Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-14 / 6. szám

FEBRUAR 14. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 47 nősen a himlő és bujasenyv. A sok kan-nyúl tehát e miatt ép olly káros a tenyészetre nézve mint a ragadozók pusztítása. Legvilágosabban kitűnik, hogy mennyivel nagyobb a szaporulat lia több nőstény nyul van a területen, ba ezt számokban tüntetjük fel. Igy például, lia a va­dászidény zártakor egy vadászterületen 100 nyul marad, s köztük csak 20 nőstény és 80 kan lenne, ugy épen semmi szaporulat sem lesz ; ba pedig 50 nőstény és 50 kan marad, úgy már lehet vagy 200 fiatal nyúlra számítani ; ha azonban 80 nőstény és csak 20 kan marad, ez esetben bizonyosan vagy 800 fiatal szaporu­latra lehet számitni. Ezekből világosan látható, milly nagy előnyt lioz, ha vadászatainkon a nőstény-nyulakat kíméljük. Csahkogy ez a közönséges vadászati szokás miatt nehezen kivihető. A vadásztudomány és állat isme annyira hanyatlott az utóbbi időben, hogy csak igen kevesen ismerik fel egymástól a kan vagy nőstény nyulat ; azután némely évben, a tenyésztés czéljából, épen nem is va­dászszák a nyulakat, s a kanok is megmarad­nak; néha megtörténik, hogy hajtóvadásza­tokra olly nap virrad, mikor a nőstény inkább bevár, mig a kan elinal (mi az időjárásban van), sekkor ismét több nőstény lövetik ; mind olly esetek tehát, mellyeknél az arány helyes megtartására nem számíthatni. Ennek következtében régóta gondolkodtam, hogyan lehetne ezen segiteni, s mult télen egy módjára akadtam,*) mi mellett a nőstény-nyu­lak biztosan megmaradnak, s minek oly jó eredménye lett, hogy azon vadászterületek, melyek az én utasításom szerint kezeltettek, már egy fél év alatt a legkielégitőbb ered­ményt mutatják. Minden attól függvén ugyanis, hogy keve­sebb kan legyen, azaz, liogy ezek lelövessenek, szükséges a nőstényeket a kimélés végett va­lami jegygyei ellátni, liogy felismerhetők le­gyenek s erre legalkalmasabb, ba születésük, után nem sokára füleiket kurtára lemetsziik mi végett szükséges volna, hogy a fiadzás bizo­nyos kis területre legyen kerítve, hol őket be­foghassuk. De másrészről szükséges az is, hogy a fiatal nemzedék, mig megerősödik, mindenféle ragadozó állatok ellen is jól védett és felügyelet alatti helyeken legyen. Sokan ugyan azt hiszik gazdáink közül, hogy a nyul­tenyészet czéljára eleget tettek, ha a határban itt-ott csendereseket ültettek : pedig az illy messzeesö és felügyelet nélküli remisek csak kárára vannak a hasznos vadnak, ha egyszer­smind a dúvadak távoltartásáról kellőleg gon­doskodva nincs; mert a mennyi róka, nyest, menyét van a határban, az éjjelenkint mind az illy C3enderesek közt ólálkodik, szimatol s az itt fiadzott nyulakat azonnal elpusztítják.' A csenderesek csak az orvmadarak és rossz idő ellen nyújtanak menhelyet. Ily körülmények közt legez élszerübbeknek mutatkoznak a tenyészkertek, miket Härtung úr következőleg rendezne be. (Folyt, köv.) Farkas-vadászati! ni „Uraim! ki jön farkasvadászatra ?" ezen nagyhangzásu szavakkal riasztotta fel v a 1 а к i *) 1870-ben tudniillik. A szerk. a mezőhegyesi casinóban az olvasó , kártyázó és beszélgető közönséget az elmúlt hó egyik estéjén békés siestájából. Természetes, hogy ezen, kornyékünkön ritka hir hallatára mindnyájan talpon voltunk és körülfogva a részben örvendetes (már t. i. vadászokra nézve) s részben Hiob-posta hozóját minőnek a gazdaember tekintette , mindenféle kalandos kérdéseket intéztünk hozzá : a hol, mikor, mekkora, milyen szinü ? stb. fölött. Alakult is rögtönözve egy kis társaság , melly a fenevad üldözésére , vagy legalább nyomainak felkeresésére indult, azonban min­den eredmény nélkül. Az állat, mely a kert­! ben láttatott, még csak nyomát sem hagyta J hátra az akkor hatalmas hóban. Az egész esetnek lett annyi következménye, hogy másnap és mindennap jelentések jöttek be a puszta minden éghajlatáról látott vagy látni vélt farkasról. Utóvégre is rendeztetett egy vadászat, ren­deztetett kettő, sőt három is ! de oh — végzet, vagy megfoghatlan állati ösztön ! a farkas min­dég kitért a vérszomjazó Nimródok, és há­tultöltő , kakasos és kakastalan tüzesöveik elől. A vadászok heve, valamint száma is , melly , az első hajtás alkalmával a huszonötöt elérte, minden következő vadászaton csökkent, mint ! abban a bizonyos mesében a farkas és boj­tárról, a falu lakóinak hiedelme. De a mi gyakorlott vadászaink cseleinek, I egy jobb tettre méltó kitartásának és ügyes­ségének nem sikerült, sikerült az a ménesi csikósok dorongjai- és vasvilláinak. Ugyanis, midőn egy szép holdvilágos éjjelen négy csikós békességesen együtt ülve pipaszó­nál a kérdéses farkasról és megélt farkaska­landokról beszélne, egy vad ordítás hozza rez­gésbe egyszerre mind a nyolez dobhártyát, bizonyságul a lupus in fabula közellétéről. A kéznél levő fegyvereket, mint: vasvillát, os­tort, dorongot és fejszét magukhoz ragadva, kirontott a bátor pusztafiak maroknyi serege biztos erejéből az ellenségre, e's — rövid küz­delem után — fejbeütéssel jutalmazta meg, az eddigi biztossága érzetében merésszé lett bundásnak gonosztetteit, állván azok az egész békés lakosság fellázitásában. Láltam másnap a diadallal behurczolt cor­pus delictit s volt is alkalmam a különféle né­zeteket annak miléte felől hallani. Az állat mind nagyságára , mind alakjára, mind pedig a characteristikus sarkantyúra nézve tökéletes farkas, csak szőre nagyon világos és feje egy farkasnak nagyon is széles, fogai is a kutyáéhoz hasonlók. A nézetek na­gyobb része illy körülmények közt oda irányul, hogy a kérdéses szörny nem annyira farkas, mint inkább az elvadult jubászeb és farkas párosodásából származó korcs valami. Tehát még most sem tudjuk, hogy kutyát-e, vagy farkast üldöztünk oly nagy hévvel ! Téli vadászatunk meglehetős sikeresnek ne­vezhető. Lövetett az egész idény folyamában körülbelül ezer nyul és valami busz róka, mi — tekintetbe véve a ritkán tartott vadásza­tokat és a lövészek csekély számát — gazdag zsákmánynak nevezhető. Utóbbi időkben a nyulak kózt egy ragály támadt , melynek igen sokan ál­dozatul estek. Mezőhegyes,január hó 1872. II.*) *) Máskorra is kérnénk illy alkalmi kis hireket. Szerk. Lő-jegyzék A lőjegyzékeket 1871-ről mindenfelől kérnők. v á r a 11 y a i uradalomban lövetett A z n i ó 1871-ben : 1 medve, 4 róka, 15 őzvad, 1 siketfajd, 6 szalonka, 36 nyul, 8 császármadár, 4 fogoly, 31 fürj, 1 vadkacsa. A 9000 holdnyi csupa erdőségben általában igen kevés a vad s azért kiméltetik is, nagyobb vadá­szatok nem tartatnak. A császármadarak jó mulat­ságot adtak a mult September közepe felé, midőn csalsipon egy helyen 4 darabot lőttem. Siketfajd itt ritka ; a feljegyzett 1 darab Trencse'nmegye szé­lén lövetett ; fogoly, fürj szintén kevés ; szalonkát csak tavaszszal lehet látni ; őszkor nem is tudjuk van-e, vagy nincs. Nyul még legtöbb volna, hanem rókakoma nagyon ritkitja őket ; én meg viszont az ő fogyatkozásukra törekszem, de a ravaszokat nehéz rá­szedni ; két berlini tőrt állítottam fel, s azonkivül is strychninnel pusztítanám őket, de még egyetlen egy darabot sem kaphattam. Ha valami érdekes előadja magát stb. A. R. Hg. Sulkovszky pankotai uradalmának (Arad megye) ágrisi és aranyagi pagonyaiban (700 b. erdő és cirea 1000 h. közs. legelő és földeken) 1871-ben elejtetett : ­2 dámvad, 5 farkas, 10 őzvad, 1 vadmacska, 21 mezei nyul, 7 róka. 1 császármadár, 3 borz. továbbá 6 nyest, 44 fürj, 32 erdei szalonka, 3 8 vadgalamb, 1 sas és 14 más orvmadár. Nagyobb vadászatok nem tartatnak. R. L. 1871-ki február hó 1-töl 1872-ki január 20-áig elejtett vadmennyiségröl a mlts. b. Ambrózy Lajos és Gyula urak bázosi (Temes megye) uradalomban. Vadas-terület 6000 hold erdő. Vad-kan 4, Vizi szalonka 2, Vad-emse 11, Vad-rucza 14, Vad-süldő 1, Fürj 1, Őzbak 8, Róka 10, Erdei nyul 14, Vadmacska 5, Erdei szalonka 164. Összesen 234 darab. Bázosou, 1872. január 18-án. Horn, erdész. „Die gefiederte Welt" czim alatt ez év elején az ismert német iró dr. Rusz Károly Berlinben lapot inditott meg madárkedvelők, tenyésztők, honositók és árusok számára. Havonkint 2 szám adatik ki. Az eddig megjelent számok ügyesen vannak kiállitva és sok gyakorlati utasitást tartalmaznak. E mellett e lap nagyon olcsó is. Évnegyedre 1 frt. oszrt. ért. Madárkedvellőinknek ajánlhatjuk. Gf. L. Óriás parlagi sasot (Steinadler) lőttek mult évi deczember 17. (hol?) a szárnyas király röpterje 8 láb s pár hüvelyk volt. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom