Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-17 / 15. szám

ÁPRILIS 3. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Az angol mindig jó csikót névelhet — természetesen a párosításnak megfelelőleg — ha csak a helyette munkálkodó természet működését nem za varja ; mig nekünk itt a természet befolyásai ellen kell dolgoznunk, miután nem olly lovat akarunk tenyészteni , minő az éghajlat, talaj és más külső behatásokból támadna — hanem angol lovat, annak szépségével, termetével, nemességével és erejével. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne neveljünk hát angol lovakat ; sőt ellenkezőleg, mert ha az angol ló jobban megfelel szolgálati és tenyésztési czélunknak mint a belföldi, ugy nem volnánk okosak, ha azt tenyésztésünk javítására és nemesítésére fel nem használnék ; de azt ne kívánják, bogy egészen más helyi befolyások közt növekedett tenyésztményünk mindig és mindenben olly tökéletes legyen, mint az Angliában, egészen más befolyások közt növekedettek. Egy dologról bizonyos vagyok, arról t. i., hogy nemes — különösen telivér és angol félvér-tenyészanyagunk kezelésére jobb tenyésztőink és nagyobb méneseink sokkal nagyobb gondot és figyelmet fordítanak (és kell is) mint Angliában ; és hogy ha mi itt csikóinkat olly — mondhatnám gondtalanul — bagynók felnőni, mint Angliában hagyhatják és hagyják : bizonyára sokkal kevésb tenyésztményünk jutna a nyeröponthoz. A mi a tenyésztés alapelveit illeti, nem vettem észre, hogy Angliában valami általános határozott irány uralkodnék, s hogy a pénzérdeken felül valami más nagyobb czél felé törekednének. Minden mezeigazda tenyésztő is, de csak addig, mig abból pénzelni tud, és csak azt, a miből a legtöbbet reményli. A lovak használati módja s igy a keresés és tudakozódás is különféle levén : természetes hogy a legkülönfélébb termetű lovak tenyésztetnek, a legkisebb ponytól kezdve a legnehezebb suffolki igáslóig. Divat és keresés egyedül irányadók a tenyésztésben ; minek legkiáltóbb bizonysága a norfolki faj jelenlegi állása. Az egész norfolki sikság századok előtt valószinüleg csupa mocsáros rétségböl állt, s aligha tévedünk következtetésünkben, ba azt véljük, hogy az ott nevelt lovaknál sajátságos magas térdbajlitásra a talaj minősége, — mely minden lépésnél kényszerité az állatot lábai magasra emelésére — nagy befolyással volt, mi mainap már kezd tünedezni, részint mert a talaj és utak minősége nem követeli az inak és izmok azon actióját, részint mert a divat s a tenyésztők izlése más nemesb fajokkali keresztezést javasol. A vásárló közönség ugyanis tökéletesb ügetőket keres, azaz : nemesb és könnyebb norfolkiakat, tehát mindenütt telivérrel keresztezik. Néhány nemzedéken keresztül az ivadékoknál természetesen megmarad az eredeti fajjelleg egy része, mi azonban pár nemzedék múlva mind jobban enyészni fog, mig végre teljesen eltűnik majd, miután ugy látszik, hogy e faj tisztán-fentartásáról senki sem gondoskodik. Igy én is láttam sok norfolki mént, de éppen a legjobb tenyésztőknél látottakról nem merném állítani, minden nagyhírű leszármazásuk mellett is, — mi méneskönyv nemléte miatt úgy is kétséges — vájjon közülök egyetlen egy is tiszta leszármásu-e ? Ennek tapasztalata azon meggyőződést kelté bennem, hogy a mi jelenlegi viszonyaink között, a közjó vagy az állam érdeke valamely határozott faj és jelleg fentartását kivánja : ez esetben az államnak egész befolyásával e czélra közreműködni okvetlen szükséges, különösen, ha e fajok tenyésztését a magánüzérkedés vagy divat nem elég nyereségesnek tartaná, vagy országos érdekét félreismerve, érdeme szerint nem becsülné. Angliáról elmondhatni, hogy ott a ló általánosan érzett szükség, miután ott mindenki lovagol vagy kocsiz, még asszonyok és leányok is, bárminő korúak vagy rangbeliek legyenek ; a közép és a'sóbb osztálybeliek minden férfikiséret nélkül. Gyakran lehet fiatal leányokból álló kis társaságot а városokon és falukon át vigan kocsikázni látni — kocsis nélkül. Kocsi és szerszám ritka kivétellel a legtisztább és ragyogóbb állapotban ; elhanyagolt vagy lesoványkodott lovat csak elvétve láthatni ; ellenben feltűnt előttem, hogy igen kevés helyes vállapot és szabad lépést találhatni. Igy van ez a pavádés-fogatoknál is, melyekből Londonban és a Hydeparkban — bár az idény már elmúlt — még eleget és fényeseket láttam, de igen kevés lovat, mely valóban szabad lépéssel birt volna. Ellenben jó termetet, jó hátat, jó csontokat átlagosan majd minden használati lónál találhatni, legalább sokkal többnél mint nálunk ; igaz, hogy nem mindig egészen tiszta inakkal Az is feltűnt különösen, hogy, bár egyetlen lovas vagy kocsis sem kerülte ki figyelmemet, de egyetlen egy bérkocsist kivéve, senkit sem láttam lovát kínozni. Az angol igen jól és barátságosan bánik lovával, s igy ott a csökönyös ló a ritkaságok közé tartozik. (Folyt, köv.) Birtokváltozás. Huszár István úr megvette Blaskovieh Ernő urnák 3é. s. m. Vihar, ap. Virgilius, any. Pyrrha. s ép ezt ohajtotta Tom. Nem mondhatjuk, hogy az ifjú farmer teljesen biztosnak vélte diadalát, vagy hogy tetszés szerinti győzelmet remélt, s ép ezért nagyon sovárgott már barátaihoz, illetőleg a nyerpontot jelző lobogókhoz mielőbb eljutni, a honnan az egyenes vonalra befutást megelőző gát hátrahagyása után, kézzel-lábbal dolgozva, ugyancsak szorította a kanczát. Tom sem volt azonban rest. Hirtelen megközelité vetélytársát s oly közvetlenül a nyomában járt, hogy az ifjú farmer ezt csak mintegy száz yardnyira a nyerpontot jelző zászlók előtt vette észre. Most Tomon volt a sor a vén Dot-andGo-One-t megszorítani. Suhintott is olyan hármat ostorával a vékonyára, hogy mindenki meghallhatta azt a nézők közül. A ló erre mint a villám szökött fel a kancza mellé, s rövid távra a nyerponttól, egy lóhoszszal elsőnek küzdve föl magát, diadalt vivott ki. „

A magnificent finish /-" — kiáltanak fel a bámuló közönségből egyszerre többen. Nagyon kevesen lehettek, a kik abban a hitben nem éltek volna, hogy csak Tómtól függött, hogy akár busz lóhoszszal nyerjen tetszés szerint. Maga az öreg nagybátya is igy szólt, midőn Tom vállát kedvtelten nevetve megveregette : „Biz öcsém, mondhatom, e futamnál gyönyörűen remekeltél." Es én is ugyanily véleméuyben voltam. (Folyt, köv.) Wylllt-téir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Árverési hirdetés. Folyó évi april 20-án, d. e. 10 órakor Ujkut helységében, utolsó pósta Török-Szent-Miklós, elégséges legelő hiánya miatt : Több, már gyakran kitüntetett lovak Néhány l

1/* éves magyar fajn bika-borju és üsző. 22 darab tenyésztésre még igen alkalmas, saját fésült juhaimból való kos. 12 darab 2. és 3. számú eke. Egy, már használatban volt, de azért még hiánynélküli arató-gép, ön-lerakó készülettel, árverés utjáu el fognak adatni, melyre a t. cz. közönség ezennel tisztelettel meghivatik. Ujkút, u.p. Török-Szt-Miklós, 1872. apr. 12 Jurenák Sándor. Eladók. Egy pár 6 éves hibátlan csinos aranypej hintós ló ; kanczák, 15,2-ön felül, mezőhegyesi nevelésű (Zarifek) : Láthatók Pesten, Sebestyén-tér 6. szám alatt az istállóban. Egy szakavatott angol nyelvmester valamely főrangú családnál kívánná tölteni a nyári hónapokat. Az illető született angol. Bővebb értesítést e lap szerkesztősége utján. Eladók : Egy kan és egy nőstény, ötnegyedéves Háder-féle fajú — Holló-ivadéku — agár kölyök, kétszáz forintért : Mohorán Plachy Jánosnál. Nógrádmegye, u. p. Balassa-Gyarmat. Vaíélet és vadászat az északi sári törni. Payer Julius főhadnagytól. (Payer's ausführliche Berichte über die 2-te deutsche Nordpolar-Expedition 1870

—

71. Külön kiadás. IX. rész. Arktisches Thierleben ; grönländische Jagd.) X. A sarkövi-róka, tápláléka, tolakodása az emberekhez. A grönlandi iramszarvas. А тоschus-ökör, gyapja, növényzeti tápláléka és Grönland növényvilága. Az iramszarvas és moschus-ökör elterjedése és vadászatuk. (Folytatás.) Meddig terjed a moschus- ökör és az iramszarvas északnak, azt gyanítani is alig lehet; az elsővel még a 77. szélességi fok alatt is találkoztunk, mig az utóbbira csak a 75. fokig akadtunk. A sovány élelem, melyet a föld számukra nyújt, folytonos vándorlásra készteti őket. Mindakét állatfaj rendesen falkákban található, a melyek nem ritkán 20—30 darabból állanak. Legtöbb iramszarvast együtt — mintegy 100—200 darabot — a Hold with Hopefoktól keletre eső balmosterületen, moschusökröket pedig legnagyobb számban a barnaszénben bővelkedő Kuhn-szigeten láttunk. Az előbbiekkel formális kis ütközetet vívtunk. A vadászszal szemben fölötte különbözően viselik magukat. Az iramszarvas gyakran gyors ügetésben és kíváncsisággal telve néhány lépésnyire közeledik, és talán egészen közel jönne ellenéhez, ba ennek mozdulatai el nem riasztanák öt ; a mosebus-ökrök ellenben mintegy megbűvölve megállanak, egy darabig bámulják a teljesen ismeretlen ellenséget s csak lassan határozzák magukat valamire. Ennek daczára megtörtént az az eset, hogy a Philipp Brooke fok környékén, négy moschus-ökörnek igen leereszkedőleg méltóztatott engem megtréfálni, a mennyiben szinlelt támadást intéztek méröasztalom ellen. Öregebb s különösen magukra maradt állatok a tüzelést, még könnyű sebesittetés után is meglepő hidegvérrel veszik, s megelégednek azzal, hogy testüket meg nem sérthető fejük lehajtása, vagy oldalaikat veszélyeztető állás elkerülése által fedezzék. A moschus-ökröt óriási, a homlokot gyökérben fedő és lefelé görbült szarvak tüntetik ki, melyek az amúgy is massiv koponya védelmére szolgálnak. Megtörtént, hogy ily állatot Wänzl-fegyverrel (melylyel pedig jegesmedvét hosszában keresztüllőttünk) homlokon találtunk, a mi azonban a legcsekélyebb káros hatást sem látszott előidézni. A golyó laposra nyomva a földre i esett.