Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871
1871-09-20 / 35. szám
227 Ágipfcat, fc^pissat. October. 16. Bács-Bodrog m. a. egyl. O-Moraviezán. Kan agár verseny 150 frt. (Progr. 1. 32. sz.) Szuka agár verseny 150 frt. (Progr. 1. 32. sz.) November. 3. Galga-vid. a. e. Aszódon? Kölyök agár-verseny (Pr. 1. 34. sz.) 13. Bács-Bodrog m. a. egyl. Szabadkán. Vegyes kan és szuka verseny (Progr. 1. 32. sz.) 26. Galga-vid. a e. Aszódon? Öreg-agár verseny (Progr. 1. 34. sz.) Túzok vadászataink. Tekintetes szerkesztő ur ! Tallósi vadászaim végre tudósítottak, liogy túzokokra vadászni lehet, és én mitsem késve, teljes reménynyel azonnal másnap, augusztus 30-án, Kipke alezredes úrral megindultunk Tallós felé, az egész két órai uton egyik tervet a másik után csinálván : hogyan '< hol ? mikor ? és ki lövi az elsőt, és ki lő több túzokot közülünk ? Elérkezvén aztán este Tallósra, azon kellemetlen kirrel lepettünk meg, hogy kevés túzok van, minthogy a tavaszi idő nagyon kedvezőtlen volt rájok nézve. Miután már későn volt az nap valamit kezdeni, elhatároztuk, hogy másnap korán reggel kimegyünk és szerencsénket megkísértjük. Megrendeltünk tehát két kocsit : egyet a mi, másikát a vadászok számára. Másnap, mintegy reggeli nyolcz óra tájban, mondhatom kevés reménynyel,' kerestük föl fekhelyeinket, miután kevés puskás (t. i. csak én és Kipke alezredes ur) és kevés túzok alig adhat szép eredményt. Az urasági táblákon lassabban menve, sjobbra balra tekintve, nem láthatnók-e meg vadunkat, nemsokára észrevettünk az ugartábl in egy sereg túzokat, melly talán 15 vagy 10 darab- i ból állhatott. Tüstént megállítván a kocsit, egy kis tanácsot tartottunk és elhatároztuk az ugar mellett levő kukoricza mögé elállni. Mivel pedig kevesen voltunk e nagy táblákra, megengedtem vadászomnak is lőni. Elállván tehát, a vadászokat körül küldtük, mi pedig a kukoricza mögé guggolva, vártuk a vad fölkelését. Es csakugyan egy negyedórányi, kissé kellemetlen lielyzetbeni várás után a vadászok egy távol „tire-haiit"!-ja figyelmessé tett; a túzokok épen felém húztak, de azután irányukat változtatva, vadászom feje fölött meglehetős magasságban repültek ; ő első lövésével egyet mindjárt leejtett, egyet pedig nehezen sebesitett meg. Tüstént a kocsira ülve azon irány felé hajtottunk, melyet a megsebesített túzok vett, de hasztalan volt minden keresése a vadászoknak és vizsláknak, mert többé nyomát sem láttuk. Az nap több túzokot nem látván, az időt foglyászattal töltöttük el, melly elég kedvező is volt, mert roppant sok fürjet találtunk, mi kellemes variátiót okozott. Elhatároztuk, hogy másnap békét hagyunk a túzokoknak, és csupán foglyot és fürjt ejtettünk el. Harmadnap korán reggel kimenve, nemsokára megpillantottunk egy 5 darabból álló sereget ; elálltunk tehát a mellette fekvő kölestáblán, melly mögé szépen el lehetett rejtőzni, de szerencsétlenségünkre a mint a vadászok megkezdették a hajtást, egy csoport béres, kiknek ottlétünkről tudomásuk nem volt, haladt át a két táblát elválasztó uton. Én még reménylettem, hogy át fognak menni mielőtt a túzokot fölriasztották volna, de azok már fölkeltek és meglátván az embereket, természetesen egészen más irányt vettek. Nagyon boszusan e baleseten, fölültünk a kocsikra és azon irány felé hajtottunk,mellyet a túzokokvettek, de ez már kivezetett bennünket a nagy urasági táblákból és a parasztföldekre jutottunk^ hol alig volt reménységünk valamit találni, mert a túzok csak a nyilt helyeket szereti, hol alig közelítheti meg őt ellenség a nélkül, hogy a vén kakas éber őr-állása a többit a veszélyre ne figyelmeztetné. Mégis egy kis idő múlva megláttuk öt túzokainkat egy kukoricza föld mellett leszállva és olly közel az úthoz, hogy azt gondoltuk mindjárt fel fognak repülni. Sebesen tovahajtva, miután a kukoricza által már födve voltunk, megállítottuk a kocsit és elálltunk vagyis lefeküdtünk a kukoricza mögé. A helyzet nagyon kedvező volt ) mert balról a kocsit hagytuk és jobbról ökrök voltak, igy majdnem bizonyos volt, hogy felénk fognak búzni, és ugy is történt ; mind az öt túzok köztem és vadászom közt jött, én egy coup doubléval kettőt ejtettem el, vadászom pedig egyet megsebesített, de melyet csekély távolságra megtaláltunk. Az én két túzokom mind a kettő főbe lőve, többé meg sem mozzant. Örülvén ezen jó eredményen, tovább mentünk föl és alá a földeken, de keresésünk sikertelen maradt és igy elhatároztuk hogy foglyokra fogunk vadászni. Egy pár földet föl és alá járván, én épen egy burgonyaföldön mentem, midőn vizslám egyszerre orrába kap valamit; én foglyokat vártam és hozzája közeledtem puskámmal, midőn egyszerre 6 túzok kel föl előttem, de olly távolságra, bogy 1 ()-es seréttel, mellyel puskám töltve volt, nem mertem rájok lőni. Négy közülök nagyon messze elbúzott, de az egyik elmaradt és egyedül szállt le. Gyorsan megváltoztatva a löveteket, 10-es helyett 0-t tettünk puskáinkba és elálltunk a kukoricza mögé, melly mellett a túzok leszállt. Ez fölhajtatva épen Kipke alezredes úrra búzott, ki azt egy lövéssel el is ejtette. A többi túzok nagyon messze elhúzván, tovább foglyásztunk. Midőn egy kölesföldön mennék, egyszerre fölkel előttem vagy harmincz lépésnyire egy túzok, melly általam szerencsésen le is lövetett. Visszatérvén haza, hallottuk bogy a parasztok megtalálták a túzokot, mellyet három nap előtt megsebesítettünk. Igy bárom nap alatt 7 túzokot lőttünk ; mi felső Magyarországra nem rosz eredmény, tekintve, hogy csak 3-an valánk puskások. Összes 6 napi Tallóson idézésünk alatt a 7 túzokon kivül lőttünk még ketten 120 f о g 1 у о t, é s 140 f ü r j e t, és ba a majdnem egyenlítői forróság és folytonos szárazság nem akadályoz, ugy bizton állíthatom hogy a nevezett mennyiség még-egyszer-annyiát értük volna el, mert a vadban hiány nem volt. Cseklészen sept 12. 1871. Gr. Esterházy Mihály. Cs. kir. udv. vadászatok 1871-ben Eisenerz-ben (Steyerorszáy'). Ke't éve mult már, hogy az utolsó legmagasb udvari vadászatok tartattak Eisenerzben, s hogy ő Felsége a császár és király, legfelségesb vadászurunk, ismét annyi időt vett magának, hogy Steyerország ezen regényes és vaddús környékén üsse fel vadásztanyáját. A legmagasb udvari vadászatok idejeiil az augusztus 28-tól September 2-ig terjedő időszak tüzetett ki, s mintegy kárpótlásául az olly sokáig nélkülözött legmagasb vadászélvezetnek, a szerencsés véletlen e begyi vidéken szokatlanul szép időjárással kedvezett e napokon, s mintha a nemes vadászat égi pártfogói , Sz. Huber és Sz. Özséb is kegyesen segítették volna a vadászszemélyzet örömmel teljesített fáradozásait, minden a legjobban sikerült, söt még Diana, a classikus kor szűzies vadászistennöje is megvilágitá szövétnekével az éjjeli cserkészeteket. Nagy örömet és lelkesedést szült az összes vadászszemélyzetnél Ö cs. kir. fensege általánosan szeretett Rudolf koronaherczegüuk jelenléte, ki felső Steyerország regényes vidékeit átutazva, most először vett részt ez udvari vadászterület vadregényes bérczekkel büszkélkedő havasi virányain, s csodálandó könnyűséggel győzte le az itteni többnyire fárasztó vadászmeneteket részint gyalog, részint lóháton, leginkább Ó Felsége a császár és király atyai szemei örködvén rajta. A vadászat leginkább fővadra és zergékre tartatott, mellyekböl itt, különösen a kampósvadból, igen gazdag állomány van ) ; néhány őzbak is került ugyan puskavégre , de csak véletlenül, miután e vadnemből az itteni zord hegyvidéken s a fővad tulnyomóságánál fogva, nem igen sok található. Kiválóan eredménydús volt azon két vadásznap, mellyen zergékre vadásztak, s ezek legfényesbbike a Weissenbacbeli hajtás volt, hol mintegy 250 lövés történt, s 73 zerge ejtetett el, mellyből legfelségesb vadászurunk egymaga 27 darabot lőtt, Rudolf koronahg Ó fensége pedig aránylag kevés lövéssel 7 darabot ejtett el ; a bosenmauri nyeregbea történt zergehajtásnál pedig a fiatal főhg még Felséges atyját ^s túlszárnyalta a lelőtt zergék számával. Egyébiránt a fővadra történt vadászatok is meglehetős eredményüek voltak, különösen a kienhart völgyben történt hajtásoknál, hol Ó Felsége a császár és király egyetlen álláson bárom derék-szarvast ejtett el a legremekebb lövésekkel. Elejtetett pedig e 6 nap alatt a legfenségesb és magas' vadászurak által : szarv., suta, zerge,őz, össz. Ó Felsége a császár és király .... 3 i <> 6 37 — 40 Ó cs. kir. fensége Rudolf 4 1 korhg 2. 4, 13 1 20 Ó fensége a toskanai nhg 2 4 11 — 17 Ó mag. hg Hohenlohe . 1 3 5 — 9 Ö exc. gr. Wrbna Rud. . — 1 3 — 4 Ö exc. Latour tábornok . — — — — — Ö excell. br. Wenekheim min. .... — 3 G — 9 Gr. Meran — 2 4 1 1 Gr. Uexküll . . . 1 — 5 — 6 Gr. Wrbna Dom. — — 2 — Hg Lobkovitz . 2 4 4 1 11 Krieghammer őrnagy — 3 7 1 11 Br. Walterskirchen — 1 4 — 5 Br. Löhneisen . — 1 3 — 4 Majneri százados — 1 2 — 3 Steyrer Ferencz ur plgm. 1 — 3 — 4 Br. Sessler .... 1 — 2 — 3 Kolmeier ur ker. főnök . J 1 5 — 7 Rebenburg János lovag . — — 2 — 2 Peiutiuger Kár. — 3 1 1 5 A többi legkegy. meghívott vadászurak által 4 7 10 1 22 Összesen 18 44 129 6 197 A szép idő és a sikeres vadászat a legnagyobb öröm és lelkesedésre hangolá a vadásztársaságot a legmagasb uraságoktól fogva, az összes vadászszemélyzettel és bajtókkal együtt, mi a legfárasztóbb járások mellett is egész a vadászatok végeztéig leg*) Mintegy 1500 darabra becsülik. A J. Z. szerk.