Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-30 / 43. szám

OKTÓBER 30. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 311 ELADÓ egy Szép birtok, két óra távolságra Bécstől, fél órányira a nagy-enzersdorfi vasútállomástól és Orti gőzhajói állomástól (Pozsony felé.) Kiterjedése 220 catastralis hold, szántóföld és rét, egy szép lakházzal és 7 szobával, tiszti lakás, gazdasági épületek, pajták, istállók, szép park- és kerttel, szabad kézből eladó. Értesítést ad e lap szerkesztősége. Bécs és Pozsony közti fekvésénél és jó talajánál fogva idomitó intézetve igen alkalmas. Alólirtnái eladó 4 — 5 éves lovakból (3 herélt, 1 kaneza) álló 4-es fogat, 15' és 15 erős markosok, mind a négy egyforma seregély szürke, arabs faj, 2000 forintért. Bővebb értesítést ad Matkovics István, Tardos, u. p. Tokaj. a helyváltoztatás : minden vadász h ó t a 1 p p a 1 látta el magát. Valószínű, hogy szives olvasóim közül igen sokan lesznek, a kik nem ismerik ezt a szerszámat, leirom tehát a hóban járó emberiség javára. A hótalp (tótul : krpi) áll (lásd ábra. A fölülről В oldalt tekintve) két léczböl (a, a) a melyek alul rovátkolva vannak, hogy a havon, jégen ne csússzanak anynyira. E két lécz elöfelé kissé szét és annyira áll egymástól, hogy a láb (rendszerént botos) közé férjen. A két léczen két deszkácska megyen át, с a talp, d a sarok számára. A létraalaku bordázatot pedig 3 milliméter (Ve") vastagságú sodrony vagy spanyol nádabrones (ó, b) tartja össze. A kötőkészülék, (e, /) egészen olyan, mint a korcsolyákon használni .//'Л szokás. Az enyém i ^ tölgyfából készült ; /с a hegyvidéki lakosokén a sodrony vagy nád helyét mogyoró, vagy párgolt fenyőgaly, a szijjazatot madzagok pótolják. Ha a hó lágy, akkor a létraalaku talpazatot fenyögalyakkal szokás befonni. Vannak hótalpak spárgahálóból is sodronyabroncsban ; ezek azonban nem jók, mert a spárga nedves fâlâll'iflll. Eredendő bűnök. — Hegységi vadászat. •— Furcsa, de az emberi természetben rejlő tulajdonsága a vadásznak, kedvelni a tilosban való járást. Mondd neki : „itt vagy ott gyönyörű vadásztér vagyon telve vaddal és regényes képekkel, de egyszersmind minden zugban örvadászokkal", s látni ! időben vagy helyen megereszkedik, s a kötés folyfogod, mint pirul ki arcza, mint fogja el nyugtalan- j tonosan meglazul. ság. Két hajlam vív benne konok harezot : a társa- j Ily hótalpon a szóbanforgó alkalommal először tetdalotn által belé ojtott, a mely azt mondja : ne bántsd tem próbát életemben, s be kell vallanom, tartottam a másét; a vele született, a mely követeli : a hol j tőle kissé; nem volt azonban csöppet sem terhemre, van, ott keress. A jó és a gonosz szellem, egyéniség s csak ugy jártam vele, mintha gyermekkoromtól szerént hosszabb vagy rövidebb ideig küzdenek egy j fogva megszoktam volna. Azóta eleget volt alkalmással, mig végre tiz eset közül kilencszer, már mam kitűnőségét kipróbálni, s mondhatom, hogy mint az rendesen lenni szokott, a gonoszé , sátáné a győzelem. Hja ! a hús és vér hajandó a bűnre. Hasonló dilemmába jutottam pár év előtt egyszer J * jó magam is. Regényes, óvott vadásztér, sok vad volt ' a csábitó ; — megcsípnek, bezárnak, fizetsz — a ; Teljesen fölkészülve tehát egy hűvös, ködös riasztó kilátás. j délután megindulánk utunkra. Alig léptünk ki a járt hegységi vadászat alkalmával nélküle a vadász igen szegény ember. „Megcsípnek? Ohó, arról majd teszünk ; azt szeretném látni. Hát azért születtem vadásznak, hát azért adott a természet éles szemet, jól halló fület, hogy akármely pimasz kerülő rajtakapjon, ha véletlenségből (!) eltalálom hibázni a határt ? Az máiszép volna ! Azért is. Majd meglátjuk, sat. sat." Elég ahoz,kötelességérzet, jogosság és hajlam addig útról, már is segítségül kelle venni a hótalpakat, s most vidám kedvvel kezdénk haladni föl a hegyoldalon. Nem sokára sötét fenyves mélyébe kígyózott be utunk ; a magas fák hóval telt koronái csodálkozva tekintének le a szokatlan utasokra. Az erdőség felső határán más faluból jövő vadászvitáztak, mig daczára az első dönthetlen logikai ér- | társakra akadánk, kik lobogó tűz mellett jóizüeket veinek, még is ez utóbbi győzött, s egyszerre csak ki j nevettek elkésésünk fölött. Azért jó kedvvel szoritotvolt mondva a szó : megyek én is. ' tunk egymással kezet, de nem oly barátságosak Bocsásson meg a szives olvasó, és kivált ön, a ' voltak kopóink. A mint a mi czvorkáink az ott kinek szerencséje van hasonló tilos birtokosának lenni, — biz ez igy történt ; megígértem részt venni a tilosban való vadászásban. Vesse rám a követ, aki maga hasonló csábitó körülmények között ellent tudott állani. Nem akarom állítani, hogy akad oly kópé, a ki azt mondja : nem volt. meg a mersze. A készületek megtétettek, két embert megterheltünk elemózsiával, melyek húsból, kenyérből, borból, szeszből, tél lévén, thea és rhumból, és néhány főző edényből állottak. Két markos legény ismét féltuczat kopót fogott czvorkára (füzér.) . Miután azon télen, a midőn bűnös kirándulásunk történt, bőven esett hó, és kivált a hegységben az övig is elszokott érni ; ilyen hóban pedig közönséges levőkének közelébe érkeztek , megkezdődött a kutyáknál szokásos fogadási mód. Haragos morgás, fogvicsorgatás, és az elérhető vadhajtó-társ megharapása. Világos, hogy ez az érdekelt részéről az indignátió által sugalmazott viszontharapást, kisérve morgás és ugatás által vonja maga után ; erre az egész kutyakompánia egymásba kap : van morgás, ugatás, harapódzás. A peczérek húzzák szét a dühöngöket ; de bir is egy ember 3—4 harezoló kopóval ! Segiteni kell tehát mindenkinek : csiba, pakujes kiáltások, csihi-puhi ütlegek, huzásvonás segitenek végre, és helyre áll a béke. Az ily barátságtalan módon elválasztott harezoló felek azonban még egy darabig a távolból morognak, vicsorogjáró szerszámainkkal nemcsak bajos, sőt lehetetlen nak egymásra,a min csakugyan nem lehet más módon, mint pár olvasatlanul és személyválogatás nélkül alkalmazott subintással segiteni. Valóban sajátságos az a kopó természet : olyan mint az igazi betyár, beleköt mindenkibe ; verekedés az eleme. Ha két kopó összejön, előbb jól elmarja egymást : ki az erősebb ? Azután egészen jó barátok lesznek, és a legnagyobb szenvedélylyel hajtanak par compagnie. Miután kopóink a leirt módon megismerkedtek egymással, és mi is a!s elmavadbatlan békitési munkálatok után (brevi manu == rövidkés diplomatia) par korty vízözön elött párolt szilvoriummal megerősitők magunkat, — neki eredénk a tar hegynek, vagy mint az ott lakó tótok, fátlansága következtében nevezik, hoiának. A pusztatért köd boritá, azon fajtából, а mely igen kedvez az eltévelyedésnek. Hatvan lépésre még az őz bizton mehetett volna el mellettünk. Csak egy perfekt helyismerö vadásznak köszönhettük, hogy utunkat, (ha útról lehet beszélni, a hol a 4'magas havon egyetlen nyom sincs) el nem tévesztök. A hegytetőn Bóreás fogadott, még pedig az ö módja szerént hidegen. Oly metszően fújt, hogy bekecseink zsinórjait keresztül vagdalta. (Ezt, kérem, nem Münchausentől tanultam, mert nem szoktam ugy 1 lenteni mint ő, és némely vadászok. Legszebb mindig az igazság.) Hegytetőre érve, kivált ha hűvös szél fuj, legkönynyebben meghüti magát az ember. Ez oknál fogva hegyi vadászok praxisa az, hogy hegynek menve kigombolódznak, még a leghidegebb decemberi napon is; menés közben úgyis megmelegszik az ember, de nem izzad meg. Hegyre érve, már most begombolódzik, becsavarkozik, és fujhat a szél miatta, neki ugyan nem árt. Nekünk sem ártott, és meg nem köszönve Bóreás urnák a fogadtatást, leereszkedénk a túlsó lejtőn. A fenyves között egy tisztáson nagy hóboglya előtt megállva,azt mondja az egyik vadász, (rókazsiron hizlalt telivér orvadász) : „helyen vagyunk." „Helyen ? ! talán bizony ebbe a hózsombikba fúrjuk be magunkat?" kiáltunk mi egészen meglepetve. „Igenis, ide fogjuk befúrni magunkat. Kössétek a kopókat külön-külön czvorkákként fák alá , csináljanak magoknak vaczkot, le a tarisznyákkal, ki fa után, ki utat ásni a kalyibába." Ugy parancsolt, oly praecise, mint valami hajóskapitány a fedélzeten. Hja ! ugy van az, vadászaton : i a legszukértöbb a mester, a többi követi a parancsot és nem bánja meg. Az ily vadászok lövik a legtöbb vadat, és vadásznak comme il faut. Ei-go neki fogtunk a munkának, s csakugyan mihamar ajtóra akadánk ; vagy nem is ajtóra, hanem annak a lyukára. Persze hogy a belső hézagban is bőven volt a hó, de se baj, azon is segítettünk. Rövid idő múlva vidám tűz pattogott a kalyiba közepén, körötte a talaj ki volt teregetve fél láb vastagon fenyö-galyakkal. Egyikünk havat olvasztott a bográcsban a. gulyáshús számára, másik pedig az arra szükséges ingredientiákat készitgeté elő (recept nélkül.) A harmadik a szilvoriumos kulacscsal járt körül, a többi vaczkát rendezgető, tréfálgatott, nevetgélt. Szóval vidám jókedvben volt az egész társaság, mintha csak tánczmulatságra készült volna. Lassanként helyet foglalt mindenki a pattogó tüz körül, bodor füstöt eregetve pipájából.s mig a bográcsban mormogott a fövő gulyáshus : vadászkalandok elbeszélésével töltök az időt. Mennyi csodásnál csodásb dolgok beszéltetnek el ilyenkor, tudja azt mindenki, aki ily vadász-éjjelezésben részt vett ; hogy nem ragaszkodik mindig hiven az igazsághoz az