Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-20 / 5. szám

FEBUUAIÍ 20. IS70. VADÁSZ- ÉS VERSEN Y-L A P. 35 A mi már e megvásárolt tenyészanyag minősegét illeti, feltalálhatók köztük az angol te 1 i-és félvér, az arab, normám és erdélyi fajok különböző jóvérű példányai, s egy részök eléggé ismeretes nyilvános szereplésük által is a versenygyepeken , s vidékenként! czélszerü beosztásuk által mind könnyű katona és vadászparipáink, mind elegáns hintó és igáslovaink nemesítésére kitűnő szolgálatot teendnek, s egy derék félvér tenyészt mony alapját vetendik meg. Nem feladatunk itt azok sajátságainak bővebb ismertetése, mi úgyis csak a nyilvános pályán szerepeltekre terjedhetne ki, s különben is csak majd a jövő mutatja meg, ki milly fajta ivadékok előállítására legalkalmatosab: de kívánatosnak tartanok, ba a t. vidéki lótenyésztő bizottmányok utján az e nemben tett tapasztalatok időközönként, értekezések formájában nyilvánosságra jutnának. Lapunk e részben szívesen nyitva lessz a köz haszon tekintetéből, mi illy megfigyelések által a lótenyésztő gazdákra háramlik. • Kívánatosnak tartottuk volna még, ha a földmivelési minisztérium lótenyésztési osztálya, mellynek szívességéből közölhetjük a fentebbi névsorozatot, egyúttal azoknak á 11 o m á s-b elyeit is közzé-tenni szíveskedett volna. Nem tudjuk: jó helyre fordultunk-e kérelmünkkel — vagy bogy a bárom fő méntelep-igazgatósága adhatne e részben bővebb felvilágosítást, de tenyésztőink érdeképen az időrabló kérdezősködést meggazdálkodni óhajtván, mindenesetre kívánatosnak tartanok, ba megkeresésünk szives figyelemben részesülne. A franciaországi betanító-iskolái (Ecolcs de dressage.) III.*) Nem jó volna-e az előbbi fejezetünkben ismertetettekhez hasonló iskolákat nálunk is berendezni ? Azt kiszszük, hogy nagyon is; mert daczára, hogy kocsisaink, lovászaink legnagyobb része már kis gyerek korából ugy ismeri a lovat mint olly kész valamit, mellyet nyargalni és kocsiba fogni lehet — de annak okszerű ápolása, betanítása és vezetéséről legprimitívebb fogalmai vannak, s igy a jószág elsatnyul kezeiken. Tekintsünk csak magyar parasztjaink — lovaira (fájdalom minden túlzás nélkül inkább macskáknak mondhatnók) — és hazai svábjainkéra , s a különbség szembeszökő; pedig néha egyik község a másik mellett fekszik, s mégis ez utóbbiaknál, jobban táplált, tisztábban tartott s czélszerübben szerszámozott fogatokat láthatunk; mert hiába, a mint Jancsi apjától látta, mint köti be a Bogárt meg a Bárót azon sárosan, vizessem a tyúkólba (mert istállónak megint nem nevezhetjük aztaganajos lyukat, mellyben földmivelőink lovai állanak) — s tele tömi előttök a rácsot szénával, szalmával s ott hagyja: ugy tesz ő maga is. Rendes *) Az I. és II. közlemény lapunk idei 2-ik e's 3-ik számiban jelent meg. etetés , itatás , tisztogatás ! — ismeretlen dolgok előtte; szemét, ganaj — rothad az istállóban; legfellcbb ha hetenként egyszer kitrágyáz. — Illy ló-ápolási viszonyok közt növekedik föl a sukancz, s ha nemejlyik később urasági szolgálatba jő — van az illetőnek keserves dolga vele; s nem a cseléd hanem az uraság érdemli meg inkább a bért mellyet neki fizet, a sok keserves felvigyázásért, mellyel folyton sarkában kell lennie, hogy feléből, harmadából megtegye mire utasítják. Ami pedig a ló-betanitást illeti, arról ugyan fogalma sincs. Ütni, verni, mint apjától látta — ha nem arra megy, merre szeretné. — Csoda-e ha illy körülmények közt uraink megunván a vesződséget, s jobb vérű lovaikat illy kezelésre bizni nem mervén — többnyire idegeneket, külföldieket fogadnak szolgálatba. Tekintsünk csak szét urasági méneseinken, istállóinkon, s alig egy pár kivétellel — nem mind angolokat, németeket (többnyire hessenek , meklenburgiak) látunk a ménesmesteri s az úgynevezett „Z u b e r e i t e r" állomásokban, a verseny-lovarok keresett s jól jövedelmező metierjét nem is említve. Vagy merheti-e az államménesek igazgatósága telivéreink kezelését illy hadra bizni, sneui vagyunk e kénytelenek Kisbéren, Bábolnán stb. a katonai segélyt igénybe venni, mert a lovasságáról olly hires Magyarországon egy pár száz alkalmas istállócselédre sem tehetünk szert. Illy viszonyok között nem csoda ha a lótenyésztés emelése, nemesitése éppen nem akar baladni az alsóbb rétegek között, sőt egyes tenyésztő birtokosaink iparkodása is meglankad, miután betanitatlan csikaiért csak igen alacsony árakat kap, amit pedig lassan saját kezűleg betanít — az drága lessz neki s örül, ba saját szükségére megtarthatja. Nyers lovait ugyan még a katonai bevásárló bizottmánynak csak eladhatná, de már csak kissé jobb vérű tenyésztmény tuladásánál alkuszok kezére jut, kik, ha egyszer éppen valaminek megadják is az árát, de aztán tiz3zeresen kipótolják, ugy hogy a tenyésztési költséget se kapja meg a gazda. A vásárokban sincs több köszönet: mindenki fél nyersanyagot vásárolni, miből még nem tudja mi válik, ugy hogy risiconak tekinti a dolgot s a várható kedvezőtlen eredmény kiegyenlítése végett a ló árából vonja le a differentiát. Egészen másként áll a tenyésztő, ha olly intézet van rendelkezésére, hol a lehető legtellyesb biztossággal várhatja , miszerint csikaja helyesen taníttatván be, illő árért eladhatja. Igaz hogy pár hónappal később jut pénzhez mintha nyersen adja el; de biztosabb vásárra számfihat, sárujának értékét is emelte, hanem több, de legalább is 25

0 „ kai. Más részről a vásárló közönség is kedvezőbb helyzetbe jutna mint most, midőn a kissé jobb lovak majdnem kizárólag csak is alkuszok kezéből szerezhetők meg — drága áron, mellynek 50 °/o differentiáját a tenyésztő kárával — ezek rakják zsebre. Nem szükség erre nézve példákat felhoznunk, Pesten és egész Magyarországon eléggé ismeretesek e közvetitök. De ha még jó kész lovakat lehetne tőlük kapni. Azonban csupa tanitatlan remonta lovakat vásárolván, s a betanításról fogalmuk sem levén — csak üzletszerűen kezelik a dolgot, s a fiatal csikó csak olly bolt anyagul tekintetik általok — mint raktárukban a gyapjú vagy buza. S ba éppen valaki kész paripa- vagy hintós-lovakat kívánna — őrizkedjék, nehogy a magas árak mellett még tanulási pénzt fizessen — további betanításokért, vagy hogy nyakát szegje velők az első használat alkalmával. Az ily bajok elhárítására szolgálhatnának a betanító-iskolák, hol a vevők folyvást válogathatnának betanitott és kész lovakban, s nem kellene rettegniük, hogy csiszárfogásokkal hibás s használhatlan anyagot kötnek nyakukba. A mi pedig a személyzet kiképzését illeti — erre, mint már felebb megkísértettük bebizonyitni — éppen illy nagy szükségünk lenne, s általa mind a személyzet, mind a kocsist, lovászt tartó uraságok, mind végre lovaink-tenyészete és ápolása tetemesen nyerne. Nyerne a személyzet mindenesetre, mert alkalma levén a helyes lóápolás, koesizás és lóvaglás elsajátítására — az intézetből kiléptével keresve keresnék őket az uraságokhoz , s mint metierjöket értő emberek mindenesetre jobb fizetést is nyernének. Nyernének az uraságok mindenesetre, mert lovaik gondos ápolás, vezénylet által mindég jobban tökélesbülnének, s nem történnék minduntalan : hogy legjobb lovaik, majd egy majd más betegség vagy megerőltetés áldozatai legyenek. Végre pedig — minthogy a jó példaadás sokat szok tenni: köznépünkre sem lenne talán hatás nélkül, ha néha az illy értelmesb m a gyar nyelvű lovászok és kocsisoktó 1 hallhatna valamint a lovak okszerűbb kezelése és ápolásáról — elméletileg, s exempli gratia maga előtt láthatná in praxi is annak eredményét; mert hogy a pontos ápolás, tisztogatás és foglalkoztatás mennyire emeli és nemesiti a lovat, arról, csak kissebb fokban akarván ezt feltüntetni — a katonasági lovak eléggé meggyőző példát nyujhatnak neki. Igaz hogy lovasokban és lóápolókban nem kellene olly nagy hiányt szenvednünk, mert a katonaságtól, különösen a huszárság- és szekerészeitől kilépőkben elég anyagot nyerhetnénk, csakhogy ez emberek a lóvali bánásnak rájok nézve egész a torturáig menő keservét érezték csak; tiszteik többnyire idegen nyelvűek levén — elméleti oktatásban alig részesitheték, s ha közülök némelyik a sok gyakorlat alatt jó lovas lett is, de a betanításról — egy pár altisztet kivéve — fogalmuk sincs, vagy legalább mással megértetni bizonyosan nem tudják. S innét származik azután, hogy daczára annak miszerint fajunk hires arról, hogy jó lovas-katona — mindeddig lovász vagy ménesmesterül, egyszóval: tanitóul használhatók nem igen voltak. Idegen nyelvet nem értvén, s magyar alaposabb oktatást nem nyerhetvén, soha sem tanultak gondolkozui e tárgyról. E tekintetben is tehát az iily iskolák felállítása az ujabb lendületnek indulandó lótenyesztésre nézve — igen előnyös befolyással lenne. Pedig ezek berendezése, ugy hisszük, csak kevés jóakarattal is, könnyen lehetséges volna; egyelőre csak pár erre alkalmas helyen. Hlyen igen alkalmas helynek tartanok mi Pesten a nemzeti lovardát, melly miud növendékeket , mind betanítandó lovakat kaphatna