Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-06 / 44. szám

320 Hirdetmény. A földmiveléa, iparés kereskedelmi ш. к. ministerium részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a m. kir. álladalmi ménesekben létező törzsmének itán fizetendő fedező dijak, valauÚDt a kisbéri törzsmének alá bocsájtandó saját ménesbeli, s idegen kanczák száma a jövő 1872. fedeztetési idényre nézve, —következőleg lőn megállapítva : i. A kisbéri ménesben : fedezb. id fedezési dij kancza Cambuscan angol telivér 400 frt 12 Buccaneer „ г 400 „ 24 Ostreger „ 7) 200 „ 18 liais Roussel „ » 150 „ 18 Diophantus „ я 100 „ 12 Polmoodie „ я 80 „ 10 Tarquin „ n 50 „ 10 Highflyer norfolki я 60 „ — Roland „ n 40 „ — Pride of England я 20 „ — Tarquin angol félvér 20 „ — п. A bábolnai ménesben : fedeztetés dij Amurad-Iiajraktar (arabs telivér) 50 forint Abdul-Asziz „ r 50 „ Mehmed Ali „ „ 50 „ Abugress (arab félvér) 20 „ Schagia 1 „ r 20 „ Schagia 11 „ „ 20 „ Schagia 111 „ 20 „ in. A mezöhegyesi ménesben : Palestra ang. teliv. fed. dij teliv. kancza után 200 ft „ „ félvér „ „ 100 ft Fedezhető idegen kancza 10. Jackson ang. teliv. fed. dij teliv. kancza után 200 ft. „ „ félvér „ я 100 ft. Fedezhető idegen kancza 10. fedezb. id. fedeztetési dij kancza Exact angol telivér 80 forint 10 Macbeth „ „ 50 n 10 Pantalon „ ,, 5 0 „ 10 A többi mezöhegyesi törzsmén fedeztetési dija 20 forint. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri incncsben létező ménekre nézve, mulbatlanul jövő 1872. évi deczember 15-ig nyújtandók be az illető ménes parancsnokhoz, minthogy a fentebbi határnapon túl a megbatározott s netán akkoráig be nem töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. A bábolnai és mezöhegyesi ménesben létező ménekre szóló fedeztetési bejelentések, a legközelebbi 1 fedeztetés! idény beálltáig bár mikor történ- I hetnek az illető ménes parancsnokánál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nélkül eszközöltetik, — a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a legközelebbi piaczi ár szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kívánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonként 4 frtot kap. Ha valamelly méure több kancza lenne bejelentve mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fedezési rendje sorshúzás utján fog szabályoztatni. Minden egyébb felvilágosítással az illető ménesparancsnokok készséggel szolgálandnak. Kelt Pesten 1872. october hó 25-én. A fóldniivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. ministeriumtél. Egy jól idomitott angol VÍZbla 200 forintért eladó. — Értekezhetni : egyetem-uieza, az „Erzsébet királyné" szálloda portásánál. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Alólirtnál eladó 4 — 5 éves lovakból (3 herélt, 1 kancza) álló 4-es fogat, 15' és 15 erős markosok, mind a négy egyforma seregély szürke, arabs faj, 2000 forintért. Bővebb értesítést ad Matkovics István, Tardos, u. p. Tokaj. Eladó LOVA K. Néh. Semsey Lajos ur istállójából következő anyakanczák, lovak és csikók adatnak el : 1. Apollonia, id. f. к., a. Gambia (félvér) jelenleg fedezve Carnival által. 2. Miss Gratwich, (Angliából importálva.) 3. Két csikó, egyik ap. Cotswold a. Miss Gratwicb, — a másik ap. Cotswold a. Apollonia. 4. Der Milchbruder, 5é. р. т., ар. Teddington а. Doubtful. 5. 3éveskancza, ар. Doncaster a. Doubtful. 6. Sy

2 éves snrga mén, ap. Carnival any. Apollonia. Bővebb értesítést ád e lapok szerkesztősége. A négy első az újvárosi birtokon (Debreczen mellett) a két utolsó pedig a káposztás-megyeri istállókban láthatók. Eredendő bűnök. — Hegységi vadászat. — (Folytatás és vége.) Másnap pitymalatkor már talpon volt mindenki, s egy kis sziverösités után útnak indulánk. Korán kellett a dologhoz fogni, mert később megkezdődött a völgyekben a munka, a faszállitás, s akkor könynyen kellemetlen találkozásaink lehettek volna az alantabb fekvő régiókban. Vadásztunk már bárom napja, vadat azonban sehogy sem tudtunk szemrekapni. Hiába, tilosban nem választhatja meg mindig jól a vadász az állást. Negyednapra vasárnap volt, s elhatároztuk lemenni az elcsendesült völgybe. Nagy hóban ugyanis az őz a völgyfenéken futó utakat keresi föl. Pitymalatkor tehát leeieszkedénk a völgybe. Gyönyörű szép téli nap volt. Fölöttünk azur tiszta ég, s a levegő oly csöndes, hogy még a falevél sem mozdult meg. A kelő nap sugarai a fenyőfák lombozatát boritó zúzmara miriádnyi jegőczeibeu mint megannyi gyémántban ragyogva törtek meg. Síri csend honolt köröttünk ; az erdő dalos madarai vagy elvándoroltak melegebb tájakra, vagy hallgattak, csak a távolban lehetett hallani néha-néha a harkály kopogását, vagy elvétve egy-egy ezinke czinczenését. Magasztos az erdő csendje. Azt gondolnók, kihalt benne minden élet, s az ember e magányt csak elvétve keresi föl ; pedig vannak napok, midőn munkás nép zajától visszhangzik minden völgye. Magasztos az erdő csendje. Olyan az, mint a templom isteni tisztelet után. Elhangzott az orgona és az ének hangja. Mély csend mindenfelé; a sugár fenyötörzsek mint megannyi karcsú gótli oszlopok emelkednek a magasba, hordva sudaraikon a gyöngyös hóteleppel boritott zöld mennyezetet, melyen csak elvétve lopódzik keresztül itt-ott egy napsugár. A talaj tiszta fehér hóteleppel boritva, melyből a (NOVEMBER 6. 1

872. fiatal fáeskáknak csak sudara kandikál ki. A fenyves, örökzöld pompájában, meglepő az alvidék fiára, a ki bámulva nézi a zöld ágat a hó között. Magasztos az erdő csendje. Az ember elmereng, és látja itt, a hol kihalva látszik minden, titokban működni az életet. És a sötét sürü mélyéből gnómok tűnnek elő ; komoly méltósággal lépdel utánnuk a gnómkirály jégkoronával fején , bófeliér palásttal vállain. A grotesk alakok gyöngyökkel, gyémántokkal telt kristálytálakat emelnek vállaikon és nesztelenül, nyomtalanul haladnak a befagyott patak felé. Ott pedig gyémánt trónuson ül az erdő tündére. Bájos tagjait hófehér rulia fedi, s vállairól tiszta fehér hermeliu-köpeny hull le festői redőzetben. Öve gyémántokból készült, s dió nagyságú smaragd képezi a csatot. Szőke hajfürtein örökzöld erdei borostyánból koszorú, a mely körül kipiroslanak a vörös berkenye és vörös áfonya piros bogyói. Jobbján a fenyő tündér áll : karcsú ifjú, vörösbarna ruhában, zöld felöltővel, fején fenyőágból koszorú, baljában lábaihoz támasztott lőfegyvert tart, jobbja özbak nyakán nyugszik. A tüudérkirályné balján a patak tündére áll szürkés, kék ruhában, homlokán mohákból koszorú, kezeiben piros pettyes pisztráng. A többi környezet a különböző fák, cserjék és ordei növények tündérei, festői csoportozatban. Ide irányozzák lépteiket a gnómok, hogy megvigyék ajándékaikat az erdő bájos, szép tündérének. Elmerengve e képen, álltam én a völgyfenéken elfutó uton, a midőn egyszerre kopócsiholás üti meg füleimet. Eltűnt a bájos, csendes kép, s felviharzott helyette a szenvedély. „Hajtanak a kopók, vigyázz !" monnogám magamban. A patak balsó oldalán emelkedő erdő távolából hallatszott a csiholás, de csak a messze, messze távolból, alig hallhatólag ; sőt liallkulni kezdett, s végre megszüut. Előttem a hegyoldalban gyenge hajlás volt, a magas fenyvek alatt erre 100 — 200 lépésnyire be lehetett látni az erdő mélyébe. Oda irányzám szemeimet, ezen oldalról vártam őzemet. Csakugyan egyszerre vöröses pontot látok megjelenni és szökdösve felém közeledni. A mély hó által el lévén födve az állatnak szárai, nyúlnak vélém, és már boszankodni kezdék, ily rengetegben nyúlra lévén kénytelen puskázni. Az alatt fölzsivajgott fölöttem a tetőn a kopók esaholása, s a vad gyorsított sebességgel közeiedék felém. Végre lötávolba érkezék : agancs diszité homlokát. Lassan emelem arezomhoz Lefaucheux-met, pillanatig ezélozék s megrántám a ravaszt. A fegyver eldördült és százszorosan hangzott vissza a szomszéd völgyekből. Máskor kedves volt a hang, de most bosszantott : mi az ördögnek e szörnyű dörgés, tán bizony hogy nyakamra hozza a pagony összes őreit? Most azonban nem volt idő bosszankodásra ; az őz ott fetrengett tőlem valami 50 lépésre, bíborpiros vérrel festvén be a szűz tiszta havat. Kikapaszkodám az útból a hóra s oda sietek, és épen még jókor, mert a kopók is megérkeztek, s azok pár pillanat alatt széttépik. „Félre kutyák", kiáltám, és egy döféssel a nyakszirt mögé, véget vetek a szegény állat halálküzdelmének s az útra vonszolám. Ez alatt megérkezett az alattam fölállított előőrs, egy paraszt, a kinek föladata volt figyelmeztetni a netalán közelgő örvadászra. Ez vállára kapta őzemet, s pár perez alatt az egész vadászcompánia eltűnt a völgyből. — Másnap a fuvarosok tudom csodálkoztak a vérfoltokou, de mig az őrnek eszébe jött utánnunk jönni, már mi jól elvoltunk. Különben nyomunkra találni nem lett volua oly könnyű, mert ott léptünk ki az útból, a hol