Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-03-10 / 7. szám

52 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRTIUS 10. 1870. itallal, a sovány Voglert Bells Life-nek, a gyér nyelvismeretet a szótárnak kelle pótolnia, és mit az elme mohón felszítt, igyekezett azt — több-kevesebb sikerrel — megemészteni, az idő és elmélkedés. Voglernél jóval többet nyújtani, nem jár feles nehézségekkel, a várandó eredményt pedig, ha még oly csekélynek látszanék is, előkelőn kicsinylenünk nem szabad. Angliában ily segédeszközökre persze nincs szükség, ott a versenysport iránti részvét, és mondhatjuk szenvedély, annyira áthatotta a társadalom Talamennyi rétegeit , hogy az egymást követő nemzedékek azt úgyszólván vérükben öröklik. De hazánkban, hol ez intézmény még alig meghonosodott idegen növény, hol a hagyomány , az öregek példája és a nemzeti jellemirány - politikusok, szónokok és jogtudósok, de nem annyira turfiták képződésének kedvez : a sportbarátoknak maguknak is kell gondoskodniok, hogy ügyök megkedveltessék és terjedjen. Legalább szintolly fontos, a lapnak instructiv, vagyis azon feladata, a versenyügyről liozzátartozandóival helyes ismereteket terjeszteni. Nem értem ez alatt olly — bár igen fontos és eddig az összes irodalomban kissé elhanyagolt tárgyaknak, mint ménes-kezelés, lóidomitásj nem értem egyáltalán bármelly tárgynak is, olly hosszas, rendszeres fejtegetését, minő egy időszaki lap keretébe nem férne. Adatokat óhajtunk, kimerítő, számos adatokat, azon telivérfaj ménesi és pályáni cselekményeiről, melylyel tenyésztőink- és turfitáinknak folyvást dolguk van. A Buccaneer és Carnival ivadékok milly eredménynyel futottak Angliában, melly családok vagy ágak arattak legtöbb sikert, és minő anteactákkal dicsekedhetnek a jelen évi versenyeinkre szánt uj vételek , ezek mind elsőrendű fontosságú kérdések, mind a verseny, mind a tenyészlovak tulajdonosára nézve. Ezekre választ és elegendő statisztikai adatot a legnagyobb szomj csillapitására, valamennyi angol sportlapban találunk. És ki tagadhatná, liogy eleven érdekkel fognak olvastatni a nyertes lovak, a győztes apalovak sorozata, a mult idényre visszapillantó czikk' sorozat, és az eféle közlemény. *) Továbbá, minthogy valamennyi versenytársulat, vagy inkább versenytér között létezik bizonyos solidaritás, a mennyiben ugyanazon czélokra alakultak eredetileg, ugyanazon alapokon virágozhatnak csak, és ugyanazon veszélyeknek lehetnek kitéve: nemcsak fontos, de szükséges egy illy egylet gondolkozó és tevékeny tagjára nézve, hogy ismerje a többiek állapotát, a mozzanatokat, mellyek ott uj lendületet vagy ennek ellenkezőjét idézték elé, és a reformeszméket, mellyek a beállott kórállapot tudata folytán születtek. Például az angol gyepviszonyok kétségbevonhatlan hanyatlása a legközelebb mult években, korántsem közönyös reánk nézve, a mennyiben annak — okaival együtt — helyes ismeretéből, gazdag tanulság *) Nem tudjuk, nem keriilték-e ki Méltóságod figyelmét a multévi versenyekről az év zártával lapunk néhány számán át közlött adatok és tabeliáris kimutatások. Jelenleg éppen az európai négy nagy verseny-gyepet összehasonlító kimutatáson dolgozunk. Szerk. meritbető,s nélkülözhetlen ollyanoknak, kik egy hasonló intézmény jövője felett őrködni hivatvák. Minket, hála istennek még nem fenyegetnek azon veszélyek, mellyek ott a Haivley-féle mult és jelen évi indítványokat s a Derby, Rous sat.féle polémiát felidézték — de ha közvetlen szüksége elő nem is állt, — olly elismert tekintélyek nézeteinek ismertetése csak haszonnal jái'hat, helyes elvek meggyökereztetésére a közönségben. „A vélemények szabad tusája tisztitja a nézeteket, s éiíeli a meggyőződéseket." Ez ma már axióma. Hogy tehát nézeteink tisztuljanak, tanuljunk legalább szomszédink tusain , kivált ha a vitatkozók egy Derby, egy Rous. Ezek , tisztelt szerkesztő ur, az irányok és módok, mellyekkel becses lapja — szerény nézeteim szeiínt — legsikeresebben teljesítheti a versenyügy és lótenyésztés iránti hivatását. Nem mondottam ujat, nem halmoztam uj igényeket úgyis bokros szerkesztői gondjaira. Távol volt tőlem a szándék, ama felsorolással mintegy árnyékot vetni eddigi sáfárkodására, mellyet nálamnál senki méltányosabban, rokonszenvesebben nem birál; sőt ellenkezőleg, hathatósan buzdított arra azon erős meggyőződésem , hogy : a hazai versenyügy és annak irodalmi közege közt létező szoros összefüggésnél mindaz, mi amazon lendit, kell, hogy ennek is megszilárdulása, erögyarapodására váljék. Es szemmel tartva a roppant munkát és nehézségeket, mellyekkel egy százágu tárgy, mint a „sport" sajtói képviseltetése jár, és jár különösen ott, hol az olvasókör és a munkakész erők öszszege csekély: nem is zárhatom be soraimat a nélkül, hogy szívélyes felszólítással fordulnék ügyünk lelkes és munkaképes barátjaihoz, vennék ők is védnöki szárnyaik alá sportunk közegét. Ne feledjük el, liogy ez nemzetünk édes közös ügye, mellynek elejtetni nem szabad, hahogy hazai versenyügyünk a külföldétől független, önálló maradjon. Es ne feledjük el, hogy eziránti kötelmeink teljesítésére egy — fájdalom, korán elhunyt — ügy- és személyes barát emlékezete is int, ki midőn nemzetének sok egyéb ii'odalmi kincs között, egy fáradbatlan szorgalommal alkotott és gyűjtött műnyelvet hagyott, méltán í-crnélhető, hogy müve nemcsak tisztelet- és ápolásban részesiilend, hanem terjesztés, és a szélcsb körökbeni meghonosítás által mindinkább közjóvá válandik. A. L. * * * Igen köszönjük Méltóságodnak lapunk irányára vonatkozó becses figyelmét, s midőn előbbi megjegyzésünkhöz hiven — a jóakaratú figyelmeztetését sziveseu vennénk : egyúttal magunk részéről is talán megjegyezhetünk annyit, hogy éppen , mivel a vei-senyek és lótenyésztés — már magában olly nagy kiterjedésű és sokat ölelő ügyét bővebben tárgyalhatni óhaj tnók — bővítettük meg lapunkat. A szerkesztőség. A csetnekYölgyi mit vadász-idény. Caetuekvölgye, február 21-én, 1870 Tisztelt szerkesztőség! Homályos s kedvetlen most oda kinn az idő, a vadászatok nagyobbára be vannak fejezve, s ha itt-ott hallani is még kopócsaholást, az legfeljebb a pecsenyevadászokat gyönyörködteti, mert 3 nap múlva itt lesz Mátyásnapja, s rendes vadász minden hasznos vadnak nyugalmát nem háborgatja többé. Mit tegyen illy énkor az olly ember, ki a szentek közt Hubertet vallja legelsőnek'? Előveszi emlékezetét, jegyzeteit, lapozgat, kanyarít egy kis igénytelen tudósítást az elmúlt vadászidényről, s neki ront vele a tisztelt szerkesztőségnek, követelvén annak — ha nem is kinyomatását — de mindenesetre elolvasását ! *) Időjárásunk az elmúlt idény alatt következő volt : A nyár s az ősz november közepéig igen száraz s langyos volt; november 19-től ezidei január 23-áig langyos s igen esős, ködös, sáros; január 24-töl február 12-éig száraz s csikorgó hideg, ugy hogy néha 15, sőt 16 R. fokra szállott alá a hévmérő higanya; február 13-tól ismét langyos idö s gyakori, de kis havazások vannak napirenden. Fogoly vadászataink nem sokatértek. E vad kevés volt, a falkák sem nagyok, többnyire csak 8—10 darabból állottak az egyes foltok, s ha késő őszszel s télen át néha 16—2«> db találtatott is együtt, az bizonyosan több fészekaljból verődött együvé. Eu augusztus közepén kezdtem meg a fogolykeresést , s azon hó végéig a völgy különböző tájékára tett nyolezszori kirándulásom alatt, összesen csak hét falkát találtam. Látván, hogv a foglyok még kissé gyengék, (egy-egy foltból csakis egy darabot lőttem) későbbre halasztottam vadászatukat. Hosszasabb távollétem miatt csakis szeptember 24-én folytathattam felkeresésüket, s ekkor olly erősek voltak már, s a lekoppasztott mezőség s nagy szárazság miatt olly rebbenősök, bogy a vizslát meg nem állották többé, hanem egyszeri felveretés után mindig az erdőségekbe csaptak be. En tehát nem sokat kaphattam aggatékra, de vadásztársaim még kevesebbet! Hogy kevés fogoly lövetett itt, az ugyan nem volna semmi sajnos dolog, hahogy a le nem lőttek a jövő évi szaporodásra életben maradnának. De fájdalom, kiöli őket nagyobbára a nagy héjjá (Falco palumbarius L.), mell)- orvmadár az egyes dűlőkre, hol foglyok tartózkodnak, ugy oda szokott, hogy naponta órákig lesi mindaddig, mig az utolsót is kipusztítja! E baj ellen a lesek, csapdák stb., biztos óvszerek ugyan, de itt nálunk rendezetlen birtok*) Mindkettőt örömmel tcszsziik, s talán nem nevetnek rajtunk t. olvasóink, ha meggyónjuk : hogy a esetnekvölgyi leveleket — ép olly szL dobogva olvassuk, mint fiatal mátka — vőlegénye levelét. Szerk.