Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-30 / 36. szám
D EOZEM HE R 20 .1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 319 káig egy elmosódott barna vonal húzódik, s oldalain hasonszinü keresztsávolyok láthatók. Lábain apró foltok tűnnek fel. Fülei kivül fehérek, fekete szegélyzettel. Farka a test felszínéhez hasonló, kivévén végté, mely fekete. A nőstény nyáron át vörhenyesebb. A fiuk éltük első korszakában fehéresek. Hossza 3 láb 1 hüvelyk, 5 hüvelyk hosszú farkával együtt, némellyik 3 1/i láb. Hazája Észak-Európa és ÉszakÁzsia. Régibb időben nagy számmal volt található Francziaországban, ma már ritka. Angliából századok óta kiirtották. — A tarka (déli) vagy párduc z-h i u z (Lynx pardalis) testalkotását tekintve, az előbbihez hasonlít, de annál kissebb. Farka rövidebb, szőre nem olly hosszú, pofaszakálla erősebb, s színezete attól eltérő. Fülei begyén fekete szőrecset van. Farka alig teszi testhosszának '/ 6 -át. Végén elcsapott. Fölül, lábainak külső része és előlábainak mellső oldala is élénk világos rozsdavöröses, néha szürkés. Hátulsó lábainak belső fele fehér. Hátán néhány keskeny fekete sávoly van. Egész teste apróbb-nagyobb feketés foltokkal gyéren tarkáit. Pofáin bárom sor fekete folt, mellyek fülei felett öszszefolyva, fekete szalagot képeznek. Pofaszakálla fölül fakó-feketével vegyítve, alul fehér. Ajkai 1 fehérek, fülei kivül feketék, közepükön szürkék, belül fehérek. Farka fölül vörhenyes-fakó, alul fehér, hosszúkás fekete foltokkal, vége fehéres. Hossza 3' — 3' 2". Hazája Dél-Európa, Spanyolország, Sardinia, Török-Görögország és a Dunafejedelemségek. Földrészünk eme legvérengzőbb ragadozója sötét erdőket kedvel; hasztalan keresnők nyilt, napsugaros lomberdőkben, ott ö idegennek érzi magát. Minél fenyegetőbb a rengeteg : itt mély szakadékoktól átszelve, ott haragosan zugó patakkal, egymásra dőlt faóriásokkal, s mély repedésü szirtfalakkal, ez az ő magányt kedvelő természetének megfelelő tartózkodási hely. Hazánkban a Kárpátok őserdei, a Székelyföld és Fogaras-vidék havasai. Hova ember alig juthat, hol a sűrűség elrejti minden vizsga szem elöl, honnan vérszomjas gondolatokat szőve, észrevétlenül tekinthet körül, ott üti fel tanyáját. Okos, óvatos, sok szellemi és testi képességekkel biró állat, melly nem annyira torkos, mint vérszomjas. Gyilkol gyilkolási vágyból, s liogy kéjjel szívja ki áldozatának még füstölgő meleg vérét; ha olly nagy, erős volna, mint a tigris, vadságban tul tenne azon. Nagyon találóan jellemzi Tschudi:/(Nem olly ravasz, mint a róka, de béketűrőbb ; nem olly arczát" lan, mint a farkas, de kitartóbb és jobb ugró ; nem olly erős, mint a medve, de élesebb látású, figyelmesebb." Legfőbb ereje nyaka, lábai és állkapcsaiban rejlik, mi rendkivül kifejlett izomzatának következménye. Zsákmányát mindig lesből támadja meg. Barlang, szirt, üreg, vagy egymásra dőlt százados fák halmaza alatt rejlő tanyájában látszólag részvétlenül hever, de azért minden ágmozdulás-, minden neszre éber figyelemmel van, s rendkivül szemes állat, s ha gyanúsat vesz észre, két napig sem mozdul. Rablójárataira rendkívüli óvatossággal indul ki ; kellő szimatolás után»*) lehetőleg fedve, majdnem csúszva halad jó darabig, azután nesztelen föllépve, mindenfelé szemelve, hegyzett fülekkel, bogy a legcsekélyebb hangot is felkapja, előre kiválasztott állására siet, hol vadjárás van ; ott egy fa előnyuló izmos ágára, szükség esetén szirtlapra lapulva, mozdulatlan leselkedik. »Székelyföldön ezen tulajdonságaért szokott nevén kivül találóan ,,Vadles"-nek is nevezik. Leshelyéu olly csendesen marad, hogy a vad gyanutlanul halad el ott saját vesztére, mert a vérengző vad biztos ugrással rajta teremve, gégéjét kiszakítja, vérét felszívja, hasát felhasitja, beleit megeszi, egy keveset feje, nyaka és vállaiból, többi részét érintetlenül hagyja. Ha első támadása hibás volt, nem ismétli azt, hanem hagyja mentére kiszemelt áldozatát s nyugodtan ismét lesre áll. Táplálékát őz, szarvas-borju, zerge-gidó, mormota, borz, síiket-, nyir- és császárfajd, szükség esetében mókus (evet) és egerek képezik. Csak ha a szükség kényszeríti és már annyira kitisztitotta az erdőt vadállományától, hogy ott már épen nincs mit keresnie, csak akkor támad meg házi állatokat, de jaj azután ama juhnyájnak, a hova bekap ; Tschudi szerint 1814-ben a simmenthali havasokon 3 — 4 hiúz egy *) Ez nem sokat ér, mert szaglása gyönge. L. nyáron át 160 juhot ölt le, A székely és fogarasi havasokban nyaraló juhos gazdáknak kevés kárt okoz, pedig ama hegyekben az utolsó évtized alatt meglehetősen elszaporodott, s minden évben 1—2, sőt 4 példányt is ejtenek el. Nagy szerencsére a hiúz nem szapora, január v. februarban pacsmagolnak, a nélkül, hogy a macskák infernalis serenadejával igyekeznének szivválasztottjuk kegyét kinyerni. Tiz hét múlva 2 — 3 vakon született kölyke van, mellyeket kisebb állatokkal táplál. A fiatalon befogott könnyen szelídül, de a melly háznál van, ott macska nem marad meg. Nyoma a macskáéhoz hasonló, de még egyszer olly nagy. Hazánk faunája érdekében kívánatos volna, ha vadászaink a Királyhágón tul és innen figyelmet fordítanának e ritka ragadozóra. L. Szerencsétlenség a vadászaton. A mult September hó 18-án történt, hogy a n . .. i erdész, délután mintegy 5 óra tájban, lakását elhagyva az erdőbe ballagott. Egyszerre a sűrűben két szarvasaganesár döngölését és küzdelmét I állván, merész kísérlettel — bár kedvező szél mellett — a küzdő agancsárok közelébe lopózkodott, meg-megállván, ha azok pihentek, s gyorsan tovább haladván ha azok agancsaikkal összeöklendeztek. Már vagy 50 — 60 lépésnyire lehetett tőlük, midőn az egyik agancs ír — alkalmasint a gyengébb és elvertebb megfutamodva, mint gy 15 lépésnyire közeledett a vadászhoz, s csak egy vékony fenyő által fedve — megállapodott. Erdészünk arezhoz kapja fegyverét, erősen vállapjára czéloz a vadnak, s elnyomja a ravaszt. — Paff! —• ne neked ; elfelejtette levenni a kupacs-takarót! A merész fajdkakas és a parasztmenyecske. A mult évben april 10-kéa volt, hogy a hainsbathi uradalomhoz (Austriában) tartozó sternbergi erdőben egy fiatal szegény házaspár (Pohl J. és n-je) fagally- és hulladék szedésével foglalkoztak. Készen lévén dolgukkal és hátikosaraikat megszedvén, haza indultak, a férj valamivel megelőzvén nejét. A mint igy haladna a férj, egyszerre csak a fiatal aszony segélykiáltásait hallja, s visszasietvén látja, hogy nejét —• kinek piros keudő burkolá fejét és vállaii — egy nagy besterkedö kakas attaquirozza, szárnyait épp olly komicus berzmgéssel rázogatván, mint mikor a jérczét kerülgeti. Az ember el akarta hessegetni a hetyke állatot, de az merészen hajba repült vele egymásután, mig a szükülö parasztnak sikerült azt végre tarkón ragadni, s legyűrvén, bicskájával nyakát metszeni. A dürgési idényen kivül alig merne az annyira óvatos siketfajd illy merényletre vetemedni — jegyzi meg a „Sporn", mellynek hasábjáiról e kis comlcuoiokat átvettük. Körültekintés vadászatainkon. Kevés kivétellel a deczemberi időjárás is csak olly kedvezőtlen volt sz. Hubert híveire nézve, mint a novemberi és a mult évi. A hónap elején volt pár szép, fagyos nap, hanem azután megint a szünetnélküli eső és feneketlen sár rontá el a vadász kedvét, sőt az alföldi ki sem mozdulhatott a határba. Karácsony táján megkeményedett az idö, nagy hó esett, s rá egyszerre olly zimankós idő lett, s olly csontkeményen fagyott, liogy a legpassionatusabb vadász sem tartotta ki. Nagyobb vadászatokra a deezember első heti száraz időt meglehetősen felhasználták több helyen. Ezek egyik legérdekesebbike Tolnában, S z 1 u h a B. ur birtokán tartatott sertésvadra, s legeredménydusabb volt, mintegy 18, 20 darab kerülvén puska végre. —- T ó t m egyeren deez. 18-kán és 20-kán tartották az évenkint szokásos nagyobb lelövést; mi azonban az idén, kivált nyulakban igen szegényesen ütött ki. Az első nap esett 260 db fáezán és 26 nyul (máskor 500— 600 1); a deezember 20-ki vadászaton 240 fáczán és 30 — 40 db nyul! — A r a c zk e v e i es. k. családi urodalom birtokain tartott kör- és hajtő-vadászatok — mellyre többnyire a budai hivatalnokok és katonatiszti világ szokott hivatalos lenni, az idén a következő napokra voltak kitűzve : deezember 9-én a tókelyi erdő ; 14-kén az újfalvi, 1 7-kén a sillingi, 21-kén a makádi, 24-kén ismét a silingi és 31-kén ismét a makádi erdőség. Az első napok eredménye, a mennyire értesültünk — mert a löjegyzéket még nem kaphattuk meg, Ráczkeve e részben épp olly titkolódzó levén, mint Tata — nagyon szegényen ütött ki. — A tököli csenderesben két napi vadászat alatt összesen 71 db fáczán, 61 nyul és pár róka esett csak. Pedig az utóbbiból van quantum — satis. Nem is csoda ; a vadállomány gondos felügyelet hiányában ott napról napra fogy. Nincs gazda, kinek szeme odáig elhatna. Az uradalmi igazgató Bécsben székel, s talán még soha sem látta Csepel szigetét; maga Albrecht főhg, mint a családi urodalmak főfő kezelője — pedig se nem passionatus vadász, se ideje rá. Az ottani föerdész pedig sokkal kényelemszeretöbb ur — mintsem illy fáradalmas passiói volnának. — Gödöllőn a vadászatok a legmagasabb udvar részére vannak fenntartva ; az idei cyclusok befejezését mai számunk hozza az ottani föerdész szívességéből. Az ott elejtett vadhús részint a környékben méretik ki — ha az idöviszontagság tovaszallitását nem engedi, részint Bécsbe, a Redlich és fia czégnek küldetik fel. — Gr. Zichy János ő méltósága n.-l á n g i urodalmában deez. 17-kén vagy 200 db nyul lövetett; karácsony előtt pedig újra tartatott itt is és Dunaföldváron is vadászat ; eredményét még nem tudjuk. — A hó elején Érden is pár napig tartó körvadászat volt nyulakra, mellyre Pestről és a vidékről vagy 24 főre menő társaság gyűlt egybe ; az eredmény azonban csekély volt. — Szeged vidékén is erősen folyt a harez e hónap elején a tapsik ellen, s pedig azon invasionalis armadia által, melly mint a poroszok Frankhonban — feles számmal nyomultak be Dabas és környékéről. Sokat hallottunk már ez élelmes vadászokról, kik 20 — 30 fogadott puskással (passionatus gányók, napi dij 1 bankó czédula s tartás) járják meg a Duna-Tisza közét, s mi elejökbe akad —- jó préda. A vállalkozók hetenként 400 — 500 nyulat, 200 — 300 foglyot és 50 — 60 vadkacsát szállítanak Pestre különböző helyekre. Ugy látszik nem rosz Geschäft. — Felkérnénk azon vidéki vadászainkat, ez érdekes compánia vezéreiről és hadjárataikról többet is tudatni ; igen mulatságos lehet az. — A tiszántúli vidékről még nem igen kaptunk híreket ; az ottani mély talaj alkalmasint alkalmasint nem is engedte vadászatok tartását az utóbbi időkig. Kisújszállásról deez. folytában vagy 200 db nyulat, 10 — 15 db vadludat szállítottak Pestre. — Curiosumként megemlíthetünk egy fehér havasi nyulat (Lepidus variabilis), meilyet Grátzból küldtek Fuchsberger vadkereskedésének Pestre, s melyet az a nemzeti muzeum zoologiii osztályának adott át. — A n-váradi piaezra sok dámvadat szállítnak Erdélyből, s innen vállalkozók Pestet is felkeresik velők ; az erdélyi dámvad igen Ízletes, különösen az idén. A kolozsvári piaezon igen drága a vadhús, mint egy ottani levélből olvassuk; az őz darabja 13 —14 frt (Pesten 11 — 12), császármadár 1 frt 30 — 1 frt 50 kr ; fogoly 80 — 90 kr. darabja, nyul 1 frt. 20— l frt 50 kr, sertésvad nagy ritkaság. — Meg kell itt emlitenünk azt a sok panaszt, mit vadkereskedőink és nagyobb vendéglőseinktől hallunk a vad szállítását illetőleg, mi gyakran egészen megromolva érkezik meg, természetesen az illető urodalmak kárára ; igy a többi közt a mult héten is egy nagyobb szállítmány (vagy 200 db nyul) érkezett Pestre (hogy honnan, egyelőre elhallgatjuk), mely a czélszerütlen e málházás miatt, a vasúton szállíttatván — csak mintegy nagy véres hus tömeg érkezett, mellyből alig pár ép példányt lehetett volna kiválogatni ; természetesen visszautasittatott. Ugy látszik erdészeink egy része vagy nigyon hanyag, vagy nem ért hozzá. Ajánljuk nekik Liebich Jagd-Compendiumát tanulmányozásul. iá
