Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-24 / 16. szám

127 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. duczokra szegezve, mely utóbbiak eleintén 3—4 ölnyire, és később a gyakorlat nyújtotta tapasztalás szerint 1—-1уц ölnyi távolságban állíttattak fel. Ez által kettős czélt értünk el : először a nagyvad gyakori kiváltása véget ért és a sváb nadályokat is leráztuk nyakunkról. Szarvas- és sertevad ellenében a sodrony teljesen megfelelt a czélnak, de nem őzvad tekintetében ; mert ez átbujt. De ennek meggátlása végett a sodronyt a földtől egész 3 lábnyi magasságig sokkal sürübb sorokban kellett volna alkalmazni, a mi több költséget okozandott, mint a menynyit az egész őzállomány ér. Az uradalom igy annyira mennyire elérte ezélját, nagy költség mellett. Csak az volt a bökkenő a dologban, hogy a szomszéd Eszterházy-féle uradalom nem kerittette el erdejét, és igy onnan több ízben váltván ki a nagyvad, és a gáuthi lakosok által űzőbe vétetvén, sokszor a kerítést megrongálta. Hagyattak ugyan nyilasok abban, de a vad zavarában nem talál rájok. A parasztok pedig ilyen körülmények közt mégis triumphálnak. Miután ugyanis kérdést intéztek a szomszéd uradalomhoz, hajlandó-e a vad által okozott kárt megtéríteni, s ez azt megtagadta, válogatás nélkül puffogatnak le minden kijövő vadat. Igy tehát az egész ügy in status quo maradt. A bekerítés eszközlése alatt Lamberg Rudolf gróf személyesen látogatott el Eszterházy Mór grófhoz, hzon ezélból, hogy ezt rábírja, miszerint a rá eső részt is elkerittesse ; és ez eleintén hajlandó is volt ráállni e kivánatra. Ezalatt értekeztünk a grófi erdőszemélyzettel is, mely a viszonyokba sokkal jobban van beavatja mint a ritkán a szabadba kijövő uraság. Az erdészek is majd egyhangúlag a bekerítés mellett voltak ; e nézethez csatlakozott a főfelügyelő is. Es mégis ez utóbbi egészen ellenkező irányú véleményt terjesztett az uradalom elé, melynek folytán azután az elkerítés csakugyan elmaradt. A csákvári uradalmi erdészek tudniillik igy okoskodtak : a parasztoknak eleinte sikerül tán néhány darab vadat lelőni, de utóbb ez a sok lövöldözés által el fog zavartatni s csak kevés vagy épen semmi vad sem fog a mezökre kiváltani. De ebben érzékenyen csalódtak; mert 1867., tehát 5 év óta a gánthi gányók a gróf Eszterházy-féle nagyvadból évonkint legalább 100 —150 darabot lövöldöznek le, a mi, ba egy darab árát átlag 10 frtba veszszük, évenkint 1000 —1500 frtot tesz ki, amennyibe a kerités és tökésitett kamatja bizonyosan nem került volna. Nem is számítva a meglőtt és megnyomorított vadat, mely évenkint szintén tetemes összeget képvisel. Vadász eredményünk az elmúlt télen oly csekély volt, hogy nem is tarto'm érdemesnek azt szám szetrint felsorolni. Sertevad egyetlen egy darab sem lövetett. Deczember elején, a nagy hóesések folytán meglehetős számmal jelentkeztek, de akkor az uraság épen távol volt. Később mind inkább megritkultak, mig a nagy hófúvás beálltakor valamennyi eltűnt, olly tájak felé vonulva, hol kiterjedt és régibb őserdő-állomány őket a hideg és szél ellen jobban megvédelmezi, s hol még az őszről maradt makkot találnak. Nagyvad szintén majd semmi sem lövetett, azon aggodalomból, hogy a tél oly korán és fenyegetöleg állván be, ha február végéig oly erővel eltart, a vad nagy része, s különösen a gyengébb bornyuk és tehenek éa az özek elvesznek. Bárha ez esetre is gondoskodva volt a vadról, de nem eléggé, miután a szénakészlet a vadállományhoz képest mégis csekély volt. Azonban a tél ereje január végével megtörvén, a kedvező időjárás mellett a fenti aggodalom nem mutatkozott alaposnak, és a vadállomány aligha szenvedett nagyobbszerü fogyatkozást. Csákberény 1872. február végén. Huba Rezső fó'crdész. (A szarvas-tragoediát legközelebb hozzuk. Szerk.) Csetnekvölgye, april 16-án 1872. Tisztelt szerkesztőség ! A lefolyt szalonka-idényről kivánom a tisztelt szerkesztőséget e néhány sorral értesiteni. Az erdei szalonka völgyünkbe rendszerint martius közepén szokott néhány úgynevezett szálláscsinálóval jelentkezni ; ez idén azonban a februárban esett nagyobb mennyiségű hó martius első felének hűvös és szeles napjai miatt még a verős oldalakról sem pusztulván el , a szalonka is kissé késett s az első pár csak is martius 18-án estve láttatott a csetneki melegoldalon. Martius 19., 20. és 21-én eső, később erős havazás állott be s martius 22-én reggel, 9 foknyi hideg mellett, 4 hüvelyknyi friss hó takarta az egész völgyet, s miután még martius 23-án is havas eső esett, én az esti leseket csak martius 25-én látogattam először s ezen estén lőttem is az első szalonkát. E nap óta már javában folyt a vadászat a hosszúcsőrre s a derékhúzás is e naptól kezdve egész april 8-ig tartott, mellyen túl már csak egyes példányok kerültek esténkint a vadász szeme elé, april 12-ke óta pedig már egyetlen egy sem. Az idei szalonka-idény tehát a lehető legrövidebb volt, mivel alig tartott 2 hétnél tovább. Hajtóvadászat szalonkára ez idén kétszer tartaI tott nálunk. Martius 25—26-án a somkúti pusztában, a hol 10 darab, és april 3-án a Dubrava erdőségben, a hol 3 darab került aggatékra. Ezeken kivül az esti leseken lövetett : a Csetnek városi vadászok által . 20 darab énáltalam 9 „ a Csetnek feletti völgyben . . 17 „ s igy összesen a csetneki vadász-kerületekben — a mi t. i. tudomásomra jutott — 50 db szalonka. Holláinkon a havak erősen megmozdultak, s néhány nap óta a verős helyek már alig mutatnak egykét hófoltot. Ertesités szerint mind a siketfajd mind a nyirfajd megkezdte dürgését, s e nemes szárnyasok küszöbön álló vadászatáról annak idejében szeretném a tisztelt szerkesztőséget körülményesebben tudósítani.*) Addig is vadász-üdvvel s igaz tisztelettel maradván Csetneky B. Farkas-lesen. Eperjesről írják f. hó 10-kéről, hogy a Jobannita-rend kurimai uradalmának erdésze, Eckert Károly, martius 31-én délután szalonkákra cserkészvén vizslájával, véletlenül egy farkas-tanyára s benne 4 fiatal farkasra talált, melyek még csak kutyakölyök nagyságúak voltak. Az erdész felszedte a kölykeket vadásztáskájába, azután várt az öregekre, meg akarván őket lesni, s ha lehet a dúvadak irtásáért járó dijjat még azok elejtésével is szaporítani. Időközben besötétedett, de a farkasok свак nem jelentkeztek. Az erdész egy kettösesövü puskán kivül még egy revolverrel is rendelkezett, s ezekben bizva, nem akart végzett dolog nélkül távozni. A farkasok azonban távol vadászhattak a barlangtól, egyik óra a másik után telt, s emberünknek az idő hosszú lett, mert pipáznia nem lehetett. Végre éjji 11 óra felé hallá a farkasok neszét, amint ismeretes rövid ügetéssel közeledtek. A félhomályban egész közelre várta őket, s egymásután pár lövést tett reájok, de feltűnő eredmény nélkül, mire azok kereket oldtak. Sebvérre a sötétben nem találván, hiábavalóságnak tartá a további keresést s haza indult, miután az erdészlak jó másfél órányira volt, s az út mély árkok és vízmosások között vezetett. Alig indult el azonban, midőn a farkasok ismét megjelentek és szerepet változtatva üldözőkké lettek, Eckert alig birá őket revolver-lövéseivel magától elriasztani, midőn újra és újra visszatértek, s makacsul üldözték. A nehéz vadásztáska s az abban nyugtalanul nyivákoló s kiszabadulni óhajtó farkasdok, mellyeket semmi áron sem akart elhagyni, s a sötététség, mePy a czélzásban gátolá — nem a legkellemesebbé tették helyzetét, annál inkább, mert utoljára csak két lövése volt még revolverében ; ezt azonban végső szükségre akará tartani , mert úgy tartá, hogy jóformán az ö bőrére számitnak a bestiák. Higgadtsága azonban nem hagyta el. Egy csomag gyufa volt nála, s ez lett jóformán mentője ; koronként egy-egy csomag rőzsét gyújtott meg, s e tüzjátékkal meglehetős respectusban tarta a bestiákat. Sok baj- és fáradsággal éjfél után végre elérte az erdészlakot. A derék erdésznek a megyei pénztárból 40 frt utalványoztatok a beszolgáltatott farkasdokért.Eckert azonban esküszik, hogy ezután 1000 frtért sem tő! tene egy második éjjelt farkas-lesen. (A dolog szépen olvastatja magát a „Tetnesv. Zeituugban" ; csak azt csodáljuk, hogy nem az esemény helyéhez közelebb megjelenő valamelyik lap közli azt. . .) Y © g у/ © §. Rudolf koronaherczeg ő fensége — mint az Erdészeti lapokban olvassuk — Latour gróf főudvarmestere és pár vendég kíséretében a budakeszi m. kir. erdőgondnokságnak királyi vadászterületén martius hó 23-kán szalonkákra vadászott. A vadászat délután volt hajtókkal s a két hajtásban összesen két szalonka esett, melyek egyikét ö fensége lőtte, másikát pedig a koronáiig és egyik vendége két oldalról ejtették el. О fensége az általa, valószínűen legelőször, lőtt szalonkát magával hozta Budára. A török sport köréből. Konstantinápolyból R. hazánkfiától egy fölöttébb érdekes medve-vadászatról veszszük a tudósitást, hogy Herczeg Halim pasa, a Vicekirály unokatestvére, ki a versenysportnak is nagy barátja, mint arra br. Révay és gr. Waldstein ő méltóságaik Cároi tudósitásaiból olvasóink is emlékezni fognak, értesülvén arról, hogy az lnéboli erdőség magaslatain mintegy 30 darabból álló medve-csapat tanyáz, martius 8-án ezek vadászatára fölkerekedett. Kiséretétében voltak unokatestvére Osmán bey, berezeg Zagiell, Rechad pasa, egy orvos s még számos vadász. О magassága a „Progresso" czimü Lloyd-gőzösön távozott, s több mint két heti odamaradas után kíséretével együtt a „Trebisonda" hajón april 1-én szerencsésen visszaérkezett. A vadászat eredménye pedig fölülmúlt minden várakozást, a mennyiben 16 (tizenhat) medve lőn elejtve s 6 bocs élve elfogatott. Halim herczeg egymaga 3 nagy medvét lőtt le finom angol karabinjával, melly robbanó golyókkal volt tö'tve. Rechad pasa két medvét teritett földre, a többit a herczeg emberei. A vér-ebek is, mellyeket ő magassága Angliából szerzett, ez alkalommal kitűnő szolgálatot tettek. lnéboli környéke pedig nagy hálával telt el a herczeg iránt, hogy őket ama kártékony és vad bestiáktól megszabaditá. *) Élőre is örülünk neki, s sebben kérjük. csak minél részleteSzerk. A pozsonyi lovagjátékról írják 18-áról : Ma tartatott meg itt az első lovagjáték a gazdagon diszitett részvény-lovardában. Már a bevonulás imposans látványt nyújtott. Egy hirnök, apródok és lovászmesterek által vezettetve s egy induló hangjai mellett : négy gyönyörű pár vágtatott be büszke méneken a szintérre : Dessewffy Julia grófnő, Rohan Benjámin herczeg, Cappi Julia grófnő, Rohan Victor herczeg, Déván Antónia k. a., Bartal Aurél, gr. Eszterházy Sándorné, gr. Eszterházy Miklós. Utánuk négy apród, ezek után egy quadrille udvarnok rococoöltözetben, végre egy kocsi-quadrille robogott be. Zajos e'ljenzést idézett elő két négyes fogat, gróf Török és gr. Zichy Ernő páratlan ügyességű vezetése alatt. Alig hogy ezek sorakoztak, egy büszke, pompás lovascsapat száguldott elé, a férfiak Cromwell korából, sajátszerű ellentétet képezve a rococo-kor fényes udvaronezaival. Az [előadott játékok közül kölönösen kiemelendő a női és a puritáu-quadrille, továbbá a kétfogatú menet-k, melyek az ünuepély fénypontját képezék. A j Uék még háromszor ismételtetni fog. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószef. Szerkesztőtárs •• Sárkány Ján. Fer. У