Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-11-06 / 44. szám
SEp T EMBER 1 8 .1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 321 a fákat húzgálták ki az erdőből ; azután valamenynyien egy nyomba léptünk, az utolsó pedig fenyőgalyat húzott maga után : már most, ki mondja meg ily elővigyázat után, le, vagy föl visz-e a nyom, eltekintve attól, hogy a hótalp nyoma, kör lévén, már magában is irányát el nem árulja. Nem is jött senki nyomunkba. Estve igen vigan voltunk, pláne oly vigan, hogy borunkat, theánkat utolsó csöppig kiittuk. Másnap ismét vadásztunk, de eredmény nélkül, és elhatároztuk jövő reggel még kísérletet tenni, s akár lesz szerencse akár nem, haza felé fordítani a puska csövét. Igen ám, a terv szép, de mit eszünk, iszunk estére. Kenyér volt, de a többi készlet, kivévén a spiritust és czukrot, elfogyott. „Van őzmáj, őzczomb, abból lesz jó sült, a szeszből pedig égetünk krampampulit, s annak a neve lesz almázia", mond egy vén vadász. Es ugy lőn ; sütésben-főzésben magam sem ijedek meg a gr. Károlyi szakácsától, már t. i. azt értem, a melyik szakácskönyvének előszavában azt mondja : a szakács csak ugy születik, mint a költő. Hogy az almázia sem sikerült roszul, azt a vén vadász (vörös orrot viselt hétköznap is) rennoméjáu kivül bizonyítja még az is, hogy a reggeli után a palaczk összes tartalmát körömre öntöttük, s azon is majdnem megverekedtünk. (Szép olvasónöm azért ne mondja : no hisz szép legények lehettetek ti.) Másnap reggel szép remények helyett lövés nélkül bucsuztunk el tanyánktól, mely egy hétig adott szállást, és igyekeztünk föl a hegyre. Mikor fele'rkezénk a tetőre, visszafordulánk megbámulni a mögöttünk feltárult gyönyörű képet. Soha sem feledem el a látványt. Lábainknál a sötét fenyves, közötte itt-ott mint szigetek a hófödte tisztások. Az erdőn tul ködtenger, melybe a fenyves bérezek mint félszigetek és földnyelvek nyúlnak be. A ködtenger hátterét pedig távoli bérezek, a Tátra azúrkék szaggatott sziklaeaúesai képezik. Jobbra a láthatár szélén a Lomniezi csúcs, valamivel idébb a gerlsdorfi, felkai, a király orra, a lengyel gerincz, szembe a Kriván északnyugat felé hajló kúpjával. Balra a liptói Kárpátok elmosódva a távolban. És mindez elárasztva a kelő nap sugarai által, melyek megaranyozzák a csúcsokat, élesebben emelik ki a domborulatokat, mélyebbnek láttatják a völgyeleteket. A ködtenger háborog a reggeli szellő hajtása alatt, s az egész fölé mint üveg harang borul az azur tiszta kék ég, melyen csak itt-ott úszik egyes fehér, aranyozott szegélyű felhő. A déli oldal, habár nem oly nagyszerű is, de még sem hagy semmi kívánni valót. Végtelen ködtenger az, melyből csak itt-ott merednek ki egyes magasabb begyek : a Tapsor, Vépor, Kakasbegy sat. Oh báj os vidék ! mikor látlak ismét teljes pompád, ban ! Elmultakaz aranjuezi napok ; ritkán esik meg az, hogy vadászni hiv meg valaki; a begy, bérez által korlátolt batár helyett itt áll szobám szük fala ; az erdő zöld virágokkal himezett szőnyege helyett Íróasztalom zöld posztója. Hejh vadászok, az erdő hűvös árnyában nem gondoltok kaliczkába zárt társaitokra ! De hogy is jutnánk eszetekbe, hisz riad a kürt és csihol a kopófalka. N y u 1 a s s y Farkas. Fogoly- és szalonka vadászatok. Igen tisztelt szerkesztőség ! Jóllehet Kékkő vidékéről kelt tudósitásom által azt hivém, hogy eleggé kiemeltem, miszerint ott október közepe táján rendkivüli volt az erdei szalonkák mennyisége és e'-ejtése, mindamellett is jóllehet szerénytelenséggel vádoltathatom, hogy becses lapja hasábjait újból igénybe veszem, hanem a lefolyó rendkívüli év viszonyai által némileg talán e vád alól fel fogok mentetni. — Gácsra téröleg azt hallám, hogy e vidéken már százakra megy a lelőtt szalonkák száma ; mit valék teendő, mint lehetőleg e hirről, illetőleg valóságáról meggyőződni, s ime október 20-kán hajtással harmad magammal igen rövid ideig vadászva — mert az eső miatt nem folytathatám ejtettünk 15 darabot. Azóta magam ismét 15-öt, ugyanezen napon a posztógyár könyvelője, Sztudnika Ferencz, régi kedves vadásztársam, egy maga ejtett 21 darabot vizsla előtt; 3 Dappal később ismét 14 et; az uradalmakban elejtett szám pedig rendkivüli. — Egyébként Losoncz vidékén a szomszéd nagyfalusi határban lakó Fialka nevü uri ember, a vidék legügyesebb puskása, Losonezon mai napig már 140 dbot adott el. — Ugyanott két rendbeli hajtóvadászaton kétszer 26 db esett ; gr. Cz. László urnái elejtett 50 dbon felül, egyes losonczi puskások basonlag igen sokat lelőttek. — Annyira megy a tájon elejtett szalonkák száma, hogy valóban „Jägerlatein" lesz belőle, ha csak felét is említeném. — Kékkőn, mint ballom, azóta folyvást űzték e vándorszárnyast, s igen tetemes mennniségét ejtettek; — valóban, azt kell hinnem, hogy a fajtája is elfogy, pedig a vidéken fekvő oly erdőségek vadásztattak csak, melyek könnyebben járhatók. Váljon honnan e rendkívüli mennyiség? és most is van még elég ! Losoncz városa vadászai magok több százra menő és elejtett szalonkákról beszélnek. -— S miután tudósitásom hitelességeért kezeskedném, újból engedelmet kérve, vadászüdvvel maradtam gr. Forgách S. Tisztelt szerkesztő úr ! Folyó évi September végével Október 17-ig Hontmegye Szenográd és Csehi pusztai pagonyokban négy izben rendeztem erdei szalonkákra hajtó vadászatot; a vadász társaság állt Blaskovits Pál honvéd őrnagy, Gracza László és alólirottból ; az összes vadászati eredmény állott 4 darab császármadár, 63 darab erdei szalonka, 5 darab nyúl és 1 darab rókából. Minthogy vidékünkön nagy ritkaságok közé tartozik annyi szalonka megjelenés, mint az ez őszön történt, iparkodtunk is belőlök a kellő dézsmát kivenni. Lukanénye Oktober 30-án 1872. Blaskovits Antal. ч ÁFAPÁSSIT» FC@PÁ§MT„ A csákói agarász-egylet tagjai f. é. november hó 14 -én a kondor osi csárdában az egylet további fennállása vagy feloszlása végett tartandó közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. AZ ELNÖK. A Csanád megyei agarász egylet öreg agár versenyét November hó 14-én tartja Mező-Kovátsházán, — futhat bár ki agara; díjnyertes agáikettős tételt fizet. — Találkozás a m.-kovátsházi nagyvendéglő, bol a nevezések a versenyt megelőző nap éjjeli 12 óráig elfogadtatnak. — írásbeli nevezések Simay Ede úrhoz czimzendök M.-Kovátsházán. NávaiZoltán, e- jegyző. A szabolcs-vajai agarász-társulat agár-versenyét 1872. november 11-én tartja meg Vaján. 100 frt értékű tiszteletdíj, adja az egylet. — Fut" hat minden agár. Nem egyleti tag agaráért kettős tételt fizet. — Az agarászatot megelőző nap, vagyis nov. 10-én gyűlés és agárbeirás. Balkány, okt. 15-én. G. B. e. j. A bács-bodroghmegyei agarász-egylet elegyagárversenyét 1872. november hó 28-án Topolyán tartja, 200 frt tiszteletdíj. Futhat minden idejű és nemű agár, tét 10 frt, nem részvényes 20 frt. A tétössz fele az első, fele a 2-dik agáré. Nev. Kovátsits Károly egyl. jegyzőnél Topolyán, versenyelőtti éjjel 12 óráig. Gyülhely : Topolyán, nagy vendéglő. W о j n i t s Simon, biró. Kolozsvári falkavadászatok. Péntek, okt. 4. Találkozó : zsuki hid. Jelen voltak gr. Teleky Károly, Janky kapitány, b. Bornemissza Tivadar, Macskássy Miklós és a master. A szárazság következtében rosz szimat. A minapi ugarokból ugratott nyul az országúton keresztül a szokott meredek begyen kiment, de az eddigiektől egészen eltérő taktikát követett, mert egyenesen be a hegyek felé tartott. A tetőn friss nyul ugrott, de ez a falkát nem hozta zavarba, maradt első nyulunknál, mely a második hegyen is kiment, innen egy szakadásos oldalon be az alant elterülő réten, s ezt ketté metsző vizes árkon keresztül, neki fogott a harmadik hegynek, ez bár nem kevésbbé magas, de sokkal szelídebb természetű volt a két elsőnél. A tetőhöz közel jobbra tért, az oldalon menve, majd újra kiment a tetőre, itt már szem elé került, nagyon fáradtnak látszott. A másik oldalon lemenve, már biztosnak hittük a halalit, midőn nyulunk a fejérdi tanyákhoz érve, a vizes árkon keresztül a házak közt levő kertekbe menekült. A futás 30 perczig tartott, alig pár pereznyi szünettel. Más nyulat kerestünk, és kaptunk is csakhamar azon a tájon, hol előbbi nyulunk a harmadik hegyre felment; az is az előbbi által megfutott uton ment le ; a fejérdi tanyák előtt azonban meglapult; rövid „check" után az ebek orra előtt felugrott és a kettős vizes árkon keresztül a szembe levő meredek hegyen kiment. A tetőn mind leszedetlen kukoriczások levén, nagyon rosz szimat volt, mig végképp elenyészett; az idő is nagyon meleg levén, fel kelle hagynunk a vadászattal. Ez volt első halali nélküli vadászatunk az idényben ; de azéit első nyulunkkali futás bárkit is kielégített volna. A vizes árkok igen szép ugrásokat szolgáltattak. Kedd, október 8. Találkozó : Apahida. Részt vettek : b. Bornemissza Tivadar, Janky kapitány és a master. A zsuki berekből kihajtott nyul az országút felé igyekezett, melynek közelében q^eglapult ; a falka előtt fel-