Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-10 / 27. szám

208 YADÁ>/.- ÉS VKRSEXY-LAP JULIUS 10. 1872. jékáa а vadászok elszuszogták a legkedvezőbb időt. A csetnekvölgyi hollákról következőket irhatok : Erdészeti személyzetünk elégtelensége miatt — a 12 főből álló erdővédségböl, a mértföldekre terjedő fajdos erdökörökre csakis 1 erdész s 3 kerülő jut, kiknek különben is erdészeti teendőik mellett a vadászati ügyekre alig marad idejök ; — a vadóvás itt igen hiányos, s az első nyirfajdokat a könnyebben megközelíthető helyekről april e'ején a vadorok vitték el. Jogosult vadászok csak april 23-tól kezdve tettek néhány rövid kirándulást, melyeken azon hó végéig 1 siketfajdot, 4 nyirfajdot s 3 erdei szalonkát lőttek. En, ki házi körülményeim miatt a hegyekre kimehetni nem is reménylettem, ez idén fajdokra nem vadásztam, sem a vadászat rendezésébe be nem folytam, s csak szives barátim meghívására mint vendég vettem részt egy kirándulásban május 1-től 3-áig a javorinai fensíkon, s esik is erről vagyok képes körülményesebb jelentéssel szolgálhatni. Május l-jén délután 3 órakor volt a találkozás, régi szokás szerint a fekete-lehotai korcsmán. Itt, vadásztársulatunk néhány tagján kiviil, a megyéből meghívott s féligérkezett 10—11 uri vadászok közül csak az egy H. Zoltán barátom Hanváról jelent meg, a többi ki egy, ki más okból elmaradott, s a következő napra bejelentettek közül sem érkezett fel egyik sem. Mindössze hatan voltunk. A felmenetel lóháton történt s csak az utolsó negyedórányira gyalog, hol a lovak a meglágyult nagv hófúvásokat át nem gázolhatták. A javorinai jó rendbe szedett tanyát esti 7 órakor értük el s kis pihenés után elfoglaltuk a közel eső állásokat, várván a czippegő szalonkák húzását. Gyéren s nagy magasságban húzott a hosszuc3Őr, 3 lövés történt, esett semmi ! Jelenleg kerültük azon helyeket, hol szokás szerint legjobban huz a szalonka, mivel itt 2 siketfajd tudatott dürgésben, miket természetesen liáborga'ni szabad nem volt. Május 2-án reggel András bácsi és H. Zoltán barátom tapasztalt vezetőkkel a Jávor ina mögötti fenyvesben két különböző helyen dürgő siketfajdokra indultak. A társaság egy része a javorinai fensíkon nyirfa j dókra ült el, más része a H a r ó begy fensíkjára ment, szintén a nyirfajdleseket elfoglalni. Valamennyien hiába jártunk. A Javorinán sem a siketfajdok, sem a nyirfajdok nem jelentkeztek, s csak a Ha ró hegyen jelent meg egy nyirfajd, ez is lőtávolon kiviil szállván le, rövid ideig tartó, nem heves dürgés után lövés nélkül távozott. Ez nap délelőtt a Kakas h о 11 á r a mentünk s ennek Uszluny nevü részébe, hol néhány őzbak tartózkodása ismeretes volt, két kopót bocsátottunk be. Mindkettő bakot vert, az egyik nem jött lövésre, a másik, egy ritka szépségű s gyöngyös agancsos, lelövetett Este a szalonkalnizás jobb volt a tegnapinál, szép számmal mutatkozott a snepf, több lövés történt s 2 darab elejtetett. Hogy az erdei szalonka az esti búzáskor gyakran milly oktondiasan közeledik a vadász csalogató síphangjára, azt alkalom volt az este megfigyelni. Ugyanis, midőn a söíétedés miatt szalonkát már nem vártunk , összekerültünk négyen egy csoportba s épen beszámoltunk a hallott vagy tett lövésekről, midőn egy alattunk elhúzó snepfnek ezippenését vettük észre. Sípomat sietve elővévén, ennek hangjára a 'nosszuesőr felénk kanyarodott, de mivel esti fényben s tiszta rétségen állottunk, nem fejünk felett buzo'.t vissza, hanem körültünk forgott, bennünket kétszer körüljárva, mig egy hibázott lövésre eltávozott. Akkor történt az is, liogy Z. barátom Kirner-féle finom lancasterje csötörtököt mondott, mivel — töltény nem volt benne ! (Reménylem e kis intermezzoból nem fog U. ur a kakasnélküliek részére recl-amot csinálni '?) M á j u s 3-áu reggel ismét ki a nagy, ki a kis kakasok után járva távoztunk a tanyá[ ról. A Javorinán most sem jelentkezett sem siketfajd, sem nyirfajd A H a ró hegység Róna nevü részén megjelent a nyirfajd, de az elfoglalt lesekhez olly tisztességes távolban tartotta magát, mintha a vadászokat megérezte volna. Midőn sehogy sem közelitett s a virradat is már a felismerést megengedte, egyik kerülőnk magához kezdte csalogatni, a mi Z. barátunk különben csak fürj- s nyulvadászatban jártas vadászlegényének annyira megtetszeti, hogy leséből a nyirfajd csuhukolását ő is próbálgatta utánozni. A vén kakas hamar felismerte a turpisságot, s viszont nem látás fejében elszárnyalt. A Kakas bollánakBikarszki nevü fenyves gerinczén egy siketfajd volt kikutatva, melly a gerincz majd legfelsőbb, majd lentebb, majd alsóbb részén dürgött, melly tehát sokszor áthelyezkedett s állandó dürgőhelyet nem tartott, de mégis biztos, s olly csendes szép időben, mint az eddigi, nehézség nélkül feltalálható volt. E siketfajd megejtését kisérlette meg ezen reggelen barátom Z., ki tekintvén a másfél órányi messzeséget, az övig érő meglágyult hófúvásokkal telt szakadásos és sziklás ösvényt s az éjszaki sötétséget mindjárt éjfél után indult ki oda egy tapasztalt parasztpuskás vezetése mellett. Barátomat i t egy sajnálatos baleset érte. Vezetője t. i., ki különben a határnak úgyszólván minden bokrát ismeri, a sötétségben irányt tévesztett, s hosszas és fárasztó bolyongás utáD, háromnegyed órai időt veszítvén, akkor talált a keresett gerinezre, midőn már a nap fönt volt az égen, s a siketfajd reggeli dürrögését abbahagyandó volt. A megszakadásokkal is csak rövid ideig tartott kappogás s köszörülés alatt barátom a fajdot némileg megközelitette ugyan, de az egy hosszadalmas s a vadászra nézve kíno3 pausa után — még lőtávolon túl elnyargalt. Öreg vadász előtt e vadászatoknál, igen kitűnt a tapasztalt intéző kéznek hiánya, különben mind a fajdok, mind az őzek mellett az eredmény kielégitöbb lehetett volna. Időnk kimérve lévén, ez nap lejöttünk a hegyekről s a fajdoknak és egyéb kedves vadaknak Sz. Hubert oltalmával jó egészséget kivántunk ! CSETNEKI B. munkát Filie-dell'Air győzelme az Oaksban és Gladinteuré a Derbyben képezték a jelszót a franczia gyep tősgyökeres átalakítására és egy csapás-j sal egyenlő rangba helyezte a franczia telivér tenyésztményeket az angolokkal. Ezen eredmény egyesegyedül Lagrange grófnak köszönhető. Senkit sem merészelt volna előtte iIly— mérvű invasiót tenni az angol gyepre; a miért Lagrange gróf személyesitöjeül tekinthető a franczia telivértenyésztés második és fényesebb korszakának. Mostanáig egyetlen tenyésztő sem Dereit az országnak olly nagy számban elsőrendű versenylovakat-, a mellyek kevés kivétellel Monarque ivadékai. Elég e helyen Hospodar, Mandarin, Trocadéro, Monitor, s Ouragaut felemlíteni, mindenek előtt azonban a leghíresebbet : Gladiateurt ; melly azonban, fájdalom, azóta az angolok birtokába ment át. A lótenyésztés még többet köszönhetne azon nagy lendületnek, mellyet Lagrange gróf előidézett, ha nem lett volna azon rosz akarat és rendszeres oppositió, melyet az államménes igazgatósága Monarque ivadékai ellen táplált. Ezen kicsinyes irigykedés egyetlen oka a Monarque fiainak versenyeredményeiben keresendő, miután ezek egyetlenegy kivétellel a ménes valamennyi versenyparipáin győzedelmeskedtek. Lagrange gróf valamennyi idomítás alatt levő lovait még az 1870-iki események előtt eladta; de megtartotta Monarque-ot és a gyönyörű kanczaállományt, melly a Dangu- ménest alkotja. Reméljük azonban, hogy sziuoi, mellyek egykor olly fennen hirdették a franczia dicsőséget, nemsokára ismét megjelenendenek régi diadalai színhelyén. M aj о r Fridolin. Ez álnevet Lafitte M. Ch. ur vette fel a versenyek kezdete óta, a mely időpontban ennek volt egyedül néhány versenyparipája. Lafitte néhány év előtt a báró Niviêre-féle istálló birtokosa lett, ki ezt viszont Beauveau Márk herczegtől vette át. Lafitte istállója egyike a legrégiebbeknek és legjobbaknak Francziaországhm ; saját állományán kivül még a villeboni istállóból is egészíttetik ki, melly utóbbi Niviére báró tulajdona s folytatását képezi a viroflay-i ménesnek, mellyet Beauveau Márk berezeg alapított. Kanczái anyáiktól olly tulajdonságokat örököltek, mellyet eddigelé közülök egyetlen egy sem hazudtolt meg. Egyetlen ménes sem mutathat föl jobb tenyésztméuyeket. Major Fridolin istállója 1870-ben kivételes eredményeket vivott ki, mellyeket Delamarre ur győI zelmei Vermonttal és Bois-Roussellel sem képesek ' ellensúlyozni. Major Fridolin elnyerte, hogy többet I ne említsünk a Prix de Diane-t, a Joekey-Club dijat és a Grand Prix de l

Jaris-t. Az események megszakasztották ezen példa nélkül álló győzelmek sorát. Bigarreau kivonatván az idomítás alól, ujabban nyugalomba tétetett. Ami Sornettet illeti, ez elég hosszú pályafutás után, mellyen a győzelmek és balesetek váltakoztak, azon pillanatban veszté életét, midőn jól érdemlett nyugalomba akarták tenni. A Morlaye-i istálló visszatért Angliából jelentékeny három-éves állománynyal ; valószinü tehát, hogy ezek közül egyik vagy másik ki fog tűnni. (Bizony, pedig а Lnfitte-féle istálló nem igen tett ki magáért 1872-ben, sem а franczia sem az angol gyepen. Az egy Madzja volt az, melly valamire hivatva látszott lenni, de ez sem volt választott. Lásd a Grand Prix-t, hol az utolsók közt szerepelt. Azon nem igen ritka esetek egyike, midőn a „Dictionaire" jósai elvetették a sulykot. — V. és V. 1.)