoly bár az őszön alig lézengett egy pár falka, télen mind a mellett vagy 3 falkára bukkantam határunkban különböző helyeken, mellybeu összesen mintegy 24—26 darabot számitok. Nagy örömömre szolgált, hogy e télen teljesen kiméivé voltak, igy, hogy ha költés idején kedvez az idő, még reményünk lehet eredményes foglyászatokhoz. Végül megemlítem, hogy varmegyénkben egy jól rendezett kis vadászterület, hol minden kisebb vad, sőt őz is szép számmal van jelenben is : e hely H. J. barátom Cs.—i revierje. О nagy gondot fordit vadjai megőrzésére, mi pedig elég nehézséggel jár, mert a szomszédos S — t városban csak úgy hemzseg a sok lesipuskás, de mindemellett kitartó éberségének sikerült vadait nemcsak megoltalmazni, sőt ez folyvást szép szaporúlásnak örvend. Tisztelet az érdemnek ! s az elismerést t. barátom méltán kiérdemli, mert revierje egy valódi kis oáz a pusztában a valódi sportman szemében. Most már csak az idő nyiltát várja minden igaz vadász, melly elhozza kedves madarunkat a szalonkát. Már most is sokszor előhozzuk : hogy lesz mint lesz ? — Lesz-e bőven, hol s merre vadászunk. E vadászat eredményét annak idején megírni el nem mulasztandom. Balogvölgyi. Vadelet és vadászat az északi sark körül. Payer Julius főhadnagytól.*) (Payer' s ausführliche Berichte über die 2-te deutsche Nordpolar-Expedition 1870—71. Külön kiadás. IX. rész. Arktisches Thierleben ; grönländische Jagd.) IX. A jégimedve, ereje és veszélyessége. Tápláléka. Találkozás jégi medvékkel, húsának tápértéke, májának ártalmassága. Borgen kalandja egy jégi medvével. Grönland jeges mezein a vadászat sokszor ott kezdődik, hol nálunk végződik — t. i. az önvédelemnél , hanem liât a zoolog ezzel is tapasztalatát szaporítja, a kutatónak pedig ürügyet ad, hogy uszóházától több ideig kimaradhasson, lllyenformán háromféle vadászat volna itt : zoologiai, geográfiái és mulatsági vadászat ; hanem ez utóbbi a legritkább. A jégi medvére és fókára vadászás veszélylyel jár, ellenben a mosclius-ökörre, iramszarvasokra, rókákra, madarak- és tengeriállatokra mindig mulatságos. A sarkövi medve, melly sárgásszürke bundájával és fekete orrával a hómezök közt már messziről fölismerhető, 10—12 mázsás lesz, nagyságra nézve a zoologiai kertekben vagy állatseregletben láthatókat messze felülmúlja, s erőre és veszélyességre nésve semmivel sem áll hátrább az oroszlán- vagy tigrisnél. Szerencsére a hideg-égöv, melly alatt él, vérét lehűtötte, s ennélfogva fontolgató és gyanakvó lett. A bátorságáról szállongó különböző hireket onnan lehet kimagyarázni, hogy egyik medve viseletéről a másikra nem lehet következtetni, s hogy mindegyik *) Szerző a napokban épen Pesten időz s felolvasást tart az északi sark körül tett tapasztalatairól. Volt szerencsénk vele pár szót válthatni, s utazási készületeiről hallani, miután májusban egy ujabb expeditióra indul a „Tegethoff" nevü hajón s egy kis jelző-gőzösön , Weyprecht tengerészhadnagygyai, ki már a mult években is társa volt, midőn Norvégiából egy kis shooneren a Novaja Semljától északra fekvő tengerbe eveztek és ott egy jégmentes sima tengerre akadtak, mellyről eddig azt hitték, hogy a legvastagabb állójéggel van borítva. A merész és számító utazók azt észlelték e kémútjokban, hogy a Goldstream (a bő-árfolyam), melly az indiai tengerben keletkezve, Afrika déli csúcsát megkerüli, s aztán az Atlanti oezeánt átmetszve a mexicoi öbölbe, onnan pedig az észak-amerikai partok mentében Spitzbergának tart : ittkétágra oszlik, pedig úgy, hogy a kisebbik ág Spitzbergától nyugatra, a nagyobb ág pedig a Medve-szigetek mellett északra s innen Novaja Semlja felé fordul, hol még 4.5 Cels. melegséggel bir, és ezen sziget és a Spitzberg partok közt ömlik a sarktengerbe. E felfedezést a pár hóval később arra járt norvég expeditiók is bebizonyították, s ennek nyomán remélik, hogy e meleg árfolyam segélyével még 1872. augustusában keletnek a Tseheljuskin fok mellett Uj-Szibéria felé fognának hajózni s ott megtelelni, 1873-ban aztán a Polynián a Bering-utra és az amerikai Csendestengerre remélnek kijuthatni. Hogy ezen expeditio milly nagy érdekeltséget kelt mindenfelé, az t. olvasóink előtt a napilapok utján eléggé ismeretes lesz. — Mi jelen czikkünkben szerzőnek leginkább csak szaklapunk keretébe tartozó élményeit adjuk kivonatilag ; a kik többet akarnak róla olvasni, azokat a fent emiitett tudományos folyóiratra utasítjuk. 8