Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-12 / 25. szám

166 JULIUS 12. 1871. 3. Gr. Hoyos M. 6 éves sga h. Hamster ap. Daniel O'Rourke a. Hamptonia. 4. Gr. Kinsky O. 5é. sga k. Anarkali a. Teddington a

. Irene. 5. Ugyanaz id. sp. k. Lady Rose (félvér). 6. Hg. Taxis E. id. f. m. Queretaro a. Vortex. Prágai akad -verseny, 2000 frt. (6 aláirás.) Gr. Hoyos M. ... 1 aláirás. Gr. Kinsky O. . . . 2 „ Hg. Rohan L. ... 2 „ Hg. Taxis E. ... 1 „ Verseny programra, Berlini gyep 1873. A „Spornban" olvassuk, hogy a külön dijjak, összesen 7000 tallér, és pedig : Union 3000 tall. Hertefeld 2000 t., és a Henckel és kancza dij mindegyik 1000 tallérjával, a legközelebbi nevezéstől kezdve minden magyar-osztr. birodalomban ellett ló számára nyitva vannak.— Az idén magyar-osztr. birodalomban ellett lovak 1873-ra neveztethetnek 1871. aug. l-ig a „General-Secretariat des Unionclubb, Berlin, unter den Linden 18." Y © r § e ti y © k, Kassai lóversenyek 1871. l'ályabirák : Bárczay Albert, gróf Zichy Rezső, gróf Sztáray Béla. Vitabirák : gr. Szápáry Iván, gr. Zichy Rezső, yr. Sztáray Béla. Intézők : gr. Forgách László, Bárczay Ödön, Vojnarovits Sándor, gr. Sztáray Béla. Inditók : gr. Forgách Sándor, Bottka Béla, Bárczay Oslcár, Patay Gyula, Dráveczky Aurél. A kassai versenyidény élvezményeinek halmaza s a változatos amusements-ek chaosa, egy bizonyos mámort idéz elő bennünk, melly nebeziti hü másolatát ecsetelhetni a múltnak, s élénk színekben irni le feketével fehérre mindazt, mit egy hét folyama alatt tapasztaltunk. Hol kezdjük tehát tudósításunkat, hogy némileg megfeleljünk feladatunknak? Az időnél talán. Mint majdnem évenkint, ugy ez idén is erős záporesők előzték meg a versenyeket. Junius 26-án még porfelleggel borított országúton kocsiztunk ki a kassai gyepre, a versenyzők reggeli gyakorlatát szemlélendők, hol tapasztalván a szirtkeménységü talajt, kívántunk ugyan egy kis esőt, de nem annyit, hogy, mint sajnosan meggyőzödtünk, a pálya egy harmadrészén fél lábnyi magas viz állott, mig egyébütt csüdön fölül ért a sár, mi nem egy versenyzőt foszta meg biztos esélyétől. Meggyőződésünk, miszerint ha versenyeink három nappal elébb tartatnak meg, ugy egészen más nyerőket jelezhetünk ma. Igy például Considerationtól az asszonyságok dij ját elvitázni bajos lett volna. Rubicon és Reporter a nagy handicapban jobb helyre tehettek volna szert. Horror alig futott volna háromszor három nap alatt mindannyiszor becsületesen. Milchbrudernek eddigi jó renomée-ja pedig nem csonkult volna meg annyira. A versenyek általán véve a legsikerültebbeknek mondhatók , oly mezőnyökkel, hogy bármely elsőrendű pályán is alig találunk különbeket , mit csak emel a versenyző lovak minősége. Markgraf, Einsiedler, Consideration, Ameise, Andorka, sőt Kassa óta Horror is, mind jó classisuak. Méltán emiitjük föl az utolsót, mert Markgrafnak 26 fontot adni és legyőzni, csalhatlan bizonyítványt nyújt képességéről ; pozsonyi s bécsi futamai pedig csak azt tanúsítják, hogy nem volt akkor még versenykész, mig Kassán eddigelé legszebb formájában láttuk. Ugyanazt mondá Horrorról idomárja Long, a nagy bandicapben futása előtt, mit Osborne In View-ról a Derby előtt mondott, hogy tudniillik : „az lesz győztes, melly Horrort képes lesz megverni." Első napi versenyünkön még mindig alkalmatlankodott az eső, mi a távoliakat, kik már megérkeztek, ha nem is, de a közel vidékieket visszatartá a turf látogatásától. Jobban kedvezett az idő másnap, s legkedvezőbben az utolsón, legalább 4—5000 ember jelenvén meg a helyszínén, s az állványhoz vezető egyenes oldalán a pályának, zsúfolásig hemzsegett a kíváncsiak tömege. Egy rövid pillantást tévén a páholyokra s részvényesek helyére, ott láttuk Felső-Magyarország majdnem minden előkelőbb családját képviselve; távolabb vidékről pedig következőket üdvözölhettük : gr. Karácsonyi Guidót családjával, Fáy-Splényi bárónőt, gr. Zichy Lipótnét, gr. Keglevits Istvánt nejével, gróf Széchényi Kálmánt, Eszterházy Lajos hget, Keglevich Béla grófot, Bottka Béla, Latinovits Albin és Kendeffy Árpád urakat, b. Wenkheiui Czindery Bélát, Blaskovits Ernőt és Baranyay Pált, Battyány Eleméigrófot, báró Vesselényi Bélát, Zichy Sándor és Csáky Béla grófokat stb. A versenyeket többnyire sporting ladies-kkel vegyes dinée követé, kiknek jelenléte füszerezé a társalgást. Ebéd végeztével Balázs Kálmán zenekara hangoztatá a szomszéd casino nagy termében a legszebb tánczdarabokat s lön táncz kivilágos viradtig. Ugy'az ebédek, mint a tánczterem rendezésénél Schalkház Lipót vendéglős kitett magáért s elismerést érdemel. Mielőtt még az egyes futamok leírásához fognánk, megelégedésünket kell a felett nyilvánítanunk, miszerint a kassai gyep újból legfényesebb bizonyítékát adá alaperős lételének , mit nagy részben lelkes pártfogóinak köszönhet. Nem kevesebb, mint körülbelől 14,000 forint készpénz és 5 tiszteletdíj osztatott ki illető nyeremények fejében Nem hagyhatjuk érintetlenül ezúttal, miszerint versenyegyletünk ismét két nagylelkű pártfogóra taA Répcze völgyéből. (Egy pisztráng-halász élményei.) Motto : Angling is a long stick with a hook on one side and a fool on the other. Kedves Beppom ! — Arra kérsz, hogy megemlékezve hajdani „skuller" és „angiing" sportbéli élményeinkre, írnék lapod számára valamit a „kék hegyek, hüs völgyek és csörgedező patakok tájáról ! az idylli életről, mit itt viszünk stb." Könnyű nektek ott a Margitsziget hüselőjében beszélni, hol minden negyedóra valami más élvezetet hoz. Egy kis yachting , egy kis fishing, egy kis táncz az est hűvös óráiban, szép hölgyek, jó zene és még jobb „soupé! . ." Hanem próbáld meg csak, eltemetve lenni egy illy idylli völgyben, hol a tehéncsordás kürtjénél és tehenész leányok másfél mázsás alakjainál egyébben sem gyönyörködhetsz, s próbálj aztán valamit irni, mit elkényeztetett olvasóid elé tálalhatsz. Hanem isten neki, te akartad. Beszélek neked az én fö-fő inul itságomról a pisztrángokról és halászatról ; hanem aztán, ha unatkoznak olvasóid, reám ne vess ; mentségemül pedig szolgáljon : hogy magém is eléggé unatkozom mellette. Vegyük hát kézbe horgoinkat, mentő hálóinkat s mindenféle apparatusainkat, s kisérj el a Répcze kies partjain egy kis fishing-sportra. Útközben azonban engedd, hogy elmondjak egyet-mást kirándulásunk tárgyáról, miután azt hiszem, hogy a pisztrángot Marsball asztaláról ugyan eléggé ismered — hanem a valóságban még keveset törődtél vele. A pisztrángot a németek igen jellemzően „der Fisch der Gebirge" nevezik , inert csakis hegyes vidékeken és friss, sebes hegyi patakokban tartózkodik, lassú vagy melegebb víz halála. Nézetem szerint ugyan helyesebben neveznök őket : „der Räuber der Gebirge" névvel, mert ezen halak a legragadozóbb szörnyetegek ; saját fajtájukat sem kimélik (egy kétfontos képes egy negyedfontost elnyelni). Különös, hogy olly tiszta elemben élnek, és eledelül a legtisztátlanabb dolgokat kedvelik, különösen a dögöt ; olly helyeken, hol konyhahulladék öntetik a patakba, vagy „water closet" ömlik belé, biztosan számithatni, hogy pisztráng is tartózkodik. — Nagyságuk az eledel mennyiségétől függ, rendesen negyedfontosak, némellykor 1, 2, 3 fontosak és nehezebbek is fogatnak. Ha „basain"ban vagy más helyeken tartatnak mesterségesen, legsikeresebben szárnyasok bélével vagy ökörvérrel tápláltatnak. Jól tartva, igy igen soká megélnek. Egy itteni ismerősömnek, ki szenvedélyes kedvelője ez amphibiumnak, volt egy 5 éves, mellyet eddig etetett és tömött, hogy azután megvakulni készült. Midőn meg akarták ölni (mi nem kis munka volt, mert illy nagy pisztrángban csodálatos erő van), s már fel volt vágva s hitték, hogy rég megholt , mert elébb még gerinczcsontját is eltörték, vagy legalább gondolták, hogy eltörték, az edényből, mellyben feküdt, kiugrott, és ugyan volt fáradság ismét megfogni. Ezen ismerősömről még megemlítem, hogy pisztrángomániában szenved ; ezen betegség abban áll, hogy az illető uri ember fog vagyis inkább fogat velem és fiával évenként néha 3 — 400 pisztrángot, ezekből azután gyűjteményt csinál két bassinben, az egyikbe a nagyobbakat, a másikba a kisebbeket rakja, és a világért se el nem ád, se el nem ajándékoz belőlük egyet sem, családja is csak nagy kérés után kap néha egyet-egyet, ha valamelly distinguait vendég érkezik. Néha sikerül neki egy pisztrángot ugy megszeliditeni, hogy kezéből veszi el az ételt. A halászat módja a viz minémüsége és a körülmények szerint változó. Az első a horog, ezen legszebb és legérdekesebb mód, s kétféle : mesterséges légygyei és gilisztával. Az első a legnemesebb halászatmód, de igen nehéz és mivel sok tudománynyal és fáradsággal jár, s daczára mind ennek kevés foganatu, ritkán és csak „through sportsmen" által űzetik. Csak olly vizben lehetséges, mellynek felülete sima, mi pisztrángviznél nem gyakori. Gilisztával csak zavaros vizben lehet fogni, tiszta viznél csak ott, hol az vagy igen mély, vagy malomkerekek, zúgók, vízesések mellett, szóval, hol kevesebbé átlátszó. Avatatlan előtt hihetetlen, milly kalamitásokkal jár a halászat e neme : a horog kövekbe, gyöke rekbe, régi papucsokba, rongyokba akad és elszakad, vagy a hal helyett régi papucs rántatik ki, nem kis mulatságára a netán jelenlevő nézőségnek, — a vessző vagy zsinór faágakba bonyolódik , a már megfogott hal a horogról elszabadul és csalány vagy tüske közé, vagy vissza a vízbe esik, nem is emlitve, bogy a víz csak nagyobb eső után levén zavaros, szüntelen vizes fűben kell járni, melly köztudomás szerint vizesebb magánál a viznél ! Hányszor történik, hogy a hal hevesvérű halász által kelleténél nagyobb erővel kirántatik s egy faágba akad, honnan azután van baj lehozni ; ha a fán gyümölcs van, biztos lehetsz, hogy tulajdonosa gyanúba fog, hogy nem halat, hanem szilvát akarsz lerázni, van azután szitkozódás és lárma ; tudni való, hogy minden a patak mentében lakó emberi lény született ellensége a halászat bérlőnek, ez t. i. elfogván azon halakat, mellyeket amaz ellophatna! Egykor egy rövidlátó uri emberrel mentem halászni, egy árnyékos helyre állítván öt, odább indultam, midőn visszatértem, látom, hogy emberem horga vagy tíz lábbal felette egy faágba akadt, ö azonban