Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-17 / 28. szám

214 keztében disqualificáltatott, bár a versenyt könnyen nyerte meg egy nyakhoszszal. A dolog annál boszantóbb, mert Madden azt állítja, hogy biztosan kezében volt a verseny s akár több lóhosszal győzhet. Hymenäus és Seemann holtversenyt futottak a második helyért; s Primas disqualificatioja folytán újra kellett volna küzdeniök egy döntőversenyben a dijért, azonban kiegyeztek, s Hymenäus körüljárván , elsőnek nyilváníttatott 6475 tallér nyereménynyel. — Dualist, mint mondják, igen javult és nagyon szépen futott. A négy első ló annyira együtt jött be a czélpont elé, hogy Primas és Dualist közt alig egy lóliossz különbség volt; csodálják is ez utóbbit, s nem lehetlen hogy még az őszig — ba csak lábai nem szólnak valamit ellene — jobbá növi ki magát mint a Renard ló. A vér, mellyböl ered, különben igazolná is ezt. Hogy Primas a tavaszi kudarezok után e futamávalrenommált helyét megállja-e? kérdés, mert bár a wandsbecki gyepen igen jól ment s a bárom versenynap mindenikén nyert egy-egy dijat, de az elsőt és harmadikat igen középszerű lovaktól vette el, s e miatt igen igen sajnáljuk hogy a császári istálló vagy Captain Blue lovai meg nem jelentek az északi tengerpart kies gyepén ujabb mérkőzésre. Az öreg Jackson ugy látszik ollyanformáu van a császári istállóval, mint Montecuculi egykor a császári hadsereggel; sokkal jobban örül neki hogy összeállitotta, mintsem koczkáztatni merné. Szép győzelmeket arathatna velők, s nem kellett volna Szigetvárt (vulgo a lissai istállót Hamburgban) feláldozni — hanem hát talán nem akarják illy kis (?) győzelmekért koczkáztatni a sikert, s egy második S z. • G о 11hardra várnak. Azt gondoltuk majd Badenben mutatják meg mit tudnak, s vártunk a badeni nevezésekre ! A ki azonban nem jelenik meg az international gyepen tőlünk, az ismét a császári istálló ; pedig ha valakinek, ugy a birodalomból neki volna legtöbb chanceja, hogy győztesen mérközhetik össze a külfölddel. No de hagyjuk ezt más helyre s forduljunk a hamburgi versenyekhez, mellyeknek julius 5-kén, 7-én és 8-kán a legszebb idö kedvezett. Látogatott is volt a gyep erősen, mind a misera plebs contribuens, mind a sportsman világ által közelről és távolról. Uraink közül id gr. Festetich Tasziló ö mltsga, gr. Széchenyi Kálmán, gr. Esterházy Miklós, gr. Lamberg Henrik, gr. Lamberg Ferencz, gr. Batthyány Elemér, gr. Sztáray János, Mocsonyi J. ur, br. Mecklenburg, a Baltazzi testvérek stb. voltak jelen mint halljuk. A közbeeső napokat egyrészről a mecklenburgi nhg rabensteini telivér egyéveseinek árverése töltötte ki, mellyek átlag igen magas árakat, circa 160 Frigye3-aranyat hoztak; részint egy kellemes kirándulás az északi tengerre. A három nap átalános jellemzéseül elmondhatjuk, hogy az oroszlánrész nem a legnagyobb istállóké lett; a graditzi ménes éppen nem vett részt a küzdolembeu ; a Henckel istálló többnyire későn járt, s a Renard lovak is mindöszsze csak 4 dijat nyertek, miből kettő Primasra jut. Az egyes futamok magok ránk nézve nem igen jelentősek, miután lovaink csak a Derbyre voltak nevezve, s igy csak ' röviden jellegezziik ezek lefolyását ; jelentősebbek talán egye • lovak működései, miután a mieinkkel találkozhatnak. Primas a Derbyn kivül még a „Megnyitóversenyhben és a „Hanza Zucht-Rennenbeo" szerepeli : az elsőt már emiitettük hogyan végezte ; a másodikban két középszerű crackot í (Peelt és Rheit), a Hausában podig Libellet 'és Velocityt verte meg, istállótársa Windsbraut a második helj et is elvévén tőlük. A 2 évesek „Criteriuma" meglepetést hozott Luluiml, Dr. Markwald e harzburgi nevelésű Neville csikójával, melly gr. Henckel nagy reményű Espagniolját, a berlini critérium nyertesét és Jupitert is letorkolta és pedig könynyedén. Föltült mindjárt az első nap Bacchus is, Dániel O'Rourkenk egy 5 éves fia Switch kanczától, melylyel Bülow hadnagy, e kitíinö lovas, az „ezüst ostort" szerezte meg, igaz hogy nem valami különös lovak ellen; harmadnap pedig ismétlé győzelmét a „Hammonia Rennenben" hasonló körülmények közt. Bachusban egy nagyobb szabású akadályverseny lovat gyanítnak, s ha e tulajdonság csakugyan megvolna benne, jelenlegi tulajdonosa bizonyára legalkalmasabb lesz, hogy öt illyenné kiképezze. — A Gyldensteen Rennent br. Oppenheim 3é. sg. k. Mitgift (a. Gaspard a. Missunde) nyerte meg gr. Henckel ismeretes Oaks nyertese Libelle, Kirsait és még 4 harmadrangú ló ellen. A nagy handicap 2000 tallérjáért indult a legnagyobb mezőny 13 lóval. Nyertes Scavenius ur egy 3 éves ismeretlen pej ménje, King Wh if 1er lett (a. Tim Wiffler a. Hermione) 50 kilogramm teherrel ; második Mecklenburg hg 3é. sötp. ménje Don Pedro (56 kg.), harmadik Crown Princess (68 kg!), melly e handicapet már kétizben nyerte meg s most is igen szépen futott Ezután jött Lupana 63, és Workmann (most Brown ur szolgálatában) 62 kg, s az utolsók közt Beau Louis, 4 éve daczára alig 101 font teherrel és a várakozásnak éppen meg nem felelve. Igy járt Beau Louis másnap a kis handicapben is, pedig egy fonttal se több teher alatt. E futamban King Whiffler is csak a második helyet kapta, mig az elsőre br. Oppenheim 4é. sötp. ménje Porto (a. Sting a. Aurora) praenumerálta magát egy lóhoszszal, harmadik Extensor ; futott ll ló. — Az első napi „vadászversenyt" Kalkreuth hadnagy nyerte el Overstolz nevü id. p. ménjén (a. Thormanby a. Georgiana) 160 font teherA liviandi sárréteken. (Vadászrajzok.) II. Egy kalandom fogoly-vadászaton. Az egyeteméről híres Dorpat városától délnek mintegy 40 verstnyire, mérhetlen terjedelmű rétségek és mocsárok közt fekszik Streudorf nevü kis falu, az Embach folyó partján. E falucska igen szegényes, szalmával fedett füstös kunyhókból inkább, mint házakból áll, szétszórva, minden rend nélkül a sárga vizű folyam mentén; s a mi kis határa van, s a mi kevés zab és burgonya terem ott néha, abból bizony lakosai alig hogy megélhetnek. Nem is látogatja biz e szegény helyet más talán soha, mint néha nyár folytán egy-egy vadász-társaság ; se lakói nem igen mozdulhatnak kilencz hónapon át az évben, kivéve az egyedüli közlekedés-uton, a folyó hátán, a jócskán távol eső városba, mert a mocsarak e vadonába más ut ugyan ritkán találkozik. A mértföldekre terjedő ingoványokon át nevetséges kísérlet volna, csak a legprimitívebb galy-utat vagy töltést is kívánni, s ennélfogva csak a vidékben igen ismerős jó gyalogló szánhatja rá magát száraz időben, hogy a zsombékokon át más, boldogabb vidékre kijuthasson; ugy, hogy ba a kilencz hónapig vizkörnyezte faluban valaki szerencsétlenségére (vagy szerencséjére) e sárfészekböl egy talán szárazabba költözik el : rokonai kénytelenek a holttetemet a tiz verstnyire terjedő mocsáron át, mellybe minden lépésnél bokán fölül süppednek, vállaikon vinni a legközelebb északnak fekvő templom udvaráig, hogy végre száraz fekhelyet és a szokásos szertartást megadhassák neki. Illy gyönyörűséges oldaláról közelitettem én meg e falut negyed magammal 1866. augustus 10-én, egy egész napig tartó fáradságos s meglehetősen eredménytelen vadászat után, hogy legalább éji szállást kaphassunk benne. Több óráig szerencsésen vándoroltuk át már a széles rétséget, mellyben csak vizityúk és szárcsa tanyázott, s ott álltunk végre a faluval szemközt, a hosszas esőzés miatt egész a rétségre kiáradt folyó szélén, melly utunkat zárta. Hiába kiabálván át jó sokáig csolnakért, mellyen átkelhessünk, utolj ára is el kellett magunkat szánnunk, hogy a kiöntött rétségen közelebb gázoljunk e kívánságunkat talán könnyebben átjuttassuk. Térdig vízben pocsékolva, s vizsláink mellettünk úszva, elértük végre a folyam természetes partját is, s mind a négyen egyesült erővel torokszakadtából kiabáltunk át. Lett is eredménye. Nem sokára egy kis parasztgyerek szaladt elő az egyik házból, egy ingben, nadrágban, s a parton egy szál lélekvesztőt eloldva, átevezett hozzánk, s közreműködésünkkel együtt szerencsésen át is szállított a túlpartra. Átérve, legelső dolgunk volt természetesen, hogy átázott ruháinktól szabaduljunk, s a kunyhóban rakott tűznél száritgassuk ; egyidejűleg pedig egy kis vacsoráról is gondoskodjunk, mi végből egy jókora fazék burgonyát főzettünk, s hozzája nagy ügygyel-bajjal egy árpakenyeret s vagy egy fontnyi vajat szereztünk. Természetes, hogy a füstös kunyhóban nem állhattuk ki sokáig, s szép nyári est levén, egy asztalnak csúfolt rozzant állványt s néhány széket vagy inkább zsámolyt a szabadba vitettünk s a folyó partján telepedtünk le. Szerencsénkre forró vizet s néhány poharat is kaphatván, cognacot meg butykosainkból vévén, csakhamar kedélyesen vacsoráltunk s beszélgettünk asztalunk körül, melly ez egy estére látszólag még csak együtt birta tartani szétkivánkozó tagjait. A mint igy ott ültünk, sajátságos, nehezen leirható kép terült el előttünk. Közel hozzánk a kiáradt folyam hömpölygeté sárga, iszapos habjait, mellyek feleslege a túloldali rétséget