Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-16 / 41. szám

OKTÓBER 16. 1872. Kerestetnek őzek, tenyésztésre alkalmasak, nagyobb mennyiségben, melyekért kosárban, a vasúti legközelebb állomáson feladva, darabonként 15 frt fizettetik. Tudósi tást mieiöbb, kér с lapok szerkesztősége. Szarvas-idény, 187^« A gödöllői szarvas-cserkészetet Ritka hely lesz már a mai világban, honnan az ember szerencsés lehetne kitűnőbb vadá- . Lövetett pedig ez idő alatt : 20 szátokról tudósítani, mint a gödöllői korona uradalom erdőségeiből. E x-adászatok érdekessége ugyan nem éppen az elejtett fövadak mennyiségében, mint inkább azok ritka nagyságában és agancsaik párat'anságában keresendő. A x-adászatok, melyekre OFelségea császár és király, vendégével a Toskanai nhg ő es. к. fenségével sept. 15-én este érkezett meg kiséretében lex-én: gr. Bellegarde tábornok-hadsegéd, Kraus ezredes, valamint Krieghammer őrnagy és Mainieri százados hadsegédek — sept. 16-án kezdődtek és 18, 19, 20, 22 és 23-kán folytattatván, összesen 11 cserkész-járatból állottak. 18 16 14 12 10 8 6 aLÍ

r~ összesen Ö Felsége a király ált 1 — О fens, a toskanai nhg Gr. Bellegar Je Kraus ezredes Krieghammer őrn — — Majnieri százados Összesen . 1 1 agas szarvas - 1 3 4 — 1 — 10 — 21221 — — 8 — —111 — — — 3 1 — — 1 — - — — 2 1 — 3 — — — 1 5 — 12 1-—-- 4 11 I 1 1 1 32 A legderekabb szarvasok súlya, feltört állapotban: 364, 378, 384, 393, 397 osztr. font volt. A legderekabb szarvas agancs-rózsájának á t m é r ő j e 3 Va hüvelyk, a tülkök hossza 3V

2 láb, és a koronák legszélső ágai4 lábnyi térközre vannak egymástól. Do mint számok általában, talán ezek is csak liideg csodálkozást keltenek e lapok tiszt, olvasóinál. Igaz, jelen kell lenni ez óriási állatokra történő cserkészeteken, hogy erezhessük a lázt, mely a x-adászt megragadja, midőn e koronás agancsárok közeli neszét veszi, vagy erdőket rengető bőditéseiket csak táx-olról is hallja. Mily fáradságába kerül a cserkészőnek legyőzni azon számtalan akadályt, melyek lőközelükbe lopódzbatását nehezitik. Majd az erdő ritkásus volta neheziti a belopást, majd annak sűrűsége akadályozza a lövést. Egyik felől a hárem-basát környező dámák- (különösen a „csoportot vezető tehén" (Kopfthier) vizsga szemei lesznek árulójává; másfelől a szél megfordulása, x-agy egy ágacska ropogása lábaink alatt, sőt néha egy-egy erdei-boszorkány — a vadász ez átka, gombát vagy szárazágat szedegető vénasszony alakjában —- elégséges , hogy az egész falka vadirammal tovarobogjon. Ha végre mind ez akadályt szerencsésen legyőzte ; ha végre még a vadászláz is megkímélte, pedig ki dicsekedhetik illy x-ad láttára teljesen nyugodt vérről — s nem hibáztatta el vele a lövést ; ba végre a halálosan talált fővad pár szökés után összerogy is Folytassa most tiszt, szerk. ur ön, gyakorlattabb tollával; < binek bizonyosan jobban fog sikerülni az ezutáni jelenet festése.*) Az illy nieglött derék agancsárnak még felkeresése is sok érdekes pointtal bir. — A lövés egy ily derék lovadra csak estefelé történt ; az alkonyat homálya, x alamint a lőpor füstje nem engedék a vad „jelzését" tisztán fölismerni, ) Kár volna — folytassuk csak amint tiszta hévvel itt irva vau. Szerk. mert villámgyorsasággel tünt el a sötétben. Csak másnap reggel lehet megmondani : a szarvas hibáztatott, könnyen megsebeztetett vagy halálosan találtatott-e ? Pár x'érebbel megindulunk a lövés-helyére, hol az erős „körmölések" még tisztán mutatják, merre szökött meg a vad. Követve e ősapákat, gyakran néhány lépés múlva, máskor csak jó távolra a lövés helyétől találni az első sebvérre. A remény egy szikrája mosolyog a x-adász szemében Ide ide jó kutyám ! Itt volt a sebzett vad ; előre ! S megkezdődik a x-alódi nyomozás. A sebzés bővebben festi a gyepet, a keresés sebesebben halad ; rá akadunk az első fekhelyre, mindjárt reá a másodikra, harmadikra ; mindannyit aludtvér fedi. А пешез vad nyilván igen odáig van; itt pár óráig pihenhetett, de mégis napkölte előtt újra tovább ment, me.t a sebvér egészen száraz. Innentől a vérhullatás mindig kevesebb, már az utolsó „zöldágat" törjük, a vad is kopár mezőre váltott ki, s nyomot nem hagyva húz tova. — Igy telik el egy óra, s aggodalom kél, hogy a vérebek „téves csapán" keresnek; még egy fél óra, s az ebek visszavezettetnek az utolsó zöldág töréshez, hogy bizonyosak legyünk, vájjon folyvást egy és ugyanazon csapát követték-e. A keresés újra kezdődik, ugyanazon kanyarodásokkal ismét csak azon helyre vezet, hol azt abban hagytuk. Ez megnyugtat, s csüggedés nélkül követjük most az ebeket tovább; nem sokára egy ujabb lakhelyre akadunk —

s mily örömriadal — egészen friss vérre. A fővad csak alig pár perczczel előbb kelhetett fel innen, mit az ebek is éreznek, mert rohannának s vezetőjük alig birja őket tartani, folyvást türtőztetvén őket: „lassan, kutyám , lassan" — fölfelé a dombnak, melyre fölérve, ujabb sebvér mutatja az irányt, mi egy fiatal állabba vezet. Alig érünk benne 100 lépésnyire, midőn erős döngölés a szarvas tovább futását jelezi. Itt van a várva várt perez; a vérebek leeresztetnek a pórázról, hatalmas szökésekkel rohannak tox-a s pár pillanat múlva éles csaholásba törnek ki. Az izgatottság mindenkire elragad, s legfőbb fokát éri, mikor a kutyák „a szarvas megállítását" hangoztatják. Tüskén bokron sietünk a hely felé. hol az óriás állat méltósággal védi magát az ebek ellen, melyek öt közre fogva dühösen ugatják. Perczei megszámlálvák; egy lövés — biztos kézből koronás fejére, s nehéz sulylyal rogy össze a derék fővad, egy 20 ágas agancsár, mely oly sok ideig uralkodott a x-ölgyön. Magyarország csak egy x-adászatot nyújt királyának, de ez az egy — méltó egy királyhoz. Egy vadász. Fogoly- és szalonka vadászatok. Tisztelt szerkesztőség ! Augustus 15-én nyilt meg a vadászat országszerte, s völgyünkben már egy-két nappal előbb volt puffogatás mindenfelé. A foglyok Csetnek körül több s nagyobb falkákban mutatkoznak mint tavaly, s a fiatalok oly erősek, hogy véleményem szerint e hónap végén túl nem beszélhetünk többé velük, mert aranytollasokká válnak s a kutya előtt ki nem tartnak. Hihetőleg a szép s meleg április- és májusnak eredménye ez, valamint a nyulak ez idei szaporasága. Ez utóbbiakat kivált a szűrös atyafiak lövik, kik nem csak községi földjeiken, hanem az urasági birtokokon is a vadászatot jogosan s nem jogosan gyakorolják , azt hamar tönkre is fogják tenni. A vadászat megnyitását én ez idén DobsiDán ünnepeltem, s egy őzvadászatban részt vettem, melyen három külömbözö helyiségü hajtásban három bak lövetett, és pedig egy idei zera, egy tavalyi csapos és egy idősebb derék bak. — Ezen határban aug. 28-án reggel egy fiatal bányász a bokros partu Huiletz vizében lubiczkolást hallott , s gondolván, hogy ott valaki a tilosban pisztrángot fog, lassan odalopódzott s egy medvét látott, melyet midőn a partra kikapaszkodnék, mintegy 10 lépés közelből oldalba lőtt. A medve az iglói fenyvesbe távozott ordítva, hol őt a néhány órával később, véres csapása után kereső vadászok dermedten megtalálták. — Erős vén medve volt, többet nyomott 4 mázsánál, mert tiszta húsa, mint megmérték, 380 font volt. E nagy vadból ez idén bőven kijutott környékünknek, mert marhákban sok kárt tettek. Gr. Andrássy Manó szulovai erdőségeiben mintegy 16 db szarvasmarha és ló veretett le a medvék által ; Fekete-Lehotán mintegy 4 ökör, s a csetneki völgyön azonkívül több juh ; Dobsinán végre nehány nap előtt, azaz September 6-án egy legelésző ló esett áldozatul. Haj tó vadászatok még nem tartattak e dúvadra, kivévén junius 19-kén Dobsinán, melyben én is részt vettem, de a bent volt 4 talpas oldalt törvén ki, ennek sem volt semmi eredménye. Csetnek, September 10. 1872.*) С s e t n e к y. ) Sajnálatunkra a posta által megkésve kézbesittetett. Szerk