Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-20 / 11. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 83 A bécsi pályán májusban. Hunt - Steeple - chase , nehéz teher alatt , két rendbeli tiszteletdíj az asszonyságoktól. Futam a májusi versenyek 3-ik napjain, minden országbeli ló számára, melly ebben vagy a mult évben legalább hétszer vadáezott valamelyik ebfalka után a conti­nensen és 600 frtos dijat még nem nyert. Teher 150 bécsi font, 4 évesre 10 fonttal, 5 évesre 5 fonttal kevesebb lehet. Telivérre 5 fonttal több. Távolság mintegy 3 mfld. Urlovarok veres vagy zöld kabát­ban. Tét 50 frt, fuss vagy fizess. A győztes az első tiszteletdijat kapja a tételekkel együtt, a második a második dijat. Nevezni kell april 13-ig, Mr. Cavaiie­ronál, Wien, Petersplatz 2. — Indítványozó • Van Son Róbert. flifllITI Lóiiállitásot és vásárok. A bécsi lókiállitás, mellyröl már röviden megem­lékeztünk, május 18 — 23-ig terjed s évenkint ismé­teltetni fog. Tervezője (gr. Esterházy Miklós) s beren­dezése ugyanaz, mint a Pesti kiállításé, vagyis or­szágos lovasáré lesz, melly az őszi versenyek idejére marad, s szintén minden évben ismételtetni fog. Bécsben ezenkívül a jövő évi világkiállítás alkalmá­ból egy nagy nemzetközi lókiállitás és verseny is lesz, mellynek programmjait majd alkalmilag hozuk. s most csak a (májusi kiállítás czélját és tervezetét ismertetjük a következőkben rövideden : 1) A kiállítás czélja, hogy a lótenyésztőknek és vevőknek biztos eladási és vevési helyet nyisson, hol minden nemű és fajtájú, használatú és tenyész­tésű lovakat együtt találhasson. . 2) E kiállítással kapcsolatban kocsis-, nyerges­és szíjgyártó-munkák is elfogadtatnak, hogy igy az egész birodalomból összefolyó rokon iparágok kiállí­tása által a lótartó közönségnek annál nagyobb vá­lasztása legyen. 3) Hogy mindezen kiállított tárgyaknak eladása (legalább részben) biztosítva legyen, a kiállítók ki­sorsolást rendeznek a kiállitott lovakból és tárgyak­ból, mivégre a kormánytól engedélyt nyertek 100,000 egyforintos sorsjegy kibocsátására, s a bevásárlás olly arányban történik, a mint e sorsje­gyek elkelnek. A sorsjegyek eladása már megkez detett és kaphatók Bécsben Theodor Neusz et Cmp. kereskedésében. 4) Az osztr. földmiv. ministerium igérte, hogy az álladalmi ménesek számára évenként bevásárolni szokott, belföldi nevelésű 3 éves és idősb fedező méneket ez alkalommal fogja bevásárolm', mi a tenyésztőkre nézve bizonyosan serkentőleg fog hatni. Itt helyén van megemlitni, hogy ez által az illy bevásárlások módja is igen egyszerűsítve van, mert mig azelőtt egy-egy mén megvásárlására mindig bizottmányt v. legalább pár tagot kellett kiküldeni és utaztatni, s akkor is a ló megítélése talán nem mindig részrehajlatlanul vagy helyesen történt: az utóbbi módon t. i. a fővárosba központosítás által nemcsak minden hosszadalmasságnak eleje vétetik, s a lótenyésztésben vezérekül elismert férfiak jelen­léte s a választandó mének megítélése által a kormány­ról a felelősség nagy része levonatik, hanem a kiállitott mének is sajátságaik szerint jobban feltűnhetnek, s minden részrehajlás nélkül Ítéltetnek meg. 5) A kisorsoláson kivül a kiállitott lovak és tár­gyak arany jutalom-dijban is részesittetnek és pedig : a) apalovak, b) fényüzési-lovak, c) mindenféle használati lovak, d) kézmű- és ipar-tárgyak , u. m. kocsik, szer­számok, kocsi-, lovagló- és istálló-szerek, istállók és szerszám-kamarák berendezése és hozzátartozói. 6) Tekintet lesz a látványosságra is, azaz gya­korlati bemutatása a hintós-, hámos- és nyerges­lovaknak, befogva és nyerdg alatt, p. о. a vadász­paripák a gátok és akadályok átugratásával. 7) Bizonyára nagy előny az mind a belföldi, de különösen a külföldi vásárlóra nézve, hogy egy bi­zonyos időben és bizonyos helyen megtalálhatja azt, a mit keres, bő változatosságban, mi végett külön­ben beutazhatná valamennyi méneseket, tenyésztőket és lóvásárokat, annál inkább, mert tudjuk, hogy közönséges lóvásárainkon a jobb vérlovakból vajmi kevés található, és annak is csak a selejtese. Azu­tán szükséges is, hogy az eddig csupán csiszárok kezében levő lókereskedésnek más irány adassék, s tenyésztő és vásárló közvetlenül érintkezzenek egy­mással, s igy a vásárlónak is nagyobb biztosság nyujtassék. Mindezekből látható, hogy az alapitó főtörekvése, miszerint a lótenyésztő közönség érdekei, a talán évenkint többször is ismételhető ily kiállitások által (a külföld példájára) mentől inkább elömozdittassa­nak. Feltételek : a) Kiállitásra elfogadtatnak, a mennyire a helyiség engedi : mindenféle bel-és külföldi lovak, az igásló­tól a versenyparipákig, s mindenféle ipar- és gyár­müvek, mellyek a ló használatához szükségeltetnek, mint például kocsik , hintók, szerszámok stb. (lásd az 5. pont alatt, dijjazás.) b) Minden a kiállitásra bejelentendő tárgy részle­tesen leírandó ; lovaknál azok mennyisége, minősé ge, hibái és előnyei felemlitendők, valamint eladás es eté­re áruk is, mi kívánság szerint vagy a nyilvános jegy­zékbe igtattatik, vagy csak a bizottmánnyal tu da­tik, melly aztán eladásukról gondoskodik; ugy mez áll a kocsikról és szíjgyártó munkákról is. Miután a kiállítási helyiség nagysága a bejelen­tendő tárgyak mennyisége szerint intéztetik, a beje­lentésnek április l-ig kell megtörténni, mert később jelentkezők csak úgy fogadtatnak el, ha hely marad. Tenyésztők és gyárosok előnyben részesülnek, ha ajánlataik elfogadtatnak, mellyre nézve a kiállító bizottmány fentartja magának a jogot, hogy hibás tenyésztményt vagy készitményt visszautasíthasson. 3) A kiállítási helyiségért a kiállítóktól semmi dij sem követeltetik ; eladandó lovaktól és tárgyaktól azonban az eladási árból 3% költségekre levonatik. 4) A kiállítás ideje május 18-tól 23-ig tart s igy egész a bécsi nagy versenyek idejére is kiterjeszte­tik. A kisorsolás ugyanekkor mindjárt megtörténik s a sorsolásra jutandó lovak és tárgyak a kiállítás' ból vásároltatván, kezességet nyújtanak a vevőnek" hogy a legjobbat kapja mindenből. > A kisorsolás után két nap alatt a lovakat és a tárgyakat a nyerőnek át kell venni. A takarmányról gondoskodva lesz, s piaczi árak szerint ott helyben kapható lesz. A bizottmány fentartja magának a jogot, hogy mind a lovakat, mind a kiállitott tárgyakat (kocsik stb.) sikeresb eladhatás végett czélszerübben össze­állíthassa, összefoghassa stb. A kiállítás a Práterben tartatik, s gondoskodva lesz lovagló- és kocsizó-pályákról, melyeken 4-es és kettős fogatok, paripák és vadászlovak bizonyos meghatározott időben naponkint bemutathassanak. Mindenféle kérdezősködések és bejelentések bél­mentve a következő ezim alatt : „ Wiener Pferde­Ausstellung betreffend" an das Secretariat des Joekey­Clubb, Wien, Maximilianstrasse 12 — Bécsbe inté­zendők. A lókiállitási bizottmány. Méfies- és §y©pu]j$i®rtságe>fc. Egy Derby-nyertes szereztetett volna meg Magyar, ország illetőleg a n.-szalánczi ménes számára gr. For. gách К. által, mint azt a nSportblatt K-ban olvassuk^ három vagy négy sövényakadálylyal. Annyi szent igaz, hogy ő nem sokat törődik a mezőny minden­napias embereivel. Irigységet nem táplál szivében. Bánja is ő, ki hogy lovagol ! Hiába! Már ő abban a vérmes reményben él, hogy lova egykor még jól fog futni s a diadal napja, előbb vagy utóbb, ,de okvetlenül bekövetkezik az ő számára is. Ha emlékeim homályos képeit a mult időkből előidézem, fölmerül előttem egy vadászati évszak­nak legkedvezőbb napja, midőn a jól ismert talajon, kissé oldalt az úttól, egy csoport lovász és sportked­velő, meg egy csapat fiatal farmer gyülekezett össze, megannyian oly példányképet tüntetve elé, minőt az én időmben az országnak minden vadászterületén látni lehete. A kitűnő jóvérű poroszka, az ö kis furcsaságában, csinosan fölkantározott fejecskéjével, ott állott a körnek kellő közepén, alávetve magát a lovarok részletekbe bocsátkozó megjegyzéseinek, szőrszál­hasogatásainak. Valóban bajos volt e lóban hibát fedezni föl a legbehatóbb fürkészet után is, amint ott nyugodtan állott, zabiáján rágódva, hosszú vé­kony farkával előre-hátra csapkodva, mintegy intve a csoportot, hogy ne annyira borzas, gümős bőrét szemléljék, mint inkább tiszta, hibátlan patáit. Alig tudtunk különbséget tenni e kenöcsözött ló és egy ép akkor ott elléptető 200 guineás pejparipa között, mely egy kokárdás kalapot viselő lovászt hordott a hátán. A lovas kétségkívül mindenkit jól ismert, hol az egyikkel, hol a másikkal tréfálkozott, kacsint­! gatott, vagy hanyagul megbillenté fejét, midőn egyik kedélyes farmer igy kérdezősködött tőle. „Nos Tom, mi járatban van itt?" Ily kérdés aztán jobban leraj­zolá a Tom lovának történetét s jelenkori je­lentőségét, mintha azt részletesen ecsetelték volna. Rövid vonásokban adhatja csak tollunk e lovas rajzát , mert ha hü képét akarnók adni, akkor egy Leech ecsetjét kellene erre nézve igénybe ven­nünk. Jellemzésére nézve eleve is elmondhatunk an­nyit, hogy „helyre egy emberkinek nem minden bokorban lehet párját találni. Azt ugyan teljességgel nem állithatjuk, hogy fö­lötte állt sok más, ezer meg ezer embernek, de biz­tos szeme volt, s ha egyszer valami az ő látkörébe került, figyelmét nem kerülhette az ki, a mellett a sportnak minden fogását, titkát ismeré, mit mind­azoknak sajátjukká kell tenniők, kik a kérdéses téren boldogulni akarnak ; különben megöli őket a sok és tetemes „bánat." A vadásztársaságnak valamennyi tagja, az előkelő urlovartól lefelé az utolsó lovászfiuig, tartogatott fen pár nyájas szót hozzá, s az ő keresetlen udvarias modora mindenkit lekötelezett maga iránt. Nagyon jól föl tudta ö fogni saját álláspontját s tiszta átné­zettél birt ügyei fölött. Elintén aféle kis bérlő volt ő, de örömestebb foglal­kozott a lovakkal mint a tinókkal, s nem volt oly versenyfutam és toronyverseny a környéken, melyre ö meg ne jelent volna. Gazdászati teendőit mindin­kább hanyagolni kezdé| és eke'p Tom oda volt a sor által kényszerítve, hogy a lovakat inkább megélhe" tésének eszköze gyanánt tekintse, mintsem uria 3 kedvtelésének kiegészítőjéül. Gondtalan, jószivü és őszinte pajtásnak ismerték őt mindannyian, kik vele közelebbi érintkezésben voltak, kiről ha valami roszat mondhattak, ez az volt, hogy senki iránt nem viseltetett ellenséges érzülettel, csupán önmaga iránt. Atalánosan kegyelt ember volt ő. Ha lovagolt, oly elégült volt mintha egész takarékpénztárt hordozott volna zsebében ; hideg számító fővel birt, szilárdul ült nyergében, 1 és ügyes, aczélos karral kormányozta a lovat, — három oly jeles tulajdonság volt e lovasnál, mely­lyel sikerült gazdag öreg nagybátyjának vonzalmát kinyerni, ki ép oly ügyletek által vivott ki magának jólétet, aminőkkel Tom még csak most kezdett szerencsét kisérleni, s ki őt magához vette ügylettár­sul „esetleges" poroszkálnak idomitására s azért, hogy helyette a hurdle-race-on és steeple-chase-bn lovagoljon. És e feladatot valóban senki sem érté jobban mint ő ; a legnagyobb föladat volt őt ver­senytársainak háttérbe szorítani, minden erőködés daczára is. Ő is egyike volt ama halhatlanoknak, kiknek egy régi vadászdal oly jól illik a szájukba : „.Bármily rosz volt is paripám, Ugy röpültem, mint akaróm. " Ugy e férfinak mint lovának egész kiállitása mit­sem mondó, igénytelen volt, ha az ember amúgy 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom