Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-12 / 25. szám

JULIUS 19. 1871. MBAtt-tmv. Vadászrajzok Kecskemét vidékéről. A vadászidény zárásakor. — Egy kis zuhany fürdő. — Sár-szalonkászat helyett — kis gyenge praeferance. — Az idei szalonkaidény Kecskemét környékén. — A vadkacsa óvás-idényének szüksége. A tojásrablók, koczapuskások, gányók szövetsége. -— A kecskeméti vadásztársulat. Lövölde felállítása. Ennek üdvös hatása az általános védkötelezettségre. Őszi és téli vadászataink. — Kopászat. — Kopóim kalandja róka-komával. — Vizslászataink és vizsláink. — Hajtóvadászatok. Bevezetés „inter poculos." A szikrai csárda s kellemetességei. Vadásztréfák. Éji köszöntök. Reggelre ébredve. Sok lárma egy — nyúlért. Jobb lövőink. Rosszabb lövőink. Honnan ragadt rájuk a Dózsa név У — Monostori vadászataink s vadászaink. Ferenczy József ur tanyáján. -Körvadászataink eredménye. — Róka kiásás. — A bugaezi vadászatok hanyatlása. — ICeeskomét város hatóságának buzgósága a befásitás körül. — A város összeköttetése a Tiszával lóvonatu vasút által. Ennek hatása a kereskedé', ipar és jóllétre, stb. Még egy s utolsó kisérlet a tavaszi idény alatt s azután szegre a fegyverrel a további vadászidény beálltáig, melynek határidejét, kívánatos volna, hogy már az uj vadásztörvények szabványai határoznák meg. Az utolsó kisérlet april 30-án sárszalonkászati élményeknek volt szánva ; azonban fáradozásainknak, ép ugy mint az erdei szalonkászatoknál történt, sikere legcsekélyebb mérvben sem mutatkozott. A vadásztársak már a megelőzött nap délutánján indultak a hely szinére, herczeg Coburg ő fensége szent-lőrinczi pusztájára , melly jelenleg Schweiger Fülöp kecskeméti lakós haszonbérletében állván, legkisebb részben sem tilalmaztatik. Egy keskeny mocsáros ér kigyózik azon keresztül a tölgyes erdő átellenében egypár jó puskalövésnyi távolban s letart a Tiszáig, képezvén itt-ott kisebbnagyobb mocsáros tavakat, melyek nyárantan s az ősz kedvezőbb szakában, a vadkáesák nagy menynyiségénck leszálló helyeit képezik ugyan, de azért nem színhelyei a sikeres vizi vadászatoknak, miután a tó-medrek sikvizein a szárnyasvadak meg nem közelithetök. Mi tehát a kérdéses eret csak a romokban heverő puszta templomig vesszük igénybe, melly is hosszában körülbelöl egy órai csendes vizslászatra, felette előnyös vizi vadászterületül szolgál. Az ér süríí sással van fölverve ; több egymásután következő nedves évben pedig, — hellyelközzel — nádat is hajt, ugy hogy tavasszal, párzás idejéu a vadkacsa is meglapulhat benne, s vizslászat alkalmával, midőn kemény verőfényes napon a sás, vagy a sarjadzani kezdő nádas sürejéböl a tökekacsa nagy közelségben hápogva kiemelkedik , kedves meglepetéseket szokott felidézni. Illyenkor, a legtöbb esetben párostól fölemelkedő ezen szárnyasnak csak a hímjét lövi a nem kapzsi rendes vadász. A sárszalonkászat azonban valódi gyönyört kelt a szenvedélyes vadász keblében. Az ér jobb és bal szélein egy-egy vadász az iszapos mocsarat gázolja; az érben pedig a csendes keresésü vizsla keresztülkasul keresve, szimatolva halad, mígnem a szalonka mint egy-egy feldobott lapda pattog ki a mocsarasból s alig fordul elő eset : hogy az ér keskeny voltánál fogva, vagy az egyik vagy a másik vadász sikerrel ne kaphatná lövésre a játsziröptü kedves madarat. És a mi legkedvezőbb a vadászra nézve, abban áll : hogy a fólrebbentett szalonka, rendesen a már meghajtott térre visszavág s egyszer végig menve az éren, midőn a vadász fordítóját „jobbra át" megteszi s visszafelé cserkészve hatol, mintha csak uj vadásztér nyilne'k meg előtte, lépten-nyomon ismét szalonkákra tüzelhet. Több éve már, hogy a leirt ér, folytonos szárazság miatt, medrében vizet nem tartott s kaszállóul szolgált ; de a mult télen s á jelen első tavasz kezdetével jól megtellett s még ma is bő vize van. April 30-án, kiindulásom reggelén, sürü hideg cső hulldogált, vártam tehát majd 10 óráig, és csak, midőn a felhők oszlani kezdének, kaptam fel a reám várakozott fogatra ; de alig haladtunk jó félórát, mintha csak kötekedni akartak volna velem az ég elemei, kemény hideg éjszaki szél űzte esötömeg zuhogott a nyakamba s egy unalmas hosszú óráig nem tágítva, amúgy istenigazában megfürösztött mig a helyszínére kiértem. S mind с mellett is, a mi leginkább lehangolt, VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ezen kedvezőtlen körülményben rejlett : hogy a pusztán keresztül haladva, a számos vizeres helyeken, a hol évek előtt a vizi madarak tarka vegyületben röpdöstek idestova, most még esak egy árva bibiczet sem voltam képes fölfedezni, anynyira nem keresik föl ma már a városhoz közelebb eső vidékeinket a vizek gázlói s uszó szárnyasai. Rosz sejtelem szállott meg a mai kirándulásom sikere iránt. Hol vannak ama boldog idők, gondolám magamban, midőn derék Petőfink költői tollát ily képletek vezérlék : „Szélén a setét Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja, Közbe hosszú orrát üti viz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bibicz Jajgat keservesen." Vadásztársaimat a tanyai lakban találtam, a hol ők, se nem ázva, se nem fázva, egy asztal mellett con amore „gyöngézgettek." E szó alatt „gyöngézni" nálunk a kártya mellett mulatók, a färblit kicsinyben játszva értik. Semmi sincs az érben ! kiáltanak egyszerre mindannyian elém, a mint a szobába léptem. Tegnap összevissza csatangoltuk az egészet minden siker nélkül ! Csakhogy itt vagyok barátim : bőrig át vagyok ázva s fázom, hogy a fogaim vaczognak bele. Ide azt a papramorgót ! Ha hoztál, ihatsz! Mi teguip elfelejtettünk gondolni a mai napra ; lön a lakonikus válasz. Ez alatt csaknem orkánná fajult a zivatar ; az esés még nagyobb mérvben tört ki. Nehéz cseppekkel csapdosá az ablakok üvegeit, hogy a tokok csakúgy remegtek bele. Végre jó későn ebédhez kászolódánk. Vagy három órai erős tüzelés és főzés után, a tauyásné betállalt. Bográesos hus lett volna hogy immár ; de hát azon jószág, mely ezt a bust valaha csontjain hordá, aligha nem még a Noé bárkájából kimenekült és csak most tagló alá került szarvasmarha volt ; mert biz ott vasfogakkal kell vala bírnunk az egyes falatok kellő szétdarabolásához. Mentse meg jobb sorsa még a halottfaló liyanát is az eféle csemegétől. Négy óra körül az eső nem dühöngött többé. Rómában lenni s a pápát nem látni ! Megyek az érbe barátim, ki tart velem ? Senki ! lön a közös válasz. Färbli gebt vor ! Kemény hideg éjszaki szél kapkodott hozzám, az eső egyre permetezett. Lelkiismeretesen végig gázolám az eret le és vissza. A széleken a mély s szurokragadós hinár bontotta iszapban — miután a rég vizet nem látott talaj még mindig szomjas lévén, gyúrt agyaghoz hasonlított — alig voltam képes csizmámat lábaimon megtartani, az ér közepe felé haladva pedig saruim végkép megbuggyantak. Egypár káesa vagy 500 lépésről kikelt előttem ; két sárszalonka pedig több mint 100 lépésről pattant fel hozzám balra, ugy hogy lövést sem tehettem reájuk. Most már nem csak ruházatom volt egész belsőkig átázva, hanem saruimban is csakúgy csicsogott a posványos sürü folyadék. S az ilyféle esélyeket azután vadászuyelven vadászati élményeknek szokják nevezni. Köszönöm szépen. Ezen meghiusult kísérlettel kapcsolatban fölemlítem erdei szalonkászatainkat. A mi vidékünk , mint már más alkalommal is mondáin, nem kedvező a bosszucsőrüek tenyészetének , de még csak rendszeres húzásának sem ; az idén pedig épen nem mutatkoztak. Az állandóan hideg és deres tavaszi időszak soha sem engedi meg vidékünkön a szalonka közeledését. Tudtommal Sz. I. ur ejtett el egyet vizslászat közben a szent-lőriuczi tölgyes erdőn, Sz. F. úr pedig látott egy párt többszöri cserkészete alkalmával, de ezek is ollyanuyira szilajok voltak : bogy lövésre épen nem vártak. Illyetén körülmények között, bátor vagyok azon kérdést koezkáztatni, ha vájjon folytonos észleletre alapítva, helyes-e azt megállapítani egy vadásztársulat körében : hogy a kibérelt területeken csak márt. hó 1-től 31-keig engedtetik meg a társulat 1 10 tagjainak erdeiszaloukákra vadászhatni? okszerü-é a tavaszi szalonka-idényt záros határnapok közé szorítani ? Avagy nem a tavasz korai vagy késő kinyilta hozza-e meg korán vagy későn, s nem ép illy időszakokkint távozik-e el tőlünk e kedvelt szárnyasunk ? Harmincz évi tapasztalatom azt igazolja : hogy lőttem én már erdei szalonkát február hó második felében, martius első napjaiban ; de lőttem nem egyszer ápril hó végével is. Az idéu például az első és egyetlen szalonkát ápril. 6-áu találtam, mig egész mart. hóban még csak egyre sem akadtam. Sz. ur is csak márt. utolsó napjaiban verhetett fel egyet vagy kettőt, már pedig vizsláink teljesen megütik a mértéket s tőlük a vadásztéreken, feltalálatlanul egyetlen szalonka sem maradhat el. Mig nálunk a tavasz első illatos kedves virága, a szerény ibolya teljes nyílásnak nem indul, és a húrosrigó csapatostól meg nem érkezik, addig az erdei szalonka keresése nem egyébb tévesztett vadászati kisérletnél. Már pedig az idén mindezen jelenségek igen késeiek voltak, úgyhogy az ibolya április elejével kezdett esak kifejlésének indulni, s a húrosrigó is сзак ekkor mutatkozott igen csekély mennyisé gb en. Szerintem : vagy részeltessék a hosszuesőrü is vadásztörvényeink által a vadóvási jótékonyságban, vagy ha ez nem történik, akkor ne szorittassék annak tavaszi vadászata határnapok közé, hanem mondassék ki egyszerűen : liogy a hosszuesőrü a tavaszi vadászidény alatt folyvást, és kivétel nélkül mindenütt vadászható. Egyébiránt nem kétlem kimondani : hogy azok indítványa, a kik az erdei szalonkát is vadóvási törvényszakasszal óhajtják pátfogoltatni, csakis helyeselhető, főként azon vidékekre utalva, a hol fészkel és fiókáit fölneveli. Hogy azonban nálunk a sikföldön nincs tenyészete, annyi bizonyos : jön és megy rendetlenül, minden megtelepedés nélkül tavasszal és ősszel. Valódi vándormadár. Es hogy egy izben, talán egy században egyszer, közvetlenül aratás uián, kopászat alkalmával szentkirályi tölgyesünkben vertek fel fiókszaloukákat, ez csak oda megy ki : hogy Csillag Antal vadászbarátunk néhány év előtt az úgynevezett tiszai tölyösben kopók előtt őzet lőtt, s ki merné ez esetből azt állítani : hogy a mi vidékünk is hazája a fővadaknak. Sokkal kívánatosabb volna nézetem szerint a t avaszi kácsavadászatra vadóvási törvényt alkotni ; mert ez a szárnyas nálunk fészkel és tenyész, s vadászélményeinknek egyik kiválóbb ágazata, a mennyiben esős, nedves években roppantul felszaporodik, s esak győzzed nyár és ősz folytán lövéssel s leginkább esti lesen, nagyban megterhelheted velők aggatékaidat. Ugy de nálunk csaknem hogy rendszeresen irtják e uagyobbféle szárnyasokat tenyészetük egész ideje alatt, s az még esak alig megemlíthető, a hányat közülök a göbecs terít le, hanem az már valódi istentelenség a mit a tojás rablók elkövetnek. — Lakiteleki pusztabiránk, Muraközy László ur, dicsérelére legyen mondva, kellő éberséggel kiséri a tojásorzókat s legközelébb három ily embert fogott el, s a mint értesültem, azok kettejc több mtnt 600 darab káesa- és szárcsa-tojást szedett már össze, a midőn rajta kapatott ; a harmadik ineg most vau a városkapitányi hivatal által kereset alá vonva, mig az elöbbeni kettő ugyan e hivatal által fejenkint 12 frt birság lefizetésére köteleztetett. Hát még más pusztáink nádasaiban, például Agasegyházáu, Orgoványon stb., mellyeken senki sem gondol a tojáspusztítókra, hány száz meg száz darab tojás semrnisittetik meg ? Mi több, még a városról is kezdenek már kijárni a három órai távolba eső tiszai rétekre tojásszedés végett. Ugy vagyok értesülve : hogy nem régiben hét ifjú (talán csak holmi gyerkőczféle?) ment ki s 706 darab tojáson felül szedett össze. Állítják : hogy tanulók voltak. Én hajlandó vagyok, nem hinni ; mert fel nem tehetem : hogy még a tanulói pályán haladók, az értelmiség emberei, a humanismus úttörői és képesek volnának illy botor cselekményekre vetemedni. Nem elég botrány e már magában véve : hogy a koczapuskások , az úgynevezett gányóvadászok társaságban rendszeresen irtják határainkban a vadat ? Hatan vagy heten összeállva, a mult évben is, jó előre szerződtek egy kofával,