Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-08-02 / 28. szám

184 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSTUS J. 1871. származik, annak elismerésével nem szokunk sietni, mi ugyan hagyján volna ; de nagyobb hátránya az, hogy igy a dologgal nem ismerősök sem sokat tud­nak meg róla tőlünk. Poroszországban és Ausztriában mint már emii­tettük. jelenleg unisono követelik, liogy az állammé­ncsck ne csak a liágómének szétosztása, de megfe­lelő kanezaanyag eladása által is iparkodjanak az egyes vidékek lótenyésztésének emelésén. E követelés я millyen okszerű, olly ezélhoz ve­zető is, csak liogy itt nem elegendő a kormány min­denhatósága, hanem a magánosoknak kell legalább okszerűen közreműködni, nehogy ez olly jutányosán kapott anyagot jó bánás és tartás nélkül, csupán igavonásra használva, sok generatio kútfejét sem­misítsék meg bennók. S — s. Augusztus 20-dikán Turócz-Sz.-Mártonban lóte­nyész-jutalom dijosztás fog tartatni, — mint azt a földmivelési minisztérium utján tudjuk, — követ­kező államdijjakkal. I. Sikerült szopós csikóval be­mutatott bármelly korú anyakanczák számára 1-ső dij 12 db magyar arany; 2-ik dij 8 darab, 3-ik G db arany, 4-ik 5 db. arany. — II. Három éves kanczacsikók számára : 1-sö dij 10 d. m. arany; 2-ik dij 8 d. ar , 3-ik dij 6 db arany, 4-ik 5 db ar., 5-ik dij szintén f> db arany. Ezen államdijjakra pályázhat minden Turócz-, Árva-, Trencsén- és Liptó-megyei lakós olly csikós anyakanczával vagy 3 éves kanczacsikóval, melly jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban van, s a lótenyésztésre meg­kívántató jó tulajdonságokkal bir. — A birálat ve­gyes polgári és katonai szakbizottság által történik. A pályázó lovak tulajdonosai község-elöljárói bizo­nyítvánnyal tartoznak igazolni, hogy az anyakancza már a csikó elletése előtt sajátjuk volt, vagy hogy a kiállított 3 éves kanczacsikó olly anyától szárma­zik, inelly az ellés idejében tulajdonuk volt cs ál­taluk neveltetett. A pályázók a fentjelölt napon T.­Sz.-Márton város hatóságánál jelentkezzenek. ptt-tér. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Hirdetmény. Mén-lovak bevásárlására. A in. kir. álladalmi méntclcpek létszámának a hazai lótenyésztés igényéhez képest leendő kiegészí­tése, tenyésztésre alkalmas erőteljesebb és cson­tosabb ménlovak bevásárlását tevén szükségessé, felhivatnak az egyes ménes tulajdonos és lóte­nyésztő urak, hogy a fentebbi tulajdonokkal biró s eladásra szánt három éven felüli ménlovaik leírását, mcllyben az eladandó mén faja, származása, kora, alkotása, mértéke, szine és ára, valamint azon adó­hivatal, mellynél eladás esetén az eladó a vételárt felvenni óhajtja, feljegyzendő, — f. é. September 6-káig .a földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumhoz beküldeni sziveskedjenck. A megvételre felajánlott mének a ininisz'erium által vidékenként meghízandó választ­m á n y által, a később kitűzendő helyeken fognak megvizsgáltatni s esetleg a minisztériumnak megvé­telre ajánlatba hozatni. A vételár az átadást igazoló bizonyítvány felmu­tatása mellett, az illető eladók által kiállított s a választmányi elnök által láttamozott nyugtákra a kijelölt adóhivatalnál fog folyóvá tétetni. Felszólittatnak egyúttal mindazon tenyésztő' urak. társulatok vagy községek, mellyek a méntelepek létszámából, határozott bérösszeg mellett, óhajta­nak egyes méneket a jövő fedeztetési idényre ki­bérelni , hogy ez iránt az illető telep- vagy telep­osztály parancsnokához fordulva, a szerződést leg­feljebb octobcr hó 15-kéig megkössék, mert ezen határidőn túl a mének állomásokra osztályoztatván, bérbe vehetők többé nem lesznek. Pesten, 1871. évi julius 23-án. A földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztériumtól. Értesítés A tallósi ménes részenkénti feloszlatása miatt fo­lyó évi ősszel, az idei csikók elválasztása után, kö­vetkező telivérü kanczák eladatni fognak : Lady Bertha fedezve Carnival m. Elgiva „ Carnival „ Maypole „ Carnival „ Yoltella „ Carnival „ Spanish Fly P Carnival „ Cuckoo „ Carnival „ Peggy IVhitethroat „ Cornival „ Az eladási feltételek annak ideiben Cavaliero Fo­rent z urnái Bécsben, Petersplatz 2 sz. a. megtudha­tók. Megbizásból M a \v, tallósi ménesnioster. Eladó telivér-csikó. Három éves mult márcziusban, világos pej herélt, 15V 2 markos, apja Shillelagh (gr. Sándor ménesé­ből), anyja Lalla (b. Podmaniczky Géza nevelése). Ért'kőzhetni róla szóval vagy levélben tulajdonosa, Majthényi Gézánál, Csévcn, a monori vasúti állo­mástól félórányira. Vadászrajzok Kecskemét vidékéről (Folytatás.) Legszebb czéllövések ejtettek a fasornál, hol az oda jutott vadászok megállapodának. S ezen leg­szebb lövések legkitűnőbbjei valának kétségtelenül Szeless Kálmán úréi, a ki noha mindig igen távolról lőtt, nyúlját csak ritka esetben nem találta halálosan, mivel többnyire fő- és lapoezka lövéseket adott. — Lefaucheux fegyvere hatalmas ölöerövel bir. Szánó érdekeltséggel szemléltük azonban egy megsebzett nyúlnak kései halálát. Vértől pirosló bőrrel meglapult szegény lötávolon kiviil. Két há­rom puskás körállását oda hagyva, felé indult, hogy a kegylövést megadja. Ne bántsuk barátim; ne z ivarjuk meg a kört ; úgy is elvérzik mire összehúzódunk ! Visszamentek. Egyik megtestesült Corpus Juris barátunk azon­ban, a veteránok közül, a ki nem gyakorló vadász ugyan, de nem is valami gyarló lövész, elszánja magát, beállít a körbe s vagy I 5 lépésről neki fe­szitett mellel, előre biezentett ballábbal, szabályos vadász-positurába teszi magát, hosszan czéloz és lő ; a nyul pedig egyet ugrik s ismét meglapul. Durran a másik cső. A nyul megint egyet ugrik és meglapul. A vadász utána megy, hogy majd felve­szi ; de a nyul tovább-tovább mászik s mindegyre mcg-meglapul. Erre nagy lön a kaezaj. Vissza a körből, kiáltánk többen, nem lőhetünk miatta a hajtott többi nyulakra. A kör ezalatt mind inkább szükiilt. Ekkor egy másik úri vadász közeledett a pihegő nyúlhoz vagy 1 0 lépésnyire. Piff, hangzott fegyvere s a nyúl csak úgy mint azelőtt, egyet ugrik és meglapul. Paff, szól a másik cső, melyre azután az ártatlan állat csakugyan be­adta a kulcsot. PTc vagy e Dózsa!? kiálthatott volna kérdőleg a szegény nyúl minden reá irányzott de nem talált lö­vésre, mint az egyszeri paraszt-vadász nyúlja tevé. Hát ez hogyan történt? Elmondom. Dózsa a hajdankorban, még a kováspuskák vilá­gában, hires bocskoros vadász volt a mi vidékünkön. Jól lőtt, sok vadat is ejtett ; de egyszersmind va­dászesclycit szemtelen hazudságokkal szokta fűsze­rezni ; egy kissé babonás, előítéletes is volt. Kimentem a múltkor, úgymond, a szérüs kertbe nyúl lesre. Nagy hó lévén, a nyulak a takarmányra bejártak. A hold tisztán világított, mindent jól lát­hattam. Egyszerre csak bakdácsol egy iszonyú nagy nyúl az egyik takarmány-rakományhoz s én rásü­töm puskámat ; de mi történik : a nyúl felágasko­dik, két első tenyerével megsimogatja fiileit, azután kicsihol, pipára gyújt, s elkiáltja magát : te vagy e Dózsa ? és azután eltűnt szemeim elöl. Ez a nyúl boszorkány volt. Minden jó lélek dicsérje az urat, rebegem magamban s iparkodnom kellett , hogy leshclyeinct minél gyorsabban oda hagyhassam. Dózsa gallérján a hallgatók nagyot rántottak. Kend ismét hazudott Dózsa. Ugyscgéljen igazat mondtam. S most az egyszer — a csiholás pipára gyújtás és felkiáltás tekinteteben — valót mondott. Egyik furfangos barátja értesülvén, hogy Dózsa a szérüs kertbe lesre megy s előre kitudván tőle, hogy melyik rakomány mellé fog kiülni s a nyulat melyik rakományhoz várja, a midőn kileste Dózsa vitéz letelepedését, emberünk a nyúl megjelenését jelző rakomány áteleni oldalában észrevétlenül meg­húzta magát ; de előbb, teljes biztonsága végett a vadász fegyveréből, titokban kiszedte a göbecset. Dózsa lövése után, mely — igen természetesen — a nyulat nem találhatta, előkúszott a rakomány mö­gül, kicsiholt, rágyújtott s elkiáltá magát : Te vagy e Dózsa ? Még ma is gyakran hallható nálunk, midőn va­laki esetleg a legszebb czélt is hibázza, hogy az egyik vagy a másik vadásztárs felkiált : „Te vagy e Dózsa?" Haladjunk tovább. A harmadik kör, mely már a buezkás uyárjas erdőkre esett, még legtöbb nyulat adott ki, csakhogy mire ezt már bezárhattuk, az eső egyre vert bennün­ket, s puskáink beázván, csak ritkán tüzelhettünk a kitörő vadra ; egynémely vadász mellett tizenöt darab nyul is kimenekült a körből a nélkül, hogy csak egyet is leteríthetett volna. A negyedik kör a tiszamenti tölgyösre s az e vi­déki, bokrokkal benőtt, homok-magaslatokra esett, igen csekély eredménnyel. Vadászatunk he lön fejezve. Esett pedig összesen 87 darab nyúl ; de körülbe­lül ennyi elmenekült. Sok volt közöttünk a rosz lövő. Vadászok, a meghívott vendégekkel együtt, 47-en valánk ; hajtók pedig ötven körül. A rendezés oly pontos volt, hogy semmi kivánni valót nem hagyott fen maga után, s ez, a rendezés elvállalására felkért polgármesterünk egyedüli érde­meül tekintendő. (Folytatás következik.) G ö in ö r y Frigyes. A fürj. Két ó'-a már jól elmúlhatott éjfél után ;- a „gön­c/öl szekér" rúdja most fordul lefelé, a „fiastyúk" csibéi halványulni kezdenek, s kelet felé derengni kezd a mennyboltozat. A tanyán félhomály lebeg ugyan még, de Bodri, Tisza, Száva, s a tanya tudj Isten milly nevü „mozgói" kezdenek már elcsende­sedni, ugy hiszik, hogy tegnap estétől mostanáig, eléggé kicsaholták már mindennapi portiójukat, s le­konyult farkkal, pislogó szemekkel félre húzódnak ; megérzik, hogy virrad ; nincs szükség az őrködésre. A kisbéres is felvetette már egyszer fejét az illatos szénáról, mellyel tegnap utoljára fordult be, s kö­rültekintgetett, majd ismét lenyugasztá még magát ; a fiistyúk nem halványult el még egészen ; nincs még három óra ; még egyet pihenhetnek. E félderengés és félhomályban, midőn minden nyugszik, minden pihen, csupán egy éber őre van a természetnek, s egész éjen át élesen cseng a „pitty­palatty !. . . pitty-palatty !" . . . A kanfürj „veri" ott künn a „ reveille "-t, s korai munkára inti a dol­gost, hogy a nappal forró delében annál inkább pi­henhessen. Mindenki ismeri a kanfürj с friss vavákolását, mcllyrc tájszólás és népköltészet különb-különbféle szóbeli kifejezést találtak. A Dunántúl р. o. azt mondják : „Pittypalatty, pittypalatty, kis állat, jó falat!" — A palóezságban egészen tisztán hallják : „Vavák, vavák, vavák, — Matyók veri a l'annát !" Mig a kanfürj e melódiákkal csalogatja a jérczct, maga mintegy bolond szerelmes szaladgál ide-oda, s várja sohajtozásainak tárgyát, melly lágy dallamu „Gyüjj ide, gyüjj ide!" hanggal tudatja hollétét. Ha valamellyik kakas közelében egy másik is je­lentkezik vavákolásával, akkor az egészen dühbe jő s azonnal megindul felkeresésére, hogy elűzze öt, s pedig élethalál harezot viva vele. Illy esetben a kü­lönben painpuska forma madár egészen más alakot

Next

/
Oldalképek
Tartalom