Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-08-30 / 32. szám

21(5 olly zord idő járt, hogy martius 25-ig meg se kísérlettem a látogatást. A mondott nap reggelén azonban jókor feljutottam, csakhogy kissé magasan, s hogy a kakashoz férjek, lefelé kellett öt meglopnom. El is jutottam már közel hozzá, „ki is láthattam" öt, de igen vigyázva kellett lefelé haladnom, mert a hegyoldal igen meredélyes volt, a hó meg minden lépésem alatt ropogott s görgedezett lefelé. Szerettem volna a dolognak véget vetni ; a távolság nem lett volna nagy, esak kedvezőbben ült volna a kakas. Igy még pár lépést akartam oldalt tenni, igaz, hogy egészen tisztáson s fehérlő havon ; bevártam tehát, hogy újra muzsikálni kezdjen, s csak mikor az utolsó csettentést tette és tánczolni kezdett, akkor tettem egy lépést, lövésre készen kifelé, — de a beste lélek kilátta e mozdulatomat köszörűrülée közben is! és szárnyra kelve ott hagyott a faképnél. Ez már mégis boszantott s én is hátat fordítottam az erdőnek, s más helyeken próbáltam szerencsét, de a rosz idő miatt, bár hallottam a kakasokat, nem jöhettem' lövéshez, s igy april 20-kán ismét a fentebbi területre rándultam ki. A hó ez alatt már erősen megfogyott s a „lopódzást" tetemesen megkönnyítette. A vadászat előtti este, fent megdicsért kísérőmet kiküldtem, hogy hallgassa ki hová „gallyaznak" fel a kakasok. Észre is vett hármat, de csak egyről tudta tisztán, hová szállt. Ezt kerestük fel most, de soká nem jelentkezett, alkalmasint megneszezett feljövetelünkkor. Meg se pisszent, ha ugyan itt volt. Távolabb balra ugyan jelentkezett egy másik kakas, de kisérőm nem akart róla tudni, mert bizonyos, hogy itt van a keresett, tegnap este hallotta ide beszólni és csattogni. Végre — hála istennek — megszóllalt, és én mindent feledve, megkezdtem a hozzá lopózkodást. Sötét volt még, de azért kivehettem kakasomat, a mint egy tölgyfa ágán lovagolt, oldalát egészen szépen felém fordítva ; nem is soká késtem s arezomhoz emeléin fegyveremet — de bizon még a „legyet" nem láthattam rajta. Vártam tehát ez állásban pár pillanatig, de midőn kakasom elhallgatott dürrögésével, s már megint tekintgetni kezdett, hogy merre vitorlázzou el : újra czélba vettem öt a csőhossz fénye szerint s elnyomtam a ravaszt. A dördülésre kakasom hanyatt fordulva nagy zuhanással hullott le a hói-a, s mire oda érve felemeltem, már megdermedt. Pompás egy állat volt, méltó a kitömésre. (Folyt, köv.) Kárpáti képek, и.*) II. A nagy К r i v á n. A természet gazdagon ellátja anyaggal azt, ki öt rejtett munkásságában észlelni kivánja, s ki azon érzelmektől, melyeket szemlélete indit, magát magasabb elmélkedésekre ragadtatni s mélyebb combinatiókra vezettetni engedi. Kellemes pillanat az, midőn egy kedves tájat, egy vadregényes tájképet, melyet a nyárelő minden к ec sei vei felékesített, egész pompájában szemünk előtt látunk, midőn a tényezők, melyek az egésznek életet adnak, előttünk kifejlődnek, s mi behatólag s szabadon gondolkozhatunk egész lényegéről, eredetéről, érző s gondolkozó lakóiról s ama változásokról, melyeknek ezek ki vannak s ki lesznek téve. Kárpátaink, melyekről tudjuk, hogy a vad szaggatottság, a zord regényesség bélyegét par excellence magukon viselik, száz meg száz illy érdekes helyet képesek felmutatni. A magas Tátra illy érdekes pontja az is, a melyre olvasóimat ma vezetni akarom. Liptómegye északkeleti részén a 37.38 cs 37.42° közt keleti hosszaságban és 49.06°és 49.12° közt északi szélességben, egy a szomszéd havasmagaslatoktól majdnem különváló hegytömeg fekszik. Ez a nagy Kriván, mely sajátságos ferde alakjánál és fekvésénél fogva, lia távolról szemléljük is, egészen leköti figyelmünket. Ész.-nyugatra hajló kúpja, mely e havas pittoresk alakját még jobban kiemeli, szolgált nevének eredetül. „Krivy" szláv melléknév *) Az első rész lapunk mult évi 31., 32. és 33. tizámaiban jelent meg. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ugyan is, és ferdét, görbét, s igy Kriván ferde hegyet jelent. Ha Kárpátaink nem volnának oly lakatlanok, a Kriván megmászása gyenge turistákra nézve sem járna nagy erömegfeszitéssel, de igy az érdekelt utas azon kellemetlen helyzetbe jön, hogy, ha a kirándulás gyönyöreit kellő pietással élvezni és idejéből kifogyni nem akar, a Kriván alatti fenyves erdőben, a sziiz földin vagy egy üres szénaesürben kénytelen meghálni. Azonban az alvást a szabadban, ha meg is van a kellő nyugalom, kierőszakolni nem lehet. Ezt lassan és fokonként kell megszokni. Pedig a nyugodt alvás ép olly szükséges a turistának arra nézve, hogy a kimerülés ellen útközben magát biztosítsa, mint az egyszerű és tápláló eledel és a szeszes italok nélkülözése. Azok tehát, kik ezen primitiv nyughelyeket meg nem szokták, jól teszik, ha a belanszkói puszta korcsmában hálnak s hajnal hasadásakor kocsira vagy lóra ülnek, hogy a másfél mértföldnyi távolságot a hegy aljáig gyorsan s kényelmesen megtegyék. Midőn a liptai Krivánt első izben másztam meg, az idő ugy hozta magával, hogy nekem is innen kellett kiindulnom, — ide vezetem tehát olvasóimat. Belanszkó egy puszta korcsma, melly a liptó-azepesi postavonalon, mezők s rétek által hasított erdő között, 7 94 méternyi magasságban fekszik a tenger szine felett. A vendégszoba ablakai a Kriván felé nyilván, kitárul előttünk a nagyszerű panoráma, melyet ezen hegytömeg szomszéd alhavasaival s az alatta fekvő fensikkal nyújt. Hosszan terül el egy buján zöldelő rétsik, melynek tarka s sürü növényzetéből egy-egy kecskefüz (Salix Caprea L.), hamvas éger [Alnus incana I) ('.), fehér nyir (Betula alba L.) s itt-ott egy karcsú jegenyefenyő (Pinns silvestris L.) emelkedik ki. Odább a hegy alja felé mindinkább sűrűbben tűnnek fel a fenyvesek, mig végre a Kriván tövén egy sötét tűlevelű erdő borul el. Ezen sürü erdőöv a hegynek mintegy kétharmadát környezi. Innen a havas egészen a csúcsig nagyobbára kopasz s csak néhol kis gyepvánkosokkal s alig tengő moh-, s zuzmókkal van fedve. A mesztelen szirtfelületek, az éles sziklaormok felváltva sötét hegytorkokkal, szirthasadékokkal s tátongó mélységekkel, melyekből a Kriván felső harmada á'l, képezik e tájkép gyupontját s ezek teszik egyszersmind vadregényessé a kilátást. Emeli ezt még a csúcs ferde állása; ugy látszik, mintha mindjárt le akarna-szakadni. De lépjünk ki a létsíkra. Üres kongás hallatszik lábunk alatt — lépteink nem eléggé biztosak ; a föld, melyen állunk, enged lábaink alatt, s egy ujabb lépésnél ismét visszatér régi helyzetébe. Néhol mélyebben is hatol be lábunk a ruganyos földbe, s lia onnan kiszabadítjuk fekete süppedek borítja. Mindez mutatja, liogy nem közönséges talajon, nem is szervetlen alapon állunk, hanem még szerves rétegen -— lápföldön. A füvészre nézve illy talaj fi kozott érdekkel bir, mert nemcsak sok ritkább tájt lel illy helyen, hanem ujabb meggyőződést nyer az iránt, hogy bizonyos növényfajok hiven ragaszkodnak egy bizonyos talajhoz. Pontos észleletek nyomán tudjuk, hogy a nyitvanőszök (phanerogam-, edénynövények) vegetátiójára nemcsak a kiváló helyiség, magaslati fok s égalji viszonyok, hanem azon talaj földtani viszonyai is, melyekből az élethez szükségelt tápanyagokat veszik, lényegesen befolynak. Más növényeket kedvel a kristályos ős-kőzet, inást a mész, a pala-kőzet, vagy a zsombékos, az iszapos talaj. Valamely vidék földtani visszonyai az uralgó viránykülem jellemére tehát lényegesen befolynak. E mellett nemcsak a földréteg specifikus alkatrészei, t. i. azok, melyek a kőzet elporlódása, és a rajta levő cryptogam növények felbomlása által támadnak, gyakorolnak befolyást, hanem más egyéb körülmények is, melyek a kőzet általános tulajdonságaival vannak kapcsolatban. A mészhegység, például, rendesen közvetlenül s meredeken emelkedik ki a völgyből, forrásai inkább tövén, mint lejtőjén erednek ; szaggatottabb, nagyobb kőromokká omlik, s meredekebb lejtfokokat képez, mint a lassan emelkedő, szakadatlanabb palahegység A mészhegység tehát egészben véve kopaszabb, daczára annak, hogy növényfajilag gazdagabb emennél s daczára annak, hogy gyepszigetei éi csikjai sokkal élénkebbeknek s SZEPTEM

BER 212. 1871. festöiebbeknek látszanak, mint a palahegység kiterjedett s összefüggő növénytakarói. Ismert tény az is, hogy a sás- és pázsitfélék (Cyperaceák DC, és Gramineák DC.), a csengetyüfélék (Campanulaceák DC.), a pillangósok (Papilionaceák) mésztalajon előbb vesznek el, mint paláu, mig a keresztesek ^ Cruciferák DC.), és a Sa-iifragák DC. amott jobban tenyésznek ; tudjuk azt is, hogy a sziklák és köromok viránya mészen jobban előtűnik, s hogy a sikság növényei mészen előbb elmaradnak, mint palán, s végre, hogy a mész sokkal több, sajátságos növénylakokat mutat fel. A Calluna vulgaris például mészhegyeken nagy területeket foglal el, épen ugy a szőrös rhododendron (

Rhododendron hirsutum /..) is kedveli ; mig ez utóbbi palahegyeken ritkán fordul elő, s inkább a rozsdás testvérfaj, (a Rhododendron ferrugineum B.) által van helyettesítve. Hasonlókép a szelíd gesztenyefa (СаУапеа vesca !..) is kerüli a mésztalajt. (Folyt, köv.) Ägaplssat. A bács-bodroghmegyei agarász-egylet szuka és kan agárversenyeit, egymást folytatólag követve, f. é. OCt. hó 16-án fogja megtartani. Ugy a szuka-, mint a kan-agarak versenyére külön 150 frt tiszteletdíj tűzetik ki. Tét 5 frt, nem részvényes kettős tételt fizet. — A tétössz az első és második nyertes agár közt osztatik meg. Futhat minden agár. Összejövetel Ó-Morovicza. — A vegyes kan és szuka agárversenyét f. é. november hó 13-án tartandja meg. — Az első nyertes agárnak 250 frt, a másodiknak 100 frt, értékű tisztelet dij tűzetik ki. Tét 10 frt, nem részvényes kettős tételt fizet, a tétössz az első és második nyertes agáiközt osztatik meg. — Összejövetel Szabadkán. — Futhat minden agár. Az agarak nevezései a dij agerászatok előestéjén az illető casinoban. Szabadka aug. 21. 1871. Ifj. Magyar I in r e e. j. . Lövész-sport, Az aradi lövészegylet 1871-ik évi augusztus 27-én tartott lövészet eredménye : Szeg 4-es. 3-as. Silovszky Péter 1 — 6 Wildenauer János ... . — 2 13 Náray Imre —2 4 Petrovits Gyula mint vendég . — — 1 Walli Mátyás — —- 2 Azonkívül 37 kettős, 31 egyes. A hazai lövészegyletek közül már többen is tartottak az idén királylövészetet, többek közt a fehértemplomi, bajai, pécsi. A fehértcmplomiak eredményét lapunk legközelebbi számában hozzuk. À többieket kérjük beküldeni. A budai löveszünnepély. Negyedik nap. Aug. 21. A negyedik nap hétfő volt, de a lövészeknek nem „BlauMontag", mert a legszorgalmasabban dörögtek a fegyverek, s a Sz. János lovagok régi zárdájának környéke, egyre visszhangozott a robogó lövésektől, mi esak pont 12 órakor szűnt meg, midőn addig 11500 lövés történt volna, hogy egy kedélyes table d hotelnek adjon helyet, melly alatt igen elmés kis asztali beszédek peregtek le : Plescott Henrik, Mezey M., Kimnach Vilmos, de különösen Siegel J. a fehértemplomi lövészmestertöl, melyben a magvar lövész-szövetséget élteti, s a fehértemplomiak élénk helyeslése közt igéri, bogy akármerre hivja őket netáni veszély esetében a magyar haza, a fehértemplomi lövészeket mindig készen találja. Egyébiránt a lövészek siettek az ebéddel, mert 5 órakor megszűnendő volt az, hogy a Margitszigetre induljanak. A bombatérig húzódó menet — hol külün gőzös várt reája - igen szép vala. Elöl a budai tűzoltó testület haladt csinos egyenruhájában, utána az ünnepély rendező bizottmány, majd a zenekar, s a lövészegylctek, záradékul a budai és vidéki szépségek egész koszorúja, kiket a jó budaiak hangos ovatiokkal