Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-28 / 8. szám

60 FEBRUÁR 21. 1872. Eladók : Báró Bánffy Dezső apanayyfalusi istálójáho\ : u. p. Bethlen. Egy pár igen csinos, mutatós herélt városi hintÓS ló, 15 marok 3' magas, egyik 4 éves fekete, másik 5 éves sárga, ára 700 frt. Egy fekete, egy szürke és egy pej jámbor hölgyparipa, koruk 7 — 10 év; darahj ,nak ára 250 frt, mindhárom kancza. Egy 4 éves igen erŐS setét serege szürke mén, 15 marok 1' magas, tenyésztésre alkalmas, kilovagolt hátas, apja Grey-Pyrhus, ára 500 frt. G

1 о s s á к az uj vadász-törvényhez. A vadászati törvény hosszas vajúdás után valahára megszületett. Korcs lön belőle, s félünk vagy inkább öi illünk, hogy rövid életii leend. A Horváth-ministerium alatt készült javaslat — jólleln t szinte bivt csekélyebb hibákkal, — fő elveiben — sajnos — megdöntetett, s igy mi abban jó is volt, a jelen vadásza'i törvényből kihagyatott. Mindenekelőtt nem he'yeselhetjük, hogy a javaslatban ajánlt bérleti rendszer elvettetett. Nem szándokunk ezúttal hattyúdalt zengedezni olly tárgy felett , mellynek javitása, módosítása — legalább jelenben — nem tartozik a lehetőségek közé, csak némi megjegyzéseket kivánunk tenni jogászi , nemzetgazdászati és gyakorlati szempontból, ezeket is lehetőleg röviden — tekintve a „Vadász- és Verseny lap" szűkebb terét — a megjelent vadászati törvény némelly kirivóbb hibáira, mintegy elökészitésiil annak és azoknak, a mit és a miket majd az idö és gyakorlat be fog igazolni. Az első és lényeges hibája e törvénynek az, hogy tarthatlansága-, kivihetlenségénél és szabványainak némelly czélszerütlenségeinél fogva e törvény iránti tisztelet csakhamar el fog homályosulni. Magyarhonban amúgy is a törvények iránti tisztelet még igen gyenge gyökereket verhetett, s a jogróli fogalmak ugy átalán véve, mai napság igen félszeg és zsenge következtetéseken alapulnak, sőt mondhatni honunkban a jogfogalom még folyton azon kiváltságos elvek folyományaként alkalmaztatik, mellyek elavult jogintézményeink egyik sajátszerűségét képezik, s ma már a modern jogelvek és jogszabályok szelleme által halálra itélvék. A v.-törvény 2. §-a szerint egy tagban vagy összefüggésben álló 100 catastralis hold van mint minimum megszabva, a melly területen a vadászat az illetők által — a megbatározott korlátok közt •— szabadon gyakoroltathatok. Ezen 100 catastralis hold helyett nézetünk szerint sokkal cze'lszerübbnek és üdvösebbnek mutatkoznék, ha a javaslatban foglalt 200 rendes hold vétetett volna fel, mert mig egyrészről országszerte inkább vannak a birtokok 1200 • ölével felmérve, s igy a többségre kellett volna tekintettel lenni, nem pedig eme rendelkezéssel számtalan pernek és keserű súrlódásoknak magvát hinteni ; másrészt nemzetgazdászati szempontból — különösen a vad szaporodása tekiutetéböl — elönyösebb lett volna minél nagyobb teriméjü földterületet minimumkép felállitni; mert mennél csekélyebb a terület és mennél nagyobb a vadászatra jogosítottak száma, annál kevésbé lehetségesittetik a vad elszaporodása. Ez mindenesetre inkább mérvadó mint azon kisbirtokosok figyelembe vétele, kik a 200 holdnyi terület megállapításával a vadászat jogosítványától elestek volna. Ugyanezen §. 2-ik pontjának ama szabványa, hogy 100 catastralis holdnál kisebb birtokon is — ha az árkolattal van ellátva — a vadászat szintén szabadon gyakorolható, épen czélszerütlennek fog bizonyulni. Erre nézve példával akarunk szolgálni. Ugyanis akárhány kisbirtokos —fél avagy egész sessiós — el fogja birtokát árkolni csak azért, hogy vadászati jogosítványa lehessen ; már most tegyük fel, miszerint egy nagyobb teriméjü földbirtok mellett vagy épen ezen nagyobb területtől könyezve több kisbirtokos van elhelyezve, kik közül, ha nem is mindnyájan, de nagyobb része elfogja tagját árkolni. A nagyobb terü'eten a vadászat rendszeresen fog kezeltetni, sőt jövedelmi ágra emeltetni; de a gazdálkodás rendszerénél fogva birkákat is fognak tartani, s igy, miként tudjuk, a birka által já t területeken a vadnak nyugvása nem igen levén, a szomszéd kisbirtokokon pedig birka nem járván, — a nagyobb területen rendszeresen és tetemes költséggel tenyésztett vad emez elárkolt kisbirtokokra vonul, hol aztán az illető tulajdonosok s az elárkolás folytán vadászatra jogosítottak által egész kényelemmel elpuskáztathatik. S másrészt ha aztán emez elárkolt kis birtokosok földjei között szórványosan lesznek ollyan földterületek,mely lyek nincsenek elárkolva, nincsenek egymással összefüggésben, sőt a megállapított minimum mértékét sem ütik meg, — vadászati tekintetből nyilván haszontalanoknak mutatkozván — részben a vad bitangolását elősegítik, részben pedig mint jövedelmi alap az államnak jövedelmi adó tekintetében közönyössé válnak. Mi lesz a következménye e czélszerütlen intézménynek ? nem egyebb mint az, hogy látva a nagyobb terület vadász-jogositottja, miként lődözik le az általa szorgalommal és tetemes költséggel tenyésztett vadat a szomszéd elárkolt kis birtok jogosítottjai, — a vadászat jövedelmi ágára gondot fordítni nem fog, s nem csak ö veszitend hasznot, de az állami és jövedelmi adó szempontjából megrövidittetik. Ez vázlata nézetünknek a 2-ik §. fennebb jelzett szabályaira, melly, azt hiszem, minden józan gondolkodású egyénben e §1 káros voltáról elégséges meggyőződést kelt. Ad-ik§-nak eme kitétele „a 2-ik §. alá nem tartozó földbirtokon a vadászat mikénti gyakorolliatása fölött az egy határbeli földbirtokosok többsége határoz." Ï á 11 l L Belgrádtól — OrsoYáig. (Vadászrajzok.) (Folytatás.) Minden játékasztalnál rendesen két croupier ül, 8 egyik a jobb, másik a bal felől ügyel és dolgozik. Egyiknek épp oly semmitmondó fásult arcza van, mint a másikmik ; egyik is, másik is nagy arany óralánczot, értékes melltüt és drágaköves gyürüt visel; egyik ép olly unatkozottan néz ki mint a másik ; s bár e nem éppen fejtörő foglalkozásukért aránylag elég jól fizettetnek, egyiknél csak úgy, mint a másiknál el-eltévcd egy sárgacsikó. Pár év előtt különöicn, midőn még a „galbik" nagyobb számmal ugráltak a zöld asztalon, mint mostanában, volt itt egy croupier, ki burnótos ezelenczéjének alját viaszszal kente be, s valahányszor szokásos „Faites le jeu, messieurs"-ét elmonologizálta, egy szippantást véve, szelenezéjét egész közönyös arczczal a banknak valamely félre tévedt aranyára helyezte. Mikor aztán a roulette elvégezte működését, s a nyeremények szétosztattak, emberünk is egész lelki nyugalommal nyúlt buruótszelenczéje után, egy szippantást tett s aztán az aranynyal együtt zsebébe esusztatá. Egy másik vén croupier, kinek kopaszságával jött meg élelmessége, derekát ingén felül övvel szokta átkötni, nyakát pedig roppant Vatermörderek közé sánczolta el, s igy felkészülve kezelte croupieri tisztének jelvényét, az aranyokat összekotró gereblyét. Néha-néha aztán, mikor az aranyok közt vájkált, egyszerre elkezdé nyakát ide-oda hajtogatni, alkalmasint a keményített Vatermörderek háborgatták, min igazítani kellett ; csakhogy illyenkor az odanyúló kéz mindig egy-egy aranyat is csúsztatott inge és bőre közé. Az egyenkint lebocsátott aranyak aztán a leszorított őv által feltartóztattak. — E keresetmód ment is egy ideig, de mint a közmondás tartja, „addig jár a korsó a vizre, mig nyaka szakad." Tgy történt itt is. Itt ínulatásoin alatt, használni akarván az alkalmat, körülnéztem a vidéken. A határszéleken rendesen minden évben augusztus végén több napig tartó vadászatot szoktak rendezni, mellyben a fürdővendégek is résztvehetnek. Illy alkalommal igen sokan gyűlnek össze, mind a polgári, mind a katonai rendből. Élelmi szekerek, paripák s vadászebek rendkivüli mennyisége élénkíti a hegyi mulatságot, sőt még dudákkal, sípokkal s hangszerekkel ellátott ezigányok is vannak. Ámbár hivatalos kötelességem Bécsbe való viszszatérésemet siettette s a fürdő-saison is már vége felé járt, mindazonáltal — meghívást kapván e reám nézve élvezetes időtöltésre — maradnom kellett. Augusztus 26-ika volt, egy tiszta, derült reggeli nap három órája, midőn vadász-csapatunk, mely menetközben mindegyre nőtt, megindult. A mint a „Fontena Moschuli"-nál elhaladtunk, egy ritka nagyságú sast pillantánk meg, mely egy erdész golyója által azonnal elejtetett. Ez mindenesetre jó jel volt vadászatunk eredményére nézve. A kedvező idő részben megkönnyítette vállalatunkat, s a festői szép vidék, valamint az erdőség balzsamos lege üdfiöleg hatottak a gyors rohamban kifáradt tagjainkra. Mindenekfelett azonban nem igen jó gyaloglók valánk, s paripákról is kellő számmal volt gondoskodva. A kicsi , de erős oláh lovak sokban hasonlítanak a nápolyiakhoz, s a legmeredekebb sziklacsucsokon is igen biztosan mennek. Délben körülbelöl egy óráig pihentünk, s meglehetős mennyiségű bort és hideg ételt fogyasztottunk el. Midőn este az első állomásra megérkeztünk, lombsátrakat csináltunk magunknak, mások ellenben я szabad ég alatt telepedtek le. Azonnal száraz gallyakat gyűjtöttünk össze, nagy tüzet raktunk s hozzá fogtunk a vacsora elkészítéséhez. A földbe vájt üregekbe a parázs közé nagy mennyiségű burgonyát tettünk sülni. Kézről kézre jártak a jó Ízletes borral telt poharak, s a vidám, kedélyes hangulat csakhamar általános lön. A ki megszokta a szoba zárkozott levegőjét, s kinek vadászati kedvét egy félnapi hajtó vadászat