Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-20 / 43. szám

N OVEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 261 hölgyeink az öregebb urakkal vegyesen helyezkedtek el — a versenytérre megindult, hol a szokásos sorshúzás után, az egyes futások következő eredménynyel végződtek : Hágrá Lepke ^ Hágrá ar* i [> Hágrá. J J Agarászat után az egész társaság Mádon a Patay borházhoz volt meghiva ebédre; onnan pedig visszakocsiztuuk Tályára, hol mltgos Bárczay Albert ur, Abaujmegye főispánja vendégszerető házánál jókedvű táncz váltotta fel a reggeli sport kellemes élvezetét. G. B. A lepsényi nyul-falka találkozik : Hétfőn nov. 20. : Fövenyi pusztán. Kedden „ 21. : Polgárdi kastélynál. Szerdán „ 22. : Lepsényi ebólaknál. Pénteken „ 24. : Ladányi kastélynál. Szombaton „ 25. : Lepsényi ebólaknál. Déli 12 órakor. Vendégek szívesen láttatnak. A nagy-mihályi falka szept. 25-kén kezdte meg vadászatait. Egész octoberben a legjobb időben és talajon hajhászott, és igen szép futamokat tett. — A vadászur — gr. Sztáray Antal — nov. 11-ikéig 22-szer lovagolt ki kopóival és 28 nyulat fogott, ehhez még a „cub-hunting"-böl 3, — tehát 31 nyul volt az eredmény. Porosz kir. udvari vadászatok. A porosz kir. kopófalka (még mindig esak igy neveztetik.) Hubertus napját a szokásos pompa és fény közt tartotta meg : О felségo a német császár és király, a kir. berezegek és százakra menő lovagok kíséretében a „Grunewald" virányain, a lovasok mind skárlát veresben, gazdag szerszámzatu lovakon, az erdészek szürke-zöldben, a kerülök lóháton elől, utánnok a falka, piquerjeivel, s nyomukban a potsdami testőr-vadászok zenekara vig dallamokat játszva, mit néha a piquerök vadászkürtjeinek harsogása váltott fel — az uralkodó megérkeztekor, a vadászat megkezdetekor, mibe a vadásszemélyzet „hurrido, hipp hipp hurrá!" kiáltásai vegyültek. Az idő igen kedvező volt, s Berlinből több .mint 20,000 néző tódult ki Potsdamba, s bár az ünnepély látványosabb lett általuk, de másként sok galibát is okoztak s többször elrontották a vadászatot. Igy mindjárt a vadkan kieresztésekor — áttörték a korlátokat, s nagy része egészen neki hevülve futott s lármázott utánna, eltaposván minden szimatját, úgy hogy a kopók csak az ostorászok által vezetve mehettek nyomán, mi bár a vadásztársaságnak elég mulatságot nyújtott — de egyúttal nagyon kellemetlen is volt, Szerencsére a vadkan nem sokára a Havel-öbölnél a tóba meut, s mig egy pár vadász csolnakon utánna sietett, s áthajtotta a túlpartra, a falka más oldalról eleibe került, s rendesen hajtotta még egy darabig, csakhamar azonban lefülelte , az elsők közt odaérő koronaherczeg pedig „lekéselte." Vadászat után nagy diszebéd stb. A vadászaton Frigyes hohenzollerni hg lovával együtt elbukott s karcsontját törte. Pár nappal azután a braunschweigi hg vadászataira is elutazott a császár és egész udvara, hol leginkább vaddisznókra vadásztak. — Nov. 14. és 15-kén pedig Letzlingenb e n vadászott ö felsége nagy társaságban, s két nap alatt 17 szarvasvadat, 314 dámvadat és 210 db sertevadat lőttek, ez utóbbiak közt 7 nagy vadkant. Balogvölgyi vadászatok. A f о g 1 y á s z-i d é n y ez évben nálunk esak névleges volt ; alig találkozott pár falka környékünkön ; én legalább 3-nál többet nem észleltem. Ebből egy falkát még apró korában heves ifjú vadászaink csaknem teljesen kilőttek. A másik falka is hamar került fegyver elé, mert midőn én láttam, m ír csak 4 darabból állott, a harmadik a szőlőkben tauyázván, nagyobbára megmaradt, s igy ez lenne itten a jövő reménye. Egyik szomszédos birtokomon két falka tanyáz jelenleg is, de ezeket sem magam nem háborgattam, sem másoknak rájok vadászni nem engedtem, mivel egy-egy csapat alig 6—8 darabból áll, s igy úgy vélekedem : nem lesz felesleges őket, ha lehetséges, a jövő szaporulat számára megőrizni. Hogy illy silány volt a foglyász idény, én leginkább a rendkívüli rosz májusi időjárásnak tulajdonítom ; a sok jeges zápor sok fészket tőn semmivé. Igaz, hogy már a mult évi idény sem volt valami gazdag foglyokban, de mégis maradt annyi fogoly magnak, mellyből szerencsés költés esetén jócskán juthatott volna a szemes vadász aggatékára. Fürj középszámmal volt, s elég sok ideig tanyáztak nálunk ; én még octoberben is lőttem közülök néhányat, még pedig ugyancsak ki voltak hizva. Az utolsó füfjet november elsején láttam egy gazos szőlő garádnál. —- A Sajó völgyén azonban igen nagy számmal voltak a fürjek képviselve, ismerős vadásztársaim igen sokat lőttek közülök ; némellyik többet lőtt 300 darabnál, mi egy saisonra minden esetre elég szép eredmény. Nyúl nem sok van ; pedig a márczius elég szép volt s úgy is észleltem : hogy aránylag legtöbb volt a marcziusi süldő ; a későbbi tavaszi hónapban ellettek azonban már sokkal gyérebben mutatkoztak. Találtam azonban igen sok septemberi apróságot ; tegnapelőtt is egy gazos legelön ugrattam egy illyen kis „inuezit ' ; alig volt nagyobb egy patkánynál. Kopókkal leginkább csak most kezdünk vadászni ; az eredmény eddig csekély. Oz is tanyázott egynehány az általunk bérlett Tamási erdőben, de egyik társunk nem respectálva szabályokat, korán elriasztá őket ; egy párt közülök meg is sebzett mint haliám, de már csak elromolva találták meg azokat ; nagy kár valóban, hogy с szép vadat jobban nem kimélik ; annyival is inkább, mert itt kevés kimélet mellett nagyon könnyen elszaporodnék. Többször fel is szólaltam már e végett , de fájdalom eddig a borsót falrahánytam. Róka úgylátszik bőven lesz e télen, már eddig is lövetett néhány. Azt hiszem, liogy Ii i majd a hó leszorítja öset a begyekből még többnek a bőre kerül a vadász fogasára. Császár madarat is láttunk egy hajtóvadászat alkalmával néhány darabot ; puskáztak is rájok, de eredménytelenül. E madár, bár igen kevés lövetik vidékünkön, még sem bir elszaporodni. Kacsa, vizi-szalonka bőven volt , s az előbbi van most is elég ; nem rég is lőttek közülök egy párt ; már régóta nem volt annyi vidékünkön mint ez évben, mi onnan van, hogy apróbb tavaink s a réten lévő erek folytonosan bővelkedtek viz dolgában ; más részről pedig vadászaink sem üldözték őket olly nagy tűzzel mint más években. Az erdei-szalonkák sem kerülték el völgyünket ; de csak kétszer volt alkalmam rájok vadászni. Egy sürü vágásban találtam vagy 8 —10 darabot, de a rendkívüli sűrűség miatt csak 4-szer jutottam lövéshez, azonban olly szerenesésen lőttem, hogy 3 belölök aggatékomra került. Rajtam kivül tudtomra még vagy ketten lőttek völgyünkön szalonkát, szintén igy 2—3 darabot. — A téli vadászatok eredményét — ha közlésre érdemes leend, anuak idején megirandom. *) Balogvölgyi. hettek. Az egyik óriási medvét Frauner Zsigmond sértette meg és Horváth erdővéd lőtte agyon, a kis maczkót Frauner első lövésre jól találta, a harmadik medvét Rihász János só vágóhadnagy és Kreibieh erdész ejtették el. A vadászat után nagy ünnepélyt tartottak a vadászok a helység vendéglőjében. A szerencsés vadászokat zeneszóval fogadták a handal aljában. A három maczkó közül az egyik olly nagy, hogy hozzá hasonlóra a legöregebb vadászok sem emlékeznek ; valószínűleg József föherczegnek küldik fel a bőrét. E vadászatnál egy komikus eset is fordult elő, mint levelezőnk irja. Az egyik félreeső lesen ugyanis, hova a legfiatalabb vadászt helyezték, egyszerre két nagy medve állott elő, mire a bátor ujoncz annyira megijedt, hogy fegyverét vágta ijedtében a medvéhez. A fegyver csütörtököt mondott s a vadász halálos félelmében futásnak indult, mig a nemes ellen más uton folytatta pályafutását és nem üldözte a megrémült vitézt. (Reform.) A mult napokban a debreczeni batár tölgyeseiben nagy hajtóvadászat tartatott vaddisznókra, melly alkalommal a többi között Simonffy Kálmán savóskerti erdésznek jutott a szerencse, hogy a legnagyobb vadkant, egy öt mázsás (?) agyarast terítsen le. — Bővebb részleteket az egész vadászatról szivesen vennénk. Nagy medvevadászat. Rónaszékröl (Marmaros megye) írják lapunknak e hó 24-ikéröl : Közelebb nagy őszi medvevadászat volt vidékünkön. A környékbeli és a rónaszéki összes vadászok 100 hajtóval indultak e hó 19-én a vadászatra, melly szerencsésebb sikerű volt sok eddiginél. Egy napi folytonos hajtás után sikerült a vadászoknak hét nagy és három kisebb maczkóval találkozniok, melyek közül azonban két öreget és egy fiatal medvét le is terit*) Tudomásunkra jutott, hogy a nyár egy részét t. Uraságod Tátrafüreden töltötte ; s a környékre gyakori kirándulásokat tett, sőt pár vadászatban is részt vett. Miután a balogvölgyi vadászatok irója jó vadász szokás szerint naplót is szokott vinni : igen kérnök ha kárpáti élményeivel lapunkat szerencséltetné. Szerk. November 14-én Mihály orosz nhg tiszteletére, nagy vaddisznó vadászat tartatott a lainzi császári vadaskertben, melly alkalommal 255 darab vaddisznó lövetett le ; köztük 15 vadkan, 17 emse, 10 kétéves és 213 kocza ! A nagyherczeg maga 35 darabot ejtett el. A magas vendégen kivül résztvettek még a vadászatban ö fenségeik Lipót és Ernő főhgek, a Modenái lig, ő kir. fensége Fülöp Württemberg! hg, ö mgssga a Koburgi herczeg ; Trubetzkoy és Bariatinsky hgek, és br. Birauoff a nhg kíséretéből; továbbá gr. Grünne főlovászmester, hg Hohenlohe Constantin főudvarmester, gr. Wrbn.a fővadászmester, gr. Kinsky föasztalnok és gr. Wrbna Rudolf és gr. Uexkiill ö felsége hadsegédei. „Sportblatt." Két jó duplázás. A mult november egyik ködös reggelén, a budweisi terület keleti részén található számos tavak egyikénél kacsázni mentem kerülőmmel és derék ebemmel, miután pár nap óta számos folt érkezett с tavakra. Korülőmet a viz túlsó partjára küldtem, hogy hajtsa fel a tökeruezákat, néha vaklövéssel is. Azon véleményben, hogy illy módon a kacsák löközelembe kerülnek, kutyámmal együtt meglehetősen fedetlenül álltam ki a tó partjára, mert néhány seprő nagyságú nyárfa hajtás akár ott se lett volna — annyira kevéssé fedezett. Kerülöm alig ért a kacsák közelébe, midőn már felkerekedtek s egész foltonként búztak el mellettem; lehettek tőlem vagy 60 lépésnyire, midőn egymásután mindkét csövei közéjök durrantottam, mire 8 darab vágódott le a vizbe. Mialatt újra töltöttem volna, a kacsák már beszálltak a vizre, s nagy hápogás közt discurálták meg az esetet ; kerülöm azonban — melly eddig elrejtette magát — újra előjött s szétrebbentette a fecsegő parlamentet, melly egyes csapatokban, ismét mellettem húzott el, s egy duplázásra ismét 5 darabbal kevesbedett számuk. Hanem ezután volt is annyi eszök, hogy odább álltak. Most azonban nem kis dolog volt a 13 kacsát a tóról összeszedni, annál inkább, mert az elejtettek közül 5 csak szárnyalva s a viz igen hideg volt. Be is kellett menni vizslámmal, melly különben igen derék hozár — térdig a vizbe, liogy kedvet csináljak neki, s az úszókra figyelmeztessem. Szerencsérc a szárnyaltak mind kiúsztak a partra, s Castornak könnyebb volt őket összefogdosni. Mire készek lettünk, derekasan rázott engem is, ebemet is a hideg; hogy meghűlés ne legyen belőle, erős szaladásban voltunk hazáig : hol Castornak a jó meleg tűzhely mellett vettettem ágyat s derekas vacsorával kedveskedtem neki fáradalmáért. (Jagdz.)