Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-01 / 17. szám

134 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJUS 22. 1872. emiitett győzelme a Crawen-Stakes mfldjén mons. Lefévre 3 éves Brisbaneje ellen, kinek Sterling 52 fontot adott s még is tetszés szerint bánt el vele. Olly nagyszerűnek tartják e győzelmet, hogy Admi­ral Rouss a mént e győzelme után a század legjobb lovának deelarálta, és Léfévre úr Mr. Grettomnak ez egy Sterlingért 10,000 font sterlinget ajánlott, mit azonban az nem fogadott el. Végül a Rothschild istálló is rehabilitálta magát, s Favonius lábbaja nem lehetett oly nagy, mert a 4 évesek másodévi versenyében győzött Ravenshoe ellen. A porosz lovak közül Bauernfänger is helyre­hozta jó hirét, s egy handieapben megverte a 3 éves Delayt és Lady Mashamet. A Thwo Thousandra fökedvenez még mindig Cre­morne, Prince Charlie, Queens Messager, Wenlock, Helmet és Bethnal Green. A prágai nevezések, mellyek közlését hely szűke miatt nem eszközölhettük — meglehetősen ütöt­tek ki, ha a már többször felpanaszlott körülményt — hogy a berlini és kassai versenyekkel egyidöre esnek, tekintetbe vesszük, s hogy a 2 évesek illy korai kihozatalára verseny-istállóink nem igen ké­szülhetnek elő. Kladrub nem is küld egyet se, pe­dig a többi parthiek mindegyikére 2 lovat küld. A 2 évesek nagy tétversenyére csak 5 nevezés történt, közülök kettő a lissai istállóból, de a Ressource dijra 15 csikót jelentettek, köztük egy párt Buccaneertöl (gr. Festetich Pál Madárja Vogelfangertöl és Conte Veith Formosája) két Savernake csikó a porosz kir. graditzi ménesből, és néhány Palestro, Giles, Starke és Empire csikó, ez utóbbi, úgy látszik, apáról test­vérje Don Pedro-nak, Lefévre úr előbb ismerte­tetett derék 3 évesének. — Az Asszonyságok dij­jaira 8 ló neveztetett, köztük Aeneas, Cadet és Verbena. — A prágavárosi 200 aranyért csak 6-an jelentkeztek , ellenben a 300 arany államdijért 17-en, többnyire 3 évesek. — A 600 aranyra 7 ló, köztük Jackson, Vasco de Gama, Verbena, Conces­sion. — A két akadály-versenyre 7 — 8 ló, azaz jó­formán minden steeple-chaserünk. Njilt-tóir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 кг. fizetendő. ELADÓK. Egy pár 6 éves hibátlan csinos aranypej hintÓS IÓ-; kanczák, 15,2 ön felül, mezőhegyesi nevelésű (Za rifek) : Láthatók Pesten, Sebestyén-tér 6. szám alatt az istállóban. Vadélet és vadászat az észaü sark körül. Payer Julius főhadnagytól. (Payer's ausführliche Berichte über die 2-te deutsche Nordpolar-Expedition 1870—71. Külön kiadás. IX. rész. Arktisches Thierleben ; grönländische Jagd.) XI. A rozmár vadászata, veszélyessége a vízben s tehetetlensége a szárazon. A borjúfóka. Mind­kettő hasznossága. A grönlandi nyul. A ma­dárvilág. A tengeri állatok. (Vége.) Minél hosszabb időt tölt az ember a sarkövi vidékeken, annál inkább elszokik attól, hogy az állatokat elemükben, a vizben megtámadja, hacsak valamely kényszerítő körülmény, pél­dául táplálék- vagy olajhiány erre nem sar­kalja; de ily esetben tanácsos magát töltény­nyel bőven ellátni. Legeredményesebb a vadá­szat akkor, ha sikerül az állatokat a jégen alva meglepni. Ilyenkor a csónak lehető nesz­telenül a parthoz hajtatik, a vadászok átlép­nek a jégmezőre, de nem szemközt, hanem az állatok hátában ; mert mirlön ezek egyike fejét dühösen felvetvén felébred , csakhamar fel­kelti a többieket is, s most az egész csorda, a fiakat maga előtt terelve, feltartóztatlanul a jégmező széle felé nyomul és fejjel előre a viz­be bukik. A vadásznak tehát csak ezen rövid idő áll rendelkezésére és lövései kell hogy gyorsan és biztosan essenek. Ha egy borjú esik el, ugy anyja azt melluszonyaival elhord­ja és gyilkosát szemeinek bősz fényével hivja ki viadalra. A mint a rozmár elejtetett, gyorsan, még mi­előtt elmerül, kötéllel a csónakhoz erösittetik. Ez állatok súlya óriási, ugy hogy midőn egy izben kettőt kötöttünk ugyanazon hajóoldal­hoz, hajónk erősen amaz oldal felé hajolt ki. Nem ritkán történt meg az is, hogy ugy a fóka, mint a rozmár húsát, még pedig nyersen kellett élvezünk. Husuk erősen halzsir izíi, az utóbbiaké majdnem fekete, a máj szép viola szinü. Mindkét állatnak megvan azon különös sajátsága, hogy olykor-olykor követ nyel el. A fóka 3—4 láb hosszú s egészen ártalmatlan és védképteleD. Azonban előrevigyázó és bi­zalmatlan, a legcsekélyebb gyanúra is elmerül. Általában lehet mondani, bogy rut feje, a kí­váncsiság sajátságos kifejezésével mindig csak néhány pillanatig marad a viz színén. Több faja van ez állatnak, ezek közül legnagyob­bak az úgynevezett sipkások (Klappmützen), melyek fejbőrüknek egy különös s csak vén­í ségükre-fejlődő alakulása által tűnnek ki. A fókák szintén falkákban élnek. A fókava­\ dászok néha száz-számra találják együtt egyetlen jégmezőn. Alvás és sűtkérezés köz­ben őröket állítanak ki ; ezeket kell tehát leg­először is elejteni, a mikor az egész falka zsákmányul esik. A fókavadászatot igen sok­[ féleképen űzik, nagymérvű és legsikeresebb , azon mód, ha bunkókkal verdesik agyon. Ugyanis hátsó-agyuk igen gyenge, ugy annyi­ra, hogy hátultöltőink golyói mindig oly hatás­sal voltak reája, mintha elfújták volna. A fóka­vadászatra legeredményesebb és leginkább látogatott vidékek Ujfoundland környéke és a már a sarkkörön belül fekvő Jan Meyen szi­gete. Ezektől délre eső tájakon csak ritkán s akkor is elszigetelten jönnek elő. Megöletvén, igen gyorsan merülnek el a vizben. Az eskimóra nézve a rozmár és fóka nélkü­lözhetlen, belőlük nyeri minden szükségletét. Bőréből szíjakat vág, ruhát készit, csónakját azzal bélleli ki s hógunyhójának talaját és fa­lait azzal teritibe; csontjaiból készíti eszközeit fegyvereit és szánait, hájuk világító szerül, husuk táplálékául szolgál, — egy szóval : a rozmárt és fókát az eskimó szöröstől-böröstől — ha nem is mindjárt közvetlenül — fel­emészti. Az európai nyul nyugtalansága, a hősiesség teljes hiánya és mértföldekig nyúló futásai által tűnik ki ; a grönlandi nyul ellenben, szik­lahasadékában ülve marad, mint ha oda volna nőve, bármily közel járjon is hozzá a vadász. Némelykor egész hegyoldalakat láthat az ember fehér pontokkal tarkálva, melyek moz­dulatlanok levén, az ember hajlandó azokat hófoltoknak venni ; de ezek febór nyulak. Nagyságuk körülbelül egyenlő a mieinkkel, azonban — basonlólag a havasi nyúlhoz — husuk meg sem közelíti a mienket. Egy nyul­vadászat Grönlandban gyakran a legkómiku­sabb jelenetekre ad alkalmat. Ez állatok hal­lása, de különösen látérzékük, ugy látszik na­gyon hiányosan van kiképezve, ugy hogy a szó szoros értelmében össze lehet taposni ; né­ha a lépések vagy lövések zaja által fel­riasztatván, körben forognak vagy egész fél óra hosszat bakágast állanak. Egy izben egy nyul közvetlen közelébe kerültem, a mely, no­ha több lövés által ijesztetett meg, mindig csak néhány lépésnyire távozott. Az állat gondtalanul legelészett a mohán és pedig oly nyugodtan, hogy képes voltam vázlatköny­vemben különböző állásban lerajzolni, mely állásokon azután bajtársaim jót nevettek a szegény tapsi rovására. Keleti Grönlandban azon sajátos farkasfaj, melyet a sarkövi vidékeken már többen talál­tak, nem létezik, szintúgy nem található ott azon, a farkassal rokon ebfaj, mely a nyugat­grönlandi eskimó létfeltételét képezi. Ez Észak ­Europában sem fordul elő s ugy látszik, hogy a jeges-medvével, rókával és iramszarvassal együtt a sark körüli tájak kizárólagos lakója. Ez országnak egyébb állatvilága (lemmin­gek, egerek, lepkék, egy méh-faj, legyek, ez utóbbiak némely tájakon és bizonyos évsza­kokban országos csapást képezvén) zoologiai tekintetben ugyan igen érdekes, de kivül esik a grönlandi vadászatot tárgyazó e czikksoro­zat keretén. / Érdekes mozzanat még számos madárnak idöszakonkinti fellépése, melyek a sarkkör világot néhány nyári hét alatt felélénkítik. Ezek közül különösen felemlitendők a hófajd és a holló, a mely télen át is itt időz, azután egy csoport énekes-madár, több, jó étvágya által kitűnő csüllőfaj, bukdárok, mindenek előtt azonban a dunnaludak és kacsák. Ezek szám­talan fehér pontot ábrázolva tanyáznak a sziklafalakon, vagy gágogva és sipitva szelik át a levegőt, vagy egy jégmező szélét ülik körül és hosszú sorokban vagy sürii csopor­tokban úszkálnak a csatornákban, vagy végre fiókjaikat tanitják úszásra és járásra, bár­ezek ulasilásaik nélkül is elvégeznék ezt. Rö­vid nyár és a partokat bevonó jég nem kis zavarba dönti őket s nem sokára beáll az elo­dázhatlan szükség, melegebb tájakra költözni. A madarak móg azáltal is megbecsiilhetle­nekké válnak a sarktáji hajósnak, hogy a tojásban roppant serénységet tanusitanak, és pedig némelyek ravasz válogatással a bazalt oszlopok megközelitketlen tetejére, mások, mint a kacsák, a partra rakják, de oly magas­ra, hogy az ár el ne sodorja. Az eskimók ezen­kívül bőrüket, à la Papageno-öltönyökre hasz­Grönland nyugati partja sokkal gazdagabb madarakban, mint a keleti, a miért is zsákmá­nyunk aránylag csekély volt. A sarktáji ma­darak busa, valószinüleg tengeri állatokkal való táplálkozásuk miatt, többé-kevésbé érez­hető halzsir izü. A sarktenger a töméntelen apró balak mellett számtalan alsóbb fokú állatoktól (erus­taceák stb.) van benépesitve, melyek a tenger óriásainak, minők a czett, narvál stb. szolgál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom