Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-15 / 19. szám

150 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJUS 22. 1872. ELADÓK. Szt.-Andrási pusztán, a duna-földvári gőzhajó-ál­lomástól fél órányira két jól betanított hátas ló Vihar, 15 m. 3 h. vörösszürke kancza, 6 éves. Furcsa, 15 m. 1 h. szepe szürke kancza, 7 éves. Bővebb értesitést ad a pusztán a tulajdonos vagy megbízottja, Szentiványi Miklós. Mily nagy a vadmennyiség melly évenkint hazánkban értékesíttetik, — összehasonlítva a szomszéd országokéval, — és ritka vadjaink helyrajzi kiterjedése. (Vége.) A fentebbiekben a hazai vadászat több millió forintnyi értékét s igy annak fontosságát a nemzet háztartásában próbáltam bizonyítani. A következő sorokban szeretném megmutatni, hogy ezen két mil­lió forint, ha bátran á szemébe nézünk, milly cse­kélység az ország területére elosztva s milly szomo­rú arányban áll az, az örökös tartományok, neveze­tesen Cseh-,Morvaország és Alsó Austria vadállo­mányaihoz hasonlítva. Mutatványul bátor leszek az utóbbi tartomá­nyokból néhány nagyobb vadászterületnek részint a Vadász s Versenylapban részint a Jagdzeitungban annak idejében közzétett lőjegyzékét reproducálni ; mellőzvén ezen országokbeli egyes kisebb mezőségi területeket, az úgynevezett vadas kamrákat s mel­lőzvén az olly példákat is, hol, mint az az utóbbi hetekben történt, egy alig 2000 holdas községi re­vier vadászata 945 ft évi haszonbérért árverelte­tett el. 1. A felséges uralkodóház családi s aviticai jó­szágain, nevezetesen Sassin, Göding, Pavlovics, Orth, Mannersdorf, Ráczkeve s Holits- (ez utóbbi kettő magyar földön) : 1866. évben 43,046 1867. „ 31,043 1868. „ 26,647 1860. „ 38,885 1870. „ 30,799 darab hasznos vad lövetett. 2. A es. kir. fövadászmesteri hivatal területein, Bécs szomszédságában : 1866. évben 44,251 1867. „ 22,976 1868. „ 24,545 1869. „ 29,667 1870 „ 22,845 darab hasznos vad ejtetett. 3. Herczeg Schwarzenberg uradalmaiban : Wittingau, Frauenberg, Krummau, Winterberg, Langendorf, Pro­tivin, Libejie, Cbeinov, Domanschütz és Murau, Aus­triában, Morvában s nagyobbára Csehországban, az utolsó uradalom Stiriában ; Lövetett : 1866. évben 35,262 1867. „ 33,027 1869. „ 41,529 1870. „ 35,316 darab használható vad. 4. Gróf Mitrovszky uradalmaiban : Rozinka, Pern­etein, Sokolnitz és Haján — Morvaországban : 1866. évben 19,050 1867. „ 16,038 1868. „ 20,023 1869. „ 20,956 1870. „ 13,17 9 darab hasznos vad lövetett. 5. Báró Rothschild schillersdorfi jószágán Aus sriában 1866. évben 13,345 1868. „ 10,375 1869. „ 12,568 darab hasznos vad lövetett : 6. Herczeg Starhemberg austriai vadaskerületeiben 1866. évben 11,693 1867. „ 8,214 2868. „ 8,399 darab hasznos vad ejtetett. 7. BáróSina, cseh, morva s austriai vadasterülete­in 23266 db. 8. Gróf Breunner, Grafencgg és Aspern morva­országi uradalmaiban 14561 db. hasznos vad löve­tett. stb. stb. Ezen roppant nagy számokból következtethetjük, hogy az illető vadászterületek nagy kiterjedéssel bírhatnak ugyan, de egyszersmind azt is, hogy a vadászat ott milly gondozás alatt áll, s ha a gon­dolkozó vadász e löjegyzékeket részletezve tekinti át, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék a hasznos s káros vadfajok száma közti különbség is. Ezen szorgosan tilalmazott s megőrzött uradalmakban például 1 rókára 3—400 fogoly s 4—800 nyúl esik, mig hazánkban átlagosan 1 rókára csak 8—10 fogoly s 12 —13 nyúl jön, némelly s nem éppen hegyi területeken meg majd annyi a róka mint a nyúl. Kivételt képeznek azonban itt is mint mindenben a Pozsony, Nyitra s néhány más megyebeli gyönyörű tilalmasok, hol az arány róka s nyul közt szintén kedvezőbb. Még feltűnőbb lesz előttünk az emiitett külföldi birtokok vadbösége, ha azt veszszük figyelembe, hogy ezen roppant összegekben csak is azon hasz­nosítható vadfajok foglaltatnak, miknek pénzértékét ami országos löjegyzékünkben felszamitottam, hogy tehát a szintén sok ezerre menő orvmadarak, az evetkék, a kóbor kutyák s macskák, a varjuk s szarkák teljesen mellőzve vannak. Vegyünk most olly vadászterületet, mellynek nagysága ismeretes s hasonlítsuk össze itt a vad­mennyiséget a mienkkel s egyúttal a területtel. 9. Károly Ferdinand föherczeg ö fensége, seelovi­ezi uradalmában Morvaországban 10 év alatt kö­vetkező vad lövetett : 179 darab őzbak, 70,450 я mezei nyúl, 14,266 n fáczán, 49,965 я fogoly, 3,673 n fürj; 254 я szalonka, 49 я vadkacsa, 458 я kisebb szárnyas 2 я róka, 16 я borz, 15 я nyest, 224 » görény, 4,349 я menyét, összesen 143,899 darab hasznosítható vad (az orv­madarakkal, kutya, macskákkal, varjú és szarkák­kal egyyütt összesen 163,039 darab). Ézen birtok áll : 3425 hold erdőségből, 8023 hold mzőségböl, tehát összesen 11448 cat. hold­ból s néhány szomszédos községnek bérbe tartott határából. 10. A wagrami vadásztársulat, Wagram, Gerasdorf és Neusid községi határok vadászatát bérli s elej­tett 1868 évben csak foglyot és nyulat 4680 dbot, 1869 évben plane 5176 dbot. 11. Bécsújhely város területe kerekszám 4000 hold s 1869 évben lövetett 3399 db. hasznos vad. Ezen tekintélyes vadmennyiség értékéből egy holdra 24 — 30 krajezár jött, a bécsújhelyinél 43 kr. esik egy holdra, mig nálunk а fentebb felszámított vad értékéből alig 5 1/ 4 krajezár, s ha olvasom a Jagdzeitung-nak országos lőjegyzékünkre irt észre­vételeit, melyekben odavetőleg azt mondja, hogy Austriában néhány száz holdnyi birtokon több va­dat lehet felmutatni, mint Magyarországban egy herczegség nagyságú földrészen : ugy pirulva kell bevallanom, hogy igaza van a sógornak. Mért nem lehetne hazánkban is a vadászatot jö­vedelmezővé tenni s hasonló eredményeket mutatni ! azt nem látom át ! — Hogy hazánk éghajlatja s földjének minősége a vadtenyésztésre nem alkal­matlanabb, mint Austria, Morva-, Csehország, azt nem fogja senki tagadni s vannak kivételképpen — fájdalom, hogy csak kivételek — itt is szép vadas­területek, mint a holitsi, a Pálfl'y, Eszterházy, Zi­chy, Forgách, Wenckheim, Breunner stb. főúri csa­ládok tilalmasai, mellyeknck löjegyzékein örömmel mulat a vadász szeme ; — de hogy az ország leg­nagyobb része vadszegény, s még ama legjelesebb vadászterületek sem állják ki a versenyt a külföldi­ekkel, annak okát nem az éghajlatban s nem a föld minőségében, de részint a birtokviszonyokban, mellyek nagyobbára még rendezetlenek, részint, ab­ban kell keresnünk, hogy népünk nem tudja s nem hiszi, miszerint a, vadászat gazdaságilag kezelve szép jövedelmet adni s a birtok becsét tetemesen emelni is képes. Jelenleg, ha a szenvedélyes vadász illyenröl beszél, csak hitetlen fejcsóválást nyer hallgatói részéről — ha ugyan meghallgatják ! — s ha a községeknek például hozzuk fel a külföldi leg­apróbb falusi határokat, mellyekbenl — 2000 hold­nyi területért a vadászat évi haszonbére 300—800 forintra rúg, — egyszerűen kinevetik az embert. Földbirtokunkról soha sem mondhatjuk teljes igazsággal, hogy jövedelmezőségének s igy értéké­nek maximumát már elérte volna. A tudomány ha­ladása, az ipar fejlődése uj meg uj jövedelemforrá­sokat nyithat s birtokunk becsét folyvást emelheti, mint példát reá az utóbbi 10—20 év alatt eleget láthattunk ! Még nem olly régen multak azon idők, midőn egy jószág értékének meghatározására csak azt kutatták, mennyi a szántóföldje, rétje legelője s milly hasznot várhatunk a gabnatermelésböl és mar­hatenyésztésböl ? s ha erdő is volt hozzá — a fának nem lévén semmi becse — millyen szokott lenni a gubacs- és makktermés? A világ azonban halad, a civilisatió terjed, az ipar uj országokat hódit, a vasút jön ; — s most nem csak a földmivelés s marhatenyésztés ad nagyobb jövedelmet, hanem az erdőkből is olly kincseket nyerünk, millyenröl az­előtt 10 — 20 évvel álmodozni sem mertünk ; s el volna ezekkel érve a birtok legmagasb becse ? ko­rántsem. Találhatunk kőszenet, mit eddig is ismer­tünk, de figyelembe sem vettünk ; találhatunk olly kő- és földnemeket, miket a mindig tovább fejlődő ipar s a közlekedés tökéletesbitése felhasználhat s értékre juttathat; s jószágunk becse tízszeresen emelkedik. S még ezzel som értük el a netovábbat ! Ott van a mesterséges haltenyésztés, melly már né­hány száz öl hosszú csermelyekből mázsa számra szolgáltatja a legnemesebb halakat, mint példa reá Stiria, Krajna s a külföld ; — ott a vadászat, melly jövedelmünket százakkal és ezrekkel nagyobbíthat­ja. Ne zárjuk el szemeinket a külföld követésre méltó példái s útmutatásai elöl, s lia látjuk, hogy a legkisebb határú községek is több száz forintnyi évi haszonbért nyernek a vadászat után, s ha el nem tagadhatjuk, bogy a vadászatból több ezer család nyeri fentartásának s jóllétének feltételeit ; — úgy kövessük e példákat, méltányoljuk a vadászat jelen­tőségét s igyekezzünk magunk s édes hazánk javára birtokunkat hasonló jövedelmezőségre emelni. Adja Sz. Hubert segedelmét hozzá. Mik legyenek tehát teendőink ? ezt fejtegetni túl­terjedt e levelem feladatán. Itt csak is azt próbál­tam megmutatni, hogy a vadászat más is lehet, nem csupán sport. Tavalyi levelem végén bátor voltam kérdést in­tézni a „Vadász és Versenylap" tisztelt olvasóihoz : 1. Van-e zerge a Zólyom és Liptó közt vonuló havasokon, az úgynevezett alacsony Tátrában ? 2. Van-e mormota az erdélyi és marmarosi hava­sokon ? s nem pusztittatott-e az ki a magas Tátrából. 3. Van-e valahol hazánk területén havasi nyúl, hófajd, középfajd vagy vidramenyét ? 4. Található-e szirtifogoly a katonai végvidék sziklás hegységeiben vagy egyebütt a hazában ? Az ország különböző részeiből a tisztelt szer­kesztőséghez beküldött s a „Vadász és Versenylap" tavalyi folyamában közzétett igen becses válaszok­ból — miket ismételve s most is nagy élvezettel ol­vasom — megállapítható, hogy : Zerge, — Capella rupicapra — a zólyomi hava­sokon nincs, emberemlékezet óta nem volt, s nem is hihető, hogy valaha lett volna, mivel e havasok juh s kecske által a tetőkig lelegeltethetők, a zer­gének tehát a szükséges csendes magányt nem is nyújthatják. Van azonban a magas Tátrában és pedig annak mind liptói, mind szepességi, ugy szintén galicziai részein is szép számmal, s néhány év óta kellő olta­lom mellett szépen szaporodik is. E nemes kampós vad található azoukiviil, bár kisebb mennyiségben, a vodnai havasokon is Marma­rosban, nagyobb mennyiségben a retyozáti, klopo­tivai és leginkább a fogarasi havasokon, melly utób-

Next

/
Oldalképek
Tartalom