Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-12-18 / 50. szám
D EC Z EMBER 1 1 . 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 369 társulat, következőt tartjuk szükségesnek észrevenni. Alig létezik társulat, mely mint egy lélek és test összhangzásban legyen képes éveken át fönnállani. Egyik nyúl-, másik róka-falkát óhajt. Egyik naponta, másik négyszer akar vadászni hetenkint. Egyik oktober, másik november havában követeli a vadászidény kezdetét. Egyik jónak tartja a falkát, másik kikel ellene. Egyik A pontra szeretné a meet et, másik В helyen. Egyik 12 párból álló fal kát elégségesnek tart, másik kevesli. Egyik vörös frakban akarja látni a társaságot, másik zöld kabátban. Egyik társas játékot tervez dinée után, másik a hazárdot ajánlja. Egyik az egri vöröst követeli (kivált choleras időben) asztali bor gyanánt, másik a fehér somlait. Egyik 9 órakor rendeli reggeli kávéját, másik boszankodik ily korai ébresztésért. Mindezekre el lebet mondani ugyan, hogy „oh tempóra, oh mores!" s mégis ezek azon mit sem jelentő lapalliák, melyek a tagok között feszültséget és idegenkedést idéznek elő, minek folytán j első évben húszan, második évben tizen, végre harmadikban a master egyedül, vagy ba igen jól megy, harmadmagával vadász már csak s a társulat egyszerűen föloszíik. A lepsényi, nagymibályi, kazsui társulatokat csak mellékesen említem, ki merte volna prognostioálni az egykor hirneves csákói, és pesti vadásztálsulatok föloszlását? S mégis ténynyé vált. Csak a legsolidabb alappal s legpositivabb básissal biró társulatok képesek magukat hosszú évek során, sőt tizedeken át fenntartani, s minden előzmények után a jelenlegi rákosit jelezzük az ilyenek egyikének, melynek szivünkből óhajtunk szép jövőt. De áttérünk bevezető soraink második pontjára, létezvén sokan, kik a falka utánni vadászatot nem is képzelhetik másként, mint legalább a liverpooli akadály-verseny legtelivérebb nyertesén. Nem tudjuk, miként nevezzük e bal fölfogást — ál-hiuságnak-e, vagy helytelen nézetnek ? Véleményünk szerint, s ugy hiszszük velünk többen egyetértenek : majdnem minden lovon lehet vadászni, mely jó conditióban van, még a jól nevelt bárom-éveseket sem zárva ki, melyeknek a vadászat különben is kitűnő oskola gyanánt szolgál. Hány, a versenyben letört lovat láttunk vadászaton a legbrilliánsabban baladni, a nélkül, hogy előbbi baját valaha is sínylette volna. Hány félvért láttunk a vadászat frontjában, mely versenyben helyre soha sem számithatott volna. De kocsilovat is hányat láttunk, mely tökéletesen megfelelt a czélnak. Nem ámitás, de tiszta valóság ez, s mi csak sajnálni tudjuk azokat, kik azon balhiedelemben, hogy csupán The Nabob, vagy hogy ösmeretesebben hangozzék — Buccaneer ivadékon lehet vadászni, inkább nem ülnek lóra s megvonják maguktól ezen élvezetet. Igen természetes, hogy mi is inkább választjuk az irlandi vadászlovat, de azért reá ülünk egy obseurus állatra is, kivált nyúlfalka után. Végre a falkavadászat szellemét kisértjük megmagyarázni azok számára, kik vagy alkalom hiányában, vagy egyéb ok miatt, azt megérteni és fölfogni képtelenek voltak. Van-é nemesebb és férfiasabb szenvedély, mint lóra ülve, tüskéD, bokron, árkon, vizén áthaladva követni a falkát. Férfias, mert a test edzésére, a merészség növelésére, a lélekjelenlét erősbitésére s az ügyesség előmozditására nyújt módot és alkalmat. Nemes, mert a falkavadász esélyt enged a vadnak megszabadulására. Ugyanis, mig a puskavadász jól czélzott Lefaucheux vagy Lan caster-fegy verővel egy pillanat alatt vet véget a mit sem gyanitó vad életének, vagy az agarász perczek alatt fogatja el prédáját — addig a falkavadász igen gyakran egy óráig tartó időt enged neki menekülésre, melyet egy iramközben előforduló füzes- vagy cserjésben meg is találhat. — A falkavadászatnak kivánt eredménye a „hallaly"-ban összpontosul ugyan, de nem' tekintetik egyedüli czélnak. A falkavadász nem pecsenyész, miért is ki van elégítve, ba egy erős „run"-ben részesülhet, csinos akadályokon áthaladhat és a falkát biztosan, „check" nélkül, s minél inkább egy csoportban hajtva, látja baladni. Nem egy falkavadászt láttunk, ki első neháDy vadászatával nem volt megelégedve, később tetszeni kezdett neki a mulatság, végre szenvedélyessé lön. De ismét esmértünk másokat, kik csak egyszer vadásztak és soha többé, mert ötven perczig tartó „ruu" után sem fogatott el a nyul, mely egy róka-lyukban vagy sűrűben tünt el —- s igy a vágy nem lön kielégítve. Ezek többnyire pecsenyevadászok, kik föl nem fogva a falkavadászat szellemét, inkább ölnek jó agárral naponta 6—8 darab nyulat, vagy esti alkonyatkor lesbe járnak, vagy friss havon nyomozva, ugrásban, alkalmilag fektében is — dögre kopászva, a legkitűnőbb váltókat elállván, pusztítják a vadat. Ilynemű vadászokat könnyebb capacitálni az iránt, hogy febér a fekete, mint arra, hogy a falkavadászatnál nemesebb sport nem létezik. Ehhez kapcsolatban s befejezésül merészeljük állítani, miszerint a falkavadászat mindenkor civilisátiónak a szüleménye, fényesen bizonyítván állításunkat Anglia, hol tudtunkkal jelenleg körülbelől 220 falka létezik s annyira meghonosult, hogy az első lordtól az utolsó földművesig egyiránt érdeklödnek a falkavadászatok iránt. Sajnos, nálunk Magyarbonban elég akadályokra találunk még, mert sok ferdenézetiiek léteznek, kik a vadászatnak e nemét aristokratikusmulatságnak bélyegzik, s a könnyen hívőknél ez által igyekeznek meghonosulását gátolni. Vajha elérkeznék az idő, hogy ne kellessen Diogenes lámpájával országunkban keresni a falkák számát. Gr. Sztáray Béla. Tisztelt szerkesztő ur ! Hogy iigyes és tapintatos vadtenyésztés következtében rövid idő alatt mily szép eredményre juthatni a vadállományban, с napokban volt alkalmam tapasztalhatni. Ugyanis Fáy Gusztáv Gömörmegye főispánja ő mltsága által a szelczi erdőben mult hó 26-dikán tartott vadászatra uieghivást kapván , siettem szives meghívásának megfelelni és bár több oldalról haliám fölemlíteni, mily szép vadsertés és őzállomány legyen ott, mégis reményen felül meg valék lepve oly vidéken, hol ezelőtt 10 esztendővel a vadsertés és őz a ritkaságok közé tartozott, annyi vadat talá'hatni, hogy hazánk egyik legvaddusabb helyei közé sorolható. — No de ezen, a vadtenyésztőket, kik tudják mennyi ügygyel-bajjal jár a vad megőrzése — vigasztaló praeludium után térjünk magához a vadászathoz. Még hétfőn este összejővén szives házi gazdánk nyustyai lakásán, sajnálkozva kelle megtudnunk, hogy többen a meghívottak közöl különböző okok miatt akadályozva lőnek eljönni, s igy az összegyűlt társaság szives házi gazdánk, annak L. és Gy. fiai, H. J. barátom, В. V. A. és czikkiróból állott. Kedden reggel a 14,000 holdnyi területű eróö közepén fekvő és igen kényelmesen berendezett vadászlakhoz indultunk, hova d. u. 3 órakor szerencsésen meg is érkeztünk, de ködös, esős idő lévén, másnapra halasztottuk vadászatunk megkezdését, és sok vadászkaland elbeszélése és jó estebéd elköltése után mindenki jó reménységével együtt Morpheus karjaiba veté magát. Mily nagy vala meglepetésünk, midőn reggel a legszebb időre ébredénk fel, és igy jó reggeli után mihamar elindulánk a vadászlaktól alig 200 lépésnyire kitűzött helyeinket elfoglalandók ; alig kezdődvén a hajtás, a bérczen álló vadász lövését hallottuk, ki is egy igen szép kövér öreg koczát le is teritett, és kinek lövésétől a 7 darabból álló nyáj második szomszédomhoz fordult, ki azt szerencsésen el is hibázta ; szomszédom sem vala szerencsésebb, mig czikkiró előtt a völgyből jövő más nyájjal egyesülvén, 20 darabot meghaladó csapatban mellőzte, kinek sikerült is egy kan süldőt leteríthetni. Az az nap történt két hajtás mindegyikében bőven vala sertés, de az vagy a hajtóknak tört vissza, vagy kerülők által hibáztattak ; hanem még egy róka koma lett golyó áldozata. Oz, nehogy sertés visszatörjön, e napon nem lövetett. Másnapi vadászatunk eredménye 2 őz és 2 vén kocza vala, mely utóbbit szives házi gazdánk huszárja lőtte, ki különben ugy látszik sz. Hubertus fökedvencze, mivel múltkori vadászat alkalmával jobb csőből egy özet nem levén érkezése töltbetni, balcsőböl pedig egy medvét lőtt, azt vadsertésnek.nézvén és elbámulván, midőn fölfordult, s annak talpát vala szerencsés láthatni. Es igy befejezvén vadászatunkat, melyben hozzávetőleg vagy 50 darab sertést és 30— 40 őzet számláltunk, de melyből csak 4 sertés, 2 őzbak, 1 róka és 1 nyul esett golyónk áldozatául — azon reményben, hogy szives házi gazdánk igéretét, miszerint máskor is elhivand szép vadászataiban részt venni, megtartandja, — mindnyájan megelégedve térénk haza. Reménylve, hogy becses olvasói nem veendik rosz néven, ha lapja egy részét oly vidék vadászatleirásával töltöm be, melyről még vajmi keveset olvashattak , maradtam megkülönböztetett tisztelettel В. V. D. Tisztelt szerkesztő ur ! A galgóczi vadászatot tárgyaló czikkem már nyomtatás alatt volt, midőn gróf Erdődy Ferencz fővadásza megküldé azon vadak lajstromát, melyeket az orvadászok, vagyis inkább az uj regalisták elől — nehogy nagyobb kárt szenvedjen а gróf — még idő előtt lelőni kénytelen volt; ezen eredeti lajstrom a következő : nyul fáczán fogoly összesen Pöstyénben 174 350 580 1104 Dráhóezon 46 29 18 2 255 Összesen 220 379 762 1359 Ehhez csatolandó, mit az uj regalisták lelőttek, mi csak könnyen számitva lehet vagy 50 nyul, 300 fáczán és 250 fogoly, egy sommába darab számmal 500, és igy a kárnak összes száma teszen 1859 darabot. Ily károkat nemcsak gr. Erdődy, dc körülbelül azon vidékbeli minden kisebbnagyobb birtokosok köszönik az uj vadász-törvénynek. December 11. 1872. Gr. F. L.
