Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-31 / 30. szám

JULIUS 17. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 229 nyát barlangokba is czipelné ; elég az, hogy több helyen a barlang előtt csontokat találtunk, pedig a környéken róka nyomait még nem is sejdíthettük. Hogy ezen ragadozó állat nagyobb kedvvel üldöztessék s kiirtassák : О méltósága a szepesi püspök 30 frt tagliát tűzött ki egy-egy példány bőrére. Az idei tavaszi vadászat- és vadállományról csak keveset irhatok. A tavaszi párzás alkalmával sikerült a Grenicz, Kubach és Kravjáni határon 5 süket- és egy nyirfajdot, ellenben a b i s z t r a i kerülőnek 3 süketfajdot lőni. Ezen nemes szárnyasvad azonnal a püspöki konyhába szállíttatott. Mint hallottam, e környéken még 3 darab lövetett. A szalonkák közül csak kettőt kaptunk. Császármadarak szaporodása ócsáros. Vadgalamb kevés van. Vadkacsa esak ritkán téved ide. Fogoly ritka, de a pitypalaty sok helyütt megszólal. Őzeinket a gonosz hiúz megritkította és igy az őzike (borjú) is csökkent. Nyulakról azt állithatom, hogy sok kan van (melyek közül a kergetödzés alkalmával négyet ledurrantottunk). Márcziusi süldőink már nagyok, s többet láthatni mint előbbi éveinkben. Medvékről mondhatom , hogy környékünkben több s különböző nagyságban volt látható, de eddig még semmiféle kárt sem tett. Farkasokról csak kétlábuakról Írhatnék. Róka és borz kevés van. Vidra is van a Hernádban s egy majdnem kézre került, hanem későn reggel nézvén csak utána, addig a csapóvassal és lánczczal együtt eltűnt. Nyest és görény nem mutatkozik. A ragadozó szárnyasok nagyon megszaporodtak. Az alig 500 holdnyi tölgyes erdőben négy bagolyfészket találtunk, melyekből 3 tojást és 7 fiókát szedtünk ki ; mellyek közül Schávnikon és a kastélyban 3 növekedik. Kánya, vércse és másnemű orvmadarak nagy számban fordulnak elö, de kellő maneuvrirozás által azoknak száma is majd csökken. Vadásztörvényeink a vadorzókat és a kóbor kutyákat szépen eltávolították, ha csak a 30 fitos táglia még csak a hiuzt tudná elriasztani ! Szepesmegye községeiben (a városokat kivéve) a vadászati jog még nem adatott bérbe. - Végül még, midőn oly sok érdekes eb leírását olvastam e lapokban, szabad legyen nekem is egy vén hü szolgámról az éu 15 éves „Vadász" nevü kopómról megemlékezni. — „Vadásztot apám 1859-ben egy esötörtökfalvi kerülőtől vette, Vernáron igen jó eredménynyel vadászgatott vele. Nyugalomba helyeztetvén, Vadászt nekem ajándékozta, mint kedvenczének. — Én akkortájban Almáson (Szepes-Váralj a mellett) levén, igen szegény vadállománynyal birtam, valamint az egész környék is, ugy hogy szokásban volt, miszerint vadászatra a kopók egész seregét vittük magunkkal, s igy egyegy hajtásba G — 9 kutyát eresztettünk, hogy füleseinket mielőbb felriaszthassák nyugalmukból. Én magam is 4—fi kutyának birtokában levén, vadászkollegáimat utánoztam. Időközben, a jól ismert „Vadász" birtokába jutván, azonnal túladtam kopóimon, kettőnek kivételével, s igy 3200 holdra terjedő pagonyomban mindjárt jobb eredménynyel vadásztam. Miért ? mert mig azelőtt a sok szeles kutya esak elzavarta a nyulat s néha 6 óráig is kergette] mig megfordithatá, addig az én solo Vadászom játszadozva s a legrövidebb idő aiatt puskám elé hajtotta a tapsit ; söt azt tapasztaltam, hogy a nagy lárma elől szomszédjaimtól a nyulak hozzám csődültek át, s igy nekem „Vadász" és az általa betanított „Piscsalka" nevü szukára sokkal nagyobb örömet és hasznot is hozott, mint annakelötte a féltuczat kutya. „Vadász" gyakran két nyulat is felvesz s még akkor is a hajtásokban kitűnően operál. Azon megbecsülhetetlen tulajdonsággal is bir, liogy prédáját idegen vadásznak ki nem adja, sőt ha több kutya is megtámadni akarná, azokat oroszlán-bátorsággal elűzi s zsákmányánál addig marad, mig be nem számol vele. Sokszor történt, hogy az általam megsebzett őzet vagy nyulat egészen bántatlanul hagyta, s érettem jött s nagy örömmel átszolgálta. Hogy ez igazság, azt sok jó vadásztársaimmal bizo nyithatom. Grénicz, jun. 5. T. J. Vadászati jog a koronauradalmakban. Mióta a vadászati jog törvényileg rendeztetett, e j°g gyakorlása iránt különböző nézetek merültek fel a koronái és kincstávi uradalmakban. Némellyek legczélszerübbnek tartanák, lia a vadászati jog gyakorlása a nyilvános áiverés kizárásával az illető erdészekre bízatnék mérsékelt dij lefizetése mellett, a mennyiben szerintük csak ez által válik lehetővé a vad túlságos üldöztetésének meggátlása. — Mások ellenben azon nézetben vannak, hogy a vadászati jog ép olly jövedelemforrását képezi a kincstárnak, mint a regalek, s az erdészek által fizettetni szokott csekély dij épen nincs arányban azon magas árral, mellyen a vadat venni szokták. E mellett még azon körülmény is figyelemre méltó, hogy az erdészek a vadászatra az erdészeti személyzetet szokták alkalmazni, mi által azok hivatásuktól elvonatnak. Különben a törvény eléggé gondoskodik arról, hogy a visszaélések lehetőleg meggátoltassanak, s igy szakértők véleménye szerint nincs mit tartani attól, hogy másoknak adatván bérbe árverés utján e jog, a vadak túlságosan fognának pusztíttatni. Érdi, vadak és vadászatok európai Oroszországban. VI. A rötvad. A rötvad, Nyugat-Európa némely erdőségeinek e fődisze, már csak gyéren található európai Oroszországban, és pedig annak is csak határszélein. A nyugati .részeken csak is Kurlandban és Lengyelországban, valamint a Gácsországgal határos erdőségekben mutatkozik az. Hasonlóképpen keleti Oroszországban csak az Ural hegységeiben és pedig a permi, orenburgi, és wiätkai kerületekben található. A Kaukazusban is, melly ugyan már nem európai Oroszországhoz tartozik, még jócskán mutatkozik. Ellenben egész közép Oroszországban már régebben kiirtatott. Némelyek azt mondják hogy e sikságokon soha sem is tenyészett volna vadon a szarvas, az archaeologiai ásatások azonban itt-ott meglehetős bizonyossággal mutatják, hogy a rőtvad hajdan az egész orosz sikságon el volt terjedve *) *) Vájjon a magyar alföldi nagy medencze területén, mellyet hajdan több erdő látszott boritni mint napjainkban, tenyészett-з vadon a szarvas, s milly időtájban veszhetett ki ?... még semmit sem mondhatunk. Hogy az ősvadonság, és pedig erdős, nagy lehetett e vidékeken, valamint a vadtenyészet még őseink bejövetelekor is e hazába, azt történeti adataink s egyes alföldi városaink elnevezései (Szarvas, Hódmezővásárhely stb.) gyanittatják. Legjobb útmutatónk lesz ebben nemzeti muzeumunk őslénytani osztálya, a mennyiben legalább a csontvázak, agancsok találási helyeiből következtetni enged az elterjedésre. Az időkor megközelítése azonban nehezebb lesz. E részben nem lehetünk olly szerencsések, mint az archaeologia numismatikai vagy anthrohologiai osztályai, mellyek a talált pénzek, koporsók feliratairól mindjárt tisztában vaunak leleteikkel, söt még az írással ismeretlen korból is, az emberi csontváz mellett talált s vele eltemetett fegyverek, ékességek és edények formájáról következtethet az időkorra, söt nemzetiségre is ; mig a zoologiai találmányoknál legfelebb ha a csontokba tört nyil, kova, vas vagy golyó darabjai és nyomai adhatnának (nagy időközt ölelő) felvilágosítást. Ellenben azon kérdésre, derekabb lehet-e az azon korbeli fővad : az agancs erősségéről igen is lehetne következtetni. Figyelemmel kisérjük az erre vonatkozó leleteket s akárhonnan jövö adatokat igen szívesen vennénk, mert gyűjtés volna első feladatunk. S — s. egész fel az északi szélesség 60-dik fokáig, s e nézetet következő okok támogatják : 1. Az erdőségekben, különösen korhadt széldöntések alatt, és a tőzeg-lápokban még gyakran találnak nemcsak szarvas-és őz-agancsokat, de sőt telje3 csontvázait is e vadaknak. 2. Némi közvetett bizonyságul tekinthető még ama körülmény is, hogy a nisni-nowgorodi kerület czimerében régi időktől fogva a nemes szarvas képezi a főalakot. A ki az orosz viszonyokat nem ismeri, az előtt majdnem hihetetlennek tetszik, miként pusztíttathatott ki a rötvad olly országban, melly annyira gazdag erdőségekben ; — s még is megtörtént, és pedig legfőkép nem annyira a nagyobb ragadozó vadak, t. i. medve, hiúz és farkas, mint a parasztság által. A mi főként a medvét illeti, a bárom ragadozó közül ez legkevesb kárt te3z a vadban ; mert midőn legkönnyebben ejthetné meg azokat, t. i. télen, akkor odújából meg se mozdul; csak is a kölykezés után lesz veszélyesb, midőn egyéb növény és gyümölcs hiányozván, hus után kell látnia. Ellenben sok kárt tehet a hiúz, különösen a rőtvadnak, melly csapatosan jár, olly erdőkben, mellyek fáin és vizszintes ágain e leselkedő maeskafaj meghúzhatja magát, és az alant elhaladó vadat egy ugrással megkaphatja; ott ellenben, hol kevés a rőtvad, s biztos forgást se tart, ritkábban sikerül a hiúznak is egyet-egyet odalopózással meglepnie. Legveszélyesb volt a rőtvadakra nézve Oroszországban kétségkívül a töméntelen farkas, de még ezek sem irthatták volna ki azt teljesen, ha a mindenéi nagyobb pusztító, a parasztság, nem segített volna nekik. A meddig a rőtvad olly számos volt, hogy télre nagyobb csapatokban húzódhatott, még a farkasok sem igen árthattak neki ; de miután lassanként olly igen megfogyott, hogy éppen semmi vagy igen kis csapatokat alakithatott, helyzete is igen veszedelmesre fordult ; mert ha egypár vagy egyes szarvastebén vagy őz űzőbe vétetett egy csoport farkas által, a hoszszas üldözésben kifáradva nem volt menekvése s nem talált sehol társakat, hogy velük együtt ellenállhatott volna a gyilkos hadnak. Nagy hátránya a rőtvadnak Oroszországban a talaj formája is, miután nem hogy begyek, de sőt domblánczolatok se igen léteznek, mellyeken tul a begynek fel könnyebben iramló vad üldözői elől eltűnhetne ; mert a sikságon, ha hó nincs, a farkas is akadálytalanul haladhat; csak télen, nagy hóban marad el a vékonyabb szárú s könnyebben iramlé rőtvad után ; ellenben télen, midőn a tavak és lápok keményre fagyvák és hóval fedettek, előjön helyette a vadász hótalpain és sokkal könynyebben ejti meg a vadat, mint az év más szakában. A vad üldözésére ez olly kedvező alkalmat nem is mulasztja el az orosz parasztság, melly ősi időktől fogva üzi e vadászatot s egész csapatonként vándorol ki hótalpakon a vad bekerítésére, mellyet aztán addig hajtanak, mig elejthetik, vagy annak sikerül szerencsésen olly távolságra menekülni, hol üldözői, nehogy igen messze távozzanak helyiségeiktől, végre vadászatával felhagynak. E paraszt vadászokat lehet tehát tulajdonképen okozóinak tekinteni, hogy az orosz erdő-