Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-05-08 / 18. szám
f ÁPR I LIS 24. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 139 37. Ugyanaz 3é. sga. m. Österreicher. 38. Gr. Széchényi Kálmán, 4é. fek. m. Einsiedler. 39. Gr. Széchenyi Kálmán, 4é. p. m. Admiral. 40. Ugyanaz 3é. szke. m. Freibeuter. NB. — Mindeddig a szabad kir. Kassa város dijja megszavazva, s az illető propositió megállapítva nem lévén, az, valamint a nevezési zárnap is később lesz közölve. Alsó-Kemencze, 1872. május 2-án. A kassai versenyegylet titkársága. A versenyfogadások és a „Totalisateur." Hogy vájjon a fogadás , a játszás, a sportnak előnyére vagy hátrányára van-e ? arról már sok vitatkozás volt, mióta a lóversenyek nálunk meghonosultak. Erkölcsi szempontból véve a dolgot, sokan hallani sem akarnak a fogadásokról, és a tételen felül minden risieót hazardjatéknak és czéltalan foglalkozásnak tartanak. A futtató sportsman ellenben, ki a lónemesités czéljából tetemes összegeket fektetett versenyanyagba, s a lovai által évenkint nyerni szokott összegekkel átalánosan nem fedezheti istállója kiadásait, igen kívánatosnak tartja e deficitet más uton, a fogadásokban kipótolni. S valljuk meg az igazat, nem gyümölcstelen módja-e a tőkekezelésnek, hogy versenyanyagunkat, illetőleg az abba fektetett tökét — csupán egyféle módon : a futamok által éJtékesitjük ; holott a capitalista, mint mindennap látjuk, tökéjét 10—15 féle módon is használva, ötszörannyi jövedelmet húz belőle, mint ha kényelmesen kamatra fektetve nem dolgozna vele. Tekintsük kissé közelebbről a dolgot. A fogadás törvény által tiltva nincs ; s az általános usus csak annyit követel érvényességére nézve : hogy a fogadási összeg a felek által letétessék. Egyébként a verseuyfogadás legalább is ollyan jó valószínűségeken alapszik, mint a kereskedői vállalkozások legnagyobb része, s bizonyára jobb alapon mint a börze vagy kártyajáték. Azután meg a biztosítási üzletek is kivétel nélkül mind csupán valószínűségi számításokra épitvék, s akként szabják dijjaikat, amint a biztosított tárgy vagy ezél több vagy kevesebb veszélynek van kitéve. Épen ez a viszony a versenyekre fogadók közt is. Mondjuk például, hogy egyik futamra két ló van nevezve, mellyek egyikének természetesen nyerni kell ; ez esetben a remélhető nyertesre kivánt betétnek közelebb kell állni a nyerendő összeg nagyságához, mint a másik kevésbbé jó lónál, s pedig annál inkább, mentől nagyobb a valószínűség az egyik ló részéie. Ha e valószínűség majdnem absolut (mert tudva van, hogy jól megy, nem ijedős, bátor szivü, az utolsó csepp vérig küzd) úgy csupán csak a véletlent hozza számításba a fogadó, pénze koczkáztatásánál. Igen, de a fogadások ellenesei azt mondják, hogy sohasem lehet biztosan számítani egy lóra, kitörheti a lábát stb. в e miatt a hazárdjátékhoz, a lotteriához akarják hasonlitni a versenyfogadásokat. Pedig nem úgy van. Vegyük csak például a biztosítási intézeteket, s pedig a hajózást. Egy újonnan I épült hajó biztosíttatik a Dunán, hol csakugyan kevés veszedelem fenyegeti rendes körülmények közt, ennek következtében a fizetendő dij mérsékelt. Mindamellett is a hajót egyike éri a véletlen szerencsétlenségeknek, elsülyed s a biztosító társulat fizethet. Mondhatja-e valaki, hogy e miatt a biztosítás szerencsejáték ? Semmi esetre sem, mert a társulat gondoskodik róla, hogy a rendes eshetőségeken felül a rendkívülieket is — mint tüz, összeütközés stb. számításba veszi a befizetendő dij kiszámításánál, s a mit egyik helyen veszt, beveszi a másik 10-nél. Azonban nála is történnek rendkivüli dolgok — egész városok leégése, árvizek stb. mik minden számítást felforgatnak. De ez esetre is biztosítja magát viszonbiztositások által. Hasonló körülményüek a versenypálya fogadásai is, s azon nagy előnye van a hazardjáték és lotteria fölött, hogy t. i. ismeretes dolgokkal valószínűségi számítást teliét a fogadó, mig amazoknál bizonyára csak a véletlenre várhat a játszó. Ha a mult őszi 2 éves s az idei pozsonyi 3 éves futamokból következtethetünk a Nemzeti dij nyertesére, azért még a roulette golyójának a zérusba esése semmi ujjmutatást sem ad arrauézve, hogy a legközelebbi perdülésnél mellyik számon áll meg az. Ellenben, ha az idei 1000 arany nyerteséül legelöl Renard gróf Adonisát vesszük, de azt mondjuk, hogy a legkisebb késedelemnek sem szabad öt érni, se maga se lovarja hibájából, különben a kiadrubi Jackson biztosan letorkolja — úgy ez állitásunk sokkal okadatoltabb, mint ha a rouletten veres szinre játszunk csak azért, mert a bank arany-göngyei véletlenül épen egy veres mezőn hevernek. Elég lévén talán ennyi a versenyfogadások morális igazolására, térjünk át magára a fogadások tudományára, mert tudomány ez, mint a sakk játszma, csakhogy basznosb, mert közvetve a lótenyésztést emeli, — s nézzük meg : mit kell annak tudni ki a fogadásokkal üzérkedni akar, micsoda előzményeket kell ismernie, hogy ajánlatokat tehessen v. elfogadhasson, s miként űzik jelenleg általában a fogadásokat. A fogadási üzlet a gyakorlatban két külön ágra oszlik, t. i. az ajánlatra, és fogadásra. Az ajánlat egy egész üzelem sorozat, melly számításon alapszik, s mellynél a tőkésnek legelőször is azon ló esélyeit — melly ellen működni akar — kell megfontolnia a mezőny többi lovai mellett, mind mennyiség mind minőség tekintetében, — azután pedig, hogy ugyanazon futamban a többi lovakra mennyi ajánlatot fogadhat ö el. Minderről világosan számokkal kiirt combinatiót kell zsebkönyvében magával hordania, s ajánlatokat és fogadásokat az általa kiszámított arányokban vennie, mik azonban a versenyek közeledtével minden héten, minden nap is változhatnak, a lovak esélyei szerint. Egy kis példa legjobban megvilágitja ezt. — Előbbi számunkban a Nemzeti dij reménylhetö nyertesei következő arányban fejeztettek ki számokkal ; rövidség okáért csak az első tizet véve : 2000 frtot 500 frtért Labancz ellen. 2000 „ 500 „ Kisasszony „ 2000 „ 450 „ Mr. Francis „ 2000 „ 400 „ Meistersänger ellen. 2000 „ 400 „ Aspirant „ 2000 „. 350 „ The Jew „ 2000 „ 350 „ Falsacapa „ 2000 „ 300 „ Essoine „ 2000 „ 300 „ Bandit „ 2000 „ 300 „ Pallas „ Mondjuk s beszéljünk úgy, mintha ez közvetlen bennünket érne, s könyvet nyitottunk volna reá : hogy ez ajánlatunkra 10 oldalról érkezett fogadás, a legnagyobb rész persze Labancz és Kisaszonyra együtt, más része keverve ezek egyikével vagy a nélkül, más kettő—három együtt. Vétetett volna pedig minden ló S-szor, Labancz és Kisasszony azonkivül még külön 7-szer, mi következő eredményt hozott volna. A 10 lóért nekünk fizetendő tétösszeg 3-szorosan véve tenne 11.700 frtot Labancz és Kisasszonyért külön 7-szer és kétszeresen 500 forint = 7000 „ Összesen 18,700 frtot Már most t gyük fel, hogy csakugyan az eddig általános kedvenczek (Labancz vagy Kisasszony) egyike győz, ez esetben kellene fizetnünk 10-szer 2000 frtot, azaz : 20,000-ret, mi világos 1300 frt veszteséggel járna. Ugy de nem voltunk kötelesek a két kedvenczet (s kivált együtt !) annyiszor venni, hogy világos kárunkra dolgozzunk, hanem felfüggesztők elfogadásukat egyelőre, s kiválasztattuk őket 6-szor mindig más lóval, s igy az eredmény következeleg alakul legroszabb esetben is : Labancz 6-szor á 500 frt . . 3000 frt. Kisasszony 6-szor á 500 frt . . 3000 „ A következő 4 első ló 3-szor . 4950 „ Az utolsó 4 ló 2-szer . . . 2500 „ Összesen 13,450 frt. ide egy idegen ló, melyre csak kevesen fogadtak volna e futam alatt csak egyetlen shilling erejéig is, és a melyet alig ismert néhány ember s mégis midőn Jem a mázsáló-szinbez érkezett, száz meg száz nyájas arcz fogadta, üdvözölve benne a nap hősét, mig egy csapat dölyfös squire és vidéki farmer hozzám sompolyogva, szivélyesen rázta meg kezemet, örömét fejezvén ki a vén ló szépsikerü küzdelme fölött. Ha tudták volna, hogy még csak huszonnégy órával azelőtt is, mily kevés esélye volt az öreg Herculesnek a nyereményre ! Azonban én legszivélyesebben csaptam a jó mészáros czimbora tenyerébe, mert ha ö nincs, aligha teszszük zsebre a bidefordi toronyverseny diját. Hanem az állatorvos is magasan hordta most a fejét és ugyancsak törtetett hozzánk világoszöld kabátjában, fehér kalapjában s midőn odaérve örömtől sugárzó arczczal a győzőt körüljárta s nyakát tenyerével megveregette, igen találóan jegyzé meg : „Lám mennyire kedvében járnak már most e sánta lónak." Különös, hogy ép e délután temették a szegény Tomot is. Mig itt vén kedvenczének győzelme fölötti örömkiáltások reszketteték meg a léget, addig a távoli kis falunak harangja szomorún kongott, a gyászvéget ért ifjúnak végtisztességtételén, ki még csak egy héttel azelőtt is olly vérmes reménynyel kecsegtette magát, hogy birnevét e verseny tartamában megalapithatandja idegen tájon is. A futtatás után visszatértünk a vGyapjuzsák u fogadóba, hol felséges ebéd várt ránk, minden pompásan ütött ki, egészen Ínyünk szerint. Egyre koezczintgattuk a poharakat s rózsás kedvvel ittunk egymásnak az egészségéért. Az állatorvos kiment egy időre a babérokat aratott „Herkules" gondozására, este azonban visszatért s a társaságot egy rettenetes yorkshiri vadászdallal lepte uieg, mellyet zajosan megtapsoltak, elannyira, hogy szinte félnem kellett, hogy ismételtetni fogják vele. A második ló tulajdonosa, ki már egyizben legyőzetett Tom által Warwickshireben, bevallotta, hogy a vén ló nagyon megérdemelte aratott diadalát s hogy ő mindig veszélyes versenytársat látott benne, habár nem vallotta is be. A mészáros és barátai a mi vén gebénkre fogadtak s nem is vált kárukra. Én részemről egyetlen fillért sem koczkáztattam. Az állatorvos azonban jól szimatolt s nyert is ötven fontot, daczára annak, hogy én öt fogadási hevében nem kissé mérsékeltem. Azonban ő oly diadaljelvénynyel távozott Bidefordból, melyet ő minden pénznyereménynél többre becsült és ez egy egész nagy vég szövet volt, abból a fajtából, a melyből Jemnek eszményi öltözete készült. Nagyon megnyerte kedvét a jó, kedélyes mászárosnak, és búcsúzás alkalmával ez kedveskedett neki azzal, mit is ö egy a lábdaganat ellen kitűnően sikeresnek lenni állított gyógyszer vényének átadásával viszonzott. A nyereménydijat csak másnap reggel fizették ki. Jemnek szép jutalmat adtunk remek lovaglásaért, a lovászfiú is tiz font borravalót kapott, miután vén paripánknak oly jól gondját viselte. Mielőtt Bidefordot elhagytuk volna, a fogadós leánya két nagy fehér-kék kokárdával ajándékozott meg, a vén „Hercules" föleziezomázása czéljából, mire a mészáros azt a tréfás megjegyzést tette, hogy az a kis hamis, bizonyosan finom módon akarta értésemre adni, hogy ő olyan szinü selyem ruhát óhajtana. Miután sejtém, hogy úgyis valószínűleg utójára jártam e vén városban , rászántam magamat ez áldozatra s a legszebb kék selyem szövetet vettem meg számára, a minőt ott kapni lehetett, s mondhatom meg is volt vele elégedve. A távozáskor az öreg „Hercules" egész diadallal vezettetett ki a városból, mi pedig még egy üveg pezsgőt fogyasztottunk el utoljára a szivélyes mészárossal és Jemmel, kinek megigértük, hogy lia ismét valamely jelentékeny futtatás lesz, őt fogjuk lovarunkul felkérni. Aztán fölkapaszkodtunk a gyorskocsira és sokkal nyugodtabb kedélylyel hagytuk el az agg várost, mint midőn oda megérkeztünk. Abban az időben a villanysodrony még nem vonult át a mi távol vidékünkön, és igy mi saját magunk vihettük meg csupán lovunk diadalának hirét, midőn haza érkeztünk. Nemsokára aztán kivettem „Hercules"-t az ö „training-quarter"-jéhül s falka után kezdtem lovagolni. Azután a vidéken rendezett steeple-chaseben futott rövid !dö múlva a vén kaptás, de egy semmirekellő country-jockey, a ki lovagolta, eltévesztve az ösvényt jelző zászlókat, helyI S
