Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-08 / 18. szám

143 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. sokkal biró Pozsony, Székes-Fehérvár, Pest, Nyitra, Veszprém és Tolna megyékből össze­sen 21 helyről jelentetett be. Itt megengedem, hogy nincs az országnak harminczszorta több, azaz 630 illy vadnemeket tartalmazó tilalma­zott s rendezett vadászterülete. Túlzottnak tekintheti tovább az 1 : 30 arány a hiúz s medve rovatánál, mint melly vadak ritkábbak s nehezen lőhetők, bár ezek az or­szágos lőjegyzékben csak igen kevés helyről jelentettek be még pedig a hiúz csak Sze­pes, Ungb, Beregh vármegyékből összesen 3 helyről, a medve csak Szepes, Gömör, Lip­tó s Bereg megyékből összesen 5 helyről ! De ezekkel ellenkezőleg némelly vadnem olly gyengén van az országos lőjegyzékben képviselve, hogy közelebb járunk a valódiság­hoz, mint nem, ha az arányt mint 1 : 50 vagy plane 1 : 100-hoz veszszük. Illyen a siketfajd s nyirfajd, melly mindössze Szepes, Gömör s Liptó megyékből 8, illetőleg 9 helyről jelentetett be, s illyen a vadkacsa, mellyből évenként minden fo­lyamszabályozás és mocsárlecsapolás daczá­ra százezernyi légiók lövetnek s fogatnak. A ki mind a mellett túlzott nagynak tarta­ná a fentebbi két millió forintnyi összeget, az vegye kegyesen tekintetbe még azon körül­ményt is, hogy az országos lőjegyzékben a vad­orok által elcsent vadak — természetes okok­nál fogva — bent nem foglaltathatnak, már pedig a vadorzás nálunk hogy nagy mérték­ben el van terjedve, azt nem szükséges bizo­nyítani, s a 113 vadászkerület közt bizony akárhány van ollyan, mellynek bejegyzett vadmennyisége kisebb annál, mellyet a jogo­súlatlan műkedvelők eloroztak belőle. Ha az illy félre kallódott vadat mind be lehetett vol­na irni, akkor némelly rovat, mint az őz, a fajdok s leginkább a nyulak rovata sokkal tekintélyesebb összegeket tüntettek volna fel. Hogyha végtére még azon állatfajokat vesz­szük figyelembe, mellyek az országos lőjegy­zékben vagy legalább a pénzbeli felszámítás­ban nem szerepelnek, mint az evetkék, a ten­geri nyulak, az orvmadarak, a temérdek gázlók s vizi szárnyasok s leginkább a húros rigók s fenyvesmadarak száz és száz ezernyi sokaságát: úgy túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a hazánkban egy év alatt elejtett vad­mennyiség értéke tulbadja a két millió OSZTRÁK FORINTOT.. Ez tehát nem megvetendő, hanem igen is I tekintélyes összeg, melly megérdemli, hogy az ember — még ha nem is vadász — figyelem­re méltassa! Mi engem illet, in parentbesi megvallom, hogy éo a két milliót is keveselem, bár az előttem fekvő adatokból többet kíszá­mitani nem birtam. De ha valaki csak némileg is elfogadható okokkal vagy adatokkal támo­gatandja abbeli állítását, hogy a hazai egy évi vadmennyiség s annak értéke sokkal na­gyobb , úgy én azt szivesen elhiszem. Az eddigiekben szorosan véve csak a vad értékét igyekeztem kimutatni, dehogy mennyi az összes pénzérték, mellyet a vadászat évenkéDt forgalomba hoz ? azt még hozzáve­tőleg sem vagyunk képesek számokban kife­jezni, mivel ahhoz minden adat hiányzik. Ha azonban szem előtt tartjuk, hogy majd minden nagyobb városban s vidéken lakik legalább egy puskamives, ki nagyobbára a vadász fegy­verek körüli munkák után él, s ha meggon­doljuk, hogy a lökészlet s egyébb vadászati kellékek gyártása — nem említve a fegy­vergyárakat s a mellékiparágakat — tetemes összegeket igényelnek — úgy a két milliót alig ha nem még egy féllel vagy még többet kellene megtoldani. (Vége köv.) S i le et faj ü-i dèn y. Tátra-Füred, 1872. apr. 7. Igen tisztelt szerkesztő úr ! — Talán érdekelni fogja uraságodat és a „Vadászlap" tisztelt olvasóit e hideg és zordon, de a hazáért melegen érző 8zepes­ségből valamit hallani a nagy és kis kakas idei va­dászatáról, s azért álljon itt néhány sor saját élmé­nyeim után. Siketfajd-vadászatainkra rendesen minden évben szokott pár rendégünk jönni, de miután az idén apr. 12-ig senki sem jött, kerülőink tudósitásaiból pe­dig értesültem, hogy a nagy kakas pár nappal előbb már megkezdé szerelmi dalát : intézkedtem, hogy em­bereim 13-án hajnalban felmenjenek, s а к kasokat mult évi dürgőlielyeik körül kihallgassák és beszál­lóikat kinézzék, magamnak is szándékom lévén a fürdőtől alig 10 percznyire fekvő erdőség kikémlése. Ehhez képest 13-án reggel 2 órakor, kissé vona­kodva ugyan, de csak megváltam a jó meleg ágytól, s kilépve, embereimet Jakabot és Pált, már a tor­náczon találtam, rettentő ásitozások és nyújtózko­dások közt, nem a legbarátságosabb szemekkel mé­regetvén, havasi pompájában előttünk magasló „Ki­rályorrát (Königsnase) ; de a szép csillagos éjben csak megindultak, utánuk én és В. . . . gazdatisz­tem, egy derék, de kissé hevesvérű vadász. A ke­resztútnál elválva egymástól, ő a maga részére ki­választott szállásba indult az öreg Sehmidttel mint azonban később elbeszélte , az erdőt még teljes sötétségben s igen hidegnek találva, tü­zet raktak ; mi mellett az „öreg Schmidt," nagy megbotránkozására, csakhamar el is aludt, nem akarván azonban az öreget háborgatni, boszu­san egy vén tölgynek vetette hátát, hogy csakhamar maga is — hasonló sorsra jusson! — „Meddig tar­tott az igazak ez alvása, — beszélé tovább — nem tudom, csak arra emlékszem, hogy bóbiskolásomból egyszerre egész közelemben a siketfajd jól ismert „kappogása" ébresztett fel, s a derengő világban vagy 40 lépésnyire egy óriási vörösfenyőn kaka­som körvonalait véltem kivehetni, amint előre nyúj­tott nyakkal, feleségeinek távolról hangzó vidám „back, back!" hangjaira — egy-egy „Wünsche guten Morgennal" felelgetett. . . Csakhamar belop­tam őt vagy 20 lépésre, — azután egy durranás — s vége lett а szerelmi concertnek" — fejezé be egyszerűen emberem. Eu magam, más irányban egész a „Karlsruhe" tájáig jutottam s még nem tudtam egészen elnyom­ni ásitásaimat, midőn az „alte Jakob" már susogja ám szepesi dialectusában : . . . . eidler Herr ! mich beduchts, ich hob en Hohn gehert obfliege !" — Na csak hamar a nagy tölgyfához hát itt az út mellett s kémkedjünk.. . . Csakugyan „csetteg !".... De még igen sötét van a sűrűben.. . . Mit csináljak !.. . Várjak?. ... Ez sem jó, kisértsük meg hát a belo­pást ; s a legközelebbi kappogás alatt egy pár hatal­I mas „kunstgerecht" ugrással előre szökkentem, az­tán vártam, lélegzetet is alig véve, a kakas ujabb concertjére.. .! Hát egyszerre uramfia , csakugyan megszólamlik a fejem fölött, ugyanazon a ha­talmas Pinus silvestris-en, melly alatt én majd a szemeimet néztem ki, lesvén a közeli fákat, melyi­ken lehet kakasom ? No ez nem jó, a sűrű ágak közt fölfelé mit sem látok, — pár lépést viszsza kell tennem De nem volt szükség ; egyszerre megzörren felettem, s a fa túloldalán szárnycsattog­va vitorláz el madaram ! . . . . Észrevett talán?. . . Nem, csak átgallyazott arra a vörösfenyöre, melly alatt egy rakás ölfáh szépeinek egyike rendezi toi­lettjét, hogy közelebb legyen hozzá, mert a környé­ken még egy pár szerelmes kakast gyanit. Nem sokára ismét „köszörülés" hallatszik, s a mindjob­ban derengő világnál kivehetem, a kakas körrajzát, de nem láthatom jól ; egy pár ág takarja oldalvást ; csak még addig a fiatal kis lucz-fenyőig juthatnék. Végreodais eljutottam,hanem ezalatt meg a „mussjö" szállt le jérczéjéhez, egy rakás hóra, vagy 20 lépés­nyire tőlem — de a sűrűség által fedve ; s alkal­masint szerelmi udvarlását tette, mert hallám a jércze édeskés „back" . . . hangját, egy kevés suso­gást, a szárnyak csendes vergődését, de mire pár lépéssel közelitettem, már a jércze szaladt sürübe, mussjö pedig éppen szárnyra vergődött. . . En azon­nal czélba kaptam őt, de a „legyet" sem látván csö­vemen, csak irányra lőttem, s bizony a kakas elvi­torlázott — az nap többé nem látásra. Ez lett volna második kakasunk. April 16-án délután végre megérkeztek vendé­geim is, br. R. . . . és M. . . . vashámortulajdonos urak, régóta minden idényben rendes siketfajd-vadá­szaim, egyszerre jővén az előtte való napon 10 óra­kor feladott s jövetelüket tudató távirattal, pedig ők csak ma reggel ültek vasútra. — A beköszöntő üdvözletek után természetesen első kérdésük volt : „No mit gondol kedves háziúr ; lőhetünk-e le vala­mit holnap?"... „Persze, hogy lőhetünk le — mondám mosolyogva — ha egyebet nem, hát vala­mellyik fa ágát — mint tavaly !. . . . No de hogy rövid legyek : másnap hajnalban csakugyan kimentünk már 2 óra előtt ; vendégeim­nek engedvén az este kihallgatott két kakast, magam pedig csak jó szerencsére menvén velők, egy szikla­tömbön neszezéssel töltöttem az időt. Már három órát mutatott egy gyufa világánál zsebórám, de még semmi nesz sem volt ; ujabb negyedóra folyt le, midőn egy lövés dördült el a báró felől, s mindjárt rá sípolni hallottam kis kürtjén. Bravo ! Ez hát meg­kapta. — Hanem már most annál kiváncsiabban vártam M. . . . részéről a jelt, ki sokkal távolabb, egy órányi távolságra lehetett tőlem. Mindinkább derengett már az ég, sőt világosodni kezdett, midőn végre Schlagendorf felől szintén lövés hallatszott ! Ot órakor már együtt voltunk odahaza, s két rop­pant „Uro gallus" látásán gyönyörködtünk, jól kiérdemlett s gazdag reggelink mellett. — Ezek voltak idei első kakasaink. Végül még egy kis curiosumot. — Pár órával a reggeli után M.. . . úr, ki sétálni ment, csak jö vissza a verandára, nekihevülve s kilőtt puskával, s mindenre kér, csak adjunk neki hamarjába valakit, a ki jól tud fára mászni, mert alig 500 lépésnyire innen az Allee-ban lőtt valamit, egy magas fészek­ben, de még nem tudja, hogy mit? Előkiáltva Pault, megindultunk, a báró is velünk jővén, mialatt M. úr elbeszélte, hogy amint előbb az uton jött volna, egyszerre valamit nyivácskolni és nyöszörögni hallott, de nem látott semmit ; ujabbi nyivácskolásra azonban észrevette, hogy a hangok egy fenyőről erednek, melyen nagy fészket látott ; igen, de a hang nem lehetett madáré, inkább kis ku­tyák vagy macskák nyivogásához hasonlitván. Nem sokat gondolkodott azonban, hanem fellőtt ; mire a fészekben valami mozogni kezdett, de nem mutatta magát. Újra fellőtt tehát, de ismét senki, semmi. . .' Ezalatt a helyszínére érkeztünk, Pál is felmászott, s kiváncsi kérdésünkre, hogy hát mi van odafenn ? .... lekiáltott : „Drei Eidelmorder gnädiger Herr" .... S csakugyan nemes-nyestek voltak ; a mama és két pompás fiókája, 5 hüvelyk hosszú és gyönyörűen kékesszürke bundával. Nemde csinos kis eredmény ez egy délelőtt, itt a fürdő környékén. Pár nappal ezután János akadt egy derék nyirfajdra, mellyet az urak egy szép reg­gel néhány szem göbecscsel traktáltak meg, mit az nem tudott megemészteni. A viszont találkozásig. , Tátrafüredi. Y © § y © s. Versenylovaink nagyobbrészt kedden estig meg­érkeztek, s szerdán reggel már folytaták gyakorla­taikat a Rákoson. Itt van a császári istálló 7 lóval, köztük legjobb 4 évesünk Jackson és eddig legki­tűnőbb 3 éveseink Drum Major, és Melia, az előbbi még mindig az a vaskos locomotiv, mint tavai, ha­nem ép olly sebes is ; Meliával pedig, amint Oracle vezetése mellett láttuk, csak a szellő versenyezhet. Kladrub túlnyomó lesz Pesten is. Megjött Lissa is 5 lóval, köztük Cadet, In View és Admiral ; de meg­érkezésünk előtt már eltávozván, nem láttuk itt van­nak-e a 3 évesek is. Eljöttek a tatai, kéthelyi és csikvári istállók is, csak a közel káposztás-megyeri és dégi késlekednek még, pedig megfogható kíván­csisággal mindenki csak a rejtegetett Labancz után tudakozódik ; Itt van Adonis is ; ragyog az egész­ségtől és jobban fut mint valaha. Egyedül remél­hető ellenfele Stanley még nem érkezett meg, de várják. Nem hiszik azonban hogy valamit végezhetne a Renard lóval. Itt van az öreg Beindlstierer is, ! ujabb gazdája nyaktörőivei együtt s olly vigan és sebesen vágtat mint akár csikó korában. S végül itt van már Sáska uram Tarkája és Sárgája. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószeí. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom