Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-13 / 45. szám

332 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 18. 1872. A gr. Mansfeld által II. Ferdinánd alatt j, magaa tökély "-re vitt császári vadászatokat, még sokkal magasabbra fokozá gróf Sinzendorf, I. Lipót fövadászmestere. Károly othringi herczeg, ki 1678-ban a császár sógora lett, a fr-nczia „lovas-vadászatot" ez időben honositá meg. Bécs ekkor látta az első nagy kopófalkát, s az udvarnak nagyon tetszett az uj vadászdivat. Rögtön küldtek Angliába, vadászebeket kérni II. Károly királytól. E király udv. orvosa, dr. Brown Eduárd, Bécsben utazván, némely reggel Lipótot hat vaddisznóval látta haza térni. Sőt anyja, raantuai Eeleonóra is, szenvedélyes vadászat-kedvelő vala. A solymászatot egész művészileg űzték. Hollandban, Mastrieh mellett feküdt Faikenwerde falu, a solymászat magas iskolájával, melyből kerültek ki a solymászok. A legügyesebben betanított madarakat produkálták akkor a bécsi udvarnál. Fontosabb adat azonban, hogy Lipót vadászszenvedélye adott alkalmat Ausztriában a dóhányegyedár u s á g meghonosítására is. A császárnak ugyanis 1670 ben nom volt elég pénze, hogy az ennsi tartományban kedvére rendezhető

4 volna vadászatokat. Fövadászmestere : Khe venbüller Ferencz Kristóf azonban ajánlkozott, hogy a vadászat kellékeit előteremti, ha tizenkét évre a dohányegyedárura engedélyt nyer a tartományban. Megkapta, s szabadalmát két kereskedőnek adá ki albérletbe. Ekkor a császár gyóntatója : Müller Boldizsár jezsuita vette jámbor kezébe az ügyet, a többi tartományra is kiterjesztve a dohánybérlet szerződéseit. Nyolcz évvel a Khevenhüller ajánlata előtt már gróf Fürstenberg is kérte, hogy az egyedárut valamennyi tarvadászszemélyzet által. Mert gr. Girardin veszedelmes ellenfél-volt. A király szolgája, ki már régóta bosszús volt a grófra, örömmel vállalkozott az áruló földnyom alkalmi átnyujtására. A mint a király a doboz tartalmát meglátta, újra kitört jó kedve, annyira, bogy a dobozt ki kellett vinni, különben félni kellett, h ogy baja lesz. Gróf Girardin el veszté a vadászmesteri ál- ! lását, mely akkor harminczezer frankot hozott, és báró Hannecourt foglalá el helyét. S. — s. Jól idomított vizsla. Az a . . . i községi erdész kitudta, hogy egy vadorzó az erdő bizonyos pontján lesbe szokott járni s október 8-áu megindult egyik kerülőjével, hogy kézrekeritse öt. Az erdő azon bizonyos részébe érve, az odavezető ut két felén, egymástól pár száz lépésnyire, lesbe ültek, hogy a vadőrt bevárják. Éppen esteledett már, midőn az erdész meglátta a vadőrt közeliteni. s azonnal feléje sietett. minden vigyázata mellett is azonban a zörgő haraszt miatt észrevette öt a dögvadász s elkezdett futni. Az erdész utáuna ; pár száz.lépés után be is érte öt. E közben fütyölésére a kerülő is sietve közelgett. „Ide a puskával !" rivait az erdész a vadtolvajra. Ennél azonban nem volt már fegyver, se kezében, se ruhája alatt, s igy a futás közben kelle elhajítania ; a két erdész kényszoritni akarta öt, hogy velük visszamenve, keresse fel a fegyvert, de a zsivány makacs volt, s egy pár puskatussali ösztönzés sem segített. Mit csináljanak. Elekor az erdőkerülő öreg 9éves Caro nevü ebét vezeté a vadőr nyomára, s azután felhivá : „Keress, elveszett!" Caro ugyan derék fürjész-eb volt, de ezen újmódi szokatlan feladatnak hogy megfelelhet-e, nagy kérdés volt. A kutya azonban megindult a vadőr nyomán, és ki irja le a két erdész csodálkozását, midőn Caro pár perez múlva farkcsóválva, de büszke tartással apportirozva hozza ki egy sűrűből a vadornak negyedfél láb hosszú puskáját. Az a kutya, a ki ezt meg tudja tenni, jelentse magát a „Vadász- és Vers.-lap" szerkesztőségében : biztosítjuk öt, hogy azonnal jó helyet szerzünk neki, jó tartás és illendő bánás mellett. N y i 1 as. tományba bevihesse, de neki megtagadták. Az ennsi tartományban az egyedáru bérletét gr. Königseck Leopold Vilhelm birodalmi alkanczellár birta huszonöt éven át, a 17dik század végéig. Ezen adatokból megtudjuk tehát, hogy a folyvást panaszolt trafik honnan került hozzánk ? Az „operencziáról", mint a katonaságból haza került mesélő parasztok az „ob der Eons" tartományt elneveztékLeopold fiai : a galant L. József s a komoly nehézkes VI. Károly szintén nagy vadá-zok voltak. Az utóbbinak plane ez képezte egyedül szenvedélyét. Napokon át lesett vizi madarakra, nem félvén a meghűléstől. Kamarai festésze : a hires Hamilton György, egyre pompásnál pompásabb vadászdarabokat volt kénytelen neki festeni. — Midőn egyszer mesterileg lőtt le egy szarvast, kedvencze^s örökös kísérője gr. Max Trautson azt mondá neki: „Dos is a Scbusz! War gsebeuter, Euer Majestät wären a Jager worden*, mire Károly nevetve feleié: „Nu, nu, haben so a z' lebeD." Károly vadászatai azonban igen exclusivek voltak. Csak a császári ház tagjai s professionatusok vadászhattak vele- Nem vadászoknak még a zöld ruba viselését is eltiltá. Maga sem öltött fel ilyet soha, nehogy valaki a vadászokkal tévessze össze. Neje is: Erzsébet császárné, jól lőtt. Leányai : JVIária Terézia és Mária Anna amazonoknak öltözve jelentek meg a vadászatokon. Szarvasokra, vaddisznókra mindig hajtóvadászat voit, s a császár egy ernyő mellől Jötte a feléje hajtott vadakat. Végiil a fővadászmester ünnepélyesen jelent meg vadászaival, megfúvatta a kürtöket, zöld ágat nyujta a császári uraknak, kik azt kalapjukhoz tűzték s ugy mentek ebédelni. Károly császár különösen szeretett madarakra vadászni. Reggel kiment s este tért vissza. A szertartás ép oly szigorú volt vadászatain, mint asztalánál. Két vadászifjut két heti fogságra büntettek azért, mivel Pozsonyban vadászaton, midőn a császár életét egy vadkan veszélyezé, a császár védelmére „dákosaikat" használták. — Mivel ez etiquette ellenes volt, lakolniok kellett. 1732-ben a császár elég szerencsétlen volt fővadászmesterét s kedvenczét, hg Schwarzenberg Adám Ferenczet egy csehországi vadászaton meglőni; nyolcz év múlva (1740. oct. 10-kén) maga is vadászat áldozata lett. A Fertő tavánál vadászva, igen csúf időben tért meg s sült gombát evén, ettől nagyon roszul lett- Azonnal fölszálliták Bécsbe a „Favorité"-be, (a mostani Theresianum), de lázak közt még azon éjjel meghalt. Maria Therézia férje: I. Ferencz szintén szenvedélyes vadász volt. Különösen szeretett nyulat fáczánt, foglyot lődözni. 1753 keresztül kasul vadászta Morva Csehországot s az akkori lapok alig győzték regisztrálni az általa elejtett vadak hihetlen halmazát. 1Г. Józsefnek nem volt meg ez a szenvedélye, kérdeztetvén egykor : szeret-e vadászni ? azt felelte : „Nem, mert ez a mulatság ! alattvalóimnak rendesen káros, elszórakoztat- ' ja a kedélyt, s alkalmat ad a komoly foglalkozások félbehagyására." Csak nagy ritkán ment kócsagászni Laxenburgba s egypárszor a Práterbe „par force" vadászatra. Ő a vadászást csak testgyakorlatnak tekinté, merészen ugratá az árkokat s egyszer Brigittenauban abban a veszélyben forgott, hogy egy szarvas fölnyársalja Igen mélyen fájt neki, hogy egyszer a Dunán átröppent golyója megölt egy ifjút. Apjának azonnal ötven aranyat, később kétezeret ajándékozott. A par force vadászatot megszűnteié, a „hajtó

u-t sohasem szenvedhette. A kártékony vadat, mely az alattvalókat kárositá, mindenhol kilövöldözteté, s megparancsoló ezt a vadászattulajdonosoknak is, fenyegetve őket, hogy különben saját vadászait és a parasztokat indítja erdeikbe. II. Lipót, Ferencz és V-dik Ferdinand nem voltak vadászok . Annál szenvedélyesb s kitűnőbb a jelenlegi uralkodó, ki a hajtóvadászatot szintén nem kedveli, de mint kitűnő lovas és lövész ritkítja párját, s szeret szarvasokra és zergékre cserkészni — mint ez tisztelt olvasóink előtt eléggé ismef " retes. Ep oly passionatus vadász О Felsége atyja Ferencz Károly föhg is, de csak inkább apró vadra : szalonka, fogoly és különösen a róka kedvencz vada. Az ősök nyomait követi a koronaörökös, Rudolf föhg is> s a mikor csak üres ideje van, az ausztriai és styriai alpok magasait járja zergék és őzek után, s ügyesen kezeli a puskát. Hogy legfelségesb Királynénk szintén nagy kedvelője a testedző lovas sportnak, azt olvasóink már campagnei vadászata óta tudják, s hogy mily kecsesei és biztosan üli paripáját, abban hál' istennek — naponként gyönyörködbetünk most a Rákoson. Aga.rászat, kop ásza tu A galgavidéki agarász-egylet f. é. november hó 17-ére kitűzött dijagarászatát egy 300 frt értékű dijjal — minden agár számára — a Hatvan és Aszód közötti térség hiányában ott meg nem tarthatván, azt november 17-re Kocsérra teszi át. Tét öt forint. Fuss' vagy fizess. Nem részvényes agara kettős tételt tízet. Nevezni levél utján az egyleti jegyzőnél Hatvanban f. hó 14-ig, vagy Nagy-Kőrösön Mészáros Zsigmond urnái f. hó 16-áig d. u. 5 óráig lehet. Ezenkivül ugyanakkor a kocséri agarászegylet egy kölyök-dijjat tiizött ki, melyre minden agárkedvelő kölyökagara futhat. Összejövetel N.-Kőrösön a nagy vendéglőben 16-án d. u. 4 órakor. Kelt Hatvanban, 1872. november 7-én. Koppély Géza, egyleti jegyző. (A Hubertus és reá következő napi verseny eredményét kérnök. Szerk.) A Csanád megyei agarász egylet öreg agár versenyét November hó 14-én tartja Mező-Kovátsházán, — futhat bár ki agara ; dij nyertes agáikettős tételt fizet. — Találkozás a m.-kovátsházi nagy vendéglő, hol a nevezések a versenyt megelőző nap éjjeli 12 óráig elfogadtatnak.—írásbeli nevezések Simay Ede úrhoz czimzendők M.-Kovátsházán. NávaiZoltán, e jegyi5.