Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-30 / 47. szám

N OVEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 309 Nyílt-tér. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. B

ENSON TAMÁS , azelőtt hosszabb ideig idomár Káposztásmegyeren , szeretne újra hasonló minőségben alkalmazást nyerni, inkább hajlamból régi foglalatosságához, mint kényszerűségből. Lakása : Uj-Pest, Lőrincz-uteza 63. W

HITE GEORGE helyet keres mint idomár v. ménesmester, hosszabb ideig szolgált Tatán gr. Esterházy Miklósnál, s utóbbi időben b. Wesselényi Bélánál. — Lakása : Kolozsvár, buza-utcza. Fedező-mének. Gróf Festetics Ágoston dávodi ménesében jövő évi Február l-jétől vidéki kanczák fedeztetésre elfogadtatnak következő mén lovak által. 1. Advocate ap. Virgilius any. Pyrha. 2. Belmont ap. Claret any. The Wren. 3. Bois Roussel félvér mén, any. Siglavy kaneza. Előleges bejelentéseket elfogad Rézler László urad. ispán Dávodon u. p. Nagy Bajom. CARNIVAL, angol telivér mén az 187 2-diki idényben Pesten a magy. egyleti lovardában fog fedezni, bol a bejelentések is felvétetnek. Egy telivér kaneza 105 frt. Egy félvér kaneza 62 frt. Az igazgatóság. Eladók. Egy pár csinos hintós 16, 16 marok 3' magas, 5 éves, jól betanítva s nem ijedősek ; továbbá egy pár igen gyors és csinos juckerló, ) 5 marok 2' magas, 5—6 éves ; tökéletesen ép és egészséges — jótállás mellett eladók. Megtekinthetők naponkint déli 12 órától 3-ig, Nádor utcza 19. sz. alatt. nem szükséges e szép nagy-kosaru fegyverek leírásánál hosszasabban időzni. Ehhez járultak még a tánezost körülálló s a legtarkább ünnepi öltönyökbe burkolt gillierek, s a ma még czifrábban kicsípett bagpiperek. Mindez csodálatos öszhangba folyt egybe ; az ember Walter Scott egy jelenetét látta élethűen ábrázolva maga előtt. Bor, sör és whisky is tetemes mennyiségben fogyasztatott. Miután az előkelő társaság a kastélyba tért vissza, a tánezmulatság még zajosabb lett, anélkül, hogy legkevésbé is átcsapott volna illetlenségbe. A tánezosok magasabbra ugrottak és hangosabban kurjongattak — ebből állt az egész. Midőn végre frakkom a portól szürke, ingem pedig fekete lett és szemem is fájni kezdett, én is nyugalomra tértem. Más napon lehetett itt-ott halvány arezokat, beesett, bádgyadt szemeket látni, de a legcsekélyebb jél sem árulta el a tegnapi rangegyenlőséget. Az angol vagy nem szolgál, vagy ha teszi, ugy az valódi angol tökélylyel történik. Rendre utasítás vagy feddés az e fajta embereknél egészen ismeretlen. Még meg kell említenem egy skót vasárnap megünneplését ; a herczegnő roszulléte folytán ugyanis nem mehetvén templomba, az istenitisztelet otthon a templommá változtatott étteremben tartatott meg. A herczeg és herczegnő egész kiséretükkel, valamint az Ö3szes szolgaszemélyzet gyűlt itt össze. Mindenki elfoglalta székét s kettő-kettő olvasott egy imakönyvből. A tisztelendő atya a kir. fenségekkel szemben improvisált magának szószéket s innét nagy áhítattal olvasá imádságait, miket a hallgatóság szintoly áhítatosan hallgatott. Én az egésznek ke'nyelmesebb áttekinthetése czéljából egy ablakmélyedésbe húztam meg magam, de megvallom, hogy kissé hosszúnak találtam az ajtatoskodást. De semmisem tart örökké s igy az isteni tisztelet is véget ért; de ugyanakkor kezdődött az Eladó (Pesten) az ismeretes steeplechasser DRRILLINDRRINDRRIN 9 éves h., tökéletesen ép és egészséges, jól lovagolt hölgy paripa és nagy terhet biró vadászié. Ára 800 frt o. é. Értekezhetni William Richards lóidomitónál (lakik b. Wesselényi Béla urnái) Zsibó u. p. Zilah. Kerestetik egy pár borz-tacskó betanitva rókára. Ajánlatok az ebek ivarja, kora és ára megnevezésével minélelőbb e lapok szerkesztőségéhez intézendők. fáiáiMFiat Szegedi levelek, и. Midőn délután két óra felé tanyánkra visszatértünk, a tanyafelőli oldalon a nagy-Elctnél maradt társaink egyike épen akkor az általuk lőtt hét kacsa és két szárcsának a tanya falára fölaggatásával foglalkozott. Ok kevesebbet lőttek mint mi, de kevesebbet fáradtak is. Két óra után rendes ebédhez ültünk. Rendesnek mondom, mert marhaleves és bus is volt, a mi tanyáinkon gyéren szokott lenni, mert kivált a vadásztéreken levő tanyák nagyon meszszire esnek a várostól, oda tehát friss marhahúst ritkán és csak télen lehet vinni. — S minthogy fáradtak voltunk, és az ebéd egész kényelemmel költetvén el, egy óránál tovább tartott, ez nap többé nem vadásztunk. Egyikünk se levén mai gyerek, multunk vadászkalandjainak elbeszélésével pipaszó mellett „vig beszéd közt a gyors óra ment" s alig vettük észre a hat órai közt, melly az ebéd utáni kávé óta a lefekvés előtti theáig lefolyt ; lefolyt pedig szép csendesen, a quaterkázással járó animatio nélkül, mert bár mind a négyen a borissza családhoz tartozunk, e családi tulajdont nem szoktuk fesziteni. Másnap october 22-én a tegnapihoz hasonló munkáhez láttunk. A hajnalodás még ridegebb és ködösebb volt, mint a tegnapi, a miért nem épen biztató sejtelmekkel közeledtünk a Malajdok felé, s ezúttal nem csónakon, hanem kocsin a halásztanyáig, hova vizi embereink rendelve valának ; innen pedig gyaannyira hirre kapott vasárnapi unalom. Nyiltan megvallva, én egy perczig sem sínylettem meg ez utóbbit. Ugyanis rajzkönyvembez nyúltam és szorgalmasan kezdtem dolgozgatni. A többi vendég a „Times" „Daily News" vagy más valamely nyomtatás után nyúlt és lábukat a kandalló felé fordítva, versenyt horkoltak , mig csak a réggelirc hivó el nem hangzott. Azután ismét egy darabig aludtak, majd ebéd előtt egy kis sétára indultak. Megebédelvén, elővették robber-jukat és — lefeküdtek. Hány ember van, a ki a hétköznapokat is csak a fentebb rajzolt módon tölti el. Hála neked szent és profán művészet, hogy nem engeded megismerni az unalmat ! Azonban szabadságidőm vége felé közeledett és már a hazamenetelre kellett készülnöm ; a berezeg szívélyes marasztalásai ellenében, szabadság-jegyem száraz betűit és keltjét hozhattam föl. Különben is már túlléptem a batáridőt, az orosz császár Livádiában távollétét felhasználva, s most a bucsu elkerülhetlen volt. Miután minden zsebemet teletömték uti provisióval, a lfgszivélyesebben bucsut vettem házigazdámtól s a jelenlevőktől, kik még azon ígéretet csikarták ki, hogy jövő évben ismét eljövök. Ezután siettem a jó és kedves herczegnőnek bucsuzásul kezet csókolni, s végre bűvös szólamokkal elibem czitáltam a láthatatlan szellemet — ez egy csinos szőke skót leány volt — s megköszönvén figyelmes gondoskodását, beleültem alant váró kocsimba és Ballaterbe mentem, a honnan behunyt szemekkel és egészen emlékezéseimnek s a benyomásoknak élve, megállapodás nélkül folytattam utamat Londonig. Innét a gondolat sebességével röpültem Sz.-Pétervárra, a hova a negyedik napon csakugyan meg is érkeztem. A skótországi benyomások olly ujak voltak előttem e's olly erősen hatottak reám, hogy még a walesi herczeg megrendeléseinek elvégezte után is soká, sőt mindig is érezni fogom e log a sürü harmatlepte gazban a tó északi széléig, hol tegnap kikötöttünk s a csónakokat hagytuk volt. Ezekkel most már nem levén vergődésünk, haladék nélkül becsúsztunk a nagy fenékbe. Ezt olly sürü köd lepte, hogy 30—40 lépésnyire is alig láthattunk s a gyéren húzó apró kacsának csupán suhogásából Ítélhettük meg, hogy felettünk húznak. Reményünk a tegnapihoz hasonló sporthoz csakhamar tünedezett, mert bár ismét megkerültem a nagy fenékbe nyúló gyékénybokrokat, egyetlen egy tőkés kacsa se ugrott mint itt mondani szokták, söt a tegnap be nem járt délkeleti részén se találtam egy néhány igen vad szárcsán kivül egyebet. A vizi vad ősz felé semmi állandó tulajdonnal nem bir, de lehet, hogy a beállt hideg éj, sürü köd, s főleg a tegnapi durrogás miatt más tanyára költöztek át a kacsák. Öregem ismét tegnapi leshelyébe bujt, azonban csak négyszer és hosszú közökben szólalt meg lefaucheuxje ; én pedig visszatérve a tó alsó részeiből, minthogy a köd kilencz óra felé kissé ritkult, még egy kísérletet tettem a nagy fenék körül; de hiába. Türelmemből három órai hasztalan csellegés után kifogyván, a kiszálló hely felé vezénylém csónakomat, eltökélve, hogy a lucskosokon sárszalonkára, vagy a szárazon fürjre és nyúlra, mert vizslám velem volt, próbálok szerencsét. Alig adtam ki a rendeletet, mintha a sors, vagy ha ugy tetszik szent Hubertus, a kire én — protestáns létemre ugy se sokat bajtok, megvigasztalni akart volna : a fenék közepén lengő apró gyékény-bokor mellett, csónakomtól 25 lépésnyire, s csónakom irányával párhuzamban jobbra három csörgőt veszek észre a vízen. Hogy az egyiket czélba vegyem, ülésemen félfordulatot kelle tennem, s alig teszem meg, a bárom kacsa is észre tér, fölkerekedik, de én se vagyok rest, a legközelebb levő kettő közül a hátulsóra lövök s ó csodák csodája ! mindakettö esik, az egyik maustodt, a másik még ugrással igyekszik menekülni, de a tisztás mély vizén el nem rejtőzhetvén, s elbukás után ismét felszínre kerülvén, a másik csövei kivégezém. Erre néhány perez múlva kiszállok a tó széléu, s a mint történetesen visszapillantok az elhagyott Malajdokra, nagy boszankodásomra három falka kacsát látok kelet felöl a nagy fenék tájára húzni. Hamar visszaülök tehát a csónakomba s néhány perez alatt a nagy fenék egy szegletére húzódom, két nagyobb gyékény bokor közé egy uj kísérletre. De ismét hiába, a három falka a mint jött, ugy azonnal el is behatást, szerencsét kívánok minden embernek — de legkivált művésznek — a kit szerencse csillaga e szép országba, e kedves emberek közé vezet. Hogy az angolokat megismerni és megszeretni lehessen, saját országukban kell őket felkeresni, nem pedig a continensen megforduló — jobbára carrieaturáik után megitélni. Az angol, nagy és méltóságteljes nemzet, minden intézménye, sőt a magán-vállalatok valami giganticus jelleget öltenek. Ha az ember Londont látta, ugy a legnagyobb városok is csak nagy faluknak tűnnek föl. A legnagyszerűbb, legmerészebb eszmék csakis angol földön találják a kivitelre szükséges szakembereket és az erre szükséges óriási pénzösszegeket. Némelyek szeretnék az angoloktól a szépészeti érzéket elvitatni ; de ennek ellenkezőjét tanusitják a nagyszerű nyilvános és magán-mügyüjtemények s a Kensigton-Musée. Ez utóbbi maga többet beszél, mint számos tourista mondva-csinált ismertetései. Hogy az angol a continensen sok dolgot értékén felül fizet meg, az is dusgazdaságának következménye. Nálunk is vannak dúsgazdag nagyurak, kik közül akárhány van, hogy túlságos sokat, de vajmi keveset költenek művészeti czélokra. Lelkem mélyéből jövő e felkiáltással „Éljen Angolország" bezárom skótországi élményeim amúgy is hézagos leírását s maradok a szerkesztő urnák stb. Sz.-Pétervár, 1871. oct. 2 7. ZIC.IY MIHÁLY.