Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-05-09 / 16. szám

MÁJUS 10. 1871. kigyódzó h a r i z s. Mindig a hegyek déli ol­dalait keresi, s itt gyakran látni a napon süt­kérezni. Hangját — melly némileg hasonlít a tyúkéhoz — reggel és este hallatja, késő fozön a déli órákban s ködös időben máskor is. Táplálékát ragyabura-bimbó, növénymag­так, rovarok és borsboróka bogyói (Wachhol­der) képezik. Fészekrakásra csak későn gon­dol ; j uniusban, a tavaszkor választott helyen, kis gödröt kapar s abba 12—18 sárgásbarna, sötétebb tarkázatu tojást rak le. Fiait a tojó gondosan ápolja s a veszély ellen védi. Allata­ink ép olly bámulatos ügyességgel tudnak el­rejtődzni, mint a vének. Felzavarva a fészek­alj, a szélrózsa minden irányába szétszalad, s 30—40 lépésnyi távolra már valamennyi ugy eltűnt, mintha a fold nyelte volna el, ha azon­ban a vadász elég béketűréssel bir lesre állani) nem sokára egyenként előbújni látja őket. — Schweitzban vizslával vadászszák, s fájdalom, sok helyen koczavadászok burokkal fogják. A yiztöl épen nem iszonyodik, s már többször lát­ták mély, de csöndes vizben úszkálva, egyéb­iránt ehhez hasonlót észlelt gr. Wodzicky, eme kitűnő ornytholog, a közönséges fogoly­nál is, sőt egy keleti utazó — kinek szavában semmi okom kételkedni, beszélte nekem, hogy a fürj ek őszi vándorlásuk alkalmával, ha csön­des a tenger és nagyon kimerültek, a viz szí­nére ereszkedve pihennek ki. A szirti fogoly egyike a legkönnyebben sze­lidithető madaraknak, s én teljesen meg va­gyok a felől győződve, bogy e gyönyörű ma­dár nemcsak honosítható lenne középhegyeink­ben, hanem a felöl is, hogy könnyüszerüleg le­betne házi állattá szelideteni, s ekkor baromfi­udvarainknak diszévé válna, e mellett busa va'ódi delicatesse. En életemben alig egy pár­szor ízleltem, de talán még a császár fajdé fölé helyezem, mivel gyönge kesernyessége rendkívül pikánssá teszi, s fűszeres illata kel­lemessé. Nem volna-e jó x radállományunkat e szép vaddal szaporitani? Másik kedvenczem e fajta szárnyasok kö­zött a vörös fogoly (Caccabis rubra. Roth­hulin) Délnyugot-Európában ez az előbbenit pótolja. Közel rokonához színezetében is sokat hasonlít, azonban attól határozottan megkülön­böztethető. Háta fölül г о z s d a s z i n, fejteteje maj dnem rozsdavörös. Fekete nyakörve nem egy szalagot képez, lianem számos egymás mellett álló fekete hossz­foltokból alakult. Szemei barnák s csak csőre és csődéi vörösek. G e­mnczoszlopa 15 nyak-, 7 hát- és 8 fark­íai gólyából áll. Csődéi sa r kant y li­rai fegyverzettek. A fogolynál nagyobb, 14 У 2". Hazája déli Francziaország, Spanyol­ország, Portugalia és Olaszország egy része. Leggyakoribb Spanyolországban, hol csaknem minden hegyvidéken található. Szokásai- és természetében sokat hasonlít a közönséges fo­golyhoz, de annál sokkal fejlettebb, akár ér­te'miségét, akár testi képességeit tekintsük. Mozdulatai könnyedek, kecsesek ; röpte gyors s nem olly nehéz, mint a fogolyé. Gyorsan sza­lad, sőt kövek között ügyesen mászkál. Hangja lágyabb, mint a közönséges és szirti fogolyé. Ez is társaságot kedvel s ősz fe ]é két, három fészekalj egy csapatba gyűlve, csatangol sza­naszét egész a párzás idejéig. Júniusban 12—18 VADÁSZ- ÉS VERSE NY-LAP. I tojása van, mellyek rozsdasárga alapon bar­J nán pontozottak. Kedvencz tartózkodási helyét olly hegyvi­dék képezi, hol a csenderes gabnaföldekkel váltakozik. Táplálékát növénymagvak, gyönge fiatal vetés és rovarok képezik. Husa nagyon Ízletes. Giebel természetrajzában azt állítja) hogy vadászata nagyon nehéz levén, inkább bosszantó, mint mulattató, mi által csak azt árulja él, hogy a tudós ur, ha sportmann, na­gyon is kényelmes lehet, mert hisz ép a hevély teszi a vadászatot érdekessé, s ugy látszik e nézetet a spanyolok is osztják, kik szenvedé­lyesen űzik a vörös fogoly vadászatát, a mint az kitűnik Brehm A. következő leírásából : „E foglyok vadászata Spanyolországban már kezdetét veszi, mikor a fiuk fürj nagyságnak. A foltokat vizslával vagy amúgy jó szerencsére keresik föl. Oszszel csalmadárral vadászszák. Leggyakrabban párzás idején üldözik sillyen­kor legérdekesebb is a sport e neme, annál in­kább, mivel nagyon sajátságos. A vadász egy csalmadárral, „Reclamo" kimegy olly lielyre, liol vörös-foglyok tartózkodnak, hol elrejtőzve leteszi a kalitot a csalmadárral, s azt könnye­dén betakarja galylyal. Ha jó a csalmadár, csakhamar elkezd liivni, hallatva „Так, tak" szavát. — Nem soká a hívásra megjelen egy, sőt több is, s viszonozva a csalhangot, keresi a csalogatót." Illy módon megtörténik, hogy egy vadász egy idény alatt 60 — 70 foglyot is lő, s s e szerént nem csoda, ha egy jó „Reclamo" ára a mi pénzünk szerint 200 — 250 forint. A vörös fogoly is könnyen szelídül s Brehm nem ok nélkül csodálkozik, hogy e szép ma­dár Európa több országaiban nem honositta­tik meg. A gyakorlati angolok figyelmét nem kerülte ki, náluk teljes indigenatust nyert, s ott ma már széltében vadászszák. Kövessük mi is az angolok példáját, s egy érdekes vaddal többet fogunk birni, a nélkül, hogy annak lionositása nagy áldozatokat igé­nyelne. L—r. 1 — 1 a a rovar nagyít­va ; 2 lába ; 3 а к о с s a (Tarsus) felülről. 4 csáp (antenna) 5 álczája; G bábja; 7 az álczák rágási menetei végükön ivadék te­lepekkel ; 8 a hatfogu szu ivadék telepei. Az erdőségek pusztítói. (Folytatás és vége.) A szu illy gyors elszaporodásának eredetét az 1868-ik év deczember havában (az Erdészeti Lapok 1869 évi folyamában többször emiitett) dühöngő szélvész okozta, a mely ez alkalommal számtalan 117 fát, különösen luezfenyöt döntött balomra, az állva maradottak közül pedig sokat elrepesztett és el­tört. — A viharvágta fának legnagyobb része feldolgoz­tatott ugyan, de nagy része munkaerő s utak hiá­nyában értékesithetlen lévén, feldolgozatlan mara­dott az erdőben elszórva, gyakran hozzáférhetlen helyeken. Ha már az cmlitett vihar rendkívül nagy mennyi­ségű fát döntött halomra, annál többet ingatott meg állásában ; minek következtében a gyökérzet termé­szetes fekvéséből kimozdittatván, sőt elszakadozván, а nedvkeringés megzavartatott, s a fák betegeskedni kezdettek. Az 1868-ban szélvész által kidöntött, eltört és elrepesztett, 1870-ben pedig a fennebb emiitett okoknál fogva földolgozatlanul hagyott fákban a nedvek erjedésbe menvén, a betűző szúnak kedvencz eledelévé és költöhelyévé váltak. Kedvezően hatott a szúnak elszaporodására még az 1869-ben e vidéken uralgó száraz meleg tavaszi és nyári időjárás is az által, hogy a betűző szu ter­mészeténél fogva 8 hét alatt kedvező körülmények között tojásból tökéletes rovarrá fejlődvén ki, e nyár folytán kétszer rajzott ; de különben már nagy mennyiségben volt jelen. Ennek következése az volt, hogy miután elegendő tanyát а fekvő fákban többé nem talált, az említett betegeskedő álló fákban ke­reste azt, és azoknak háncsát és kérgét szétdúlván, nedveit felemésztvén, végleges romlását idézte elő. Az illy módon fölszaporodott rajok 187 0-ben foko­zott erővel támadták meg az erdőt, s természetesen már most az egészséges fát is megrohanták. A betűző szú rendkívüli gyors elszaporodásának magyarázatául legyen meg megemlítve, hogy egy nőstény szú 200 — 400 tojást rak, melyből 8 hét lefolyta alatt tökéletesen kiképzett 2 — 2'/ 2 vonal­nyi nagyságú sárga, később megfeketedő bogarak lesznek, melyek olly kedvező évben, mint az 1869­iki volt, még egyszer rajzanak és költenek, ugy hogy egy szúpárból egy év alatt 40000 — 60000 rovar támadhat. Ha pedig meggondoljuk, hogy, mint azt tapaszta­lásból bizonyíthatom, minden egyes, betűző szú ál­tal megszállott fa kérge alatt átlagosan (a fa nagy­ságához képest) 5000—10000 szúbogár vagy szu­kukacz létezik : könnyen megítélhetjük, mily nagy veszélyben forognak a szóban lévő erdők. Hogy a betűző szú a breznói erdöhivatalhoz tar­tozó kincstári erdőkben felette nagy kárt okozott, könnyen belátható ; mert föltéve, hogy a szuette fá­nak nagy része értékesíthető, értékéből igen sokat veszít az által, hogy elszórva, s olly helyeken fek­2 8 6 7 szik, vagy áll, a hova eddig utak vagy más szállító­készülékek és müvek vezetve nincsenek : а feldol­gozás és beszállítás tehát két-annyiba fog kerülni, mint a rendes vágásokból. De eltekintve, ettől még más rendkívüli kiadások­ra is kényszeríti a kincstárt а betűző szúnak ezen nagy mérvű szaporodása. A szúnak kiirtása, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom