Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-05-09 / 16. szám

120 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJUS 10. 1871. Egy pár — de csak ártatlan — medve-kaland. Szolyva 1871. ap v. 12. Folyó év febr. 2-kán volt, hogy Prodan nevű erdőkerülőnk szokott körjáratára indulván, egy uradalmi hamuzsirfőző legényt is magával vitt a szinyáki erdőterületre : után nézni, hogy miután friss hó esett, mit a környékbeli vadorzók rendesen egy kis nyest-vadászatra szeretnek felhasználni : nem lehetne-e közülök egy párt hurokra keriteni. Tájékozásul előrebocsátom, hogy a fentnevezett vadászterület Turja-Bisztra közelében határos az ungvári erdőkkel, ezek pedig csak ugy hemzsegnek az orvvadászoktól. Az nap virradóra mint már emiitettem friss hó esett, melly ugyan nem volt több mintegy 2 hiivelyknyinél, de alatta egy másik régibb hóréteg feküdt, mellynek felülete már előbb megfagyván, czirkálóink léptei alatt erősen csikorgott. — Embereink már a szinyáki hegyol dalnak köriilbelől harmadáig felhatoltak, midőn annak gerincze felöl lövést hallván, e gyanús körülmény még nagyobb sietségre ösztönzé őket, remélvén, hogy felérve a nyest-orzók csa pájára akadnak s tovább nyomozhatják őket, meg talán a prédát el is vehetik tőlők. Uly kilátásokkal kecsegtetvén magokat, derekasan neki láttak a hegymászásnak, miközben liol egy vihar döntötte fát kellett átugraniok, hol árkokon, vízmosásokon át nyaktörő saltomortalékat producálni: mi mind nem igen alkalmas volt arra, hogy a ropogó havon járás által amúgy is előidézett zajt ne növelje, s a vadorok előtt közeledtüket el ne árulja. A mint azonban embereink illy nagy ügybuzgalommal előretörtetnének és már a hegység gerinezét megközelitnék : egyszerre, mint egy koliajitásnyi távolban, egy halmaz vihardöntötte ágasbogas fatörzs alól erős csörtetést és morgást hallanak ; kissé alábbszállt buzgalmuk, de csak akkor ijedtek meg igazán, midőn az emiitett faomlás mellől egy termetes nőstény medvét látnak kiötleni, melly azonban pillanatnyi habozás után — egyenest nekik ment ! ? — Nem, hanem hátat fordított, s botosait lehetőleg gyorsan szedegetve, a völgy felé elinalt. Látván a dolgok illy váratlan fordulatát, erdőkerülőnknek is melegebb lett a szive táján, s rozzant puskáját lekapva, a kakast akarta felhúzni, de akkor veszi észre, hogy azt — alkalmasint a csavarszög kopottsága folytán — szerencsésen elvesztette ! Már most persze se medvére, se vadtolvajok megkeritésére gondolni nem lehetvén, legalább azt a helyet akarták átkutatni, ahonnan a medve felugrott, amit jól is tettek, mert a döntés alatt ráakadván a Maczkó téli odújára, abban 3 darab kedves, 10—14 napos, fekete szemű és bundáju bocsra akadtak, mellyek közül kettő az erősebb, 1 pedig a gyengébb nemhez tartozót. Ezeket természetesen felszedték, s nem minden szívdobogás nélkül — hogy ütközben az anyamedve még is utánuk eredhet — szerencsésen hozzám be is hozták. Most itt vannak nálam e kis kormosok, s fej, kukoricza, főtt bab s más eledellel sikerült őket nem csak életben tartani, de az anyát pótolva, fel is nevelni, elannyira, hogy most már 11 hetesek^) teljes jó egészségnek s kitűnő étvágynak örvendenek. Végül még azon, némelyek előtt talán tudva nem levő tényt bátorkodom felemliteni, hogy, a mint 40 éves gyakorlatomban alkalmam volt tapasztalni, valamennyi két-négy — x-lábu állat között, — tán egyedüli kivételével a kakuknak, — nincs olly rosz anya, mint a medve ; de csak addig, mig kölykeit odújában szoptatja, annyira, hogy alig van olly eset, midőn az elriasztott anyamedve odúját ismét felkereste volna. De egészen másként áll a dolog, ha a medve kölykeivel odúját elhagyta; mert, ha ez esetben bocsai megtámadtatnak vagy megsérülnek, az ellenfél kész lehet rá, hogy any

r jok a végsőig oltalmazza, sőt vak dühében támadásra is átmegy, azt pedig felebaráti szeretetből bárkinek is tanácsoljuk : óvakodjék a talpas ölelésétől. Szintén február havában a viznitzei területen Petri főerdész hajtókkal vaddisznókra vadászott, melyek előbb felbajtattak, és ez alkalommal egy 2 éves medve, mely egy faoduban tanyázott, a lárma által, melylyel a hajtás folyt, indíttatva érzé magát széllyelnézni, de kíváncsiságáért életével lakolt, mert egy erdőkerülő, feledve, hogy a nemes Sus dynasztia ellen foly a háború, vagy talán sajnálatra méltó tévedésből ugy lőtte főbe, hogy egy hang nélkül holtan rogyott mindnyájunk édes anyjának kebelére. Béke csontjaira! P. A. *) A levél keltétől telt időt hozzáadva már most 15 hetesek, ha egyik másik fel nem vette a néhai nevet. Szerk. A vörös- és a szirti-fogoly. Hazánk a természet által nagyon változatos felszínnel van megáldva. Vannak nagy kiterjedésű térségeink, változatos dombos vidékeink, fenyves és lomberdőkkel benőtt hegységeink és 7—9000 láb magas fennhavasaink, hol a gyönyörű ragyabura (Rhododendron) egész kis területeket lep el, és sok helyen nagy mennyiségben jön elő a magas-éjszaki i r a m g i m-m о h a (Cladonia rangiferina), mig lapályainkon, a tarka virágszőnyeggel borított rétekkel hullámzó gabnaföldek váltakoznak, s közöttük tekintélyes folyók hömpölygetik tova hullámaikat, folyamok, mellyeknek némellyike hazai hegyeink kebléről szakadt, mint a Tisza, a Maros, az Olt sat. A felsziu illy változatossága összefüggésben áll az égalj és talaj változatosságával, mi természetesen nagy befolyást gyakorol az állat- és növényvilágra, s ép ezért eme tényezőknek köszönhető, hogy hazai faunánk és flóránk olly azdag és annyira változatos, mikép — csak a faunát említve — itt éjszak és dél állatainak képviselőire találunk ; igy begyeink közt tartózkodik a hófajd, a morga, folyamainkon téen átabukdárok (Colymbi), tavainkon költ az arany lile, néha a magas éjszaki vizi taponcz (Plialaropus hyberboreus, Nordischer Wassertretter), mig a Bánátban taálható az aegyptomi dögér (Cathartes), szép gyurgyalag; nádasainkban a művészi fészket épitő csügeezin, kékbegy, bükköseinkben a gyors pele stb. Hazánk illy gazdag, áldott természeti viszonyok mellett, inkább van hivatva mint bármelly ország Európában, az állathonositás ügyének igéretföldévé lenni. Önkénytelenül jutottak ezek eszembe, a mikor két olly szárnyas ismertetését adom, melyeket ugy a sport kedvelői, valamint szintén a természetbarátok és gourmandok 'érdekében nálunk meghonosítva szeretnék látni. Mindkét szép madár a fogoly-félékhez tartozik. Egyike a szirti fogoly (Caccabis saxatilis. Perdix graeca, Steinhuhn) állítólag hazánk felső vidékének hegyei között mint ritkaság jön elő.*) A közönséges fogolynál kevéssel nagyobb. Háta és melle kékes-szürke, vörhenyes vegyülettel ; torka fehér-fekete örvvel körítve ; csőrtövén szintén fekete keskeny sávoly s állán egy hasonló szinii folt ; oldalait felülről aláirányult félhold alakú fekete-barna és sárga-vörösbe átmenő szép árnyalatú foltok tarkálják ; evezői sötétbarnák fehér szárral ; szemei, csőre, csiidei gyönyörű vérvörösek. Lábszárain nincs sarkantyú. Grerinczoszlopa 14 nyak-, 7 hát- és 8 farkcsigolyából áll. Farktolla 16 van. E száraz leirás persze csak gyönge fogalmat adhat eme szárnyas szépségéről, mivel azt nem annyira a szinek különfélesége, mint harmonious összeolvadása és rendezése idézi elő. A szirti fogoly határozottan hegyi madár. Brehm Alfréd ugyan mint különösséget hozza fel, hogy hidegebb égalju és meleg országokban egyaránt előjön, ámde mindenütt, hol honos, csakis a magasabb hegységek között tartózkodik ; Görög- és Törökországban ép ugy mint a Schweitzban. Földrajzi elterjedése nagy, mert a fentemlitett országokon kivül előjön még Felső-Ausztria-, Felsö-Bavaria-, Kis-Azsia-, Palestina- és Arábiában. Pár század előtt még gyakori volt a rajna-menti szirtes hegyek között St. Goarnál, de már onnan végkép kipusztult. Értelmiségre tul tesz a közönséges foglyon óvatos, de nem'bizalmatlan, nem is ijed meg árnyékától, mint amaz, mellyet túlságos félénksége a képzelt vagy való veszély perczében egyligyüvé teszi. A társaságot kedveli, s csak tavaszszal — a szerelem korszakában — szakadnak külön a párok, alkalmas tartózkodási helyet keresve kőhalmaz, folyófenyő, sűrűség vagy ragyabura bokor alatt, hol mézeshetüket a legnagyobb egyetértésben töltik el, hacsak vagy egy társ nélkül maradt kakas uem zavarja meg az idylli házi békét, mert a him sziv dolgában nem ismer tréfát, s ha a természet nem is ütötte sarkantyús lovaggá, mint olly sok más közel rokonát, mégis hősiesen megy elébe a betolakodónak, s azzal elkeseredett harczot vív. A győzelem babérjaival visszatérve, szokott házi életét folytatja csöndes visszavonultságban. Csak ritkán repül fel, s ollyankor sem távolra, hanem annál szivesebben szaladgál sok kecs- és könynyedséggel a folyó-fenyü által képezett, alig két láb magas liliputi erdő szövevénye között, olly ügyességgel, mint a sürü fii között tova*) Mindeddig, mint már említettük, csupán az erdélyi havasok aljából, a Jád vize mentéről tudósítottak, hogy ott szirti foglyok tartózkodnának. Szerk.