Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-30 / 44. szám

D E CZE MBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 285 14. Gr. Károlyi Lajostól Vörösmarty ang. tv. 3 15 3 — Don Caster Darling 1200 15. Ugyanattól Helicon 3 15 3 1 я я Helena 1400 16. Ugyanattól S e r v u s 3 15 2 1 Forbidden Fruit Zelma 1200 17. Gr. Degenfeld Gusztávtól Bátor 3 15 3 2 Lucknow ang. fv. k. 800 18. Radvánszky Károly úrtól N á b r á d 4 15 1 — Conyngham Princess Emma 1000 19. Csapó József úrtól W i 1 s f о r t 3 15 — — Wilsfort magy- kancza 400 20. Gr. Bombelles Lajostól Champion Irl. félv. 3 16 — — Smalhops Champion 1200 21. Ugyanattól L a f i 11 e я я 3 15 1 — я Lafitte 1000 22. Polyákovics Alajos úrtól D a h о m a n 3 15 2 — Dahoman III. I. Szende 800 23. Farkas Pál úrtól Lepke 9 — — — Dandár Lepke 600 24. B. Simonyi Lajostól G о m b ó с z ang. félv. 4 15 1 2 Lauristan Winterfeld 700 25. Ugyanattól Pan ang. teliv. 3 — — — Pan Oakleaf 600 26. Jankovics József úrtól D s a 1 m arab tv. 9 15 — — Gazlan Erkuke (?) 1000 27. Ugyanattól P a 1 e r m a 4 15 3 — Favory Favory Palerma 500 28. Ugyanattól Plútó 7 15 1 2 Lipizzai származás 500 29. Gr. Pejacsevics Adolftól Merlin ang. teliv. 7 16 — 3 Ozman Amalie 1200 A s e p s i ­szt-györgy i ménteleph e z : 30. Gr. Teleky Sámueltől Carthago 3 15 — — Carthago Tündér 500 31. Ugyanattól V i 1 i a m 3 15 1 — Carthago Cofia (Kófic ?) 550 32. Gr. Teleky Domokostól Vasas 3 15 — —~ Tarquin Esmeralda 600 33. Gr. Bethlen Bélától Bandi 7 16 — — Bolero .... 900 34. Br. Bánffy Alberttől D a y к e 1 3 15 2 — Demi Castor Szegfű 600 35. Ugyanattól Dániel 3 ' 15 1 — я я Csillag 500 36. Ugyanattól Democrat 3 16 — — я Я Trója looo 37. Br. Kemény Kálmán úrtól Bolero 3 -15 1 — Bolero Phenomen 600 38. Br. Kemény János úrtól Elbedavy 3 15 1 — Elbedavy .... 500 39. Gr. Lázár Jenőtől L у г 6 15 2 — Daniel O'Rourke Nymphe 600 40. Gr. Bethlen Sándortól В u j dos 4 15 2 — Grey Pyrrhus Campanella 1000 41. Gr. Lónyay Bélától. Kis Cosa гага 8 15 1 — Cosarare Constance 600 42. Szabó Pál úrtól F a r h a n 3 15 1 — Farhan III. magy. kancza 400 Résumé: 42 ló vétetett 35,400 forintért, tehát átlag­ár 842 frt. — A két utóbbi szintén a n lagykörösi telephez. Birtokváltozás és elnevezés. Az Aczél Péter ur telivér egyévesei közül ez idén Rohonczy Aladár ur által megvett vil. pej kancza (a. Adventurer a. New-Victoria — West-Australiantól), melly „Monocle" nevet kapott — legújabban főt. Göndöcs Benedek apát ur birtokába ment át. Zaleski József lovag cs. kir. kapitány a 6-ik hu­szárezredben megvette gr. Szápáry Imrétől : 1. Pepita, gróf Andrássy Aladár tenyésztéséből való 7é. p. k. (ap. Little Harry a. Desdemona — Red Rovertől és Esmeraldától.) 2. Traviata, Aczél Péter ur tenyészt. 7é. р. k., a. Dagobert a. Morlanda — a. Orlando a. Mora. NtyiMMéti». Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. 11,834 szám. Álladalmi fedező-mének. A földmivelés, ipar s kereskedelmi m. k. minisz­térium részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a m. kir. álladalmi ménesekben létező törzsmének után fizetendő fedező dijak, valamint a kisbéri törzsmé­nek alá bocsájtandó saját ménesbeli, s idegen kan­czák száma a jövő 1872. fedeztetési idényre nézve, -következőleg lön megállapítva : I. A kisbéri ménesben : fedeztetés! saját idegen dij ménesbeli kancz. Buccaneer (ang. telivér) 5 Ostreger Virgilius Diophantus Dániel 0' Rt Wolfsberg Palmooclie Kordstern Highflyer Roland Bois-Roussel angol telivér mén hosszas betegeske­déséből üdiilöfélben lévén, a jövő évben nem hasz­náltatik. [ang. telivér) 500 frt fedez 12 és 24 я я 200 я я 14 я 18 я я 200 я я 18 я 18 я Я 100 я я 22 я 10 оигке а.„ 100 я я 12 я 10 Я я 100 я я 26 „ 10 я я 80 я я 20 я 5 /norfolki\ \ ilgíto / 100 я я 20 я 5 Я Я 60 я я 26 я 10 Я Я 40 я я 30 я 10 gálattal, német pinczérekkel, a város közepén. Lon­don , ez óriás város leírását szívesen engedem át másoknak. Én ugy elteltem vele és • nagyszerűsé­geivel, hogy valóságos spleenbe esém. Szerencsémre, a walesi herczeg épp visszatért a hadgyakorlatról, s midőn épp meglehetősen vigasztalan hangulatban egy nagy darab roast-beef-nek akartam esni, kaptam a meghívást a herczeg londoni palotájába : a „Marl­borough-house u-ba, reggelire. A herczeg igen szí­vélyesen fogadott , reggeli után megmutatá palo­tájának termeit s az abban levő műkincseket, s meg­hívott, hogy este nyolez órakor vele ebédeljek a „Marlborough-club"-ban. Elmentem s a herczeg maga mutatott be egy csomó gentleman-nek, köztük közel rokonának, a »ambridgei herczegnek. Saját­szerű itt ez a kifejlett club-élet. Minden osztálynak s minden osztályrésznek meg van a maga clubja a Pall-Mall-utczában. A herczeg majd mindenütt ala­pitó, vagy elöljáró, vagy diszelnök. Teljes osztály­egyenlőség s fesztelen hang uralkodik bennük. Nap­pal járhat ki-ki kénye szerint, de este már szigorú kellék a fekete frakk, fehér nyakkendő, s ha lehet, egy csinos kis bokréta a gomblyukban. Étkezés után a herczeg színházba, saját páholyába vitt, hol egy meglehetősen simplex vig operát : „Cinderellá"-t adták elő, s aztán a herczeg ismét a clubba vitt vissza s a másnapot is vele kellett töltenem. Meg­lehetősen kifáradva, sok más szivélyességröl kellett lemondanom, miután az utána következő napot egy kirándulásra Ígértem el, a bájos fekvésű Richmondba. De e szabad napot azonban csak némileg élvezhe­tém, mert az eső ugyancsak esett. Londonban igy esik tán mindennap. Harmadnap ismét a „Marlbo­rough-house"-ba mentem ebédre, ezúttal uti köntös­ben, mert ebéd után vasútra ülénk, melly minket Skótországba vitt, Aberdeen-ig. Tágas, de nem va­lami pompás kocsiban foglalánk helyet : a trónörö­kös berezeg, titkárja : Franc Knollys, lovászmes­tere : Keppel ezredes, Brassair ur, ki egykor a herczeg tanítója volt s most a család barátja, igen szeretetreméltó, sokat tudó, kellemes társalgó, s én. Az angol vasutaknál szokásos szilaj sebességgel ro­bogtunk be az éjszakába, de a kellemes beszélgetés sokáig ébren tartott bennünket. Reggel felé a ber­ezeg figyelmeztetett bennünket a táj szebb pontjaira, például a Walter Scott regényeiből ismeretes Perth várára s a tengerre uyiló szép kilátásokra. Aber­deen-től egy vonalig vitt bennünket a skót begyek közé, Ballaterig, mely az utósó állomás. Ki kell emelnem itt a trónörökös herczeg szeretetreméltó modorát, mely például szolgálhatna sok apró her­czeg s nagyúr előtt. Noha az orosz czár jósága és szivélyessége engem meglehetősen elkényeztetett, mégis meglepett az a kiválóan kellemes szivélyes­ség, melylyel engem a herczeg, a herczegné s az egész királyi ház kitüntetett. S a mi ebben legszebb, az, hogy ez nem csupán kivételesen nekem szólt, hanem ki van terjesztve minden művészre, azokra is, kik nem angolok. Boehm-ről s Haag Károlyról a herczeg mindig ugy beszél, mint „barátjai"-ról. A most — fájdalom ! — betegeskedő Landseer iránti tisztelete majdnem a kultuszig megy. A képes lapok : „Punch," „Graphic," „Illusrated News" majdnem mindegyik ügyes rajzolóját vagy szemé­lyesen, vagy legalább neve után ismeri a herczeg. Angolországban — mint sehol máshol — a művész név a legmagasb czimekkel áll egy sorban. ^Ballaterban a herczeget már várta öcscse, az edin­burghi bg ; a főőrbelyen pedig a skót-gránátosok dobpergéssel és zászlóhajlással üdvözölték ; derék, életerős emberek, kiknek látása a festői skót-jel­mezben pompás volt ; s minő lábikrák ! — Az edin­burghi herczeg is skót vadászjelmezt viselt : kerek skót föveget piros tányérral , szürke rövid ujjast, melly alatt szürke alapon vörös és zöld koczkás, gazdagon redőzött szoknya egész a térdekig ért, mik mezetlenek voltak egész a lábikrákig, onnantól fogva szürke, vastag harisnyák és fűző topánkák bo­riták lábszárait ; a jobbszár felőli harisnyában a szokásos „knieker" (vadászbicska), elől az ehnarad­hatlan, hosszú szörméjü és bojtos vadásztáska, ke­zében pedig egy rövid, erős hegymászó bot egészí­tek ki a délezeg termetű, s arezán, nyakán, kezein és térdein a nap és széltől barnított, de szép fiatal ember öltözékét. Rövid üdvözlet s bemutatás után egy reánk váró vadászkocsira ültünk ; a walesi her­czeg vevé át a gyeplőket, öcscse mellette, én pedig Monsieur Brasser-rcl a belső üléseken foglaltunk helyet, s az összefutott népség szives üdvöz'ése közt megindultunk Abergeldie Castle felé. Utunk mere­dek begyszorosok közt, zugó, mormogó s az egész völgy hosszában futó s pisztrángokkal bővelkedő begyi patak mellett vitt el, gyönyörű vidéken át. A kastélyhoz közeledve, valami szokatlan hangú zene vagy micsoda instrumentum hangjai üték meg fülei­met ; eleintén kissé visszásnak tetszék s csakis a szabadban élvezhető, azonban csakhamar hozzászo­kik az ember e különös melodiához s szinte nehezen esik, ha nem hallja. Még egy kanyarulat, s a herczeg sajátságos épitészetü mezei lakháza : Abergeldie Castle tűnt fel, mellynek egy régi s szorgalmasan tatarozott tornya a mult századokból, festői diszt kölcsönöz. E toronyról egy régi monda maradt fenn, melly szerint a mult században ott bezárt s később megégetett boszorkány elkormosodott lelke me'g néha-néha kisérteni jár bele, s nekem e toronyban, hol a legnagyobb szoba és legtöbb világosság van — lesz lakásom, mondá már útközben a herczeg. Szép *

Next

/
Oldalképek
Tartalom