Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-04-19 / 13. szám

120 Illy módon felhajtott egy juhász a „VelikUklin"-on egy medvét, a mely azonnal üldözőbe is vétetett, ezúttal azonban, miután egy uradalmi erdész elhibázta, megmenekült, és minthogy e közben az idő is megfordult és a hó a napsütötte helyeken olvadni kezdett, nem is lehetett többé nyomára jönni. Ez időtől fogva nem is bolygattuk többé a medvéket. 1871-évi vadászatok. I. Yaddiszn ó-v a d á s z a t. 1871 január 9-étöl fogva csaknem minden nap vadásztunk vaddisznókra és rókára ; végre január 11-én Toszty erdőrészben fris vaddisznónyomra bukkantunk; az első hajtásban négyszer elhibáztatott egy vaddisznó ; a második hajtásban, mely késő estéig húzódott el, egyszerre 3 db hiúz jött a lövészekkel szemben, melyek közül az elsőt és legerősebbet Patzko András uradalni erdőkerülő leterítette, a másodikat Bogdán nevü vadász gyengén súrolta, végre a harmadikat egy erdőkerülő elhibázta ; minthogy éjjel erős hófuvatag volt, a meglőtt hiuzt nem lehetett üldözni. E vadászaton részt vett alulirton kivül 12 hajtó, Lobiset fővadász és 8 urod. erdőkerülő és erdész. II. Vaddisznó-vadászat. Január 25-én a Tiharri Rikán 1 db fekete; fiatal (100 fontos) vadkan ejtetett el2parasztlövész, 2 urod. kerülő és 8 hajtó által. Január 26-án Nyibak lövész alig 30 lépésnyire tőlem lőtt egy 160 fontos vadkant. Ezen vadászaton, mely a Toszty erdőrészben tartatott, rajtam kivül 8 urod. kerülő, 2 lövész és 12 hajtó vett részt. Január 27-én vadászebek előtt 2 db őzbak ejtetett el a körülsövényezett Gyil nevü erdőrészben. Ezenkivül elesett még egy őzbak és 6 róka. A tilos területen nem szoktunk ugyan ebekkel vadászni, de ha valamelly vad meglövetett, ugy ezt ebek által üldöztetjük. A mi fegyverkezésünket illeti, én kupacsos fegyverrel birok, de néhány erdész-hivatalnok Lefaucheux-vel van ellátva. Az erdőkerülőknek többnyire egyszerű rosz fegyvereik vannak, s ezek közül is néhány, agyuk letörvén, dróttal vannak megerősitve. A vadász-személyzet még 2 nemes nyestet lőtt le egy cserkészet alkalmával. Még a dobronyi erdőterületen is tartatott egy vaddisznó-vadászat. Ezen területen a vaddisznók ritkák, mivel az egészen sik és a Latorcza partján, közel a Tiszához, fekszik. Az erdő neve Kerepesmegh és a Latorcza egy ága és a Szernye folyó által van körülvéve. Ot vaddisznó hajtatott fel, de egy sem esett el ; midőn a kör már olly keskeny volt, hogy vissza nem fordulhattak, a vékony jéghártyával fedett Szernye patakon átgázolva, a túlnan fekvő Lónyayféle erdőbe akarták átváltani; de a jég betörött és 4 db vizbe fult, az ötödik elmenekült; a fentemiitett 4 dbból kettőt a vadászszemélyzet kihalászott, a másik kettő jég alá merült és nem is került kézre. P.... A.... Harcz a farkasokkal ! Habár e kaland liöse nem tartozik is a valódi sportsmanek sorába, de bátorsága s az eset szokatlansága s ritkasága főleg vidékünkön : tán engedhetővé teszik, hogy e lapok hasábjain közöltessék. — Az 1850-iki tél környékünkön rendkívül zordon és hideg volt, mint ez időtájt mindnyájunk kedélye ; gyakori vihar dühöngött, mintha a természet vette volna át azon szerepet, mellyet kevéssel azelőtt az emberek játszottak le egy nagyszerű színpadon, a csatatéren. — Emlékezhetünk, hogy abban az időben a kedvtöltések általábann kimentek a divatból, a vadászat — e szép férfias mulatság — is pangott, a vadászfegyverek legnagyobb része vagy a rejthelyeken eldugva volt, vagy mint veszedelmes eszközök, felfedezés esetén még biztosabb helyeken őrizet alá tétettek. — Hogy ez az intézkedés nemcsak a hasznos, de a dúvadak szaporodását is előmozdította, — elképzelhető ; a farkasok — mellyek máskor vidékünkön csak hébe-korba és kevés számmal voltak láthatók — az időben egész falkában csatangoltak, s gyakori csinjeikkel a beszéd egyik főtárgyát ke'pezék, főleg nyilvános helyeken, — mert a politizálás, a magyar ember e kedvencz-thémája, akkor „Ne bánts virág" lévén: csak a családi, bizalmas körökben került szőnyegre. — De a dologra, nehogy a bevezetés lioszabbra nyúljon, mint maga az esemény leirása , ha csak a szerkesztői nagyhatalom hatalmas fegyvere, a vörös czeruza, illő korlátok közé nem szoritja hosszadalmas szószaporitásomat. A telet én akkor Borsodmegyében nagyatyámnál töltöttem, s habár még az időben a fegyverek közül csak a fa és bádog csövű, vagy legfeljebb ugy sutyomban — ha puskaporhoz férhettem — az úgynevezett kulcspuskát kezeltem : de a vadászat s minden ennek köréhez tartozó esemény legfogékonyabb kebelre talált nálam ; egy sikerült vadászat, lia csak mint nezöt is, a legnagyobb lelkesedésre hangolt ; a vadászkalandok elbeszélései jobban érdekeltek minden más kedvtöltéseimnél, s híven vésődtek emlékembe. — A farkasok itt is nagyban űzték csinjeiket ; főleg a sertés-nyájak körül ólálkodtak, mellyek akkor, jó makktermés lévén, többnyire az erdőn tanyáztak. — A kanászok majd minden este tudtak rólok valamit mondani, ki hányat és liol látott közülok ? néhány süldőt már el is csíptek, ha eltalált széledni a nyájfól. — Egy szép téli napon, alig ebéd után, a kanász — ki akkor csak maga, bojtárjai nélkül volt künn az erdőn — egyszerre csak nyájastól honn terme t; következőleg indokolván szokatlan időbeni hazitértét: „A mint a nyájjal az edelényi erdő határihoz közeledtem, a sertések egyszerre nagy röfögés közt csomóra szorultak, fejjel az edelényi sürü felé fordulva ; mindjárt eszembe jutott, hogy a farkasok jönnek pecsenyének valóért ; a hely azonban, bol a nyáj összefutott, nem lévén sürü, nem igen tartottam a veszélytől, gondolván, hogy ugy tiztás helyen nem igen fognak a farkasok támadni, s lia mutatkoznának is, könnyű lessz őket elriasztanom. — Azonban csalódásomat csakhamar beláttam, mert egész szemtelen vakmerőséggel nagy csapat tarkas — ha jól számoltam nem kevesebb mint tizenkettő — csörtetett ki a sűrűből, s bátran a nyájnak rohant. — Mivel illy nagy számmal őket még sohasem láttam, nagyon meg voltam lepve, s kissé meg is ijedtem : elgondolván, liogy mikép leszek én képes egyedül, lőfegyver nélkül, csak egy baltával fegyverkezve, e sok fenevadnak megfelelni, s nyájamat megoltalmazni ? Sőt arra is gondoltam : nem vólna-e észszerű saját biztonságomról gondoskodva, valamellyik fán keresni menedéket? De e tervem csakhamar megváltozott, mert egy nagy farkas legkedvesebb ártányomat ragadta fülön, s egy más társa is oda rohanva, az ártányt lábáról ledöntötték ; ezt látván — dühömben másra mitse gondolva — közéjök rohantam ; éles baltámmal jobbra-balra egy-egy kemény csapást mértem a két farkasra, mire azok prédajokat elbocsátva, orditva rohantak a sűrűbe ; szerencsére utánnok a többiek is, csak egy süldőt ragadva magokkal. — Hogy mindkét vágásom jól talált : azt bizton állithatom ; mert mindkét farkasból csak ugy ömlött a vér ! Utánnok azonban nem mehettem ; mert nyájam — mint az őrült — neki vadulva rohant hazafelé. " Apám s nagybátyám hallva ezt, rögtön fegyvert ragadtak, szánra ültek, s mentek a farkast nyomozni : sa csata színhelyétől alig 4 — 500 lépésnyire ép akkor találták fel az egyiket, midőn páráját kilehellé. — Mély vágás volt, a baloldalon az első lapoczkánál egész közel a szívhez. — Nagy diadallal hozták haza a derék példányt ; de a másikat — bár szintén erősen vérzett, a beállott est miatt ki nem nyomozhatták, s másnapra halaszták felkeresését. — Ezen terv azonban meghiusult, mert éjjel rendkívüli nagy hó esvén, minden nyomot eltakart. — Azonban három nap múlva, jó messze bennt az edelényi erdőben, a másik példányt is megtalálta a kerülő. — A farkas már meg volt dögölve, mély baltavágás volt rajta a jobb bordákon, mely azt áttörve, egész a belső részekig hatolt. — Habár a kanász nem volt is huszár : e két derék vágás megérdemli а „mester-vágás" nevet. Balogvölgyi. _ Az agancs-kiállitásra kérnők a bejelentéseket. 4 © g y © A vadásztörvényjavaslat a napokban az országgyűlés elé kerül. Tegnap kedden és ma szerdán este gr. Karácsonyi Guidó budai palotájában nagy műkedvelői előadás tartatik jótékony czélra. A müsorozat egy kis vígjátékból (A kertfal alatt) és hangversenyből áll, melly 9 különféle zenemüvet tartalmaz. A szini előadásban részt vesznek : br. Orczy Bódogné és gr. Károlyi Pista ; a hangversenyben : Eossi Mária grófné, Kralovánszky Kiss Etelka úrhölgy, Janina Olga grófnő és Liszt Ferencz. B. Bornemissza Tivadar menyegzője br. Józsika Rozáliával Kolozsvárott a mult kedden (арг. 12) tartatott meg. Állatkertünk a napokban egy medvebocsot kapott Ungvárról, э igy a mult tél kezdetén erőszakos véget ért Kristóf bánatos özvegyének mulattató társa akadt volna, csak az a kár, hogy az uj jövevény is szuka. Különben elég vigan elhengergöznek és kergetik egymást néha napsütötte időben, s csak a szomszéd rekeszben magánosan sétáló, s a fiatalság mulatozását irigyelve nézegető nagy syriai medve egy-egy ijesztő mordulatára ugranak szét comieus csodálkozás között. Az uj „fata" alig lehet több 10—12 hónaposnál, mert még nagyban „czuczlizik" lia társa magára hagyja, s egy-egy darab páczikát talpai közé kapván, olly kedélyesen elnyalogat és dörmög rajta, mintha anyja emlőin csámcsogná. — Szarvasaink egy része a mult héten elhányta agancsait, s pedig egy páratlan tizennégyes, a fehér szarvas és egy csekélyebb hatos ; nem vetették el még egy 12-te?, egy nyolezas és a jávai sörényes-szarvasok. Az elvetetteknél pár nap múlva az uj tülök kihajtás már látható volt s gyorsan növekszik. Az iramszarvasnál egy liónap alatt a levetett roppant agancsnak majd felcnagyságára nőtt már ki ; kár hogy e pompás állat párját az ezelőtt mult télen, az állatkertbe behatolt kóbor kutyák agyonmarták. Múltkor emiitettük, hogy hg Schwarzenberg wittingaui erdőségeiből az idén legelőször jelezték a siketfajd dürgését ; azóta Hoyos grófnak sikerült egy példányt lőni, s a napokban egyet magunknak is — látni, melly Pestre Neuhoffer Béláné asszonyságnak küldetett, s melly igen pompás egy példány. — Különben pedig mind a közép, mind az alsó Tisza vidékén a sok vizröl panaszkodnak. Szegedről is azt irja egy tiszt, barátunk, hogy mostanában inkább vizi, mint szárazföldi lakók, s liogy éppen a vizbőség miatt kacsa-vadászatra gondolni sem lehet ; annál jobbnak Ígérkezik az a nyárra, midőn aztán nekünk is kijut belőle. Nyilatkozat. T. szerkesztő ur ! А. „V.- és V.-lap" ez idei 2-ik számában foglalt „Vértesi levelek" czimü czikk, az abban leirt vadászaton jelen volt urak részéről botránkozást szülvén, a mennyiben ott néhány tilos terület van tévedésből megnevezve : ezennel az érdeklettek megnyugtatására kinyilatkoztatom, hogy az ott névleg megnevezett urak közül senki tilos területre nem lépett. Pesten 1871 april 18-án T. J. Laptulajdonosok : a szerkesztők. Felelős szerk. : Keve József. Szerkesztő- társ : Sárkány Ján. Fer.